Zemplén, 1895. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)

1895-05-05 / 18. szám

Melléklet a „Zemplén“ 18-ik számához. föl, nagybecsű szolgálatokat fog tenni a tudomány hatalmában. így pl. a legutóbb Laibach vidékén pusztított földrengés bekövetkezését is Novák, már három nappal a katasztrófa előtt, megjövendölte a páternoszter növény magaviseletéből. Hírek az országból. Bánffy 'Dezső br., ministerelnök, a képvi­selőházában hozzá intézett kérdésre vonatkozólag kijelentette, hogy Agliardi pápai nuncius magyar­országi körutazásában túllépte azt a jog- és ha­táskört, mely a pápa követét Magyarországon s kizárólagosan a katolikusok lelki ügyeiben meg­illeti. A magyar kormány eme nézetének a közös külügyminister utján már kifejezést is adott a szentszéknél s felvilágosítást kért. — A kormány magatartását minden oldalról élénken helyeselte a képviselőház. A vallás szabad gyakorlásáról és az izraelita vallás befogadásáról szóló törvényjavaslatok, melyeket a képviselőhaz ismét legcsekélyebb módosítás nélkül küldött vissza, május hó 14-iki ülésében fogja, most már harmadizben, tárgyalás alá venni a főrendiház. Uj főispán. Nemeskéri Kiss Pál, országos képviselő, Zólyom-vármegye főispánjává nevezte­tett ki. Arviz esőzésből. Míg mi, az ország észak­keleti részén lakók esőért imádko unk, a délnyu gáti országrész lakói elmondhatják : »Adtál uram esőt, de nincs köszönet benne.* így Csáktornyáról jelentették, hogy a nagy esőzések következtében , támadt árvíz a város egy részét elárasztotta. Különfélék. (Királyi adomány.) őfelsége, kabinet irodája utján, Szuhi Mihály krasznibródi gk. tanító ré­szére 15 ft kegyes adományt küldött. (Személyi hírek.) Firczák Gyula, a munkácsi gk. egyházmegyének hazafiság dolgában is kiváló püspöke, mint értesülünk, székhélyéről, Ungvárról, még e hó folyamán ellátogat Ujhelybe, hogy az újonnan helyreállított gk. templomot fölszentelje. Emberemlékezet óta most nyílik először alkalom arra, hogy S.-A.-Ujhely, falain belül, a munkácsi egyházmegyének föpásztorát üdvözölheti. Úgy tud­juk, hogy a püspök jövetelének hire nemcsak a gk. hívek körében keltett közörömet, de a nemes vármegye és város irányadó köreit is kellemesen érintette a hir. Nem szenved kétséget, hogy Firczák püspök, úgyis mint a magyar nemzeti közműve­lődés ügyének buzgó apostola, városunkban vallás­felekezeti különbség nélkül osztatlan és lelkes fogad­tatásban fog részesülni. A templomszentelésen az ungvári egyházi énekkar is, mely nagy darab földön párját ritkítja, közre fog működni. Csáford-jobbaházi Bolla Kálmán tábornok, cs. és kir. kamarás, a III-ik honvédkerület parancsnoka Kassán, altábornagygyá lépett elő. — Moldován Gergely dr, egyetemi tanár Kolozsvárról, április hó 30-án délelőtt vá­rosunkban időzött, hogy a Zichy Jenő gróf veze­tése alatt Budapestről Ázsiába indult tudományos expedíciót bevárja és hogy ahhoz csatlakozván őket UJhelytől Lembergig kisérje. A délelőtt folyamán meglátogatta vármegyénk alispánját, Pfeiffer Gyula kir. főmérnököt, kihez az intim barátság viszonyá­ban áll, úgyszintén lapunk szerkesztőjét is, ki szivesen ajánlkozott arra, hogy illusztris ven­dégét kalauzolja. Moldován Gergely dr., ki szüle­tett román létére nemcsak szóval, tollal, de tettel is kívánja bizonyságát adni annak, hogy szereti a magyarok hazáját s igaz szívvel lelkesedik a mi eszményeinkért, Ígéretet hagyott maga után, hogy Borsi, Sárospatak, Széphalom megtekintése céljából Ujhelybe még ez év folyamán ellátogat Szives ígé­retét skontróban tartjuk s előre is mondjuk: ,Isten hozzál” — Fejes István ev. ref. esperes és Dókus Gyula, az újhelyi ev. ref. egyház fögondnoka, holnap Miskolczra utaznak, hogy