Zemplén, 1895. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)
1895-04-21 / 16. szám
tétlenül nézni a kis ember vesztét, az önálló tűzhely pusztulását, hanem minden, bármely csekélynek látszó eszközt is meg kell ragadnia, melylyel a kis embert oda képesítheti, hogy nagyobb rázkódások nélkül élje át a mostani s a következendő nehéz időket. Ember János. Póstások mozgalma Zemplénben. A hazai postamesterek, tarthatatlan anyagi helyzetük javításáért, országszerte folyamodást szándékoznak benyújtani úgy a kereskedelemügyi kir. ministerhez, mint a képviselőházhoz. E célból országos bizottságot alakítottak, melynek elnöke Réffy Lajos Kolozsvár pályaudvari póstamester; igazgatósági kerületenként pedig 3—3 képviselőt választottak, oly célból, hogy ezek kerületenként a póstamesterekkel és kiadókkal egyetértőig javaslatokat készítsenek s azokat a Budapesten tartandó nagygyűlésen bemutatván s letárgyalván, végleges határozatot hozzanak a megszerkesztendő folyamodás pontjai tárgyában, folyamodásukat aztán küldöttségileg nyújtják be az illető helyeken. A kassai igazgatósági kerületi postások érdekképviseletével, választás útján, Dávidovics Szidónia a.-raeczenzéfi, Schmotzer György varannai és Unghvdry Ede szlropkai póstamestereket bízták meg érdektársaik. Nevezett kerületi képviselők, együttes megállapodás szerint, a következő pontokat hozzák javaslatba: a) Mondassák ki, hogy a póstamester és kiadó hivatalnoki jelleggel bíró, fizetési rangosztályba nem tartozó állami alkalmazott. b) A póstamester a posta- és táviróintézet keretében, a jelenlegi póstamesteri, illetve kiadói cím meghagyása mellett, egy külön rangosztályt képez, mely a segédtiszti rangosztálylyal egyenlő. c) Nyugdiját a póstamester a magyar pósta- és táviróintézet alkalmazottjainak segélyző- és nyugdíj-egyesületétől nyeri, miért is annak köteles tagja lenni. d) Adassák a postamesternek osztályzatuk szerint mérsékelt lakpénz, a III. osztályúakpak minimum 200 ft fizetés és ötödéves korpótlék. e) Minden póstamester dekrétummal s életfogytiglan neveztessék ki, csupán fegyelmi úton legyen elbocsátható és csak saját kérelmére legyen áthelyezhető. f) Az I. osztályú hivatalhoz csak II. osztályú postamesterek és xo éven át szolgált kiadók ; a II. osztályú hivatalhoz III. osztályú póstamesterek, vagy öt éven át szolgált kiadók; a III. osztályúhoz csakis alkalmazásban levó póstamesterek vagy kiadók neveztessenek ki. g) A kézbesitési átalány a forgalomra és a kézbesítés területére való tekintettel szabassék ki. h) A szállítási átalányok a pályázatokban fix-összegekben legyenek meghatározva. E pontokból kitűnik, hogy a póstamesterek kérelme alappal bír; mert csupán annyit kér e nyomorral küzdő kar, amennyiből szűkösen megélhessen és emellett az a darab kenyér, melyet véres verejtékkel szerez meg, legyen eléggé biztos, nem úgy mint a jelenben a szerződéses viszonyok között —^—1í*mmmmmmmm van, hogy a , postamesternek, minden indokolás nélkül, felmondható és alkalmazásából elbocsátható. 