Zemplén, 1892. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)

1892-11-13 / 46. szám

Sátoralja-Ujhely, 1892. november 13 46. sz.

Hnszonharmadik évfolyam.

ELÖHZETÉS ÁS. Egéfl* évre 6 frt. Félévre 3 „ Negyedévre 1 frt 50 kr

Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el.

Kéziratot nein adatna vissza.

Egyes szám ára 20 kr.

A nyílttérien minden garni ondsor dijja 20 kr.

Zemplén.

Társadalmi és irodalmi lap.

ZEMPLÉN-VÁRMEGYÉNEK ÉS A ZEMPLÉN-MEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLETNEK

HIVATALOS LAPJA.

megjelenik: nvExasjnDZEifcT

SI5DETÉ3 Eli hivatalos hirdetéseknél:

| Minden egyes sző ntán 1 kr.

I Azonfelül bélyeg 80 kr.

Kiemelt diszbetük s kör- ' zettel ellátott birdetmő- | nyékért térmérték szerint minden centiméter ntán 8 kr számittatik.

Állandó hirdetéseknél j kedvezmény nynjtatik.

Hirdetése* a „Zemplén“ ' nyomdába küldendők.

,r^J5Et=>

1? KATOJÍA JÓZSEF ^

a emlékezetére. JKí

Egy századév sűrű ködén keresztül Hová ragadsz magaddal, képzelet ?

Elmúlt idők derengő légkörében Eléred é kívánt nyugvóhelyed ? Aranyvonallal húzd be égi útad,

Jelölje, merre a való irány :

A később nemzedék se csügged el, ha Eljutni dícsemlékihez kíván.

Kalászos rónaföldje Kecskemétnek Adá nekünk drámánk apostolát ;

Ott végezé magasztos küldetését,

Melylyel fölülmulá fogúit korát ;

Az is takarja most be hült porában A szilt, mely annyi bút s közönyt megért: A bár dicsőén megvívott palesztra Nem hozta meg az érdemelt babért.

*

Idő ítélt, költőnk, s most távolodban Tisztán fölismer a buzgó kebel,

Te vonzod őt tulajdon szellemével, Melynek sugalmait műd tárja fel ;

Korod nem ismert s a jelen szemében Örök dicsőség fénye vesz körül :

Csillag keletkezett hazánk ölében,

S jöttén megannyi honfi szív örül.

Mert mint az ég ezernyi csillagának A messzeség adá a fényt neked,

S gyorsan eloszlatá korod homályát,

Mely elfödé magasztos életed.

Bocsásd meg, oh ! hogy félreismerének S ifjú szived kietlenné tevék :

Ma, ím ! utódok serge jön sietve S ünnepli .Bánk* szerzőjének nevét.

Az sok nagy csillagunknak földi sorsa : Nem éri föl a véges emberész,

Avagy pedig mindent kicsinylő gőgje Viaszszárnyakra kelni is merész ;

Akár miként a hulló égi csillag Csupán az étheren merite fényt,

S egyben eloszlatá a föld hatalma,

Mihelyt nyomasztó légkörébe ért.

De most az égi bolt azúr teréről Szód hangzata mohó fülekre lel,

S feléd eseng eszményét föltalálni Az egykor elfogult ernberkebel.

Tanítsd : Mi szent egy kent király személye S az ellen Isten sem segít soha ;

Mi messze hat nyomott népek keserve,

S mi égi kincs egy hitves virtusa.

Hirdesd : A pénz s vagyon ad fényt, barátot, És szentesíti összes tettidet,

Zárt útjait kitárja vágyaidnak,

Bút és nyomort csak messziről nevet ;

De mind múló, minek múló alapja :

Pénzed hián elhagy minden barát,

S minél nagyobb fényt élvezél élőbbén, Annál nagyobb homály borul reád.

Példád sem ily mulandót tár elébünk ; Hívság s neved nem fért el együvé, Szerény müved hivalkodást nem ismert S a földi nyűg gyarlóvá nem tévé. így ihletett lelked mig elvonulta»

Üres nagyoktól eltakarva állt,

Hatalmas alkotásod fölhatolva Égen leié győzelmi zászlaját.

