Zemplén, 1895. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)

1895-04-07 / 14. szám

megrendelheti a ^Képes Néplap,* a legolcsóbb újság a magyar nép számára, félévre csak I ft ao kr. Budapesti Hirlap. Az ujságcsinálás egyik föfeladata: a közönség helyes, gyors s pontos értesítése. Még száz éve sincs annak, hogy a magyar sajtó csak a BécsbJl kapott legmaga­sabb engedélylyel vehetett tudomást a külföld eseményeiről, igy is csak hetek múlva. Ma huszonnégy óra sem múlhat el, hogy a közönséget ne értesítsük nemcsak hazánk, hanem az egész világ nevezetesebb eseményeiről. Távirat, telefon, éber levelező a világ mind a négy tájékáról s az ország minden népesebb pontjáról hirt adnak mindarról, ami igényt tarthat a müveit ember érdeklődésére. Tudósításaink e rengetegéből kiválogatni és megrostálni, ügyesen és tetszetősen feldolgozni azt, ami a közönségre nézve szükséges, hasznos és érdekes: ebben a Budapesti Hirlap fennállása óta eddig utói nem ért példaadással járt elől, mert szerkesztőségünket az a meggyőződés vezeti munkájában, hogy a közönség semmit sem várhat el annyira újságjától, mint azt, hogv pontosan, megbízhatóan és lelki- ismeretesen legyen tájékoztatva. Ez a közönség igazi anyagi és közművelődési érdeke, ez a mai zsurnalisztika fejlődési iránya. Ott pedig, nevezetesen azokban, a hol magának a Budapesti Hirlap-nak a véleménye, Ítélete, iránya, karaktere, egyszóval egyénisége nyilatkozik meg, tizennégy évi tüzpróba után már mindenki tudja, hogy mit várhat a Budapesti-Hirlap-től. Az etőfizetés föltételei a következők: egy hónapra I ft 20 kr; uegyedévre 3 ft? 50 kr ; félévre 7 ft; egész évre 14 ft. Vidékről legcélszerűbb a postautalványon való előfizetés. Cim : Budapesti Hirlap kiadóhivatala Budapesten, VIII. kerület, Rökk Szilárd­utca 4. szám és József-körut 5. szám. Egyesületi élet. A s.-a. ujhelyi ágostai ev. templom építésének költ­ségére adakoztak: (IV. közlemény.) Nsgs. Raisz Béláné asszony és Seyfried Irén k. a. gyűjtése : Klein Albert i ft, Bauer Antal I fr, Lő- cherer dr. 3 ft, Szcllősi Sándorné 1 ft. Fóliák A. 40 kr, Róth Józsefné 50 kr, Decsényi József 1 ft. Kellner Ede 1 fr, Kristóf Károly 50 kr, Rosen­berg Sámuelné 50 kr, Róth Soma 20 kr, Gottlieb 30 kr. Malártsik Györgyné 5 ft, Korinkó Jánosné 1 ít, Juhász Jenőné 2 ít, Szánky Nándorné 2 ft, Hvozdovics Antalné 1 ft, Major Ilona 1 ff, Grün- baum 50 kr, Rácz Róza 50 kr, Nyomárkay Ödön dr. 1 ft, Kovácsy Pál dr. 1 ft, Lenkey Mi- hályné 50 kr, Szepessi Arnoldné 2 ft, Nagy Bé­láné 1 ft, özv. Liszy Édéné 2 ft, Móré Gézáné 50 kr, Kresinszky Ferenc 2 ft, N. N. 15 kr, Schweiger Albertné 20 kr, Román János 1 ft, Teich Zsigmondné 1 ít, Teich Ignác és fia 1 ft, Horváth József 1 ít, Vay Ernő gr. 3 ft, M. 60 kr, Mattyasovszky 2 ít, Hrabovszky Tihamér 1 ft, Keiner Károly 2 ft, Szánky Árpád 1 ft, Tom- csányi Márton 2 ft, Faller Gyula 1 lt, Palásthy Geyza 1 ft, Nemes 1 fr, Korossy István 1 ft, Polányi Gyula 2 ft, Payzoss Andor 5 ft, Klimó Menyhért 1 ft, Pekáry Gyula 2 tt, Dongó Gy. 1 ft, Bodeczky 1 ft, Urbán Ferenc 1 ft. Ehlert i ft, Seyfried József 10 ft, Emődy Béla 1 ft, Raisz Béla 1 ft. Képes Gyula 1 ft. — A gyűjtés ösz- szege kiteszen; 80 ft 35 krt. A közönség köréből. — Alak és tartalomért a beküldő felelős. — Tekintetei szerkesztő ur I Becses lapjának legközelebb megjelenő szá­mában leendő közlés végett tudatom, miszerint a mezőgazdaság és mezőrendőrségről szóló 1894 évi XII t. c. 2 §-a értelmében E.