Zemplén, 1892. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)

1892-09-11 / 37. szám

37. sz,

Huszonhármatok évfolyam.

Sátoralja-Ujhely, 1892. szeptember 11.

elífizitís ki.

Égése évre 6 frt.

Főlérre 8 „

Negyadévre 1 frt 60 kr

Bérmentetlen levelek 'f. os&k ismert kezektől fO' gadtatnak el.

lóslratox nem adatna vissza.

Egyes szám ára 20 kr.

A nyílttérijén minden gar- mondsor díjjá 20 kr.

Zemplén.

Társadalmi és irodalmi lap.

ZEMPLÉN-YÁRMEGYÉNEK ÉS A ZEMPLÉN-MEGYE1 GAZDASÁGI EGYESÜLETNEK

HIVATALOS LAPJA.

MEajELENIK JMLT2:TJDEIfcT "V-A-S.Á.IESISr.^IE3BIBDETÉ3 DU hivatalos hirdetéseknél: Bünden egyes szó ntán 1 kr.

Azonfelül bélyeg 80 kr.

Kiemelt dissbeftük s körzettel ellátott hirdetményekért térmérték szerint minden «3 centiméter ntán 8 kr számittatik.

Állandó hirdetéseknél kedvezmény nynjtatik.

Hirdetések a „Zemplén“ nyomdába küldendők.

Gyakorlati életpályák.

(Két cikkely.)

II.

A magyar ipar megteremtését alól kell megkezdeni, adjunk állami kedvezéseket, amennyit csak lehet a kis iparosnak. Nem elriasztani, de édesgetni kell ezekre a pályákra.

Egyes elhanyagolt iparágaknál ki kell mondani, hogy a kezdő iparos 5—10 évig adót ne fizessen. Ha a gazdag gyáros megkapja ezt a kedvezést, miért ne előlegezhetnénk a sokszor nagyobb szolidsággal dolgozó kisiparosnak ennyi bizalmat, hiszen, ha egy kicsit megtollasodik, lesz ezer alkalom ezt a pár évi mulasztást vele busásan helyrepótoltatni.

Nem elég csak elméleti iskolákat állítani, de ezeket össze kell kötni a gyakorlati képzettségre s ügyességre megtanító műhelyekkel. Például, ha képzett iparost akarunk nevelni, állítsunk olyan ipariskolákat, hogy mellette ott legyen mindjárt a műhely is, amelyben a tanulót necsak a szemléltető módszer alapján oktassák, de amely műhelyben vele mindjárt napi élelmének legalább egy részét megszereztessék

Nagyon szép és praktikus gondolat az éppen a rabsegitő egyesületektől, hogy egy- egy kiszabadult s a börtönben iparossá képzett rabnak műhelyt rendeznek be. Ily- fajta kísérleteket tehetne az állam is, ha e célra a szegény, de szorgalmas kezdő iparosnak alkalmas módon, például az iparkamarák és testületek ajánlatára, kisebb kölcsönt bocsátana rendelkezésére.

Ezek nem volnának füsttelen puskaporba fektetett milliók !

Az állam azáltal, hogy olcsó törlesztésű kölcsönt nyújtana, természetesen nem derüre-borura mindenkinek, busásan kamatoztatná pénzét, megmentené a kezdő iparost a hitelre vásárlás uzsora-kamatjától s

a vevőközönség sokkal olcsóbban jutna mindenhez, ami által óriási lendületet nyerne a hazai ipar és kereskedelem s megszünt- tetnék, legalább jó részben, a külföldi ipari produkciók után való kapkodásnak egyik leglényegesebb oka, az t. i, hogy ott olcsóbb minnden.

És végül, ami fő, a köznép körében kellene az ipar iránt való hajlamot minél nagyobb mértékben felébreszteni. Nagyságos ifiurakból, ne higyjük, hogy mert a tudományos pályákra előkészítő iskolákban fényes eredménynyel — megbuktak, már mindjárt jó iparosok és kereskedők lesznek. Pedig ez általános hit Magyarországon. De igenis életrevaló, munkában fáradhatatlan iparos osztályt nevelhetünk a szegény köznép fiaiból, kik a dolgot gyerekkoruktól kezdve megszokták s akik most legfeljebb papnak, ügyvédönek, hivatalnoknak készülnek, de akiknek családi összeköttetéseik .folytonossági hiányai* miatt legtöbbször nyomorogniok kell.

