Zemplén, 1895. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)

1895-03-31 / 13. szám

Sátoralja-Ujhely, 1895, március 31. 1«*. (1318).

Huszonhatodik évfolyam,

ELŐFIZETÉS ÁBA:

Egész évre 6 ft. Félévre 3 ft. Negyedévre 1 ft 50 kr

Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el.

Kéziratok nem adatnak vissza.

Egy es szám árc. 15 kr.

A nyilttérken minden gar- mond sor dijja 20 kr.

Zemplén.

Társadalmi és irodalmi lap.

ZEMPLÉN VÁHMEG-TTÉBrEK HIVATALOS LAPJA.

HIBDETÉS DIJA

hivatalos hirdetéseknél; Minden szó után 1 kr. Azonfelül bélyeg 30 kr.

Petitnél úagyobb, avagy diszbetükkel vagy körzettel ellátott hirdetményekért térmérték szerint minden négyszög centim, után 8 kr. számittatik.

Állandó hirdetéseknél kedvezmény nyujtatik.

I Hirdetések ős pénzkülde- i mények a kiadóhivatalhoz intőzendők.

Köztudomásúi.

A »Zemplén* huszonöt éves fennállása alkalmából az elmúlt év dec. 31-én kiadott ünnepi számunknak tiszta jövedelmét a .Zemplén* t. munkatársai részéről alapítványul ajánlottuk föl a s.-a.-újhelyi árvaház javára. Ugyanakkor kijelentettük azt is, hogy az ünnepi számok előállításával járt kiadásainkról, úgyszintén a jubiláris számok eladásából befolyt jövedelemről ez évi március hó végéig nyilvánosan számolni fogunk.

Nyilvános számadásunk a »Zempléninek ma egy heti számában olvasható.

Habár számottevő tiszta jövedelemről szó sem lehet, mindazonáltal köztudomásra hozzuk, hogy a Klein Nándor úr részéről az ünnepi szám egy példányáért nekünk átadott 50 ft, százötven ftot bevételeinkből jótékony célra ezennel kiadásba teszszük, illetve a ,,Zemplén munkatársai alapítványa” címén takarékpénztárba helyezzük. És mert óhajtásunk, hogy az alapítványi összeg legalább is 100 ftra emelkedjék: a »Zemplén* ünnepi számaiból egyszáz példányt 50 ft értékben Dókus Gyula Öméltóságának, mint az újhelyi árvaházat létesített »árvasegélyző és jótékony egyesület* elnökének, avval a kéréssel szolgáltattunk át, hogy ezeket az ünnepi számokat, alapítványunk céljára, egyszersmind az árvaház javára, értékesíteni kegyeskedjék.

Hiszszük és bízva reméljük, hogy S.-A.-Ujhely nemesen érző közönségének pártfogásával alapítványunkat 100, azaz egyszáz ftra mielőbb kiegészíthetjük, illetve száz forintnyi alapítványi tőkénket a lehető legrövidebb idő alatt rendeltetése helyére juttathatjuk.

A fent említett 100 példány átadásával

TAB OÁ

Dell. ..

Virág nyílott kicsinyke völgy ölébe,

Elhódító, édes illat fődé be . . .

Kicsiny patak íutó habja csevegte :

»Jöjj el velem, légy az enyém,

Szivem édes szerelme le

A kis virág nem hallgatott szavára,

Nem ment vele messze, egy szebb hazába . . . Siró patak futó habja csevegte:

»Eljönnél még szivem álma,

Hozzám, hogyha lehetne 1«

Nekem is volt harmatos szép virágom,

Nyiló bimbó rózsabimbó kis ágon;

Ajkam mindig azt suttogta, beszélte :

»Szeress engem, légy az enyém,

Életemnek reményei*

De ő ... de ő nem akarta hallani,

Néni nyíltak fel édes szóra ajkai . . .

— Fájó szivem susog mindent feledve: »Eljönnél még szivem álma,

Hozzám, hogyha lehetne le

Zombori Andor.

Április elseje.

—• A .Zemplén« számára —

Irta : llaársy Kálmán.

Mint ahogy az angoi parliament pincéit hivatalos deputáció járja hivatalos komolysággal, [hogy

készletünk kimerülvén, azt is köztudomásra hozzuk, hogy a hozzánk érkező megrendelésekre ünnepi számokkal ezután már nem szolgálhatunk.