-Bényén f. évi már­cius hó 26-ik napján a tokaji járás főszolgabirája elnöklete alatt megejtett közbirtokossági közgyű­lésen, melynek tárgya a nyomásos és szabad gazdálkodás feletti határozat hozatal lévén, több nagyob birtokos ellenében, kik a szabad gazdál­kodás mellett foglaltak álláspontot a kisebb gaz­daközönség élén Kenyizley Pál Erdőbénye város népszerű albirája oly nagy tevékenységet fejtett ki a szavazás alkalmával, mely valóságos demon- strum állapotok között folyt le hogy a nagyobb birtokosok közül is többen meghasonlottak, látva a nagyszámú közönségnek óriási erőfeszítését a nyomásos gazdálkodás mellett 2 nagy birtokos ellenében továbbra is az eddig érvényben levő két nyomásos gazdálkodást fogadták el a nyo • másba eső határnak s/3-ad vagyis 112 cat. hold birtoktöbbséggel. Erdőbényén 1895. évi ápril. hó 2-án R. Tanügy. A s.-a.-újhelyi ipartestületnek az 1894. évről szóló jelentése. Á közös célok elérése, másként az érdekkö­zösség teremti meg az egyesületeket. És ezeknek száma a haladó korral folyton növekszik, mert a műveltség terjedésével a közös és nagy célok elé­résére úgyszólván mellőzhetetlen tömörülés szük­ségének az érzete a köztudatba megy át. Ez hozta létre hajdan a céheket, ez az ipartársulatokat; ez adott jelenben életet az ipartestületeknek is. Egy kisebb város ipartestülete rendszerint a társadalomnak egy egész osztályát, az iparos osz­tályt foglalja magában ; az egyesülés célja pedig intenzive az összetartozóság érzetét jobban fel- költeni, a tökéletesedésre szolgáló módokat fel­használni és emelkedettebb közszellemet teremteni; extenzive az iparos osztálynak tekintélyét a nagy közönséggel szemben emelni, érdekeit a hatalmas gyáriparral szemben védeni stb. A s.-a.-újhelyi ipartestületnek múlt évről szóló jelentését olvasva, lehetetlen arról a ked­vező hatásról nem szólnunk, a melyet bennünk annak a figyelmes olvasása kelt. Első tekintetre kitetszik abból, hogy a* ipartestület elüljárósága oly egyénekből áll, kik nemcsak magas szakérte­lemmel, hanem nemes ambícióval is eltelve ipar­kodnak szép megbízatásuknak megfelelni és ha szükséges, nem riadnak vissza az erősebb eszkö­zöktől sem. Gyenge Ítélő erővel és jellemmel biró egyének előtt lehet ez hiba, de önálló gondolko- zásu emberek előtt nem. Igaza van egy hírneves fráncia bölcselőnek : »Egy forradalom sem sikerül egy kevés durvaság nélkül. Ha Luther, ha a frán­cia forradalom szereplői az udvariasság szabályait követték volna, nem lett volna sem reformáció, sem forradalom.« Legnagyobb elismeréssel kell szólnunk az utolsó év kormányzásáról, mert tudnunk kell, hogy az iparosok igen nagy része csak a kényszer ha­tásának engedve lett az ipartestület tagja, és most ugyanaz az elégületlen rész, jobban megismerkedve az uj rendszerrel, lassan annak barátjává szegődik. És tényleg: a hajdani céh és jelenlegi ipartestü­let közt a rokonság meg nem tagadható. Az is védte, illetőleg védi a maga módja szerint osztá­lyának érdekeit, csakhogy mig amaz az egyéni szabadság korlátozásával és szükkeblüségével a haladásnak ólomlábain járt, addig emez a szemé­lyes szabadság tiszteletben tartásával és megvé­désével éppen az ipar legfőbb érdekeit, az általá­nos tökéletesítést tűzi ki céljául, e mellett nem­csak tagjainak anyagi és erkölcsi érdekeit karolja fel a legmelegebben, hanem figyelemmel van a tanulók és segédek, mint leendő iparosok állapo­tára is. Hogy pedig ez az életének még csak kez­detén lévő testület magasabb céloknak is meg fog tudni felelni, afelöl nemcsak megnyugtat, hanem biztat a vezetők elismerésre méltó tevékenységén és tehetségén kívül a rövid idő alatt létrehozott kedvező pénztári állapot is. Igen szép, sőt kiemelkedő része a jelentés­nek az ipariskolák jelentőségének fejtegetése. És e részletre szükség volt a jelentésben, mert ez nyújt nekünk, tanítóknak, reményt arra, hogy mi az ipartestület elüljáróságában