Ezeket kell buzdítani és bátorítani anyagilag, stipendiumok és jutalmakkal segíteni s mindenek felett meggyőzni arról, hogy aki saját erejéből boldogulni akar — ne menjen a tudományos pályára, mert itt még mindég dominál a születés, a rang és szokszor nagyobb előnyben részesül a molyette, avult kutyabőr, mint a szorgalom, igyekezet, a munka.

Ezekkel és sok más, egy rövidke cikkelyben fel nem sorolható eszközökkel lassacskán meglehetne teremteni a hazai kisipart, amelyből fokozatosan, a természet ugrást nem ösmerő sorrendje szerint szépen kifejlődhetnék a nagy ipar.

S ha ez meglesz, akkor nyílik meg csak iíjaink előtt az úgynevezett gyakorlati életpályák Eldorádója. Addig hasztalan beszélünk róla. Azzal, hogy a gyakorlati életre előkészítő iskoláink zsúfolásig megtelnek, még nem teremtünk virágzó

hazai ipart; de ha lesz iparunk és kereskedelmünk : bizonyára az e fajta intézetek sem fognak, mint most, kongani az ürességtől ! (§odnár István.

Az uj pénz.

Ha valami előre nem látható nehézség közbe nem jön, a jövő 1893. év január elsején, egyelőre a mostani fonni mellett, közforgalomba kerül az uj pénz: a korona.

Talán nem lesz felesleges, ha amennyire lapunk tere és iránya engedi, néhány szóval előzetesen is tájékoztatjuk t. olvasóinkat az uj pénznem felől s behozatalának jelentőségéről.

Mostani pénzegységünk a forint, mely egy font ezüst negyvenötöd részének az értékével bir, amennyiben egy font ezüstből negyvenöt darab ezüst forintot vernek. Az ezüstnek azonban az értéke rendkívüli változásoknak van alávetve s innen van az, hogy a mi mostani forintunk az aranynyal összehasonlítva, tulajdonképpen csak 84 krajcár értéket képvisel kerek összegben, vagyis, ha például külföldre akarunk menni s annak a külső államnak a pénzét szerezzük be, amelybe utazunk, 100 forintért csak 84 forint ára külföldi pénzt kapunk.

Vagy egy másik példa: ha valaki kölcsönvett 100 forintot aranyban s azt a kölcsönt vissza akarja fizetni, 119 forintot fizet ezüstben vagy papírpénzben, vagy ha aranyban akarja visszafizetni 1I9 forintért kaphat csak annyi aranyat.

Hogy miként szállott le ennyire a forint, vagyis az ezüs értéke, annak fejtegetése cikkelyünk keretén kívül esik. Tény, hogy ma a dolog igy áll.

Mikor tehát az állam a pénz értékének lehető megszilárditását, vagyis a valutarendezést célba vette, tette ezt azért, hogy elejét vegye annak a bizonytalanságnak, mely eddigi pénzrendszerünk mellett fennállott s mely a forintnak értékcsökkenését eredményezte.

Ezután pénzrendszerünk alapja az arany lesz, mely a világpiac árhullámzásainak kevésbbé van kitéve, mint az ezüst s a mely fém értékmérőeszközül ezért sokkal alkalmasabb.

Az aranyérték behozatala a jelzett arány szerint történik, vagyis a I90/0-os ázsió elfogadásával. — A mostani forint ezek szerint ioo krajcár marad ezüstértékben, de 84 krajcár aranyér- tékben, mint amennyi értéket tényleg ez idő szerint képvisel.

T Á * 0 A,

Az ódonház rejtelme.

— A ^Zemplén* számára irta : —

Abonyi Gyula.

— Férjem hivatalnok volt a fővárosban, ott keltünk egybe, ott született egy kis leánykám.

— Rövid időre gyermekem születése után férjemet áthelyezték egy vidéki városba, előléptetéssel az igaz, de nekem zokon esett a szép fővárostól megválni.