részt vegyenek az egyházkerületi közgyűlésen. — Székely Imrét, az újhelyi takarékpénztár központi főkönyvveze- töjét, tisztelt barátunkat, az önkéntes tűzoltó-egye­sület, mint hajdani mászó- és alparancsnokát, az egyesület fennállása óta hosszú éveken át kifejtett buzgalmának elismeréséül, örökös tiszteletbeli fő­parancsnokká választotta. Éljen I (Az ős haza felé) vezető útjukban Zichy Jenő gróf és az ő társasága, ú. m. Bálint Gábor, egye­temi tanár, a hírneves orientalista s jeles nyelvész, Wosinszky Mór dr. szegzárdi apát-plebános, régész, hazánk földjén számos hun sir felfedezője s kiásatója Cselingarián Artia, tifliszi örmény tolmács, végül Szádeczky Lajos dr. egyetemi tanár s jeles történet­tudós, Budapestről jövet a gyorsvonattal, ápr. 30-án d. u. 1 órakor, mint lapunk ma egy heti számában előre jelentettük, érintették városunkat. Jövetelük híre nagy közönséget hozott össze a perronon, hol a kiszálláskor Zichy Jenő grófot és lelkes úti­társait, kik azt a magasztos célt tűzték maguk elé, hogy a Kaukázus vidékét s Ázsiának több országát beutazván föllebbentsék a fátyolt, mely nemzetünk ős eredetét (akarja, Matolai Etele köszön­tötte lelkes szavakkal. A köszöntést Zichy gróf »szív­ből * viszonozván, az étkezőbe vonultak, hol az asz­taltársaságok zugó éljenszóval üdvözölték. Az expe­díció tagjai a legderü'tebb hangu’atban voltak. Zichy Jenő gr. örömmel beszélt a rokonszenvnek ama számos jeléről, melylyel őket a közönség köré­ből elhalmozták s mely az imént Ujhely részéről is oly szépen nyilvánult. — Éljen a haza 1 Mindnyájan éljenek 1 A mielőbbi viszontlátásra 1 kiáltások között váltak el a búcsuzók Zichyéktől, mikor velük a gyorsvonat Munkács irányába Lemberg felé tova robogott. A nemes gróf kíséretéhez csatlakozott Ujhelyben Moldován Gergely dr., kolozsvári egye­temi tanár, ki Lembergig kísérte őket. Az Ázsia belsejébe igyekvő társaságnak első állomása Odessza lesz, onnan Tifliszbe mennek. Kaukázíában fel­keresik a kabar törzset, mely ott még él és amely törzsnek egy része ezer év előtt a honfoglaló magyarsághoz csatlakozva hazánk földjére beván­dorolt. A transzkaspi országokban kirándulást tesz­nek Bokharába, Medshedbe, Mervbe és Hannába, — azután felkeresik Samarkandot, a pamiri fen- sikot, Afganisztánt és a Mazartaghi törzseket. Október tájékán Pétervár felöl hazatérnek. Engedje nekik a magyarok istene, hogy amit remélnek, elérjék: hogy őstörténelmünk homályába világos­ságot önthessenek, bizonyossággal válthassák föl a bizonytalanságot és az ezredéves nemzeti ünnep örömére publikálhassák a magyar faj ázsiai ere­detének ős titkait 1—Beregszászi tisztelői, minta Kelet Írja, Bátyúba mentek, hogy búcsút vegye­nek Zichy Jenő gróftól, ki nagy öszeget áldozott magasztos céljának elérésére. Munkácson a pol­gármester köszöntötte, Szolyván pedig az alispán mondott ,Istenhozzád«-ot a nemes grófnak. (Időjárás.) Német ember óhajtása, a »kühler Mai«, ez idén jámbor óhajtás maradt. »Hűvös má­jus* helyett forró május lett. Szinte perzselő erő­vel tűz alá a napsugár. R. hőmérőjén a veröfény 25 fokig is felkergeti a kénesőt. Fejünk fölött ná­polyi égbolt napok óta. Még csak egy csipetnyi felhőcske sem mutatkozik rajta. Ember, állat, nö­vény, minden a mi élő, epedve várja elevenítő elemét, az esőt. »Oh egek — harmatozzatok 1* (A vetések állása) mint az alvidékről jelen­tik nekünk, általában megnyugtató ; a búza ve­tések igen szépek, de a rozs helylyel-közzel si­lány. A tavaszi munka be van végezve. Csak adna most már az úr, amiért imádkozunk, alkalmas, csendes, jótékony esőt minekünk 1 (Halálozás) Igaz részvéttel közöljük, hogy Cseley Antalné szül. udvardi Kossuth Borbála úrnő a múlt