Jer, nemzetem, leróni nagy fiadnak Osztatlanul szüd hálaérzetét,

T Á í C A.

Katona József.

— A ^Zemplén* eredeti tárcája. —

Folyó hó ii-én telt be századik esztendeje egy magában véve szűk körre szorítkozó családi eseménynek, mely annak idején a családi körön kívül legfölebb az atyafiak, a jó szomszédok és ismerősök hajlékába repült be az örömhir szárnyain.

Katona József kecskeméti egyszerű takácsmester első figyermeke (második gyermeke) látott akkor, 1792. évi november 11-én, először napvilágot s a keresztségben József nevet kapott.

Ki is érdeklődött volna ily kis esemény iránt ? Ki kereste volna későbben is ismeretségét egy ily jelentéktelen porhüvelynek, a ki látszólag számos más embertársával egyetemben nem született egyébért, minthogy meghaljon ? Kinek tűnhetett volna föl, ha azok, akiknek módjukban volt s akik hivatva voltak rá, nem ismerték föl, nem tudták méltatni azt a nagy isteni adományt, azt a szikrát, mely benne rejtödzött ?

De az isteni szikra minden akadályon dia dalmaskodott. A koporsóból kitört és eget nyert. A szellem nem engedé a maga jussát, s a kor elfogult pigmeusai emelte akadályokon fölülemel kedve magasan lobogtatja győzelmi zászlaját.

Katona József, mint emlitém, 1792. novem.

Il-én született, Kecskeméten. Atyja, aki négy gimnaziális osztály elvégzése után takács-mesterséget tanult, nem lett mindennapi mesterember ;

szeretett olvasgatni, irogatni — olykor verseket is ; az is megkülönböztette őt céhtársaitól, hogy latinul s egy pár hangszeren játszani is tudott s a zenének nagy kedvelője volt, s háza körül rendet tartott; azt tartott később a városban is, mikor annak sáfárjává választották. Volt benne bizonyos ambíció is. Nagyon rosszul esett neki, hogy a Katona nemzetség, melynek egyik tagja a 17-ik század közepe táján Kecskemét tanácsosa volt, annyira lehanyatlott, s bizonyos elégültséget érzett már akkor, mikor látta, hogy fia, József, az elemi iskolában tehetséget és szorgalmat tanusit. Elhatározta, jjhogy módjához képest mindent elkövet kitanitására: hátha a család vele újból fölemelkedik !

A fiú a gimnáziumot tiz éves korában Pesten kezdte, de, valószínűleg pénzszűke miatt, Kecskeméten végezte. 1808 ban a filozófiai tanfolyamra Szegedre, majd azt folytatni a következő évben Pestre ment s ott mint másod-éves filozolus, mint jogász, esküdt és ügy védő majd 10 évet töltött.

Nem tudni, mindjárt eme második fölmenetelekor, vagy egy két évvel később e, a színészet szolgálatának szentelte szabad idejét. Látta mások példájából, hogy ezen időnként való foglalkozás mellett a tanulásra és az előadások látogatására is elég ideje jut, s azonkívül szülői mitsem fognak arról tudni, ó színész és drámaíró szeretett volna lenni ; de csak titokban hozhatott néha áldozatot eme szenvedélye oltárán, mert tudta, hogy szülőit, akik őt oly nagy áldozatokkal taníttatták, oly meleg szeretettel övezték s minden léptét oly szeretve aggódó érdeklődéssel kísérték, nagyon elkeserítené, ha a színészetre adná magát, s talán örökre elszigetelné magái tőlük.

Mni számunkhoz egy ív melléklet van

S kegyelleted magasztos ihletével Övezd körül dicsőült szellemét ; Imádatodban, áldd az Isten-eszmét,

Ki éltedet vezérli szüntelen,

S hatalma még egy porszemet sem enged Méltatlanul feledve veszni el.- ef.

Vármegyei iigyok.

