Zemplén, 1892. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)

1892-09-25 / 39. szám

és kacérkodik, — betetőzésül pedig az a mindeneket megne- mesitö érzelem, mely ott, hol a szem akarja, valóban a szi­vünk legmélyéig hat. Az összegyűjtött munkáknak ez a kötet fogja egyik legbecsesebb részét képezni, de aki ezeket olvassa, vágyni fog azután is, hogy Mikszáthttal nagyobb dolgaiból is megismerkedjék és ezt könnyen elérheti, mert a 35 kros füze­tekben, melyeket a kiadók egyenkint, de előfizetés utján is szivesen megküldenek, mindig oly sok anyag van, hogy a különben is csekély ár valóban szóra sem érdemes. CSAfOJOK, Párbeszéd a kolerával. Egy ismerősöm Hamburgban járt s ő be­szélte az alábbi furcsa történetet. Megpróbálom úgy elmondani, ahogy ő mondotta. Már épp indulóban voltam hazafelé s még egy utolsó sétát tettem a nagy kereskedő-város­ban, mikor estefelé egy hosszú fekete talárba öl­tözött lérfival találkoztam, kinek jellegzetes csontos arcáról komor hangulat és sötét nézés kötötte le figyelmemet. Lassan ment s szokatlan ruhája, a fekete talár, hosszú uszályban söpörte az utca porát. A rejtelmes ismeretlen épp Altona külváros felől jött s vékony fekete pálcáját, melynek fo­gantyúja egy kis kasza volt, lassan suhogtatta kezében. Úgy rémlett, mintha valahol láttam volna már e sajátságos lényt s mikor egyszer fekete talárja meglebbent s én észrevettem, hogy lábait se hús se bőr, hanem csak a puszta csont képezi, azonnal ráismertem, hogy ez a Kolera, kivel 1873-ban találkoztam utoljára, mikor a bécsi világ- kiállítást puszta megjelenésével tönkre tette volt. Elébe léptem és megszólnám : — Jó estét 1 — Ah ön az ? hol nem jár, hát mit keres itt ? — Üzleti ügyekben jártam erre, most épp indulóban vagyok hazafelé. — Magyarországba ? — Igen. — Szép ország, én is voltam ott 73-ban. Hisz, ha jól emlékszem, akkor ismerkedtünk meg. — Igen, akkor volt. Lesz szerencsénk az idén is ? — A szerencse az enyém lesz, — feleié mo­solyogva — nagyon szeretem az önök országát, olyan kedves naiv nép. Mikor az öcsém, Nosztrasz, olykor nyakon fog egy egy tót napszámost, mind­járt rám fogják, hogy én vagyok, pedig az én ne­vem Aziatika. Sokszor majdnem megijedek, mikor látom a lapokban, hogy hány belügyministeri ren­delet, hány vármegyei határozat születik nevem­nek puszta hallatára is. Hanem jól tudom, hogy mindez csak a papíron van s önök nekem nem ellenségeim. Ott pompás lakások vannak számomra — Hol, ha szabad kérdenem ? — Hát Budapestet nem számítva, a legkitű­nőbb lakásom S.-A.-Ujhelyben van. Ismeri ön e várost í Van neki egy patakja, a Ronyva. Ah ! annak meleg iszapjában oly kellemes a heverés. A város egész hosszában elterjed s kigőzölgése felül­múlhatatlan. A pontini mocsarak Róma mellett nyomorult fészkek ehez képest. Az egész város kezemre játszik, két fürdő szenyje ömlik bele, hát még a tenger egyéb szemét. S az a kedves jó város olyan szives hozzám, hogy csak egy kanál­nyit sem vitet el belőle. Onnan pompásan lehet nyakon fogni a felesleges embereket. Cselédeim, a kommá bacilusok, nemsokára ott lesznek. Még szőnyeg is van házamban szép zöld béka-nyálból. Kár, hogy a szomszéd Sárospataknak nincs egy Ronyvája, bár ott elég nekem az utca. Százan is kapnánk ott kellemes lakást. Onnan viszem az egész magisztrátust. A szegény Benevolus meg is verte a iZemplén'-ben a lármadobot, a naiv lélek. Hisz éppen az jó, ha nem a város hordatja az utcáról a szemetet, hanem a lakók betakarítják udvaraikba, ott lesz még jó nekem : fedél alatt leszek. — És mikor várhatjuk a kellemes szerencsét ? — November előtt nem mehetek, 72,000 em­bert kell addig liferálnom s alig van együtt nyomo­rult 4—5000. Haza Oroszországba csak a jövő nyá­ron megyek, mert ott egy pár évig már nem lesz dolgom. — Bizony ott jól tetszett működni. Kevesen maradtak. — Ah! csekélység, nézze meg majd önök­nél, ott mutatom meg, hogy mit tudok. Apropos 1 ha haza megy, tehetne nekem egy kis szívességet. — Ah