Zemplén, 1895. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)

1895-05-19 / 20. szám

Mellékleta „Zemplén“ 20-ik számához. Az izraelita vallás befogadásáról szóló tör­vényjavaslatot, a 2. §. kivételével, mely az izraelita vallásra történhető áttérés gyakorlatát kívánta biztosítani, az elnök döntő szavazatával a főrendek elfogadták. Különfélék. (Személyi hírek.) Főispánunk Öméltósága, ki e napokban mint »főrend« gyakorolta törvény­hozói kötelességét, Budapestről f. hó 16-án este Ujhelybe visszaérkezett s már másnap a vármegye törvényhatósági közgyűlésén elnökölt. — Bubics Zsigmond, kassai püspök, Budapesten a főrendiházi ülésről jővén, a múzeom lépcsőjén elcsúszott és esés után oly érzékenyen megsérült, hogy amiatt pár nadig kénytelen volt az ágyat őrizni — Ber- czely Jenő, a kassai királyi tábla elnöke, folyó hó i6-án délután, a törvényszék és járásbíróság ügy­kezelésének megvizsgálása céljából, városunkba érkezett. — Hönsch Dezső kir. főmérnök, tisztelt barátunk, a VIII. fizetési osztály második foko­zatába előlépett. A jól megérdemelt emelkedés­hez gratulálunk 1 — Schön Vilmos dr, kórházi fő­orvost, az orvosi pályán 50 éven keresztül eltöl­tött sikeres működéséért jubileoma alkalmából a bécsi egyetem díszoklevéllel tüntette ki. (Zsófia-napja.) Az esztendő legszebb szaká­nak, május havának tizenötödike a »fagyos szentek« után való nap az, melyen nem Bonifáe szelétől fázósan, hanem a szív igaz melegétől áthatottan siet fölkeresni társaságunk javarésze Gyula-lak-ot, hogy nevenapján a ház úrnőjének, Dókus Gyuláné Öméltóságának, minden jókat kívánjon. És mint hosszú évek óta, ezen a napon is azonképen tör­tént, hogy úri köreink kivétel nélkül keresték föl a közös tisztelet és szeretet minden jelével és érzésével méltán elárasztott ház úrnőjét, hogy gra­tulációjuk nyilvánításával csak újra és újra fejezzék ki a ragaszkodást, melyet az ünnepelttől minden­kor viszonzott érzés és sziveslátás ápol. És mikor a tisztelgők serege már a délelőtt folyamán tel­jesítette a kedves kötelességet, hogy nevenapján a ház úrnőjének szerencsét és boldog hosszú életet kívánjon : ennek megtörténte után, egy, a házhoz a tisztelet és barátság révén bizalmasabban fűzött szükebb kör: a lawn-tennis-társaság kereste fel Öméltóságát, mint ennek a társaságnak szivét-lel- két, hogy hálás tiszteletének kézzel fogható bizo­nyítékot adjon. Csak a beavatották tudták, azért volt igazán szép meglepetés a teniszezők által erre a napra rendezett ünnep. Ha ezen a helyen megemlékezünk erről az ünnepeltnek rendezétt meglepetésről, legyenek meggyőződve arról, hogy azért teszszük, mert az újhelyi szalonéletet is beakarjuk mutatni. Itta rendje tehát a referádának. Esti nyolc óra után, amint az urak és hölgyek társasága szívesen látott vendégévé váltott Gyula­iak fényes termeinek, egy csinosan kiállított pro­gram árulta el ami következik eképpen : Zscfia-napi Üdvözlet. Előadják Gyula-lakon 1895. május 15-én. Műsor. 1. Egmont, Beethowentől, négy kézre elő­adják Adriányi Sárika és Szokolay Élvira. 2.- A fogoly lengyel, Csengey Gusztávtól, szavalja: Bajusz ‘ Andor, 3. A bányamestér operetből ének­rész, énekli: tSpillenberg Sárika, zongorán kiséri Keresztesig Irénke. 