Zemplén, 1892. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)
1892-08-07 / 32. szám
inken, ha ugyan ilyenekről is szólhatunk ! Itt egy csomó piszok kiöntve a viz-levezető árokba ; amott néhány kiálló kő a szeretőt tartó lányos (szolgálós) házak előtt; odább egész sorozata a köveknek, amelyekkel pajkos suszter-inasok s paraszt suhancok kedveskednek az udvarlásukat nem fogadó leányoknak, vagy a háztulajdonosok nak, akik ráriasztanak a fecske-fészek után settenkedő verebekre. Egy egy lejáró a Bodrog felé egész kiállítása az illatos csomóknak, kevésbbé járt szűk utcákon beléd ragad a „csicskó* vagy magad ragadsz meg a dudva-erdőben, amelyek titkokat takarnak. Még az uszóházhoz vezető út is a rondaság fészke, pedig talán a városi hivatalnok urak is erre járnak le tisztálkodni I Mert ők is szoktak . . . Hát a kövezet. . . ?! Ennek már nálunk egész története van. Évek óta fizetjük az u. n. hús-krajcárokat, mostanában kilónként 2 krt. Ebből az adóból akartuk mi utcáinkat széppé tenni, de nem sikerült. Egy ideig sehogy sem birt ez az alap növekedni; mikor már megnőtt, akkor nem akartak róla számot adni a számadók. Végre egy pár ezer forintunk mégis csak kisült vagy kikaparódott, s akkor aztán a városatyák bölcse- sége kieszelte, hogy az is közhaszon, ha a birtokos urak ökrei nem dőlnek be az alsó határ sártengerébe s kapták magukat az utcai kövezet címén szedett adót betemették a vencsellöi útba, amelyre nézve pedig már Sz . . . i képviselő Ígéretet tett — a választás előtt 1 — hogy országos költségen fogja kiépíttetni. Egy kicsit zúgtak a latajnerek e nagy bölcseség miatt, de egyet-kettőt megválasztottak a bátrabbak közül vármegyei bizottsági tagoknak s ezek aztán kötelességüknek ismerték a közbéke érdekében — elcsendesedni. No meg az is igaz, hogy egy pár vizre-vezető útat is kiköveztetett a város — a szolgálók és barmok számára ; az úri fajtának úgyis van esze, hát ne menjen be a béka-nyálas pocsolyába, az tán üljön otthon, mikor sár van. Igazán érdekes egy város vagyunk mi esős időben. A Kovács-utca napkeleti során ilyenkor megtelnek a pincék a föld árjával. A házak előtt lévő több helyen a nagyon hiányos kövezet közül források fakadnak fel, úgy hogy a »pulya« maimocskát épit rá, vagy csolnakot eresztget futó habocskáin. Ez még csak hagyján 1 Amint a nap kisüt, az utcának említett oldala tavaszi zöld színbe öltözködik, — ellepi a vizi penész, némely háziúrnak nem kis gyönyörűségére; azokat értem, akik a világért sem tisztítanák ki a vizárkokat, hogy a rögtönzött kacsa-tavak be ne szaladjanak a Bodrog medrébe. Más helyein a városnak, p o. a Piac-utcán, egész szemét-gödröket vásott már a kerék és a vasfogú idő. Ennek az utca-seprő szol gálók örülnek legjobban, mert nem kell az utca piszkát az udvarba behordaniok, ami különben is eléggé fura egy egészségi szabály 11 Legszebbek vagyunk a r, kát. templom és a nagy vendéglő közötti téren, ahol a borbély még nem régiben pék-mesterséggel is foglalkozott — a szabad ipar nagyobb dicsőségére 1 Itt van a szekeres piac. Ide jönnek a vencsellöi, ke- nézlői, visi, stb. szekerek krumplival, kukoricával stb.; itt árulják a szénát, csak a sertést nem már, mert azt elvégre is megsokalta valaki a templomjáró igaz hívők közül, hogy az ő zsolozsmájába belevegyüljön a sertések röfögése. Ez a tér, amely mészetet, istent, ki ily vidékkel áldotta meg hazánkat. Ne várja senki, hogy e csodálatnak kifejezést adjak. De a nép, de a nép ! Bizony, az meg nem elégedhetik a szemmel s elszegényül, elván dóról Horvát-országba, a