A vármegye t. bizottsága f. évi nov. hó 21-én, d. e. 10 órakor rendkivü'i közgyűlést tart. Tárgy, a legtöbb adót fizető bizottsági tagok 1893.

évre szóló névjegyzékének az 1886. XXL t. c. 28. §• 3- pontja alapján leendő bemutatása és megállapítása.

A vármegye közigazgatási bizottsága főispánunk Öméltósága előlü'ése mellett f. hó 10-én tartotta rendes ülését. Főbb tárgyak voltak: az alispini jelentés, melyből fölemlítjük hogy a vármegyénél egy közig, gyakorlói állomás Szekeres Dezső leköszönése következtében megüresedett ; a kolera ellen minden erőnktől kitelhető intézkedést megtettünk ; Amerikába az elmúlt október hő folyamán kivándorolt 4 egyén, Amerikából visszajöttek 49-en ; zugiskolát újabban nem födöztek föl; — főispán Öméltósága elmondotta, hogy okt. 24-én köztisztaság tekintetében a s.-a. újhelyi kir. törvényszéki börtönhüyiségeket megvizsgálta és az ottan tapasztalt rend és tisztaságért Hlavathy József kir. ügyésznek ez alkalommal is elösmerését nyilvánította ; — a ministeri leíratok felolvasása több felebbezett konkrét eset megvitatása és a vonatkozó határozati javaslatok elfogadása után : Dókus Gyula fijegyzö bemutatta az árvaszék tevékenységi táblázatát, mely szerint a hátrálék okt. 31-én 448 ügydb. volt; — a közegésségi állapot általában kedvező; a vérhas teljesen megszűnt, a vörheny Szécs-Keresztúrban helyi járványt képez s 30 beteg gyermek közűi 8-at ragadott el ; a roncsoló toroklob (difteritis), Uporban ijesztő mértékben lépett föl; mutatkozott Megyasszó, Mád Tokaj és Papina községekben is ; a jajhalmi tanyán helyi j írvány s már eddig 45 gyermek közül 4-et ejtett áldozatul; a tifusz Ujhelyben

De azért folyvást a színpadon csüggött. Mint egyetemi hallgató leginkább a szüneti időkben, mint joggyakor'ó (1813—1815) a törvényszünetek alkalmával nem egyszer lépert föl részint mint műkedvelő (akkor: delectans színész,) részint mint színész. Átélte a pesti magyar színészet minden viszontagságát; a társaságot vidékre is elkísérte. Hogy játékával és dramaturgiai munkásságával az igazgatók elismerését kivívta magának, mutatja az, hogy körülbelül négy hónapig rendezője volt a társulatnak.

Bármily vonzalommal volt is azonban a színészet iránt, nem tudta teljesen arra adni magát, de nem tudott attól teljesen megválni sem addig, mig a közt s tanulmányai közt megoszthatta magát. De mikor 1815-ben a szinész-társaság Pestet elhagyta, akkor a választó úthoz jutott; s bizonyára nem a színészek szegényes és lenézett állása volt az, ami őt a színészettől elvonhatta, hanem a szülői iránt való kiváló kegyelete. Megvált tehát szenvedélyétől teljesen, s 1816-ban ügyvédői vizsgálatot tett.

Ekként a színpadról végképpen lemondott, de azért lélekben folytonosan ahhoz volt láncolva. A magyar játékszín iránt nem szűnik meg érdek ■ lődni; a színészek mostoha sorsa folyton szivén fekszik. A drámaírás és fordítás terén valószínűleg már 1810. óta lett kísérleteket, s 1814-ig több fordított és eredeti drámája megfordult a színpadon ; de, úgy látszik, egyiknek sem tu'ajdonitott valami nagy fontosságot, legalább sajtó alá egyet sem bocsátott közülök. De eredeti drámái közül egy-kettőben már megkisérlé az indulatok összevegyítését s az erősebb szenvedélyek rajzát [Ziska, Jeruzsálem pusztulása.). 1815-ben végre, midőn már

csatolva,