1 Hiszen : ahogy éhes katonával nem lehet csatát nyerni, éppen úgy nem lehet kívánni, hogy a 150 ftos évi fizetésű póstamester hű kezelője legyen az állam temérdek kincseinek. De még az a 150 ft sem marad meg tisztán, mert ebből kell a postamesternek lakást és irodát bérelni, az irodát felszerelni mérlegekkel, bélyegzőkkel, segédkönyvekkel, amerikai zárakkal és lakatokkal, vaspénztárral stb., sőt a hivatal homlokán levő címtábla és a levélgyűjtő-szekrény is a póstamester tulajdona. Ezen kívül a nyugtató bélyege és az adó is e csekély összeg terhére esik. Ezekből beláthatja mindenki, hogy a kisebb forgalmú hivatalok postamestereinek mily nyomo- rösagos helyzetük van. f Rajtuk segitni csakugyan emberbaráti kötelesség I YVármegyei ügyek. A belügyi kir. minister értesítette a vármegyék alispánjait, hogy a jegyzői képességi bizonyítvány országos érvényének igazolása szempontjából az 1883.I. t. c. 6 §-ának második bekezdése alapján kiállittandó bizonyítvány kiállítása alkalmával nemcsak a rendes választás utján betöltött jegyzői állásban, hanem az 1886. XXII. t. c. 84 $-a alapján helyettesített jegyzői állásban való működés is számításba veendő. A kir. pénzügyminister az előre fizetett adó után a fizető fél részéről követelhető kamattérítés tekintetében fennálló szabályok helyes alkalmazása céljából, illetőleg azok módosításával elrendelte, hogy az 1883. XLIV. 45 § a szerint járó kamat- megtérités napok után számítandó és pedig a befizetés napjától az illető évnegyed második havának végéig ; előre fizetésnek azonban nem tekintendő, ha valaki például a második évnegyedre járó részletet április hó valamelyik napján lefizeti, mert ezen részlet a törvény szerint március hó i-én esedékes volt, ellenben előre fizeti tartozását , azon adós, ki az említett második évnegyedi részletet a Jan. i-töl márc. 31-ig terjedő időközben Fizeti; ezen adózó már részesittetik a kamat megtérítés kedvezményében és pedig : ha pl. március 16 án fizetett, március 16 ától május 16-ig, vagyis hatvanegy napra. Ugyanez a számitás-mód nyer alkalmazást a törvényhatósági utadóíizetésnél igényelhető kamattérítés tekintetében is. A kereskedelemügyi kir. minister közérdekű újítást rendszeresitett a levélposta-szolgálatban. Lehetővé tette ugyanis azt, hogy a közönséges levelek, amelyek helyben 3 krajcáros, a vidékre pedig 5 krajcáros bélyeggel továbbíttatnak, elveszésük esetén épp úgy reklamálhatok legyenek, mint az ajánlott levélek. A nem kézbesített és a feladó címére vissza sem érkezett levelet úgy a címzett, mint a feladó megreklamálhatja, hogy a levél neki, avagy a másik félnek kézbesittessék. Természetesen az ily közönséges levelekért a póstakincstár nem vállal jótállást és kártérítést sem ad. Minthogy továbbá a közönséges levelek feladásánál nem adnak vevényt, a reklamáció sem úgy történik, mint az ajánlott leveleknél, hanem külön bevallás alapján, amelyet a reklamáló fél tartozik kiállítani s amelyre az illető cimzett postahivatal a cimzett fél bevallását rávezeti. Vármegyénk alispánja utasította a kir. állarn- épitészeti hivatalt, hogy a ráska-hegyi-szaloki, ínséges közmunkásokkal építendő útvonal előmunkálatait haladéktalanul foganatosítsa, hogy a szükséges földmunka és egyébb munkálatok megindn tásával a kézi napszámosok is mielőbb segedelembei. részesithetök legyenek. Kapcsolatosan megemlítjük még, hogy a fentebb jelzett útvonal kiépítéséhez megkivántató kőanyag kifuvarozásával az' igavonó állatok birtokában lévő ottani lakosság az egész télen át szép keresetforráshoz jutott. A kőanyag beszerzésére és kiíuvarözására eddig 4256 ft fizettetett ki a t. vármegye közúti pénztárából. A magyar kir. államvasutak igazgatósága a szomszédos forgalom megkönnyítése céljából úgynevezett menettéri jegyeket bocsátott ki. A kétszeres áru menettéri jegyek két napig érvényesek. Gyermekek az első osztályon II. osztályú, II. osztályon harmadik osztályú, a II. osztályon pedig féljegygyel utazhatnak. A sárospatak-vencsellői törvényhatósági közút alapozatlan szakaszára szükséges kőanyag szállítása iránt Szendrey András á.