4. Vallomás (monolog) Cap- riántól, előadja: Tomesányi Giziké 5. Magyar ttyadi-ak fénykorában hercegség volt és Mátyás király fia, Korvin János herceg, itt lakott. Abban a vélelemben, hogy én erre a vidékre való vagyok, érdeklődéssel beszélgetésbe ereszkedett velem, Gondoltam magamban, hogy ha azt, amit tudok, elmondom, neki kellemes szórakozást nyújt­hatok, magamnak jó lesz a tudottakat fel eleve­níteni : tolmácsául szegődtem. Erre különösen ked­vezett Trencsén-vít romjainak a látása. Elmondottam neki, hogy a Hunyady-ak után ezen vidék is Tren- cséni Csák Máté-nak, annak az északkeleti részek leghatalmasabb oligarkájának birtokába jutott, ki 1301-ben a Kárpátoktól a Dunáig 30 várnak volt az ura. Többet nem beszéltem asztal-szom­szédomnak a dologról, nehogy történettudományi tudását kicsinyelni látszassam. Még csak annyit jegyeztem meg, hogy 1708 évben itt úgy megverte Pálffy labanc-seregével //. Rákóczi Ferenc fejede­lemnek hadait, hogy Rákóczi, aki lováról le is esett, teljesen elszomorodott seregének széthullása és gyalogságának, melyre oly sokat költött, haszna­vehetetlensége felett. Thaly azt tartja, hogy a Rákóczi-nóta, mely a vigasz nélküli kesergés szim­fóniája, itt és ekkor keletkezett volna. Látván, hogy szomszédom nem igen járatos a történelemben, elmondottam neki az 1667—70. év közötti mozgalmakat, mely elbeszélésre a Tepliczi-fürdő melletti elutazásunk adta meg az alkalmat és a kezdetet, azon megjegyzésemmel, hogy már a XVII. században itt fürdő volt s a főurak, akik az összeesküvést szőtték, itten tar­tották, fürdőzés cime alatt, fő összejöveteleiket. A gyümölcsöt szolgálták fel, mikor a szom­széd asztalnál egy fiatal ember, rámutatva a két zemben fekvő várromra, ezeket mondotta: ,Utol­népdalok, éneklik: ifj. Bajusz József és Spillenberg Barna ifj. 6. Üdvözlő beszéd, tartja : Gnädig Lipót. A hangverseny-teremmé átalakított egyik sza­lonban játszták le az elmondott prográmot, és pedig nem úgy Írjuk, hogy »hálás« közönség előtt, mert a meglepetés csakugyan itt kezdődött, fokozódott és végződött mikor a nagy igyekezettel, sikerrel, sőt művészettel előadott műsornak minden száma igazán lelkes tapsra ragadta a hallgatóságot. És mert önzők is vagyunk, igazán sajnáljuk, hogy nem nyilvános színen és nagy közönség j előtt arathatták a kedves műkedvelők a taps és dicsé­ret kifejezését általában és úgy, mint a hogy itt, minden elnézéstől menten méltán megérdemelték. A műsornak minden pontja sikerült, tehát az elő­adók tudását, érdemét felsorolnunk szinte feles­leges. Tartozunk azonban mégis annyival, és rövidesen megemlítsük, hogy Adriányi Sárika és Szokolay Elvira együttes zongora játékának kor­rekt előadása és Spillenberg Sárika ezüstcsengésü hangjának, mint Keresztessy Irénke elegáns zon­gora kíséretének élvezése mellett kiválóan hatott Tomesányi Giziké monológjának remek előadása, ki­ben szinte kész művésznőt láttunk — a koncert fő-fő rendezőjének és lelkének : Dongó Gy. Gézáné őnagyságának, mint az elért siker osztályosának, gratulálunk. — A műsor utolsó pontja: Gnädig Lipót üdvözlő beszéde, vagyis annak vége volt a tulajdonképeni, a ház úrnőjének szánt meglepetés- A teniszező társaság élén ékes versben írott re­mekművű albumot nyújtott az ünnepeltnek. Tar­talma : művészi kivitelű rajzokkal és festményekkel ékeskedő és emléksorokkal írott számos emléklap, a lawn-tennis sportot űzők maradandó becsű em­léke, külön-külön és összesen kifejezője a szeretet és tiszteletnek. Felesleges megemlítenünk az ezen- közökben lefolyt nagyhatású kedves jeleneteket, hiszen ezeket mindenki elképzelheti. Végezetül csak azt toldjuk még a Zsófia-napi megemléke­zéshez, hogy a jelenvolt társaság gazdag vacso­rának volt részese és hogy a fiatalság hajnalig tartó táncra perdült. S. (Fagyos szentek.) Május gyönyörű havának három, a gazdálkodóktól rettegett napja : Pongrác, Szervác és Bonifác az idén minden veszedelem nélkül múlt el. A fagyot hozó hideg ájernek nyoma sem volt. Szép tavasziasan, sőt melegen ragyo­gott le azúrkékjéből a nap éltető sugara. Helylyel- közel szeszélyeskedett is az idő, ámde