Végezetül kedves kötelességet teljesítünk, midőn mindazoknak, kik a »Zemplén* jubiláris számának létrehozásában bennünket, úgy szellemi, mint anyagi tekintetben, támogatni méltóztattak, ez alkalommal is hálás köszönetünket nyilvánítjuk.

Hazafiúi üdvözlettel:

S.-A.-Újhely, 1895. márc. 30-án.

<§ongá §y. @éza, (Éhlert {gyula,

a .Zemplén* fel. szerkesztője. a „Zemplén* kiadótulajdonosa.

Székfoglaló beszéd.*)

. . . Rendkívüli körülmények közzé jutott egyházunk : ez az oka annak t. közgyűlés, hogy a közügyek munkáival rendén túl terhelve is elfogadtam a felsözempléni egyházmegye esperesí hivatalát; mert úgy éreztem, hogy nehéz időkben nincs helye a szerénykedésnek, ha a közbizalom parancsol velünk s vonakodnunk nem szabad a megfeszített munkásságtól sem, ha a közakarat, pályánk körében azt követeli tőlünk.

Nem is kell mondanom talán, hogy ily rendkívüli körülmények közé mi állította egy házunkat ? mert mindnyájan ismerjük a közelmúlt idők történeteit, amidőn a római kath klérus eleintén csak szórványosán, ma'd mindinkább terjedő ostromban megtámadta azon állami törvényeket, amelyeken a felekezetek közti béke a viszonosság elvi alapján nyugodott, A vallás egyenlőség nem öltött ugyan még testet hazánkban és mi e miatt nyugtalankodhattunk volna, hogy 1848-tól majdnem 5o év telik el, az al*) Tartotta Fejes István esperes-lelkész a f.-zempléni ev. ref. egyházmegyének S.-A.-Ujhelyben a f. hó 22-én volt közgyűlésén. Mi a jeles iránybeszédet, mely a Sárospataki Lapok ma egy heti számában jelent meg, több oldalról nyilvánított kívánságra veszszük át s lapunk mai számának igen kimért térviszonyaira való tekintetből, a lényeget nem érintő rövidítéssel közöljük. Szerk.

százados konservativizmussal konfrontálja, ha váljon nem akarják-e a törvényhozás házát felduran- tani, mint századokkal azelőtt: olyan biztosan vette a szokás hatalmába április elsejét a vidám beugratások, a balekek, a jóhiszemű gimplik megtréfá- lásának nagy napját.

Az ám, április elseje ! Akármint uralkodik a spleen a megjózanodott századon, apáink naiv, jámbor mulatsága vig tréfára sarkal s nem lehetetlen, hogy most valami politikai pártunk ezen a jelentős napon fog prográmot adni.

Az április elseje nem hazai népszokás, sőt ellenkezőleg, más országokban jobban, elmésebb változataiban van elterjedve. Egész Európában divatos. Keletre a keleti kérdés vitte és amint Bulgáriát az európai haladás viszi, terjed el az április szokása, jóllehet nekik nem Gergely-pápa csinálta a kalendárjomukat és a maguk időszámítása szerint éppen 13 napig kell még várni a felültetések vig tréfáira.

Nemcsak a kontinensen, de még a ködös Albion partjain is divatos az áprilisi tréfás rászedés. Albion férfiai ezt a mulatságot ,,April Jool“-v\ak nevezik és derékul uzoválják. A fráncia kedélynek és el- mésségnek azonban valósággal norma-napja van az ő április elsején : az ö „poisson d'avril"-)én. Nincs a felültetés veszedelmétől senki megmentve s azt hiszem, ha más nem, egy két boulleyard lapocska magát a köztársaság elnökét is felülteti.

Az olasz is vígan van április elsején az ő calandrinó-ján és hogy a németnek túlontúl meg vannak az o Aprilsnarr-jai, aligha nem mindenki tudja.