a hanyag és rósz tanulók, vagy a tanulóik iskolázását hanyagul teljesítő mesterekkel szemben támaszt fogunk ta­lálni. Nekünk, tanítóknak, ugyanis ép oly buzga­lommal kell küzdenünk fáradságunk sikerének biztosításáért, mint az ipartestületi elüljáróságnak az ipartestületi tagok jóvoltáért. Nem nézhetünk tehát tétlenül oly visszásságokat, melyek magának az iskolának válnak hátrányára. Nem akarok utalni a testületnek az iparis­kolai bizottsággal kitört viszályára, de kívánatos, hogy az, ha bármi áron is, de minél előbb véget érjen, mert érettebb korú tanítványaink tudnak róla és hogy ez mily hatással van vagy lehet még az iskolai fegyelemre, könnyen elképzelhető. Hogy a mulasztók miként fognak büntet- tetni ezután, nem tudom; de hogy eddig velük szemben az eljárás nem volt helyes, mindig han­goztattam. Kívánatos, hogy a bűnöst a lehető legrövidebb idő múltán érje a büntetés. Éveken át szerzett tapasztalataim után mondhatom, hogy vannak iparos-gazdák, kiknek tanulói mindig ha­nyagul látogatták az iskolát; ide azonban nem sorolom azokat az iparágakat, melyeknél lehetet­len pl. a hétköznapi órákra való járás (kőműves, némely kőfaragó stb). De állandó az a tünet, hogy a nyári időben a vasárnapokon (mikor tehát nincs munka) és téli időben, mikor a színészek u. n. zónás előadásaikat tartják, akárhányszor az osz­tályoknak fele is hiányzik. Ekkor tehát egész határozottsággal konstatálható, hogy a tanuló a hibás. Szükséges tehát egyrészt, hogy az iparos gazda szigorúan vegye számon az ellenőrző köny­vecskét és szükséges másrészt, hogy az igazolat lanul mulasztó azonnal megbüntettessék. De nél­külözhetetlen valaminek tartom azt is, hogy min den mesternek legyen saját bélyegzője nemcsak azért, mert ügyiratok kiállításánál is használhatja, hanem azért is, mert ez tetemesen meg fogná nehezíteni a tanulók részéről mestereik nevében kiállított és mulasztásaikat igazoló bizonyítványok készítését. Az illem és a csin legelemibb köve­telményeinek gyakran meg nem felelő bizonyít­ványok után a mulasztások elbírálása a tanítókra nézve különben is nem könnyű feladat. Igen helyesnek és célszerűnek tartom, ha az ipartestület kiküldöttjei mentői gyakrabban láto­gatják meg az iskolát. E látogatók lassankint helyes képet nyernek az iskolának belső életéről és meggyőződnek lassankint nemcsak arról, hogy ott az életben minden valamirevaló embernek nélkülözhetetlen ismeretekre tanítják a serdülő ifjakat, de megismerkednek egyszersmind azokkal a nehézségekkel is, amelyekkel egy ipariskolai tanítónak folyton küzdenie kell. így, hogy többet ne említsek, meg kell kuz- denünk azzal a felfogással is (igaz, hogy ezt már ritkábban halljuk, de mégis halljuk), hogy ,az / ipariskolába nem való járni, mert ott úgy sem tanulják azt, ami nekik a mesterségükhöz kell 1« — — Nehéz továbbá a tanulóktól Írásbeli mun­kákat kicsikarni; rendszerint azzal védekeznek, hogy gazdáik nem engednek nekik időt azok el­készítésére. Megírtam pedig e pár dolgot nem azért, hogy írjak, hanem, hogy megnyerjük az iskola részére azt, amit egy, magasabb célok szolgálatá­ban álló tekintélyes testülettől bízvást remélhe­tünk, Megvárjuk különösen a testület elnökétől, akinek egyik fölvett célja az is, hogy a tanulók­nak a nekik annyira szükséges rajzban való ügyes­séget nemcsak rajzminták megszerzésével előse­gítse, hanem, hogy egy rajzterem felállíttatásával a jelenlegi abnormis állapotot megszüntesse. Ismerve tehát az elnök egyéniségét, inten­cióit, »Suum cuique* jelszavát, biztosak lehetünk, hogy a harmónia iskola és ipartestület közt za­vartalan és teljes leend. Kende Antal. KÖZGAZDASÁG. Tavasz. A tél nemcsak a természet szerves tárgyaira