hó 28-án, 76 éves korában elhunyt. A vesztesség elképzelhetően mélyen sújtotta a nyolc­vankét év súlya alatt meghajlott igen tisztelt bátyánkat, Cseley Antalt, közéletünknek ezt a vete­rán, de mindig fiatalos tevékenységben működött alakját, ki öt ven évi boldog házasság után veszí­tette el a szerető hitvest. Cseley Gyula, Szunyoghy Gézáné, Görgey Pálné és Görgey Gyuláné édes anyjukat gyászolják az elhunytban. Temetése ápr. 30-án ment végbe. A kiterjedt család bánatos tagjain kívül nagyszámú előkelő rokonság és részt­vevő közönség kisérte a koszorúktól lepett érc­koporsót utolsó útjára, a rom. katolikus temetőbe. Béke hamvaira 1 (Kaszinó-felavatás.) Múlt ápr. hó 27-én este volt a Zemplén-vármegyei kaszinó uj helyiségei­nek, a Wekerle-téri Rósenberg-házban a felavatása, Felavatását a kaszinó tagjai és meghívott vendégek társasvacsorával ünnepeltek meg. A vacsorán hölgyek is részt vettek, sőt a fiatalság hajnalig tartó táncra perdült. A közvélemény kifejezése gyanánt meg kell jegyeznünk, hogy sem az italok és ételek minősége, sem felszolgálása nem válott a jóhirü Takács kávéház becsületére. (A nagyhid kibővítése,) A s.-a.-ujhelyi Rá kóci-utca mentén a Ronyván épült boltíves kőhidat, mely mai állapotában többé meg nem felel rendel­tetésének, mert a mai nagy forgalom mellett az azon való kocsi és egyidjüleges gyalog közlekedés a hid keskeny volta miatt felette veszedelmes, a tulajdonos grófnő, Wallis Gyuláné Öméltósága, te­temes költséggel már közelébb ki fogja bővíttetni, aként, hogy a hid korlátfalának eltávolítása után a hid két oldalán gyalogjáróhelyet építenek. A város mérnöke által készített műszaki tervezet a kir. államépitészeti hivatálnál most van revízió alatt. — A nemesszivü grófnőnek ez a tette is élénken bizo­nyítja a jóakaratot, melyet, mint Ujhely város hajdani földesurának örököse, a város haladása érdekében tanúsít. Hozzá kell azonban ehhez ten­nünk, hogy a kivitel kieszközlése és érdeme az Ambrózy Nándor jogigazgatóé, ki a grófnénál ebben az irányban sikeresen közbenjárt. (Eljegyzés.) Waller Aladár, polgári takarék- pénztári tisztviselő, jegyet váltott Wolner Miksa kassai földbirtokos kedves leányával, Rózával. (Tűz) támadt f. hó 2-án Hadrik Károlyné Hajnal-utcai házának udvarán. A szemétdomb kez­dett égni és ettől gyulladt meg az istáló teteje. A gondatlanságból eredt tüzet gyorsan beoltották. (Követésreméltó példa.) Z.-Sztára községből írják lapunknak : Hogy a magyar nyelv terjesz­tése és ápolása a nem magyar ajkú vidékeken fölötte nagy nehézségekkel jár, az kétségtelen. Kétségtelen az is, hogy csupán csak az iskola falai közt foglalkozni a magyar nyelv elsajátítá­sával nem elegendő; mert, mint Oreszkán is, de általában a tót ajkú vidékeken, az a szokás járja, hogy mig a gyerkőc tanköteles, addig az isko­lában ugyahogy töri a magyar szót, de mihelyt kikerült az iskolából, még csak Dícsértessék-tt vagy Jónap-ot is restel mondani. És igy termé­szetesen az iskola minden törekvése dugába dől. Világos tehát, hogy a magyar közművelődés ter­jesztésével ne csak az iskola falain belül, de azon kívül is foglalkozzanak azok, kiknek ez a nemes ténykedés élethivatásul jutott. És ez igy is történik Z.-Sztára községben, ahol vasár- és ünnepnapo­kon a rk. templomban a szent miseénekeket nagy részben magyar nyelven végzik. Ezért a hazafias és valóban követésreméltó cselekedetért dicséret és elismerés illeti Szkurkay Lénárd plébános mel­lett Zsverin Endre sztárai kántortanitót. r. I. (B.-Keresztúr új elüljárósága.) B.