áldásthozóan, mert a szép időt sűrűn omló zápor váltogatta, aminek minden csöppje üdítő orvosság volt a szárazságtól tikkadt növényzetre. — Homonnáról írják nekünk: Hetenken át tartó szárazság után í. hó 14-én borult be először az ég és meghozta az epedve várt jótékony esőt, mely azonban csak 1-2 óra hosszat tartott. Az időjárást jellemzi, hogy már napok óta szorgalmasan fürödnek a Laborcz vizében. — Sztropkó vidékéről Írják: A folyton tartó nagy szárazság miatt a vetések általában igen silányak. Valóban hála Amerikának, hogy népünk onnan pénzel és igy szükségleteit fedez­heti, különben már most szüséget látna, mert itt tavaly sem termett, úgyszólván, semmi. (Utcakövezés.) Végre valahára 1 Örömmel látjuk, hogy Ujhely város legszebbik utcájának, a Kazinczy-utcának, kövezéséhez az elmúlt héten tel­jes erővel hozzáláttak. Örömünkbe azonban üröm is vegyül; mert igazán sajnáljuk, hogy az utca jára ültem a pegazusomon, amikor a jobb ol­dali várrom múltját megénekeltem«. — Asztal­társam kiváncsi arccal fordult felé. Mindjárt észre vettem, hogy szeretné tudni: mit énekelt ez egy­koron költő, most az ipar terén működő ur a jel­zett várromról. Siettem kielégíteni kíváncsiságát. Elmondottam, hogy a baloldali rom Beczkó várának a maradványa, melyet a monda Bolondos várnak, vagy Bolondócz-várának is nevezett, mert építője, Stibor vajda, udvari bolondjáról, Buczkó- ról, vagy Beczkóról, nevezte el. Ez azonban nem valószínű, mert egy 1228-ból kelt okmányban a hely, mint »királyi vár« emlittetik és Stibor vaj­dának Zsigmond király csak 1388-ban, tehát 160 évvel később ajándékozta. Ma már csak a romja van meg és moh lepi szikláit, melyekről a monda szerint Stibor, kit egy kígyó csípése vakká tett, leesve szörnyet halt, — igy boszulván meg a ne- mezis temérdek kegyetlenkedeseit, miket jobbá­gyain elkövetett. Ezzel átellenben látszanak Csejte-váxz romjai, melynek kövei a XVII. század legvadabb női szörnyetegének végnapjairól borzasztó dolgokat regélhetnének. Ugyanis elitélése után itt volt el­zárva Báthory Erzsébet, Nádasdy Ferenc özvegye, ki abból a babonás hitből, hogy az ember vére a szépséget biztosítja és növeli, még férjesnő korától, de különösen özvegy korában, leölt ifjú leányok vérében fürdött. Mig ez undok szokása az özvegy­nek napvilágra jött, már 600, szolgálatában volt nemes leányt áldozott fel hiúságának. De meri Zrínyi Miklós és Drugeth György anyósa volt, halá- helyett élethossziglan tartó elzárásra Ítéltetett, He­léna és Dorottya nevű komornái tűzhalállal, Ficzkó János komornyikja pedig fejvesztéssel lakoltak két oldalára ültetett 15—20 éves hársfák mostani, szemet-Ielket gyönyörködhető, üdén pompázó lombdiszükkel az utca-rendezés áldozatául esnek. Hát bizony ez sajnos dolog. Hanem, nyugodjunk meg. mert egy város életében, még a 15—20 esztendő is alig számol, jövőben pedig ez az utca még szebbé: Ujhely bulevard-)ísó. fog vállani. (Halálozás.) Izraelita polgártársaink Nesztora, Reichard Izsák, Ujhelyben, folyó hó 15-én meghalt. Az emberi kornak szinte a legvégső határán, 88 éves korában tért a halandók közös helyére : az örök sírba. — Tisztességben, közbecsülésben megöregedett feje volt az újhelyi nagy kiterjedésű Reichard-családnak és épp ezért halála, bár nem jött váratlanul, családjában fájdalmat és általában nagy részvétet keltett, mely 15-én délután végbe ment temetése alkalmával impozáns módon nyil­vánult. A holttest fölött, mielőtt a temetőben sirba tették volna, a »status-quo« izr. templom udvarán Weisz rabbi megható gyászbeszédet tartott. (Táncmulatság.) A s.-a.