-pataki lakossal kötött alkuegyezség jóváhagyatván, az e célra 2888 ft 40 krral előköltségelt összegből 2500 ftot vármegyénk közúti pénztárából s a kir. áll. építészeti hivatal kérelmére az alispán kiutalványozott. Idegen hangzású község-nevek megmagya- rositása. A szinnai járásból írják lapunknak: Kossuth Elek, járásunk derék föszolgabirájának buzgó közbenjárására máig 38 község képviselőtestülete határozta el, hogy az ezredéves nemzeti ünnep emlékére szláv eredetű község-nevét ma gyár hangzású névvel cseréli föl, hogy igy külső képpen is dokumentálja hazafias érzületét és azt hogy az egységes Magyarország kiépítésében tőle telhetőén részt veni kötelességének ös- meri. Az uj községnevek a következők : Ősjalu (Sztarina), Ostoros (Osztruzsnic.zá), Hegyköz (Zuella) örfalva (Orosz-Ruszka), Nagymezé) (Nagy-Polena), Fenyves (Jalova), Nagyomló (Sztakcsin), Pisomló (Sztakcsin-Rosztoka), Zemplén-Sziget (Ulics), Vadászi (Ulicskriva). Szarvashegy (Zboj), Újfalu (Novoszedlicza), Szirtes (Kolbaszó), Zemplén-Patak (Orosz-Patak), JuhásZlak (Runyina), Nyárfáivá (Topolya), Dombalja (Priszlop), Kelenpatak (Kolo- nicza), Hadikháza (Klenova), Kálnás (Kálna-Rósz- toka), Nytrjes (Brezovecz), Mihálypatak (Mihajló), Herczegfalva (Dubrava), Felsönyired (Sztriócz), Alsónyired (Smugócz), Nagy-Hrabócz (Orosz-Hra- bócz), Kis-Hrabocz (Hrabova-Rosztoka), Zemplén- Sebes (Orosz-Bisztra), Ägghdza (Inócz), Papháza (Papina), Tölgyes (Zubna), Ktsmezö (Nechvalpo- lyánka), Alsó-Almás jA,-Jablonka), Felső-Almás (F.- Jablonka), Juhos (Parihuzócz). Vendégi (Hoszto- vicza) és Csukaháza (Csukalócz). Hírek a nagyvilágból. Munkácsi Mihály, művész hazánkfia, mint Párizsból írják, befejezte Krisztus és a kesergő asszonyok c. festményét. A remek alkotás, mely voltaképp folytatása a Golgotha c. képcsoportnak, annak vége mulatságos volt, a fiatalok uig .arccal és bravó kiáltásokkal széledtek el a fedélzeten; ha pedig az elbeszélésnek a vége szomorú volt, akkor óriási sajnálkozással állottak föl az öreg mellől és savanyúbbnál sávanyubb arcot vágva dugták zápfogaik közé az oly régen szorongatott bagótekercset. Az öreg pedig, mint ahogyan öreg tengerészhez illik, nem törődve az elmúltakkal, teljes egykedvűséggel verte ki a kötélhúzástól megkérgesedett tenyerébe a pipa hamuját .és las- sankint maga is hinni kezdte, hogy áz á sok minden, amit elmesélt, valósággal mind megtörtént vele, Nem akarom ezzel azt mondani, hogy az öreg nem valami sokat próbált ember volt ; de azért mégis csak minden tizedik szava volt igaz, mint a következő eset is bizonyítja. Egy alkalommal ugyanis uj kapitányt kaptunk. Másnap az öreg már nagyban terjesztette a hirt, hogy : — Hé ! fiuk ! Kitűnő ember az uj kapitányi Nagyon barátságos is ám ! Beszéltem már velel — Aztán mit beszélt? volt az általános kérdés. Az öreg sehogysem akarta elárulni a párbeszédet, aminthogy később ki is sült a dolog, annyiból állott az a beszélgetés, hogy a kapitány megkérte a kormányost, hogy: azzal a matrózzal — miközben üjjával éppen az öregre mutatott — tisztogattassá ki a