falvak kiürülnek s ahol előbb dús fürtök bort s kenyeret adtak a tősgyökeres magyar népnek, most ottan tüske terem számukra és kóró. Késő estve lett, mikor Keszthely-re érkeztünk hajónkkal. Csupán egy csalódásom volt. Mindig azt hittem, hogy a Balaton-on is lehet tengeri betegséget kapni. Erre pedig régen fáj már a fogam. Úgy vagyok vele, mint az angol, ki két esztendeig utazgatott a vonatokon, hogy egy va suti összeütközés kéjes rezgését átélvezze. Ámde én nem mehetek az Atlanti óceánra egy kis tengeri betegség végett s örültem, hogy ime: hiszen itt is megkaphatod. A hajón csak vártam s néztem merről jön a baj, de biz’ az csak elmaradt. Nem történt semmi bajom. Vihar is csak nagyon közönséges volt; se toronymagasságu hullámok nem nyaldosták' a hajót, se nem dobálta a szél, mint könnyű pelyhet, a gőzöst. Mindössze egy kis csónakot fordított fel a part mellett, de nem voltak benne emberek, külömben mind odavesztek volna szegények. így hát minden nagyobb emóció nélkül léptünk partra s bár nem járkáltunk sokat, mégis fáradtan, elcsigázva és éhesen siettünk az étkezőbe s onnan ide a hálószobába, hol visszaidéztem emlékezetembe, mit a közel múltban láttam, még egyszer megtéve képzeletben az utat, mitől fáradt vagyok igazán. Ib/Eilsroszannyi embert s barmot tart naponként a hátán, — még nincs kikövezve. A szoba-lányok, szakácsnők s úri asszonyok cipöcskéi itt hirtelenében elvesztik rangkülönbségüket a csizmadia és cipészmester urak boldogságára. Gonosz nyelvek azt rebesgetik, hogy ennek a térnek a tisztántartását a főbíró ur vállalta magára és év-harmadonként ő hordatja el innen a szemetet, mikor már jól beválik föld-kö- véritőnek. Mint minta-gazdának bizonyosan sokáig fogja még a bölcs tanács ezt a szabadalmat biztosítani 1 Úgy hallatszik, különben, hogy a városi tanács jobb, mint a hire. Üléseket ritkán tart ugyan, de akkor aztán nem fukarkodik a merész tervekkel. Már gyalogjáróról is gondolkozott, mert gondolkozni utoljára sem lehetetlen. Sőt évek óta — igy mondja a fáma — egy tekintélyes bizottság van kiküldve, hogy járja be a határbeli hegységeket, még az erdő felosztása előtt és kóstolja meg a köveket s a legkeményebből mutasson mintát s hozzá költségvetést késittessen a főbb utcák gyalogjáróval való mielébbi ellátása végett. L . . . i ur, a tevékenységéről ismert nagy birtokos, volt a bizottság elnöke, — de több évi nagy igyekezete mellett sem tudva az erdőségbe behatolni s ebbeli képtelenségének bűnbánó bevallása után, — letette hivatalát. Utóda egy szintén nagybirtokos hasonlóképen igen buzgó ember, remélhető, hogy előbb össze fogja hívni a tjárda csináltató bizottság<-ot, mintsem közjóra világló bizalmi állásába belecsömörülne az emberek indolenciája mián. Valami »lejt-mérés*-félét is emlegetnek már, ami kezdete lenne a nagy műnek; de a mérnöki zászlót még nem láttuk lobogni. Némely ember annyira pesszimista már itt, hogy egy bizonyos utcában — amelyet most már úri utcának, régebben borotva utcának neveztek — dip ' lomás férfiak fogtak hozzá a , járda-rakás*-hoz s azt mondják, akik látták, hogy nagyon jól áll nekik. (Ezeket kellene talán a »járdacsináltató bizottság« ba beválasztani 1! Szerk.) Tervezni szerető emberek azzal járnak-kelnek, hogy a pataki határbeli kövekből nemcsak kitűnő gyalogjáró utat lehetne egy hivatását értő tanácsnak készíttetnie, hanem jövedelmi forrást is nyithatna egy újabb bánya müveltetése által, ami bizony nagyon ráférne erre a sokféle földi javaik mellett is szegény pátriára. Úgy tudjuk, hogy a hivatalnokok fizetését nem régiben is emelte a város; hát a fizetés pótlék fejében nem érzik az illetők magukat buzgóbb szolgálatra kötelezve ? I Nincs, aki meglássa a szennyet, a mocskot az utcán, a rendetlenségeket a közökben, az udvarokban ? 