Zemplén, 1892. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)

1892-08-21 / 34. szám

Hja! nálunk, sajnos, csak a katona­állítás és az adóvégrehajtás történik meg pontosan, de ezt, az ismétlő iskolát, nem szeretik ám hallani! így hát a népiskolai növendék, mire betöltötte a 12-ik évet, kilép az iskolából s arrafelé se néz többet. Mit az iskola nagy buzgalommal megérlelt és összegyűjtött lel­kében, az nagykönnyelmüen egy két év alatt az idegen ajkú környezet közt úgy eltűnik, úgy elmosódik, hogy hasznát nem veheti többé, s a legjobb esetben csak mint egy szép álom tűnik fel lelki szemei előtt a későbbi érettebb években, midőn már fáj­dalmat érez lelkében az eltűnt ismeretek után I Van egy hatalom, mely a törvény szi­gorú végrehajtatlansága dacára is fen tudná azt tartani, amit a dedó és a népiskola szer­zett a hazának, s ez a hatalom: az isten­háza, a templom. Hetenkint legalább egy­szer betér ide a nép fia, lánya, be úgy az agg, mint a fiatal, s ha ilyenkor szerzett magyar szóismeretének a legkisebbjét, az olvasást, az egyházi énekben és imádságban gyakorolhatja, ez nagy büszkeséggel és önelégültséggel tölti el az illetőt, s határ­talan sokat tesz a magyarosítás tényleges terjesztésére. Hogy még ma nem lehetünk így, az érthető, mert a dedó és a népiskola még nem nevelt elég magyarajku hívet a tem­plomnak ; de hogy a legközelebbi jövőben ott leszünk, ott kell lennünk, az az ügy me­netéből önként folyik, s én még a tem­plomnak sem tudnám megbocsátani, ha az a dedó és a népiskola tényleges eredmé­nyeit e téren majdan nem részesítené a kellő figyelemben, s nem karolná fel azo­kat tovább fejlesztőleg szent falai között. (gseltvay <§ogdin. Vármegyei ügyeli Az állandó választmány f. hó 29 én, d. e. 9 órakor, a vármegyeháza kistermében ülést tart. A vármegyei betegápolási alap 1891. évi számadásának megvizsgálását e napokban fejezte be a számvevőség. E számadás szerint volt az alap bevétele: záró 1. Pénztári maradványban: 8,104 ft 39:> kr. 2. A 2 %-°s pótadóból: 16,099 ft kr. 3. Téritményekből: 5,263 ft 16 kr. 4. Bírságokból: 78 ft 25 kr. 29,544 ft 88 kr. Kiadása: . . . . 28,098 ft 10 kr. Maradványa-. . . . 1,447 ft 7% kr. hogy Kóré feje épen a célzás irányába esik s nem lőhet. — Nem lőhetek. . . mondá csöndesen. ' A tigris nem mozdult. Kóré sebesebben kezd csúszni. Égő remény csillog szemeiben. . . talpra akarna állani, de nem lehet: az emberevő meg­mozdult, egyet ugrott s áldozatát visszavitte előbbi helyére s maga elé helyezte, Hogy játszik a szerencsétlennel az átkozott bestial . . . susogá a vezető Cantnak. — Játszik a szörnyeteg I ... de nem soká 1 .. Sajátos érzet szállta meg most Cant lelkét. Úgy tetszett neki, mintha a tigris eme játéka ret­tenetes apoteozisa volna a hatalomnak, melylyel az erősebb rendelkezik a gyengébb fölött. A bosszú érzete lángolt föl keblében, ölni akart minden áron de nem, nem ölni, csak kézre keriteni valahogy e bestiát s aztán azt tenni vele, amit ő tett már hat év óta. . . játékszerül használni, mint ő is áldozatait. . . — Csendesen legyünk I . . . szólt embereihez. Lassankint a boszú is alább szállt