Zemplén, 1892. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)
1892-09-18 / 38. szám
jfetr tv ■' ' Sátorai]a-Ujhely, 1892. szeptember 18, 38. sz. k^; « .. € Huszonharmadik évfolyam« XLÍrizíTíc Li. Égé«« érre • Irt. Félévre 8 ,, Negyodővre 1 frt 60 kr Bérmentetlen lévaiak «fák iámért keiektíl fő* gadtatnak el. léiintoc nem edatnn viaua. Egye* mim Are 20 kr. A nyílttérien minden gar- mondaor díjjá 20 kr. Zemplén. Társadalmi és irodalmi lap. ZEMPLÉN-YÁRMEGYÉNEK ÉS A ZEMPLÉN-MEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLETNEK HIVATAL.©** LAIMA. ^/cegkteijEítik: nvriisriDEisr ■v^s-Á.^aisr^.i3SIEDETÉ3 DÍJ hivatalos hirdetéseknél: Minden egyes ásó utAn 1 kr. A*on/elfil bélyeg no kr. Kiemelt diszbetük s körzettel ellátott hirdetményekért térmérték szerint minden Ti centiméter után 8 kr számittatik. Állandó hirdetéseknél kedvezmény nynjtalik. Hirdetései a „Zemplén“ nyomdába küldendők. Kossuth. Hazánk nagy fia, vármegyénk szülöttje, Kossuth Lajos,ritka isteni kegyképpen, holnap tölti be életének kilencvenedik évét. Áldassék érette az Urnák neve. Kilencven év! Parányiság a mérhetetlen világfolyásban, de eseményszámba megyen egy ember életében. Súlyos, nagy idő még akkor is, ha boldogságot árasztva telepszik vállainkra. Csodálandó nagy idő, ha éjjelei, ügy mint nappalai, csak gondot, aggodalmat rejtenek méhükben az egyén számára. Kossuth megérte, túlélte ezt a súlyos, ezt a nagy, ezt a csodálandó időhosszasá- got. Csoda, hogy megélte, isteni irgalom kellett hozzá, hogy túlélje. Aki annyi vihart és fergeteget látott ebben a hosszú időben, mint ő is, aki oly szellemi és testi erővel tudott megállani az idő sodrójában s bírt tovább haladni a rohanó idővel, már ezért is többet érő, mint egy közönséges ember, — hős és óriás. Magán és nyilvános életének fázisai, hozzájuk véve még a magas életkort, pszi- Hológusok kevély elméletét silányítják tönkre. Férfi kora derekáig itt élt közöttünk, hazájának minden atómja az ő énjének atómjává formálódik, szíve, esze, lelke a társadalom, a nemzet érzésével, gondolkodásával, tettre vágyódásával telíttetik. Ekkor leszakad az édes haza emlőjéről, elvitorlázik tengerek háborgó hullámain idegen világba, szívében a hontalanság kínos érzésével. De azért nem esik kétségbe, szellemi és testi ruganyossága nem hagyja el, nem sülyed apaijába, sőt lázasan dolgozik. Ha gyöngül is teste, megacélozza a lelke; ha ez lankad, amaz jön segítségére; idegbontó munkájáTÁRCA, ÉCossuth-relikviák. — A jZemplén* eredeti tárcája. — Lapunk jó barátainak szívességéből ka levelet, mely eddig nyilvánosságot nem látott, mutatunk be a jelen alkalommal t. olvasóinknak. Az elsőt Kossuth László, nagy hazánk fiának az édes atyja, irta Kazinczy Ferenchez és arról az áldatlan perről van benne szó, melyet a »szent öreg», felesége Török Zsófia gfno nevében volt kénytelen, úgyszólván egész életén át s teljes vagyoni romlásával folytatni, sógora, Török József gf. ellen, kinek Kossuth László fiskálissá volt. Kazinczy F. Szép - halmon 1811. évi jan. 11. költ levelében egyebek közt azt irja erről a családi perről: »Hitvesemnek irtóztató dolog szeretett bátyjával villon- gani.t s mikor menti önmaga előtt is sógorát, József gfot, igy ir . . . . . azokat a rosztanácslókat kell-e hallgatni, vagy a testvéri indulat érzéseit ?