-Keresztur város közönsége, írja tudósítónk, ápril hó 30-án ejtette meg az elüljáróság újjáalakítását Füzesséry Ödön járási főszolgabíró elnöklete alatt. Főbíróul megválasztották : Szepsjf Sámuel eddig volt városi pénztárost, törvénybiróvá: Dudás Jánost, pénz­tárossá : Bogdány Jánost. A többi tanácsosok ma­radtak azok, akik voltak közfelkiáltással. Elnöklő föszolgabitó a nyugalomba vonult Kecskeméthy Zsigmond érdemeit, aki 36 esztendő folyásán át viselte a főbírói tisztet, szép szavakkal méltatván, a példás rendben folyt tisztújító közgyűlés véget ért. r. I. — E hírrel kapcsolatban megemlítjük, hogy Tokaj város általános tisztujitását a főszolgabíró f. hó 7-ről határozatlan időre elhalasztotta. (Víz után tűz.) Szegény B.- Vécs község ! Alig hogy megmenekült az árvizveszedelemtöl, most elpusztította a tűz. Érdekes látványt nyújtott, írja tudósítónk, az idei árvíz idején a távolabbi dombokról nézve, hogy a szorongatott vécsiek községük nyugati határában, mely őszivel volt bevetve, éjjel-nappal szünetlenül mily hangyaszor­galommal védekeztek s végre meg is védték ma­gukat az árvizveszedelem ellen. Fájdalom, most kettőztetett szorgalmuk árán sem bírtak menekedni a tűzokozta veszedelemtől, Ugyanis ápril 30-án délután 3—4 óra között, mint hírlik egy kenyeret sütő béresné vigyázatlanságából, tűz ütött ki a faluban s rövid pár óra alatt elpusztította csaknem az egész községet A most három éve és akkor is ápril 30-ikának délutánján elhamvadt község lakói az akkor szenvedett károkat még ki sem heverték s már ma ismét hajléktalanokká lettek. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a leégett épületek, kettőnek kivételével, tűzkár esetére biztosítva voltak.*) r. I. (Szerencsétlenség.) Az újvilági kőbányában (Harkányi uradalom) c hó elsején nagy szeren­csétlenség történt. A kőfejtő mester harmadma­gával egy nagy szikla szétrobbantásához fogott, melyet előzőleg kitúrtak; s aztán puskaporral való megtöltéséhez láttak. A puskapor, amint száraz földdel erősen lefojtani akarták, felrobbant és a közvetetlen közelben állott mesternek a fe­jét széjjel zúzta úgy, hogy a szerencsétlen pár perc múlva meghalt. A jelen volt munkások közül az egyiknek, ki a robbanás pillanatban követ fu- rikolt ki a bányából, baja nem történt, de a má­sik, aki a puskapor lefojtásánál segédkezett, súlyosan megsérült, kivált pedig a homlokán, úgy hogy a csontokat darabokban szedte ki a segítségére sietett orvos. Életben maradása kétséges, r. I. (Gondatlanság áldozata.) Tállyáról Írják ne­künk : Borzasztó módon múlt ki városunkban egy csecsemő gyermek. Öreg nagyanyja 7 éves uno­kájára bízva a csecsemő gondozását, ö maga reggel kiment a szőlőbe. Déltájban hazanézett, hogy a fiaskocának enni adjon és hogy a két kis gyer­meket is jól tartsa. Dolgát végezve és a fias disznót be sem zárva, sietett ismét ki a szőlőbe Nem sokára ezután a koca belopódzott a szo­bába és az ott nyugodtan játszadozó csecsemő ujjacskáit harapdálni kezdte. A nagyobb fiúcska visítására segitségül jöttek ugyan a szomszédok, de már akkor a csecsemőnek lába- és kézefeje bor­zasztóan meg voltak csonkítva. A szerencsétlen kis gyermek két napi isszonyu szenvedés után meghalt. Ez nem első s fájdalom nem is az utolsó eset Tállyán a kellő felügyelet nélkül hagyott gyermekek közt. Ily körülmények között csoda-e, ha a statisztika oly szomorú adatokat közöl az 1—6 éves gyermekek halandóságáról? r. I. (A Sajó titka.) A Sajó vize leapadt, de en­nek dacára is megkövetelte már az áldozatot. E napokban egy középidejűnek látszó férfihullát hagyott Kesznyétennél. Gigerlisen volt öltözködve derék-átkapcsolóval, lábán cipőt viselt. Hatósági megszemlélés után eltemették. r. I. •) A b.-vécsi égettek rögtöni segedelmére, főispánunk közbenjárásával, 210 forintot küldött a belügyi kir. minister. Sierk.

Next

/
Thumbnails
Contents