ruháit. Mint mar említettem, eleinte vigan és jó kedvvel merit a hajón minden ; de később, mikor már elhaladtunk számos jelentékeny kikötő mellett anélkül, hogy oda befutottunk volna, az elkeseredettség mind jobban erőt vett a legénység körében. Édesvízkészletünk a tartányokból kifogyott. Kénytelenek voltunk a szűrőkből kikerült vizet inni, melyet csak igen kis adagokban mértek ki és amely különös ize miatt a szomjúságot alig oltja ; a sóshussal már torkig voltunk, a kétszersült (galetta) rágástól pedig már a fülünk zúgott. A folytonos és nehéz szolgálat teljesen kimerítette a legénység erejét. Nem lehetett az egész hajón egy mosolygó, vagy csak vidám arcot is látni, nem lehetett egy énekhangot sem hallani. Mindenki kötelességs^erüen teljesítette 4 órányi szolgálatát, de annak elmúlta után nem jött föl senki a fedélzetre, hogy a másik társaságát keresse, hanem egyenként húzódtak meg a hajó , zugaiban, ahol ruhástul-mindenestül vetették magukat a meleg >Flurplattí-éra és úgy pihenték ki a szolgálat fáradalmait. Á kötélre függesztett asztalok (back-ok) körül sem uralkodott az a hangos és vig élet, mint eleinte ; nem kapdosták most le, még tréfából sem, egymás villáiról a husdarabokat, hanem mindenki megitta a neki kijáró félliter borát, két-három falatot evett a kemény és a száraz sóshusból, egy darabka galettát zsebre dugott és mentek, vagy aludni, vagy ólálkodni az édesviz-tartányok körül, hogy kilessék a kedvező alkalmat, mikor egy kis vízre tehetnek szert, hogy azzal a sós- hustói fölidézett szomjúságukat elolthassák, Nem ugrált most senki sem föl kíváncsian az árbockosárból lekiáltott: Brick vorne von back bord — jelszóra; nem dobálta most senkisem a levegőbe a sapkáját; nem lehetett most egy hurrá-hot sem | hallani; hanem akinek kötelessége volt: az a lobogót fél-toppra eresztette, köszöntve vele a mellettünk elhaladó hajót, a többiek pedig gondolataikba mélyedve hallgattak és nehezen várták az időt, mikor végre egy kikötőbe kanyarodunk és mikor a parancsnoki hídról: Alle Mann auf der Anker Statione — vezényszó fog elhangzani. A hajón az életkedv mind elnyomottabb lett, oly annyira, hogy a vezényszavakon kívül alig lehetett más emberi hangot hallani. Mindenki kedvetlen és lehangolt volt, csak az öreg Giovanni volt vig és jókedvű. Nagyokat szippantva fapipájából járkált fel s alá a fedélzeten és vigasztalni igyekezett mindenkit, hogy : ne féljen, lesz még az roszabbul is. Eljön még az az idő, mikor elfogy minden és a fagygyugyertyában főzött bakkancsaikat fogják majd megenni, mint ahogyan ők ették, mikor az északi sarkon rekedtek, ahol egy jeges medve majd íölfalta őtet s csak azon múlott a dolog, hogy ........ (az öreg valószínűleg azt akarta mondani, hogy ő falta föl, de úgy látszik mégis meggondolta a dolgot, mivel pipáját hirtelen agyaraira véve fél halkan csak annyit dünynyögött, hogy) »nagyon fagygyu szagom volt« — azzal lenyomva a hamut a pipába tovább csoszogott, hogy a másikat vigasztalja. De kinek kellenek most az ő meséi? Nem hallgatott most azokra, kivülem, senki, mindenki a maga bajával volt elfoglalva és nem volt kedve senkinek sem nevetni. A hajó harangja hat órát jelzett, mikor parancsot kaptunk egy vitorla kinyitására, hogy a hajó menete gyorsabb legyen. A parancs elhangzása után a vitorla, mint valami óriási madárnak a fehér szárnya, lassan kezFolytatás a mellékleten.