Honnét eredt ez ártatlan és kedves népszokás, eddig senki sem tudja. Kétségtelenül az áprilisi időjárásnak egy operet-diva szeszélyével egykotmányos korszak évei is repülnek felettünk, anélkül, hogy az 1868. Lili. t. c. bevezetésében foglalt ígéret, mely a vallásfelekezetek egyenjogúságának törvénybe igtatásáról szól, teljesedésbe menne, — anélkül, hogy a protestáns egyháznak szegénységére, szegénységében is nagy áldozataira gondolna valaki ; mind a mellett mi csöndességben vártuk az állam erőinek kifejlődését, a jobb időt, a jobb viszonyokat, s nem háborogtunk, nem követeltünk semmit a békességen kívül. Azt kellett hinnünk, hogy a római katolikus egyháznak, amelynek mindig oly nagy előnyök és kiváltságok maradtak birtokában, ez a békeség szeretet méginkább érdekében áll, mint nekünk, s hogy az említett egyház ezentúl megmarad már velünk szemben — legalább is a méltányos tűrés határai között. Hihettük ezt azért, mert nagy időknek nagynevű emberei, a közös elnyomatás napjaiban a hazaszeretetben összeforrt hazafiak pecsételték meg az 1868-iki kibékítő törvényeket, amelyekben a protestantizmus kárpótlást kapott, végre az elmúlt idők sérelmeiért, háborgatásaiért. Nem hihettük ellenben azt, hogy amit az egyetértő nemzet nekünk nyújtott, azt a villongások vissza fogják követelni tőlünk.

Ma már fájdalmasan csalódtúnk minden irányban. Békés magunktartása mellett sem kerülhettük ki azt, hogy úgy az 1868-iki, mint az 1879-iki törvények megszüntetését követelés tárgyává ne tegyék — előbb ugyancsak a katolikus klérus alsóbbrendű s kevés számú tagjai, később már előkelő püspökök is, sőt maga az ország hercegprímása a főrendiház törvényhozó termében is. Ez az áramlat mostanáig, váratlanul és hihetetlenül odáig törekedni látszik, hogy egy felülkerekedett, ezelőtt alig számbavehető irányzat már minden állami törvénynek ellentmondani törekszik, ha azok a tridenti zsinat végzéseibe, vagy a pápai határozatokba ütköznek.

A rendkívüli helyzetet ez alkotta meg számunkra, mert, ha szóval nem mondatik is, hogy a támadás ellenünk irányul, vagy ha az mondatik is, hogy a katolikus egyház csak önmagát védelmezi: — mi érezzük a tények hatását és célját s mi tudjuk, hogy megvagyunk sebesitve, mert a kilőtt nyil hegye testünkben van. A megkezdett harc minden pontján tárangú szertelen változékonysága, az ő csalfa, hol napsugaras, hol fogvacogtató volta terjesztette el az április bolondját. Altálános népszerűségét legalább bizton ennek köszönheti, ámbátor, hogy a történetből sem hiányzanak a figyelmet érdemlő mozzanatok, amelyek azt igyekszenek igazolni, hogy valami szörnyű figurás kormányintézkedések április elsején szuggerálták az emberiséget, hogy ezen a napon, és pedig kölcsönösen, fel kell egymást ültetnünk.

Több neves történetírónk bizonyítja, hogy az áprilisi tréfák eredete igen régi, még a kelták idejéből való. Ezek április elsején bohó vidám tavaszi ünnepeket ültek. Vezéreket tettek meg nagy ünnepiességgél, rendesen valami félkegyelmű hadfiakat, akiknek nevetséges pózolásán kitünően múlattak. Elmúlván a március elseje, a talmi vezéreket kíméletlenül kiakolbólitották és a napokra terjedő zajos tavaszi ünnep e tréfás detronizálással fejeztetett be.

Ám lehet, hogy a kelták tavaszi ünnepeit elfeledte volna az emberiség és április elseje nyomtalanul eltűnt volna a vig tréfák világából, ha a XVI. században IX. Károly fel nem eleveníti. Ugyanis azt a famózus és népeit bámulatbaejtő rendelkezést tette, hogy az új esztendő nem április (mint eddig), hanem január elsejével kezdődik: akkor ezt a rendeletet famózusnak találták 1564- ben, mig most igen meg vagyunk elégedve a januári új évvel, különösen ha az új évi borravalók túlságosan nem kívánják zsebbeli készségünket. Mennyivel szerencsésebbek voltak őseink IX. Károly ismert rendelete utáni Akkor is szokásban voltak az új évi ajándékok, de a rendelet után az emberek januárban az áprilisi, áprilisben a januári ajándékokkal biztatgatták egymást. Szóval, amint

IMF* A Zemplén mai száma nyolc oldal.