1 Csak doboltatni tud az elöljáróság bizonyos tennivalókat de nem lát utána senki, hogy a kemény büntetések terhe alatt követelt dolog elvan-e végezve?! Rettentően patriárkálisok vagyunk. Nagyapánk előttünk a minta Mióta meghallották egyesek a Comenius-ünnepségen hogy ez a nagy iskola reformátor Sárospatakon még fa házakat és kövezetlen utcákat talált, azóta büszkén tekintenek végig kő-kéményes házaikon s ne adj’ Isten, hogy előre lehetne őket mozdítani. Hogy talán a főiskoláért is lehetne valamit áldozni, arra itt alig gondol valaki. Annyira megszokta már a pataki ember a kollégiumot, hogy nem érez irányában semmi kötelességet. » Van annak elég !* ez a nemzeti jelszó; •»ha nem szép neki igy a város, hát csinálja magának szebbé !* Ez a felelet, ha a főiskolához tartozók a város szépítése végett nyugtalankodni próbálnak. A főiskola 12 holdas kertjét mennyire irigylik tőlünk az idegenek s épen az újhelyiek is. Tetszik az persze a pataki polgárnak is, ha vasárnap délutánonként elhüsölhet annak árnyékában ; de hogy aztán az orránál tovább lásson, arra nem vállalkozik. Különben olyan csodálatos fejlődése alig van a föld kerekén még egy másik városnak, mint Sárospataknak. Itt tulajdonképen közbirtokosság van és nem város ; emezt egészen elnyelte amaz, úgy, hogy itt a városnák, mint olyannak alig van egy talpalatnyi földje, de annál több a terhe, kötelezettsége. Négy év van még hátra — úgy tudjuk — a nehéz időből. Azután a közbirtokosság megszabadul a váltság-dij fejében reászakadt nagy adósságtól s elkezdődik majd a város önálló élete. Hogy a közbirtokosság mivel fogja a felszabadult várost az uj időszak utján elindítani, azt mi közönséges halandók nem tudjuk. Ad-e neki földbirtokot s miből, honnan, amelyből ki adásait fedezni segítsen, ad-e neki jogokat s miféléket? Lesz e e jogoknak haszna, vagy csak terhe ? 1 Az öreg emberek azt regélik, hogy itt a városnak régebben földbirtoka volt s hogy azt a kommasszáció alkalmával is jelentékeny földbirtok illette volna az u. n. alsó határból. Igaz-e, nem-e, ki tudja ? 1 Úgy halljuk, hogy a város ifjú s tanult főbírája erősen buvárolja a régi okmányokat s már nyomában is van az elvesztett javaknak . . . Lehet, hogy ez is csak mese s csak arravaló, hogy engesztelő hivatás legyen azok számára, akik itt hivatalos renddel egyátalán nincsenek megelégedve. Fájdalom I Ilyenek sokan vagyunk. Sokan vagyunk, akik nem tudjuk szó nélkül elviselni azt, hogy évről-évre egy helyben vesz- teglünk s hogy csak kiadásaink szaporodnak a nélkül, hogy kárpótlásul valami kényelmet, rendet, tisztaságot tapasztalnánk. Elönt bennünket a sok hamis koldus, a csavargók légiója, nyakunkra jár a sok kintornás, tirol banda, medvetáncoltató, s uton-utfélen tartja fövegét, tányérját. Eszszük a drága és bizony sokszor rósz húst, iszszuk az ellenőrizetlen italokat; égetjük a gyúlékony petróle- omot, kapjuk a hamis fontot stb. stb. Nincs itt — valljuk be őszintén — semmi ellenőrködés ; itt a közönség ki van szolgáltatva a kereskedők, mesteremberek szeszélyének, roszakaratának. Cső dálatos bölcseség által kormányoztatunk, aminek érdekes nyilvánulása p. o. az, hogy a kolera hirére kutyáinkat nyakravalókkal kellett ellátnunk s dobosunk végig kiabálta a várost, hogy aki három nap alatt a pervátáját ki nem