keblében, érezte, hogy szive nem ver oly sebesen, a harag nem borít fátyolt szemeire. A tigris hasra fektette áldozatát s láthatólag jól esett neki az uralom és hatalom ezen élvezete. Kóré pedig összehúzta magát gyöngesége érze­tében. Hanyagul, kéjt eláruló érzéssel heveredett le a bestia áldozata mellé. Három lépésnyire volt feje Kórétól. Sárga szemeit lecsukta, biztossága érzetében újra játszott ez emberrel, ki hatalmába került. Mintha mondotta volna : menekülj, hatudszl Kóré még mindég nem mondott le a me­nekülés reményéről . . . Pár pillanatig tétovázott, azután újra csúszni kezdett, újra megkezdte a ha­lálos aggodalom kínzó útját, mely rémületes volt s iszonyú erőt követelt tőle. A vármegyének 1893 évi költségelőirány­zati javaslata 104,528 ft 70 krnyi fedezettel szemben 104,502 ft 34 krnyi szükségletet, követ­kezőleg 26 ft 36 krnyi fedezeti többletet tüntet föl. A szükséglet rovatonkint igy oszlik meg ; I. Tisztviselők és segédszemélyzet fizetése : 66,860 ft ; II Ugyanazok mellékjárandóságai: 19,850 fl ; III. Szolgaszemélyzet bére: 6440 ft; IV. Ugyanazok mellékjarandöságai : 2479 ft 34 kr ; V. Irodái szük­séglet: 5500 ft; VI. Úti költségek és napi dijak'. 500 ft; VII. Vármegyei épületek fentartása: 1373 ft; VIII. Egyébb rendszeresített kiadások : 250 ft; IX- Előre nem látott kiadások ; 1250 ft. Hírek a nagyvilágból. Stambulov, bolgár minister-elnök, a lehető legmelegebb fogadtatásban részesült Konstantin- nápolybán. A szultán külön kihalgatáson fogad­ván, nagyon udvariasan méltányolta Stambulov ál lamszervezői képességét, a kormányzásban való kitűnőségét és a sikereket, miket Bulgária javára kivivott. A szultán megígérte, hogy Ferdmánd fejedelmet el fogja ismerni Bulgária törvényes fe­jedelmének, mihelyt erre az alkalmas időpont el­érkezik. — Ferdinánd fejedelmet, mint a szultán vendégét, szeptember közepére Konstantinápolyba várják. Angliában a szabadelvű Gladston-mimstétium megalakult. Szibériában kormány válság van. Pasics mí- nister-elnök beadta a kabinet lemondását. A válság oka meghasonlás az elnök és ministertársai között, kik Pasics nak szemére lobbantották tulságba hajtott orosz-barát külügyi politikáját. A kolera Oroszországban egyre nagyobb tért foglal. Befészkelte magát már Moszkvába és Pétervárra is. Naponta 6000 ember betegedik meg kolerában és 3000 esik áldozatul a cár biro­dalmában. Hírek az országból. A közigazgatási reform előkészítésére vo­natkozólag hét rendbeli törvényjavaslat van már készen a belügyministériumban. E javaslatok soro­zata: 1. A vármegyei közigazgatási tisztviselők. 2. A vármegyei közigazgatási tisztviselők hatásköre. 3. A közigazgatási szolgálati pragmatika és fe­gyelmi eljárás. 4. A vármegyék autonómiája. 5. A vármegyei közigazgatási bizottságok. 