— Férjem megvett abban a vidéki városban egy ódon öreg házat, valamikor urasági lak lehetett, de bizony az idő már nagyon megviselte. Szép nagy gyümölcsöskertje, nagy tágas udvara volt, vén akácfákkal s melléképületekkel. Férjem rendkívül örült, hogy jutányos áron jutott birtokába.

— Mikor először beléptem a ház küszöbén, sajátságos, megmagyarázhatatlan érzés lepett meg. Hideg borzongás futott végig tagjaimon, reszkettem egész valómban! Nem vagyok képes leírni azt a borzadást, mely elfogott abban a házban. Az a mélységes csend, az a dohos penészes szag úgy tüntette fel előttem a kongó üres szobákat, mint egy sírboltot.-- Hálószobánk ablaka a kertre nyílott, az

ablaktól jobbra volt az én ágyam, férjemé szemben az enyémmel, a két ágy között volt egy öreg bőrdivány, a szoba hátterében két nagy ruha- szekrény.

— Kis leánykám, aki féléves volt, ágyam mellett aludt kis gyermekkocsijában. Gyönyörű nyári éj volt, a teli hold fénye beszűrődött az ablak függönyén. Leánykám egész éjjel nyugtalankodott, felvettem kocsijából s ágyamban ülve keblemen csucsujgattam.

— Egyszerre egy mély, sohajszerü nesz rezgeti át a szobán, felpillantok ,.. vérem jéggé fagyott 1 , . .

— A háttérben levő két nagy ruhaszekrény közül egy fehéralak lépett elő, lassan ... zajtalanul, mint égi tünemény. A ködszerü alak egye nesen felém tartott, mintha most is látnám 1 Hófehér öltönye volt, fején régi divatu csipkés fehér fökötő, arca halálsápadt, ősz fürtjei a füle mellett kicsüngtek főkötője alól s jobb halántékából öm lőtt a vér befestve fehérruháját 1. .

— Szemeimet le nem bírtam venni a rémes látományról, mely lassú-zajtalan léptekkel közeledett ágyamhoz. Jobb kezét ágyam végére tette .. fénytelen, bágyadt szemeivel reám nézett, de oly mélységesen szenvedőn .. . kérőleg ; fénytelen tekintete azt látszott mondani, hogy ne féljek. A hold beszűrődő sugara még rémesebbé tette a szörnyű alakot I . .

— Kiáltani akartam, de torkom összeszorult, egy hangot sem tudtam kiadni, balkezemmel

gyermekemet szoritám keblemhez, jobbommal szemeimet takartam el, hogy ne lássam e hajmeresztő látományt. Mind hasztalan l Mintha meglettem volna bűvölve .. . tekintetemet le nem bírtam venni a szörnyű alakról.

— Mind két kezével felém intett, mintegy csendesítve, kérve; tekintetéből annyi fájdalom szólt 1 Majd lassan, nesztelenül, miként jött, a szoba hátsó terébe húzódott s a két nagy szekrény között eltűnt 1 . ..

— Mintha villámszikra érintett volna, egyszerre megszűnt a bűvölet varázsa felettem, mely elfojtá hangomat, megdermesztette egész lényemet.

— Lajos 1 Lajos 1 kelj fel, ébredj az istenért l kiabálók a férjemre, aki mélyen aludt.

— Férjem gyertyát gyújtott, igyekezett megnyugtatni, átkutatta az egész házat, rendben talált mindent, csak az egyik szekrény szárnya volt kipattanva; miként nyílhatott ki, holott mindig zárva tartám, ma is rejtelem előttem.

— Egész nap rosszul éreztem magamat a kiállott izgalom s rémület miatt. Kétségbe esve gondoltam a következő éjszakára. Cselédem egy falusi pór leány még jobban elrémitett, erősen állítva, hogy ő éjjenként sóhajtásokat hall, s olyan rósz álmai vannak. Férjem egész nap nevetett rajtam, majd boszankodott, gyermekes álomnak, bohó« ságnak nevezte látományomat s biztatott, hogy ö is ébren lesz, csak ne féljek.

— Este a cselédet is berendeltem a hálószobába, ágyam mellé a földre vettettem ágyat vele.

csatolva.

Mai számunkhoz egv ív melléklet van