Zemplén, 1895. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)
1895-05-19 / 20. szám
Huszonhatodik évfolyam Sátoralj a-Ujhely, 1895, május 19. so. (1325). ELŐFIZETÉS ÁB A: Egész évre 6 ft. Félévre 3 ft. Negyedévre 1 ft 50 kr Bérmenteilen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ár& 15 kr. A nyílttérijén minden gar- mond sor dijja 20 kr. Zemplén. Társadalmi és irodalmi lap. ZEMPLÉN VÁRMEGYÉNEK HIVATALOS LAPJA. ^ZEGKTEXjIESIrTXK: Is/EIISTIDIEIISr VüSAENüP. eibdetés dija hivatalos hirdetéseknél; Minden szó után 1 kr. Azonfelül bélyeg 30 kr. Petitnél nagyobb, avagy diazbetükkel vagy körzettel ellátott hirdetményekért térmérték szerinc minden négyszög centim, után 3 kr. számittatik. Állandó hirdetéseknél kedvezmény nyujtatik. Hirdetések ős pőnzkülde- mőnyek a kiadóhivatal- hoz intózendök. A vármegye ülésterméből. —- Május 17-iki közgyűlés. — Szép számban sereglett egybe a bizottság. Lehettek együtt vagy 200-an a vármegye minden járásából, kik a május 17 s következő napjára hirdetett közgyűlésen megjelentek. így, még mindig szorgos tavaszi munka idején, szokatlanul nagy érdeklődés 1 Az érdek pedig az, hogy afféle kis választás van. Ez a közgyűlés volt t. i. hivatva arra, hogy a Ludovika Akadémiá-ba egy tanuló ifjút mutasson be a Buttler-íéle grófi alapitványos helyre. Már kint, az ősi székház előtt és az első napi közgyűlés reggelén, nemcsak az volt észre vehető a külön-külon csoportokba összeszedődött biz. tagok csoportjából, hogy négy párt van, hanem szemmel fölmérve egész határozottsággal lehetett látni a pártok számarányait is. De voltak a bizottsági tagok közöttolyanok is, kiket pártonkivüli tekintetek vezéreltek és kiket a közügy szeretete, vagy pedig az a kedv hozott a székvárosba, hogy rég nem látott s látni vágyott barátaikkal találkozzanak, — mert az ilyen alkalom nemcsak közgyülni jó, de arra is való, hogy a vidéki tiszttársak, vagy a végeken lakók, a vármegye székhelyén egymás viszontlátásának igaz szívvel örvendjenek. Az ilyen viszontlátás öröme legzajosabban nyilvánult most a Takács-féle étkezőkben, hol Mányi zenekara mellett a késő éjjeli órákig szőtték a legkedélyesebb barátkozás szálait. Az utolsó ilyen barátkozó csapat, abból az elvből indulva ki, hogy »hat órát aludni elég«, és élvezve a pompás kiszolgálást csak hajnal tájban gondolt az éjjeli pihenésre. A közgyűlés d. e. io-kor kezdődött. Főispánunk Öméltóságát, ki a főrendiházi tárgyalások és a fárasztó utazás dacára teljes frisseségben lépett az ősi terembe, minden oldalról harsány éljenszóval köszöntötték. Elnöki széke előtt állva maradva, rövid megnyitó beszédet mondott. Szívből üdvözölte a szép számban egy- begyült bizottsági tagokat, hangsúlyozván, hogy őszinte örömet érez mindannyiszor, valahányszor alkalma nyílik arra, hogy velük együtt munkálhasson a közügy szolgálatában és a vármegye javára. Fölemlítette Öméltósága, hogy az adminisztráció terén, dacára az ügyek megsokasodásá- nak, fenakadás nem volt. Egy irányban mégis kritikát kell gyakorolnia s ez az, hogy a folyóvizek szabályozásánál annak idején egyes vidékek érdéTÁ B C A, Budapesttől—Klobusiczig. — A »Zemplén« eredeti tárcája. ■*— Kedves Barátom / Megígértem neked, hogy néh. Baross Gábor hamvainak a Klobusiczon, nemzeti kegyeletből állított mauzóleomban történt öröknyugalomra helyezésének ünnepségéről és a Budapesttől-Klobu- siczig tett utazásomról elmondom a látottakat. Miután a »Zemplén«-t már szombaton nyomják, én pedig csak a múlt pénteken este érkeztem vissza, Ígéretemet csak most válthatom be. Örömmel vettem azt a megbízatást, hogy Vay Ernő gróf tiszttársammal vármegyénket az ünnepségen képviseljem; mert egy részt annak az államférfiunak emléke iránt, aki nagy tehetségét hazája boldogitásának szentelve, életét a közügynek áldozta tel, a vármegye nevében kegyeletünket leróni kitüntetésnek vettem ; másrészt: mert alkalmam nyilt az országnak egy oly részét, habár csak futólagosán is, megösmerhetnem, amelyről történelmünk lapjain sok nevezetest találunk feljegyezve és melyről a hagyomány sok érdekest tart