6. A közigaz­gatási bíróság 7. A gyámsági és gondnoksági ügyek szabályozása, — mely javaslatokat követni fogja a második sorozat. E javaslatokat, mint remélni lehet, még a f. év őszi ülésszaka alatt tárgyalás alá veszi a törvényhozó testület. Andrássy-falva. Makóról és Hódmezővásár­helyről 400 tősgyökeres magyar család érkezett a Belincz mellett (Temes-vármegye) elterülő kincs­tári földekre, hol Andtássy falva nevű uj községet alapitnak. Minden egyes család 26 hold földet és telket kapott a kincstártól igen kedvező feltételek alatt. Cant most már egészen hidegvérű s nyu­godt volt. Látta, hogy Kóré a célzás irányából kijutott. Aztán várt még pár másodpercet, tépe- lődve: vájjon szivén löjje-e a bestiát, vagy csak megsebesítse ?! Végre csattant a fegyver. A füstön keresz­tül látták, hogy Kóré fölállt, látták, hogy a tigris is nagyot ugrott s szétmorzsolt lábát rázva, sze­meiből a fájdalom, a düh s a meglepetés tükrö­ződtek vissza. — Ne félj Kóré I kiáltott Cant s odahagyta a bokrot. Kóré lerogyott. A tigris felé ugrott, de nem érhetett hozzá, dördült a második lövés is s á másik lába is szét lett morzsolva. Földhöz vágódott a hatalmas állat, ott he vert tehetetlenül, rettenetesen ordítva, fogait csat­togtatva, ami hatalmának s erejének utolsó jel­képe volt. Kóré Cant mögé rejtőzött. A vezető támo­gatta, olyan gyönge volt szegény. Cant elvette a másik puskát s három lépést tett a megsebzett állat felé. Ez megpróbált föl- állani, vagy legalább hozzácsuszni megsebzőjéhez. Fogait csattogtatta s iszonyú harapásra készült. De erőtlen volt s összeesett egészen. Cant bosz- szuját kielégitetten s kegyetlen megelégedéssel eltelve szemlélte a megtört állatot. Nem emelte föl fegyverét, hogy az utolsó életszikrát is kioltsa belőle. — Uram 1 hát nem ölöd meg ? . . . kérdé kísérője. — Nem! Fogolylyá teszem I . . . Kóré meg van-e sebesitve ? — Nincs, csak egy kicsit gyönge. Kóré letérdelt Cant mellé s csókokkal bo­rító kezeit. Véghetetlen csodálat sugárzott fekete arcáról ... Jól van, jól . . . szólt megindultan Különfélék. Lapunk mai száma, az országos nemzeti ünnepre, Szent-lstván napjára való tekintettel, mely ünnepnapra a magyar törvényhozás általános munkaszünetet rendelt, már pénteken este kikerül­vén a sajtó alól, a szokottnál egy nappal hama­rább jelent meg és f. hó 20 án adatott ki. (Kegyes adományok.) Őfelsége a király, ka­binet irodája utján, Szankulics László technai, Duranyik Mihály szt.-olykai g. k., és Zékány Ti vadar szécs-kereszturi tanítók részére egyenként 15 ftnyi-, úgyszintén Csanda János szopkóczi g k. lelkésznek 30 ftnyi és Havelka Rikárdné nagymihályi lakosnak 15 ftnyi kegyes adományt küldött. (Őfelsége születésnapján,) aug. 18-án, a vár­megye székvárosában már jókor reggel mozsár- ágyulövések, később a középületekre kitűzött nem­zeti lobogók hirdették, hogy nagy napra viradtunk ; hirdették azt is, hogy a hü magyar nemzetnek jóságos királya ma töltötte be életének hatvan kettedik évét. A dicső nap örömére hálaadó isten tiszteletek voltak a róm. katólikusok, a gör. katoli­kusok és a mózsesvallásuak templomaiban. D. e. 10 órakor gyülekeztek a hatóságok és testületek a róm. kát. templomban. Elsőnek érkezett a vár­megye tisztikara és a kir. pénzügyigazgatóság s a kir. adóhivatal teljes személyzete Dókus Gyula ló­jegyző és Becske Bálint p. ü. ig. vezetése alatt; utána a kir. törvényszék, járásbíróság és ügyész­ség, élükön Seyfried törvényszéki elnökkel ; azu­tán a kir. honvédség tisztikara