-ujhelyi izr. hitközség iskolai könyvtára és az »izr. tanítók orsz. árva­háza* javára f. hó 26-án az »Abonyi-féle kerthe­lyiségében« tavaszi táncmulatságot rendez. Ha va­laki tévedésből meghívót nem kapott volna, de a meghívásra igényt tart, szíveskedjék Blumenstein mérnökhöz fordulni, ki is a Meghívó-1 utólagosan s készséggel megküldi. A táncmulatság kezdete délután 4 órakor. Személy-jegy 2 korona, család­jegy 4 korona. Felülfizetéseket köszönettel fogad s hirlapilag nyugtáz Reichard Salamon dr., mint a táncmulatság pénztárosa. (Nyári mulatság.) Az újhelyi iparosok ön' képzőegyesülete folyó hó 19-én, a Torzsás-on nyári mulatságot fog rendezni, melyre, a »Zemplén* müintézetében készült igen-igen csinos és ügyes formájú (váltó-alakú és szövegű) meghívókat már szétküldötték. (Csaló.) Papp József, mintegy 35 éves, nős, csa­ládos ember, gyermekkora óta Ujhelyben lakott és mint béltisztító kereste meg tisztességes ke­nyerét, annyit, amennyi egy polgári család fen- tartására mindenkor elegendő volt. Ámde az utolsó időkben rósz társaságba keveredett s egy átkos emberi szenvedély, az iszákosság, mindinkább erőt vett rajta, úgy, hogy erkölcsileg és anyagilag fok- ról-fokra addig sülyedt, míg a dologtalan naplopók sorába jutott, s mint ilyen családjának többé kenyeret keresni nem tudott. Emiatt aztán jóravaló felesége gyermekeivel elhagyta és szülei házáház tért. Körülbelől két hónap előtt Papp, mint teljesen elzüllött fráter, Ujhelyből eltűnt; azonban nem vég­képen, mert alig kéthete, hogy már másodszor hallatt magáról. A rendőrség, ugyanis, Munkácsról azt a hírt vette, hogy Papp, egy ottani szappan- kereskedőtől, Ujhelyben feladott 100 kilogramnyi súlyú fagygyút tartalmazó ládának vasúti fel­adólevelére, melyen persze a tartalom, súly és érték jegyezve vannak, csak arra a kis időre, mig a láda címére megérkezik, 25 ftot csalt ki, biztosí­tékul adván a feladólevelet. Három-négy napi idő telt el, anélkül, hogy Papp jelentkezett volna a láda kiváltása végett. Ekkor a szappanos, gyanú­perrel élve, a ládát kiváltotta, azonban a várt fagygyú helyett a ládában, nem kis meglepetésére, ugyanolyan súlyú szemetet és tégladarabokat ta­lált. Papp persze a 25 fttal odább állott. Kevés idő múlva, ugyancsak a neki bevált módszer szerint, bűnrész ességükért. A babonától elvakult nő, aki nem tudta meg­érteni, hogy a testi szépség a múlandóságtól meg nem óvható és a nemesség és szivjóság az a női ékesség, mi a férfit biztosan meghódítani és örökre lekötni képes. Itt töltötte nagy lelki kínok és gyötrelmektől üldöztetve életének végnapjait. Teplicz-ről, hol Wesselényi Ferenc nádor öz­vegye nyugszik, a beszterczei, ugróczi, galgóczi és lipótvári romokról már nem volt időnk beszélgetni, mert időközben vonatunk a pályaudvarba jutott. Megfáradva vettem búcsút Pest-, Pozsony-, Nyitra- és Trencsén-virmegyék látott határaitól, melyeknek minden része történelmünk sok neve­zetes és szomorú lapját töltötte be, hogy másnap a szerzett kedves emlékekkel gazdagon haza utaz­zam és neked tett ígéretemet beváltandó a szedő­gyerek kezeibe juttassam e levelet. Ha leírásommal nem feleltem meg várako­zásodnak, szolgáljon mentségemül az, hogy amidőn elődeink régi dicsőségét hirdető vagy a nemzet felett átviharzott részeket jelző romok tűnnek fel előttem, a jelent ott hagyva, kegyelettel eltűnődöm a múltak felett. így esett meg velem most is, hogy útleírást ígértem és egy történelmi mozaik lett belőle. De azt hiszem, hogy ezen keretet legjob­ban választottam meg egy, a nemzet dicsőségének munkája között kidőlt ember irányában nyilvání­tott kegyelet leírásában. Különben írásommal akár vagy megelégedve, akár nem : én maradok hozzád aki voltam igaz barátod : EJólrus C3-37"u.la.

Next

/
Thumbnails
Contents