Zemplén, 1892. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)
1892-07-24 / 30. szám
Sátoralja-Ujhely, 1892. iulius 24 30. sz. Huszonhármatok évfolyam. ELŐFIZETÉS ÁE. Égési! évre 6 frt. Félévre 8 „ Negyedévre 1 frt 50 kr Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. léilratoi nem adatna vissza. Egyes szám ára 20 kr. A nyílttérien minden gar- mondsor dijja 20 kr. Zemplén. Társadalmi és irodalmi lap. ZEMPLÉN-VÁRMEGYÉNEK ÉS A ZEMPLÉN-MEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLETNEK HIVATALOS LAPJA. n^ciiisroiEiisr tt-a.s^Lirüst-a-ie3. HIEDETÉS EU hivatalos hirdetéseknél: Minden egyes sző nt&n 1 kr. Azonfelül bélyeg 80 kr. Kiemelt diszbetük s körzettel ellátott hirdetményekért térmérték szerint minden O centiméter nt&n 8 kr Bzámittatik, Állandó hirdetéseknél kedvezmény nyujtatik. Hirdetések a „Zemplén“ nyomdába küldendők. Aratásunk. Valahányszor a magyar nép az ö leg- | terhesebb munkáját említi, az aratással hozakodik elő. Óriási munka is ez ! A nép apraja-nagyja el van foglalva, s mint az írás mondja : arca verejtékével keresi kenyerét. lm itt az idő, a midőn hazánk népe a béke gyümölcsét élvezi. Mert a nagy munka mellett is élvezet az aratás, főkép akkor, ha bő termésre van kilátás. Mit szóljunk a mostani aratásról ? A középszerűek közé sorolható. A földmivelőnek vérmes reményeit nem elégíti ki, de aggodalamra sem ad okot. Ha az az átkos kis féreg szüleinket nem pusztította volna el, hasonló eredményű szürettel ez az év a magyar népnek kevésre menő igényeit kielégíthette volna. Jutott volna arra is, mit a kínai nép badarságnak nevez: a vig muzsikaszó mellett kopogó csendesre Hej máskép volt ezelőtt! A kepés-sereg megszámlálhatatlan karaván módjára húzódott a kövér Alföldre. Rengett a levegő a vidám nép danájától. Hurrogott az éles sarló az aranykalászok között. Ha aztán befejezték a terhes munkát, felkoszoruzta a dolgos kéz a legfiata- labbik leányzót, és zene és dal kíséretében, táncolva vonultak a gazda portájára. A gazda pedig részlelteté munkásait az áldásból, vig lakomát csapott és járta a csárdás kivilágos kiviradtik. S most ? Elnémult minden. Nem vonul az aratás idején többé a kepés-sereg a dúsan termő T A * C A, Párisi levelek. ii. A „Zemplén* eredeti tárcája. Pirii, junius 26. Még csak néhány nap, aztán újra csend lesz az Avenue de Champs Elizeén levő nagy szalonban. Nagy uiazás van készülőben a képek között; sok megy el, kevés marad itt. A világ minden részében lévő festők, kiknek itt képük’ van kiállítva, epedve várják napról-napra nem a képet, hanem azt az ajánlott levelet, mely nagy boldogságot hirdet, mert tudtukra adja, hogy fáradságukat siker koronázta. Meg is kapja, száz közül egy, mig 99 kap ugyan levelet, de a viszsza- küldött képhez mellékelve. Ez a piktorok gyász- jelentése. De térjünk be a „Szalon“ ragyogó termeibe, búcsút venni a képektől. Mindjárt, ahogy felhaladt az ember a nagy márványlépcsőn, a falakon mesésértékű gobelinek függnek. Mit érdekel mo-t már ez ? Megszokott dolog. De, be a képekhez, az egymásba nyiló termek labirintusába! Gyorsan haladtam végig, meg-meglllva egy- egy érdekesebb kép előtt, de pár pillanat múlva sietek tovább tovább, keresve azt a képet, melyet legjobban vágytam látni, melyért idejöttem. Egy kisebb teremben függ Albert Moignan műve. Legjobb az egész tárlaton. Egy szobrásznak az ateliéjét mutatja. Előtérben a szobrász az ágyon, a