és a tartalé­kos tisztek nagy számmal Lenk m. kir. honvéd- századost követve; megjelentek továbbá a kir. posta- és táviró hivatal személyzete; a kir. köz- jegyzőség, a kir. szivargyár vezetősége, a kir. kul- turmérnökség, a kir. államépitészeti hivatal, a vá­rosi elöljáróság, a főgimnáziám tanári kara, a többi tanintézetek képviselői és még mások is számo­sán, úgyhogy a tágas templom ezekkel, mint az ájtatos hívekkel együtt szinültig megtelt. A nagymisét Prámer Alajos prépost-plébános mon­dotta teljes egyházi segédlet mellett. Kint, a tem­plom előtt, a kir. honvédségnek egy dísz-százada állott Pálmai fhgy parancsnoksága alatt és a szalvé- lövéseket is szolgáltatta. A »Sit nőmén Domini benedictumc elhangzása után Krafcsik Ferenc re­mek orgona-játékában a Himnusz áriája fokozta az alkalom emelkedett hangulatát. Mise után a hon- véd-díszszázad defiléje következett, — azután, d. e. 11 kor, a g. k. templomba vonult az ünnepi közönségnek egy része, hol Kecskés Antal esperes­plébános és a mellette segédkező diákonusok ma­gyar-nyelven szóló énekes misét mondottak. Föl- emelőleg hatott reánk itten a templomi közönség­nek magyar nyelvű pompás éneke is, melynek szop­ránját a g. k. elemi iskolás gyermekek vitték. — Hallgassa meg a királyok-királya a nemzet imáját, hogy a magyarok királya, hü népeinek boldogitá- sára; még igen sokáig éljen! (István napja.) Vármegyénk közszere­tetben álló főispánjának, parnói Molnár István Öméltóságának ma van névünnepe. Mondjuk : az ő névünnepe a vármegyének örömünnepe. Valóban az is, mert Öméltósága szükebb körű hazájának, Folytatás a mellékleten Cant a hálálkodás eme nyilvánulására . . . Ha nem félsz mellettem maradni, légy itt még, Ba- vard bemegy a faluba s köteleket s láncokat hoz, hogy e bestiát megfogjuk . . . — Melletted uram biztosabban érzem ma­gamat, mint háromszoros kőfal között. — Úgy Bavard s te is Dunel, menjetek a faluba s hozzatok láncokat, s köteleket, hogy megkötözhessük e szörnyeteget Rendben van e a puskád f . . . Igen ? . . . No induljatok. , . . A levegő hűvösödni kezdett. A meleget a föld kisugározta . . . Cant keblében a szánalom érzete kezdett ébredezni, amint a szétroncsolt, lá­bait rázogató tigrist szemlélte. De mikor látta, hogy Kóré a tigris minden mozzanására megráz­kódik, eltűnt a szánalom érzete s csak a gyűlölet maradt meg, mely büntetni akarta a szörnyeteget. * * * Négy óra múlva a tigris fogva volt. Erősen megkötözték s a faluba vitték. A falubeliek nem mertek hozzá még most sem közeledni. Féltek, mint valami istenségtől. Cant megnyugtatta őket s erre egy öreg ember fölbátorodva, ilyen szónoklatot tartott a fogoly állathoz: ,No most már meg vagy törve ugy-e te emberevő szörny ? . . . El vagy fogva. Ember győzött le. Ugy-e, hogy mégis csak erősebbek vagyunk mi, mint te ? Ezután apró emberkék fognak veled játszani s te ordítni fogsz. Muto­gatni fogunk. Városról-városra fogsz járni, látni fogod erdőidet, de oda nem mehetsz többet . . . Ez lesz a te büntetésed I . . .* Az állat tompa nyögést hallatott s a falusiak önmegadásnak vették azt. Tjldős István dr.

Next

/
Thumbnails
Contents