kérem Kolera ur 1 rendelkezésére állok. — Szóljon be Ujhelybe s ha netalán több szemetet akarnak a Ronyvába vinni, vagy határait szélesíteni akarják, hát kérje meg őket nevemben, hogy ne tegyék. Unom a túlságos nagy lakást, nekem bőven elég lesz az a télre. Legfölebb a Diána-hidat kérem kivilágittatni, hogy több járó­kelőt nyakon foghassak, tetszik tudni nem szere­tem egyenkint fogni az embereket, legalább ötöt­hatot egyszerre. Aztán ki is lehetne hirdettetni, hogy minél többen jöjjenek a Ronyva-partra, az sokat lendítene ügyemen. Megteszi ? — Szivesen. Tehát a viszontlátásra 1 — Isten önnel, novemberben, legkésőbb de­cemberben hallani fog rólam. — Üdvözlöm a kedves Újhelyi. Diszebéd, banderiom legyen 1 — Átadom. Mégegyszer ajánlom magam. — Adieu ! S fekete talárja tovább seperte az utca porát. Free River. HUMOR. A gyűlöletes »Igen.« Asszony: — Kedves Henrikem, az idő igen szép, nem mehetnénk kissé sétálni ? — Férj: Ühüm. — Asszony: Egyúttal megvehetnéd szá­momra azt a kalapot, mit már oly régen Ígértél. — Férj: Ühüm. — Asszony: De kedves Henrikem, te na­gyon furcsa vagy azzal az örökös »ühüm«-öddel ; legalább ,igen»-t mondhatnál. — Férj: Tudod feleség, ezt a szót nem sze­retem kiereszteni a szájamon ; mióta az oltár előtt kimondtam az »igent*-t, azóta gyűlölöm ezt a szót. A többit ö mondja. Imre: Mondd csak. Muki pajtás, mit mon­dasz a feleségednek, ha késő éjjel mégy haza ? — Muki: Én ? csak annyit; jó estét 1 A töb­bit aztán ő mondja el, GONDOLATOK. Sok asszony erényét egy őr angyal menti meg — a lehetetlenség. Balzac. * Csak egy lény van, kinek nincs hibája s az : az ideálunk. Jaromár. HIVATALOS RÉSZ. 18418./892. sz. Zemplén-vármegye alispánjától. Hirdetmény. Az észak németországi kikötőkben Hamburg és Brémában nagy mérvben uralgó kolera miatt a franciaországi, belgium és hollandi kikötőkben is, az amerikába vándorolni szándékozókat hajóra szállani, nem engedik. De ha valakinek még is kellene valamely hajóra szállani, az amerikai partokon a kiszállást nem fogják megengedni. Midőn ezeket a vármegye területéről kiván­dorolni szándékozóknak tudomására hozom, figyel­meztetni kívánok mindenkit, hogy a kivándorlást meg ne kísértsék ; mert nem csak nevezett helyeken fennálló vesztegzárnak kellemetlenségeit elszenvedni pénzeiket elfecsérelni lesznek kénytelenek, hanem még ^életük is a biztos veszedelemnek lesz kitéve. Ha .pedig hazájokba vissza toloncoltatnak s a járvány csiráit magokkal hozzák, veszedelmére lesznek nemcsak hozzátartozandóiknak, hanem még az egész községet is veszedelembe fogják dönteni- Jelen hirdetményem minden községben közzé te­endő. A községbeli minden vallás felekezet élén álló lelkész urakat pedig felkérem, hogy kis köz ségeikhez tartozókat a jelenlegi kivándorlás meg­kísérlésével járó veszélyekre figyelmeztetni és oda hatni szíveskedjenek, hogy a nép megértse mily biztosan fogják nem csak magukat és családjukat, hanem még községeiket is a kolera pusztító jár­ványának kitenni, ha oly helyekre utaznak, hol a járvány pusztít. Az utóbbi időben az Amerikába kivándoroltak közül is többen visszatértek, ezek sok valószínűség szerint a cholera csiráit maguk­kal hozták. Ily egyének különösen figyelemmel kisérendők s ha rajtok a betegség legkisebb jelei bárki által is észleltetnének, ez a községi elöljáró­ság utján, vagy közvetlenül a járási hatóságnak tudomására lesz hozandó, hogy a szükséges óvin­tézkedések gyorsan eszközölhetők legyenek. Úgy a tisztelt közönségtől, mint a hivatalos közegektől — a vármegye lakosságának érdeké­ben — elvárom, hogy mindezen intézkedéseim ke­resztülvitelénél engem hathatósan támogatni s a kolera behurcolásának megakadályozására célzó törekvésemet közreműködésükkel megvalósítani segítenek. S.-A.-Ujhely, 1892. szeptember 15-én. Matolai Etele, alispán. 