közszájon. Május 9-én, 8 óra io és 20 perckor, két külön vonat indult Budapestről Ulavárra. Mindkettő több szalonkocsi- és étkezőkocsiból állt, hogy a közönségnek módjában legyen kényelmesen megtenni az 570 kilométer utat és hogy al~mrr^ keire nem fordítottak kellő tekintetet és egyes községek a nagyobb hatalmakkal s érdekekkel szemben, mint kellett volna, nem részesültek megfelelő védelemben a vármegye részéről. így következett be az elszomorító állapot, mint legutóbb is, hogy a tavaszi hóolvadások alkalmával áradás zudul vármegyénk számos községének folyammenti határaiba és ott életet és vagyont kétségbeejtő helyzetbe sodor. Ez a múltak hibája. Kéri Öméltósága a vármegyét, hogy jövendőben ne engedje oda a szegény népet tanács és védelem nélkül hasonló válságoknak. — Fölemlítette azután Öméltósága, hogy az árvizek miatt nyomort látott lakosság részére 1000 ftnyi segedelmet eszközölt ki a bel- ügyministernél. (Éljenzés-) A segedelem szétosztásáról tanúskodó számadások beérkeztek és a pénzadományból mindeu fillér a maga legjobb helyére jutott. Nagy megnyugvásra szolgálhat mindenkinek, hogy az ilyen pénzadományokból egy krajcár sem megy más célra, mint a melyre rendelve van. Megemlékezett Öméltósága a Gálszées lakosságát sújtott tüzveszedelemről is. Az égettek közül azok számára, kik közsegedelemre szorulnak, 400 ftot küldött a belügyminister, Andrássy Tivadar gr. 150 ftot, mások, testületek és egyesek ismét többet, vagy kevesebbet adtak. A társadalom szive is — hála jóságáért — megmozdult s bizonyos értéket képviselő adományokkal járult a tűzvészből támadt nyomor enyhítéséhez. Öméltósága saját maga részéről is nagyon kéri a vármegyét, hogy filléreikkel, ha majd szólítani fogják, jöjjön a szerencsétlenül járt gálszécsiek segítségére. Örömmel jelentette Öméltósága, hogy a vármegye háztartásának elviselhetőbbé tételére, különösebben pedig a közigazgatásnak egyes ügykörében múlhatatlanul szükségessé vált személyszaporitás lehetőségének biztosítása céljából és a törvényhozásilag nyújtott állami dotációból Zemplénvármegyének évi 6020 ftnyi pótjavadalmazást adott a belügyminister. {Éljenzés.) Kellemes meglepetést s hozzá nagy örömet szerzett Öméltóságának az a kijelentése is, hogy a belügyministériomban, mint arról Öméltósága az ügyiratokból is meggyőződött, immár be- végzett ténynek tekinthető Zemplén-vdrmegyének az első osztályú vármegyék sorába történt felemeltetése. A vármegyének ez a rangemelkedése több rendbeli, úgy erkölcsi, mint anyagi elsőbbséggel jár, amiknek bekövetkezéséről már a legközelebbi jövőben lesz alkalma a közönségnek örvendetes tapasztalatokat nyerni. (Nagy éljenzés.) Végül fölemlítette Öméltósága, hogy a munkácsi gk. egykalma Jegyen étkezni, mert a tartózkodási idő csak 2 óra 50 percre volt megállapítva, ami pedig a szertartásra is alig volt elegendő. Az első vonaton a vármegyék és testületek küldöttségei, az államvasutak és a ministeriumok főbb emberei, — a másodikon Dániel Ernő és Josipovics tényleges ministerek, továbbá Weker'le Sándor dr. és Lukács Béla volt ministerek, úgyszintén a képviselőház küldöttsége Darányi alel- nök — és a főváros küldöttsége Gerlóczy polgár- mester vezetéseik mellett utazott. Tudom, hogy úgy előtted, mint a ^Zempléni-1 olvasó közönsége előtt sem ösmeretlen az a vidék, amely Budapesttől Illaváig a vasútvonal két oldalán és a szemhatáron belül fekszik ; ösmerete- sek hazai történelmünknek idevonatkozó részei is ; ha még is irok róla, teszem azt önzésből, mert jól esik emlékemben felidézni azoknak a nagy időknek eseményeit, melyeknek az ország ezen része már a IX. századtól a régen múltban színtere volt. De meg úgy gondoltam, hogy ha csak egy-két olvasó lesz is, aki előtt ösmeretlen dolgokat fogok elmondani, valami kis haszna lehet útleírásomnak. Alig, hogy elhagyta vonatunk a főváros határát és a Duna partján tova-robogott, Visegrád tűnt fel előttünk. A hegy lábánál, melyen egykor, Nag/ Lajos idejében, büszkén állt a királyi vár, ma szebbnél-szebb nyaralók épültek. Szinte irigyelve gondoltam lakóikra, akiknek módjukban