* —Ez a levél irodalomtörténeti tekintetben is becses adalékokkal szolgál a K. Ferenc élettörténetéhez, de kiválóan érdekessé teszi az a sajátságos, hogy ugymondjuk pipaszáró-kraciai gondolkozás, mely az akkori antiszemitákat, közöttük az öreg urat, Kossuth Lászlót is, ma már »históriai mosolyra* keltőén jellemzi. A másik levelet Kossuth Lajos irta, az ő kedves barátjának, Szemere Miklósnak. Különösen megkapó benne az a nemes idealizmus, melylyel az egyéni és családi boldogságról kelt emelkedett érzéseket az olvasó lelkében. íme a levelek : ban gyámolitója egy láthatatlan jóság. Öreg napjaiban sem pihen a kényelem virágos ágyán, s mégis él oly testi és szellemi fönségben, minőt kevésnek, csak kiválasztottjának ád meg a gondviselés. Ugyan mondjátok meg, hol van itt az általános élettani és lélektani kulcs i Sehol. Ez egy csodálandó valami, mely külön ob- szervációra szorul. Vármegyénkben született, átlagos erubef- értékeket termelő bérceink között. De ő, mint a pálma is saját terhe alatt, óriássá nőtt az élet gondjainak nyomása dacára. Mint annyi sok más, száz és ezer, kezdetben ő is csak egyszerű napszámosa volt a társadalomnak, de a polgári dicsőség zenitjéig vitte. Az egyszerű fiskális, ki az ügyesbajos felek jogait védte, állantférfiú lett, a nemzet alkotmányos jogainak védelmezője, helyreállítója, a beteges közállapotok regenerálója. Titáni csatákat ví, a küzdelem egyenlőtlen, de a tagadás szellemét végre is megadásra kényszeríti az emberi jog és igazság erejével. A törvényhozás, mely az ő hatalmas szellemerejétől, rajongó ember- s hazaszeretetétől megragadva és ragadtatva, rövid hónapok folyása alatt hosszú, lomha századok mulasztásait hozta helyre, — romba döntötte az állaim és társadalomnak hűbéres rendszereit, millió és millió fehér rabszolgát tett szabaddá a felszabadított hazában s formált mjjá az isten képére és hasonlatosságára. Az emberiség legdrágább kincse, a sajtó-szabadság is, melyet szintén lakat alatt őrzött a sötétség szelleme, az ő hatalmas szavától szabadult ki rabbilincseiböl. A lenyűgözve tartott gondolatok szárnyra kelnek, eljutnak a fényes palotákba épp úgy, mint a düledező kunyhóba, itt is, ott is új elemekkel társulva, erősbülve, az eszmék hatalmas erupcióját idézik elő, s a közszá- badság, egyenlőség, testvériség nagy eszméit s érzelmeit oltják az elmékbe és szívekbe. A »tnisera plebs contribuens* semmijé-, bői adót fizet, de nem részese az állami., közakaratnak. Csak kctelessér^ket raknak vállaira, szinte az összeroskadásig, de az erőt, a jogot megvonják tőle. Kossuth véget vet ennek a tűrhetetlen, égbekiáltó helyzetnek, egyenlő mértékkel mér az állam miniden egyes polgárának a jogokból s kötelességekből, amivel a politikai előrehaladás és kö.zszabadság egyik legfőbb biztosítékának, a demokráciának ad életet. Szóval: nincs tér, idő és alkalom, hogy ott ne látnánk Kossuthot, kérve, esdve, ha kell, fenyegetve, sőt ostorozva. A felszabadított jobbágyság, a sajtószabadság, a polgári és vallási jogegyenlőség, a megifjodott közszellem életnyilvánulásának leghatalmasabb orgánuma a hírlapirodalom, amint az ma díszük és virágzik : mind-mind csak az ő hatalmas alkotó erejét áldják és dicsérik. De, fájdalom, az ő sorsa is az lett, ami volt egy Mózses-é, vagy egy Aimos-é :csak megmutatta az ígéret-földjét, de ő maga oda be nem juthatott. Egy modern Máriusz ma ő, ki vigasztalanéi kesereg Kartágó romjain. ... Kiengesztelődött nemzetével szemben megakart maradni kiengesztelhetetlennek, az alkotmányos élet útfordulóján tilalomfának az irány helyességének négációjáúl .... és politikai sorsa, minőhöz hasonló csak kevés van a világtörténelemben, az, hogy lelke megtelt aggodalommal nemzete jövőjéért. Abban a kínos hiszemben él, hogy ö a nemzet Kasszandra-ja, ki a jövőt előre tudván, Fáy Úrral való amicarol1) tsak azt írhatom, hogy az, tsak a’ per tartóztatására szolgál, mivel eddig is olly conditiokat tett, a’ mellyek el nem fogadhatók. Sőt a’ midönn tavaly Szüretkor szinte Tarczalon tett volt Terminust, mi ugyan a’ Gróffal oda mentünk, de tsak a’ hűlt hellyét találtuk. — Az én vélekedésem azért oda menne ki, hogy csak az Executiót kellene sürgetni. — Minek is Fáy Úrnak az Arnica, hiszen, minden igazságos Pretensioit2) helybenn fogja hagyni a’ Bíró ; sőt akkor helybenn legjobban megkészülhet az Amica, ha Nsgtok fogják látni mit kerestek, addig pedig caccus de colored re m tehet ítéletet. — Azonbann én a’ Gróf részéről mindenkor megfogok jelenni, ámbár előre tudom, hogy haszon nélkül fáradunk. Herskó József eránt tett jelentését alássan tnegköszönvénn, olly egyenességgel, inellyet a Tettes Úr Levelébenn olvasok, én is viszont írhatom, hogy én a' Pogány ’Sidó fenyegetésétől semmit sem félek, habár nem a’ Cancel- lária előtt, hanem az Isten ítélő Széke előttx kellene is felelni. — Egy fenyő fa pipaszárral (melly első ütésre mindjárt eltört) tett három ütés, sehol sem fog tenni attentiót.4) sőt az ő sok gorombasága, ravaszsága, és a’ Grófnak tett kár, meg érdemiették hogy lehúzattam vólna, msllyet tsak a’ Kerülőnek kéznél nem létével került el, és még akkor sem féltein vólna. Azon tselédek már nintsenek kezem alatt, de akár mikor is nem fognak egyebet vallani, hanem hogy másnap reggel (mivel a dolog cstve *) Egyezségiéi, *) Követeléseit, 5) Vak a szfcrSl. ') Figyelmetodatolva. BST* Mai «zámunkhojs egy ív melléklet vau I. Kossuth László levele Kazinczy Ferenchez. Tekintetes Úr! Három Levelére tartozom válaszszal. — Az elsőt azért halasztottam el, mivel bizonyost *fe»rtaim írni. azonbann a sok dolgaim és fut- Vtosásim nem engedik, hogy az Archívumot, {emlékezetemnek nem adván egész hitelt) fel hánytam vólna. Most immár betsűletem beli való kötésével ’s hitem ajánlásával bizonyossá tészem a’ Tettes Urat, hogy az egész Archívumban semmi nyoma nints, hogy akár néhai Gróf József, akár annak fija Lajos, valamelly provisiót tettek vólna a’ Leányok Javára, ’s én arról soha sem nem olvastam, sem nem hallottam egyebet, hanem a’mit a’ Tettes Ur szájából értettem, hogy idvezült Gróf Lajos, ő Itfsága tett vólna Testámentám©t*) A másodikat éppen akkor vettem, a" midőn a’ Mtgos Grófnét Kassára készítettem, ’s azonnal magam is el menvénn a’ szüretre, tsak egy néhány nap múlva, a’ midőnn a’ Levél a’ kezembe akadt, jutott eszembe, hogy válasz- szal tartozom. E részben elmulasztott kötelességemről, a’ midőnn alássan engedelmet kérek, *) Török Lajos gr. i8io. jun. 23-án hányt el. Még életében nem egyszer példizgatódott arról Kadaczy Ferenc előtt, hogy a leányok (Zsófia, Kazinciy F.-né és Miria, Dillraux Já- nosné) örókiileti részének meghatározásáról atyailag gondoskodott és olyankor íróasztala fiókjára mutatott, mintha mondani akarta volna, hogy ott van a testdmentom. *A. napam, Írja K. F. fentebb idézett levelében, a temetés után lekulcsolt ajtók megett kereste, de nem találta.« — Kazinczy Ferencné és Delfó-né (Kazinczy igy irji ki a nevet) ügyének védői Dóktis László, a későbbi szeptemvir és i\yamárkay József fiskálisok voltak. Sierk.