gyakorol pihentető hatást s ad alkalmat erőgyűj­tésre, de jótékonyan hat az emberi elmére is. A hosszú téli estéket, (a nappalnak ekkor is meg van a maga napirendje,) rendszerint gondtalanul, csekély szórakozással töltjük, már mint mi vidé­kiek, csak mikor már az eresz csatornái tornyocs- kákká alakulnak, eszmél föl az ember : »Ni, ni! hiszen már foga van a napnak«, hogy tulajdon­képpen jön a tavasz, mindent életre keltő lágy leheletével, enyhe napsugarával. így kelt életre az én öreg barátom elméjé­ben is az az eszme, hogy a kopár domb oldalával s a vadvizes rét aljával kéne valamit tenni, hogy valami jövedelmet hozna, mert bizony kárba vész ott minden munka, minden mag kisül vagy ki­ázik. És egy este, midőn igy a gazdaságról be­szélgettünk, merült fel az a kérdés, ugyan mi módon lehetne ezeket a területeket haszonhajtóvá tenni. Egyikünk ajánlotta a foszfát-műtrágyát, a másikunk jobbnak látta a meszet és igy tovább .. , én pedig azt találtam tanácsolni, hogy alakítsuk át azokat a helyeket gyümölcsösökké. Bezzeg nagy dolog ám az, hogy az »isztiké*-t kicseréljük ásóval, kapával ! Pedig ha megfogad­nák gazdáink Andrdssy Tivadar grófnak azt a ta­nácsát, hogy: már nem az a divat, hogy min­denki csak búzát és tengerit termeljen, de azt kell termelni, tenyészteni, a mely terület mit pro­dukálhat leginkább, ha mindjárt köménymagot is, csak jót, sokat adjon, — nem lett volna az én ajánlatom is oly igen hidegen fogadva. — Hej öcsém 1 szólt az öreg, nem úgy van az. Nem lehet a szilvából kalácsot sütni, meg al­mán disznót hizlalni. Meg aztán nagy sora is van annak. — Jó, jó 1 kedves uram bátyám, de én sem azért tanultam ám a 2X2-őt, hogy ötöt ne tud­jak belőle csinálni, hát tegyünk mi is egy kiszá­mítást.... A dombos hely io hold, kell rá 68o drb. csontárféle á 30 kr. = 204 ft, a rét alja 20 hold, kell rá lágymagu 1020 db. a 25 kr. = 255 ft, az első és háromszor szántott ugar trá­gyázva 160, illetve 320 ft. Első évi kiadás ősszel ültetve) 364 ft, illetve 575 ft s így összesen 939 ft. Tíz évre elosztva évi 93 ft, de 25 évi amor­tizációra csak évi 55 ftot vesz igénybe ez a mű­velet. Az első tiz év alatt kapás vetemény vagy zöld takarmány tiszta hozaa 150 ft, a második tiz éven gyümölcshozam minden almafa a 4 ft = 4080 ft, szilvafa á 1 ft — 680 ft, összes évi hozam átlag 4760 ft. Ebből láthatja, hogy egy kis türe­lemmel 3o8°/0-et jövedelmez. A mennyiben pedig nincs oly aranymives, ki még az aranyból is el ne cseppentene, hát itt is kell számba venni egy kis alagcsövezést, higtrágyázás költségét, de ez nem oly sok, hogy io°/0-el csökkentené a bruttót. — Igen szép, édes öcsém, a számításod, de az 1000 ft körül járó befektetés mégis sok. — No, hát alkudjunk, ha enged két évet, én is olcsóbbá teszem az első befektetést, még pedig 359 fttal. — Hogy hogy ? 1 — Hát egyszerűen veszünk 2000 db. vadon- cot ä 3 kr, = 60 ft; 10 ftért oltóvesszőt, 30 ftot az oltás tiszteletdijára, összesen 100 ft. — Hohó, no ez már olyan nagy tőke, hogy ebbe ugyan bele nem vágom a fejszémet. — Ne ijedjen meg, kedves uram bátyám, nagyon egyszerű az egész eljárás, s biztos az eredmény, csak a módját kell tudni. Amint meg­érkeznek a vadoncok ápril 5-én (vagy ha van kéz­nél, annál jobb) azonnal 1 °/0-es trágyalével telitett vízbe fektetjük azokat 8-áig, a mikor kivétetnek s gyökereik 10 —15 cm.-re megkurtittatnak, a törzse pedig 2 cinre visszavágatik s igy kézbe véve, asztal mellett meleg szobában lapozva, esetleg párosítva beoltatnsk. Oltóviaszkul 1 kg. fehér szurok felmelegitve 4-deci spirituszszal feloldatik, mely mézsürüségét sem hidegen, sem melegen Folytatás a Il ik mellékleten.

Next

/
Thumbnails
Contents