455. sz/892. eb. a. Zemplén-vármegye alispánjától. Valamennyi községi bírónak a vármegye területén. A vármegye területén kiosztott kutya-bárcák közül S-.A-.Ujhelyben a 12517., 77., 236., 2, 207. és 220. sorszámú bárca; N-.Mihátyban a 8807., 8732., 8775., 8734., 8792 , 8834., 8739., 8809., 8785., 8752., 8796. és 8794. sorszámú bárca; Ve- lejte községben az 1507., — SzőllÖske községben az 1056, — Zemplén községben az 1178., — Ba­rattes községben az 1639., — Garany községben az 1596., Rákócz községben a 8932. és 8906., — végre Tokajban az 1856. és 12589. sorszámú bárca az illető kutyák nyakáról elveszett, s kellő beje­lentés után a számvevőség által új bárcákkal, me­lyek más sorszámokkal bírnak, pótoltattak. Az elveszett bárcák ezennel érvényteleneknek . nyilváníttatnak. Felhívom a községi bírókat, hogyha a fent j elősorolt bárcák valamelyikét használatban lévőnek I találnák, azt az illető tulajdonostól kobozzák el s az esetről a büntető határozatok alkalmazása vé­gett a járási főszolgabírónak azonnal jelentést te­gyenek. S. A.-Ujhely, 1892. szept. hő 23-án. Matolai Etele, alispán. 4230/I. 92. sz. A s.-a.-ujhelyi j. főszolgabírójától. I. Varga János vitányi bírónak egy db. sötét pej, 10—12 markos, 5 éves, kanca jegytelen lova, f. hó 12-én éjjel, Szomotor és Szentes községek között elszabadult. II. Kun István vencsellői lakos egy db. szökés koca sertése, f. hó 13-án S.-Pataknál elfutott és nyoma veszett. Feltalálás esetén hivatalomnál je­lentés teendő. S. A.-Ujhely, 1892. szeptember 16. Urbán Ferenc, tb. főszolgabíró. 4398 sz /I. 92.. A s.-a.-ujheyi j. jőszolgabirájálól. Körözés. Vajdácskái lakos Teleki Péternek, a s.-a.-uj helyi folyó hó 23 án tartott hetivásár alkalmával, egy szőke, kajlafülö, keselylábú, egy éves, koca sertése eltévedt. Felhivatnak a községi bírák az eltévedt ser­tésnek községeikben való köröztetésere s ered­mény esetén azonnali jelentéstételre. S.-A.-Ujhely, 1892. szept. 23. Urbán Ferenc, t. főszolgabíró. 4371. sz./I. 92. A s.-a.-ujhelyi j. főszolgabírójától. Dinnyés Kálmán, garanyi lakosnak, egy nagy fehér szőrű, sárga foltos, kan, öreg kopója elszabadult, s jelenleg bitangságban van. Nyomozását és feltalálás esetén a tulajdo- j noshoz átadását, azon figyelmeztetéssel rendelem el, 1 hogy a megtaláló illő jutalomban is fog részesülni. S.-A.-Ujhely, 1892. szeptember 23-án. B". Gaizler, szolgabiró. 3575/ki- 92- Varannai járás jőszölgabirój'ától. Körözés. Folyó hó 15-én Fekete Patak község hatá­rában egy ökör találtatott bitangságban, mely Gritters Lajos fekete-pataki lakosnál őriztetik. Felhívom a kárvallott tulajdonost, hogy magát kellőleg igazolva, jószágát a mondott he­lyen vegye át. Varannó 1892. szept. 19-én. Pintér István, szolgabiró. 3634 SZ./92 I. A homonnai járás főszolgabírójától. li örös és. Demik András jankóczi lakosnak a szep­tember 14 iki homonnai országos állatvásiron Szinnáról vásárolt 4 éves fehérszőrü tehene a kózlegelöről elveszvén, azzal köröztetik, hogy fel­találásáról alólirott értesítendő. Homonnán, 1892. szeptember 21. Haraszthy Miklós, főszolgabíró. 33154/VI. 92. sz. A ni. kir. pénzügyigazgatóságtól. Hüörrencielet. Zemplénvármegye valamennyi községi, i Petői eg kör­jegyzőjének, Dohányjövedéki kihágás miatt elmarasztalt Erdélyi István napszámos, volt harkányi lakos, ismeretlen helyre eltávozott. Utasittatik a cim, hogy nevezett egyénnek jelenlegi tartózkodási helyét a községben és terü­letén nyomozza és feltalálása esetén ide azonnal tegyen jelentés. S.-A.-Ujhely, 1892. szeptember 12. Becske, kir. pénzügyigazgató. 31893/II. 92. sz. A m. kir. pénzügyigazgatóságtól. Klörreiicielet. Zemplénvármegye valamennyi községi illetőleg kör­jegyzőjének. A temesvári m. kir. pénzügyigazgatóság f. é. 58147 és 63966. sz. a. átirata szerint Zsonnya János temesvári és Asztaics György panyovai illetőségű keresetképtelenné nem tevő testi fo­gyatkozás folytán 1891. évben a katonai szolgá­latból elbocsájtott haddijkötelesek ismeretlen helyen tartózkodván, ez ideig hadmentességi díjjal megróhatók nem voltak. Meghagyatik ennélfogva, miszerint nevezettek

Next

/
Thumbnails
Contents