tisztittatja, az 500 ftig fog megbüntettetni. Persze, hogy 3 nap alatt embert sem tudtunk keríteni, akivel ama bölcs rendeletnek megfelelhetnénk. »Biró uram 1 Panaszom van 1“ — ha az alantasok nem végzik kötelességüket, azért a fő-fő felelős. Méltóztassék a várost személyesen eljárni és nem a falak közül kormányozni, mert igy hátramegyünk. Az utakat, utcákat, tereket, udvarokat méltóztassék szigorúan és gyakran megvizsgáltatni, mert — ha már ebben a boldogtalan állapotban is — denikve élni mégis csak jobb, mint a kolera utján szomorúan elpusztulniI — Egyebekben is a város fejétől várjuk, hogy ha már nem lehettünk a vármegye fővárosává, legyünk legalább egy kedves, lakályos mezei várossá, s ha nem zúdíthatjuk ide a messze vidékek kincseit, legalább ne hagyjuk kihasználatlanul a fejlődésünk elősegítésére kínálkozó természetes forrásainkat. A Rákóczi-vár és a Rákóczi-főiskola tövében nem volna szabad a szellemnek — az elevenítő, teremtő léleknek — kialudnia. ISenevolug. Vármegyei ügyek. Hivatal-vizsgálatok. Vármegyénk főispánja, Staudt József főispáni titkártól kisérve, e héten folytatta a járási szolgabirói hivatalok vizsgálatát Homonnán és Szinnán. Főispán Öméltósága e vizsgálatok alkalmával, mint halljuk, az ügyvitel és pénzkezelés megibrálásán kívül szigorúan számonkéri a közegészség érdekében, különösen pedig a kolera ellen tett hatósági óvóintezkedéseknek az egyes járások területén mimódon és mily eredménynyel történt végrehajtását is,— mert ezt most a közérdek kívánja. A félelmetes ellenséggel, a kolerával, mely napról-napra közelebb lopódzik hozzánk, a diadal gondolatával csak úgy szállhatunk szembe, ha kellően felkészülve fogadjuk. Közegészségügyi szemle. Vármegyénk főorvosa Chyzer Kornél dr, a járási orvosok társaságában hivatalosan sorra látogatja az egyes községeket, hogy azokat közegészségi tekintetben szemle és bírálat alá vevén, legjobb tudomása szerint is konkrét javaslatokat tehessen az egyes köz ségek különös helyzetének legmegfelelőbb közegészségügyi intézkedések iránt. Nagy tapasztalású főorvosénknak ide vonatkozó jelentését annak idején ösmertetni fogjuk. Hírek a nagyvilágból. Bismarck herceg ismét kimozdult kissingeni remete-lakából és családja s hozzátartozói kíséretében a múlt hét folyamán ellátogatott Jéná-ba, hogy ott magát ünnepeltesse. Beszéde, melyet a jénai egyetem professzori karához intézett, úgyszólván hadüzenet a németek mindenható császárja, II. Vilmos ellen. »Az alkotmányos állam lényege« — úgymond Bismarck — »egyesíteni az uralkodó akaratát a kormányzott nép meggyőződésével* . , . „Korlátlan akaratnak nincs helye Németországban* ... „A jövőre nézve szükséges a politikai meggyőződés megerősítése a sajtó- és a parlament segítségével« ... E fér fias szavakban a császár nyílt kihívását látják s a világ kíváncsian kérdi és várja, hogy az engesztelhetetlen birkózásnak mi lesz a vége ? A marokkói forradalom terjedőben van, mert a szultán csapatai, melyeket a forradalom elfojtására küldött, szintén lázonganak és vonakodnak megtámadni a fölkelők táborát. Észak-Amerikában oly nagy hőség uralkodik, aminő nem volt még ott emberemlékezet óta. New- York-ból azt jelentik, hogy az utcákon 40—42 R. fokos hőség van. A kórházak tele vannak betegekkel, kik napszurás miatt kerültek oda. Egyetlenegy napon 27 felnőtt embert és 160 gyermeket ölt meg a napszurás. Hírek az országból. I Vancsa János dr. | gyulafehérvári g. k. érsek és metropolita meghalt. Temetése aug. hó 3-án volt Balázsfalván. Vele a magyarságnak Folytatás a mellékleten