mint a kimerültség erőt vett rajta, félig ülő helyzetben alszik. Az asztalon vázlatok hevernek előtte, hátrább egy szobormű. Az ablak nyitva skint látszanak magyar Kánaánba. Elvitte őket a vitorlás hajó messzire, eddig csak a mesében hallott S I Óperenciás tengeren is túlra. Oly néma és szomorú minden e lázas j tevékenység idejében, hogy a mélységes mély álmot alvó ősök ha felébrednének, bizonyára nem ismernének arra a kedves földre, mely nékik bölcsőjük és sirjuk is egyszersmind. Úgy látszik a természet is szövetségese lett a telforditott helyzetnek. A forró kánikulát hives napok váltják fel, s hogy ne érezzük a munkás kezek hiányát, szükebbre ; szabta a föld termőképességét, mintha mondaná: a .zsírjába fulladó4 Magyarország hire oly régi, hogy igaz sem volt talán. De hagyuk abba a szomorú kép rajzolását. Idézzük inkább vissza az elmúlt idők vidámságát; üzzük el a komor gondot, ha biztatást látunk a közel jövőben. Jönni fog, jönni kell egy jobb kornak, midőn a magyar nép az ő jólétét nem egyedül a termőföldhöz köti; mikor minden reménységét nem egyedül az aratás eredményéhez fűzi, hanem megszokott munkásságát, közmondásossá vált szorgalmát, az ipar és kereskedelem terére át fogja terelni s befogja látni, hogy a népnek hatalma, a nemzet életképessége nem csupán a lakosság számától, hanem az egyének műveltségétől és neveltségtöl függ. Mert hát a legnagyobb magyar jövendölésének teljesülnie kell : „Magyarország nem volt, hanem leszl* Fischer Ármin. ■—a——————————WMM a háztetők, amint a felkelő nap első sugára megaranyozza. Legfőbb és legszebb dolog benne a múzsák serege. Életre kelnek a gipsz-figurák, egymásba fogódzva egy fényárban s mindenféle fantasztikus alakok, remekül megfestve. Az egyik múzsa ráhajlik a művészre és homlokon csókolja .. . Aki ezt alkotta, nemcsak festő, de költő is egyúttal. A »medaille d’ honeurt4 kapta. Ez a legnagyobb kitüntetés. Vannak a kiállítók között elegen, kik már ezt a kitüntetést szintén megkapták, Sok a kép és sok a remek dolog közöttük. Elől a hatalmas fránciák, azután jönnek a belgák, norvégek, svédek, hollandok, németek, angolok, amerikaiak, spanyolok és a magyarok. Utoljára teszem őket, mert másképen nem is lehet. Miénk a leggyengébb, a legkisebb csoport, úgyszólván elvész itten. Munkácsy egy arcképet küldött, amit még 1885-ben festett. Más most nincs tőle. Szép, fekete szemű asszonyt ábrázol. Láttam Halmy A. képét is, amelylyel a Munkácsy-díjat elnyerte Budapesten. Pályaműnek teljesen megfelel s elég ügyes részletek vannak benne Különben ő még fiatal ember, még eleget tanulhat. Láttam Parlaghy Vilmától két arcképet. Az egyik a Kóssuth Lajosé, melyet Budapesten nem akartak kiállítani, pedig jó kép. A másik az ő saját portréja. Ezt szintén ismerik Budapesten. Itten látjuk csak, hogy mennyire mögötte állunk a többinek. De nem is csoda, hiszen a mi művészetünk még csak újonc. Nem régen van. Most fejük erősen s nagy gyorsasággal Szükség is van rá. De festőinknek sokat kell tanulni, mégpedig nemcsak a németektől. A fráncia nagymesterek közül itt vannak: Bouguereau, Doucet, Lefebre, Detoille, Morot stb. Vannak elegen, dicsőségére a nagy nemzetnek. Közegészségügyi állapotainkról. A kolerajárvány fenyegető jellege arra figyelmeztet bennünket, hogy vizsgáljuk meg egészség- ügyi állapotainkat, vájjon a közeledő veszedelemmel szemben képesek leszünk-e védekezni, ha belénk köt a