van ezen történelmileg nevezetes helyen és vidéken nyaralni. Bizonyosan vannak t. olvasóim között olyanok is, kik nem tudják, hogy Visegrád-várát IV. Béla a házmegyének főlelkipásztora, Firczák Gyula püspök Öméltósága, a gk. templom konzekrálása céljából, f. hó 25-én Ujhelybe érkezik. Sokkal inkább meggyökerezett dolog a közmeggyőződésben Firczák püspök kiváló hazafisága, hogysem arról most hosszasabban kellene beszélnie, éppen azért bejelenti Öméltósága a közgyűlésnek, hogy azon tiszteletnek és becsülésnek tanúsításáúl, melylyel a jó hazafiság tekintetében is kiváló görögkatolikus atyánkfiái irányában viseltetünk, az Ujhelybe jövő püspököt a főispán, a vármegye nevében, küldöttség élén fogja üdvözölni. (Helyeslés•) Kéri a bizottsági tagokat, hogy annak idején e küldöttséghez mennél nagyobb számmal csatlakozni szíveskedjenek . . . Végezetül Öméltósága kérte a Mindenhatót, hogy jó esővel*) s jó terméssel vigasztalja meg e vármegyének gazdaközönségét, egyszersmind pedig magát továbbra is szives barátságába ajánlotta a jelenvoltáknak. (Lelkes éljenzés.) Az éljenzés múltával Dókus Gyula, gyöngéd célzást téve a törvényhozás főrendiházában legutóbb lezajlottakra ,a közgyűlés nevében hatásos és szép szavakkal üdvözölte Öméltóságát, kérvén, hogy a béke és az egyezség szellemét e vármegyében továbbra is gonddal ápolván, azt közöttünk és fölöttünk teljes diadalra juttassa. {Éljenzés.) Mielőtt a napirendre áttért volna Öméltósága Pilissy Nándor dr. közig, joggyakorlót tb. szolgabíróvá, Bajusz József közig, joggyakorlót pedig tb. vármegyei aljegyzővé nevezte ki; mire az utóbb nevezett hivatali esküjét a közgyűlés színe előtt letette s igy éljenzés közt és ünnepies módon a tisztikar Benjáminjává avattatott. A napirend első tárgyául következett az I895 . évre 3%'e^ kivetni javasolt betegápolási pótadónak megszavazása. Névszerinti szavazással, mely koránt sem hasonlított a főrendiháznak e napokban nagy izgatottság között végbe ment szavazásához és mely az ellenzék részéről magnak csak egyetlen egy szavazatot liferált a mérleg ellenkező serpenyőjébe — elhatározták, hogy a szóban lévő vármegyei pótadó a f. évre 3°/0-el vettessék ki és szedessék be. — Szavazás után s a tárgygyal kapcsolatban Lengyel Endre dr. idősb, bizottsági tag, abból a nagy igazságból kiindulva, hogy »egy nemzet csak akkor erős, ha áltáljában véve egészséges«, indítványozta: hogy a betegápolási pótadónak állami adóvá történendő átváltoztatása *) Hál’ istennek: az eső éjjel-nappal esik, szépen, csendesen. Szerk. tatárjárás után építette, ez volt Magyarországnak az első, rendszeresen falazott vára, és hogy itt kezdődött az a tragődia, melynek utolsó fölvonása Zách Klára megöletésével és a Zách-csa\áának harmadíziglen menő kiirtásával végződött. Az itten sokat tartózkodott Róbert Károly király ezen cselekedetét, dacára annak, hogy a főurak itélőszéke előtt hozott végzés folytán a törvényes megtorlásra és neje ellen intézett trónsértésre hivatkozott, a Zách-családon szívtelen kegyetlenséggel végrehajtott büntetésért a külföld is megrovással illette, sőt minden jobbérzésű embernek vérét a visszaemlékezés még ma is arcába kergeti. Habár Visegrád most is kedvelt fejedelmi vadászóhely, régi dicsőségének fénye elhalványodott s a költő méltán énekeli róla : ^Visegrád, Visegrád! hol hajdani fényed? Magas fellegvárad, parti építményed ? Dunapart hosszában kerti ékességed ? Mértföldekre nyúló párduclakta nyéked ? . . . Ott, hol négy királynak azon időtájba’ Megfért volna minden udvari pompája, Meg nem töltve bizony negyedfélszáz termét, Most rőkaü, szunnyog, ássa kicsiny vermét. Maga a koronát féltő'hegyi fészek, Az is összeomlott, letörték a vészek.* A kényelmesen berendezett vasutikocsi nagyon alkalmas a múltak viharai felett való elgondol- kozásra, de bizony a gyorsan robogó vonat kevés időt enged arra, hogy a nevezetességek felett soká elmélkedjünk. A tájak futva tűnnek el, alig hogy ideje van az embernek szemügyre venni Esztergom-ot, Géza fejedelemnek állandó lakóhelyét. Megvallom, Zemplén mai száma nyolc oldal.