nyavalya. Mert még a szigorú egészségi őrvonal, vagy bármilyen elzárkózás sem ment meg a bajtól, ha önmagunk, házunk, udvarunk, légkörünk és talajviszonyaink fogékonyak a fertőző betegségek befogadására. Még mindig elöltünk a baj, mert az eddigi tapasztalatok is azt bizonyítják, hogy a járvány kezdete nyárutóra, vagyis augusztus és szeptember hónapokra esik. Mint az alábbi adatokból kitűnik, rendes körülmények közt sem kedvező vármegyénknek egészségügyi állapota, amit a népesség, születés és a halálozásnak aránytalan nagy viszonyai is I igazolnak, a járványos betegségeknek pedig itt felette kedvező feltételei vannak. Ez is egyik oka annak, hogy még soha egy járvány sem kerülte ki Zemplén-vármegyét. Az 1831. kolerajárvány, mely első volt az országban, innen indult ki, itt pusztított legborzasztóbban, mely utóbb lázadásra is vezetett; de az 187a/3 évi járvány is megtizedelte a vármegye lakosságát. Ha összevetjük a vármegye előbbi évtizedi népszámával a jelenlegi lakosságot, a szaporodás 24,200 lélek, vagyis a lakosságnak 8 o29/0-a ; ellenben a szaporodás átlagos mértékszáma az egész országban 9.84°/„- Tehát az ország nemcsak elérte, hanem túl is haladta az egy évtizedben elérhetőnek tartatott 1 >/2 %o szaporodást,- de a vármegye nem szaporodott ennek arányában. A vármegyénkkel majdnem egyforma éghajlati viszonyok közt levő Beregben a szaporodás 14-04°/0- ra megy, de a szomszédos Ungban már csak 6-3%, Abaujban pedig 0'2% apadás mutatkozik az előbbi évtizedhez képest. Járásonkint nézve, a szerencsi járás szaporodott 3627 (9-45%) a tokaji járás 4885, (2fi2°/0I az újhelyi járás 3432, (8*21 °/0) a bodrogközi járás 3964 (9 44%) a gálszécsi járás 378 (o-98°/0) a nagymihályi járás 1532 (4-62%) a varannai járás 2, a sztropkai járás 1560 (iro9°/0) a homonnai járás 2690 (8*2°/0) a szinnai járás 1983 (8-3%) lélekkel. A földszinten vannak a szobrok, egész légió. Már bizony jól esik kijönni a fris levegőre. Az idő hat órára jár. A gyönyörű utón, mely van még egyszer olyan széles mint az Andrássy- ut, elegáns hintók robognak, telve szép hölgyekkel részben Páris demimondjai. Beülök én is egy kocsiba, aztán végig a Champs Elyzeén, ki a bouleognei erdőben jó levegőt szivni. Mikor kiér ide az ember elfelejti, hogy Párisban van. Pompás és nagy erdő terül elénk gyönyörű és tömérdek sétatérrel Mintha egy remek fürdőben volnánk. Mindjárt az erdő szélén egy kávéháznál magyar dalokat hallunk játszani. Cigányok húzzák. Ezzel már meglepték a magyarok még a finyás párisiakat is. Ki ne ösmerné Patikárius Ferkót 1 aki olyan szivreható szépen tud keseregni a hegedűjén. Ez a bűvös szavú hegedű egy szép francia nő szivét szerezte meg neki, aki hűségesen eljárt hallgatni minden áldott este. A hold is feljött már, de a lombos fák eltakarják előlem, csak néha-néha csillan azon keresztül ezüst fénye, ha kis rést lel a sürü lomb-kárpiton. A csendet nem zavarja semmi. Csak egy-egy elkésett kocsi halk zörgése és a lovak lábának egyhangú dobogása, mely csak érdekesebbé teszi a hangulatot. .. . Fris szellő suhan végig a fák között, s magával hozza a mögöttem maradt Páris tompa zaját, ez aztán egyszerre elront mindent, a varázs megszűnik. . . Menjünk hát vissza oda, honnan a zaj jött, hagyjuk itt a csendet, a szép természetet, ahol még igaz az élet. Menjünk oda, ahol mindenminden hazugság. . . Borvitli A.ndor. jgay Mai számunkhoz egy ív melléklet van csatolva.
