Zemplén, 1892. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)

1892-11-06 / 45. szám

Sátoralj a-Ujhely, 1892. november 6 45. sz. Huszonharmadik évfolyam. ELŐFIZETÉS íl. Égése évre 6 frt. Félérre 3 „ Negyedévre 1 frt 50 kr Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fo- gadtatnak el­lőilratox nem adatna vissza. Egyes szám ára 20 kr. A nyílttérien minden gar- mondsor dijja 20 kr. Zemplén. Társadalmi és irodalmi lap. ZEIPLÉN-YÁRMEGYÉNEK ÉS A ZEMPLÉN-MEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLETNEK HIVATALOS LAPJA. iNCEGKriEXjEifcTXx: BIBDETÉS DU hivatalos hirdetéseknél; Minden egyes szó ntán 1 kr. Azonfelül bélyeg 80 kar, Kiemelt diszbetük s kör­zettel ellátott hirdetmé­nyekért térmérték szerint minden centiméter ntán 8 kr számlttatik. Állandó hirdetéseknél kedvezmény nynjtatik. Hirdetései a „Zemplén“ I nyomdába küldendők. S. A.-Ujhely, november 6. F.-Körtvélyes községben, a homnnnai járásban, Csurilla András, ottani lakos, aki kolerával fertőzött helyről való utassal, vagy tárgygyal kimutathatólag nem érintkezett, múlt hó 30-án, nyolc napig tartó kínlódás és kolerás tünetek közt, kimúlt. Raisz Gedeon dr., a n.-mihályi közkórház főorvosa, a beteg ürülékét bakteriológiai tekintetből már előbb vizsgálat alá vévén, okt. 30-án a következő jelentést küldötte az alispánhoz: „A Csurilla betegtől származó ilrülé kékből a Koch-féle kolera-vibriót sikerült minden kétséget kizáró módon kitenyész­tenem.“ Csurilla tehát ázsiai kolerá­ban szenvedett. E rémes hírrel kapcsolatban sietünk megnyugtatni a t. közönséget, hogy miután a múlt hó 23-ától, mely időtől Csurilla be- tegsége datálódik, újabb megbetegedés sem F.-Körtvélyes községben, sem máshol a kör­nyéken elő nem fordult : oly enyhe s egyesegyedül álló esettel van dolgunk, mi­nők a mostani járvány alkalmával még ott is, hol a behurcolás kimutatható, ismétlőd­nek. Mindamellett, a felsőbb rendeletnek megfelelően, a beteg szobáját alaposan fertő- telenitették, halottat rögtön eltemették, ruha­neműit elégették, a szomszédos törvényhatósá­gokat pedig a kolera-esetről haladéktalanül ér­tesítették. A kisdedóvás*) E napokban fognak megjelenni a köz- oktatásügyi minister végrehajtási rendeletéi és utasításai, melyek a kisdedóvásról szóló 1891. évi XV. törvénycikket teljes egészé- ben átkarolják. *) Ezt az alkalmi jelentősséggel bíró cikkelyt a Bars heti lap 43. számából vettük át. 8zerk. Nem sok idő telik tehát bele, hogy a kisdedóvásról elfogadott törvény életbe lép. Nagy eredményt várnak ezen törvénytől és méltán ! Mert a magyar nevelésügy törté­netében talán égetőbb, szükségesebb kér­désre nem akadunk, mint a kisdedek vé­delme és nevelése. Ma már a magyar társadalom majdnem minden rétege érzi annak igazságát, hogy nemzeti nevelés nélkül nincs nemzeti élet, nincs nemzeti állam. S mikor a kisdedóvásról szóló törvényt megalkották, bizonyára e cél lebegett min­denek fölött az azt megalkotók szemei előtt, hogy a kisdedek fogékony szívébe ültessék bele a magyar nemzet iránti szeretetet, mely ott legtermékenyebb talajra talál, ahonnan később sem fog egykönnyen kiveszni. Az a gyermek, ki még dadogni is alig képes, már tanulja ismerni, tanulja szeretni hazáját, melynek édes nyelvét szerető ápolói adják ajkára s ö egészen észrevétlenül, mintegy önkénytelenül elsajátítja azt. Ez a kisdedóvás ideális célja, melyért lelkesedni nagyon szép dolog, sőt köteles­ség is! De van ezen törvénynek nagyon praktikus haszna is, amelyet sokkal szíve­sebben elismer a gyakorlati ember, ki egy intézkedés keretében sohasem az eszményit, hanem mindig a hasznosat, a célszerűt keresi. Általános panaszra ad okot a közönsé ges néposztály körében előforduló nagy gyer­mekhalandóság. Az orvosok jelentései telve vannak sötét és elriasztó kimutatásokkal, melyek mind azt bizonyítják, hogy a gyer­mekeknek fele elhal a 6-ik év előtt, tehát még mielőtt iskolaköteles lenne! Mi az oka ennek ? Az hogy a munka után járó szü­lők, magukra hagyják, nem gondozzák gye- mermekeiket, kiket azután ragadós nya­valya és sokféle szerencsétlenség egyaránt tizedel. Emellett szellemük parlagon hever­nőbb talajon és a legvigabban mehettünk neki az erős küzdelemnek. Még igy is sokat visszatartott egyik szomszéd vármegyéből, melyre nem akarok ujjal rámutatni, az erős idő gyengébb szivü sport cimboráink közül, hanem a keményebb legények, igazi agarászok, eljöttek Sárosból, Beregből. Abauj- ból, ki honnan, úgy, hogy körülbelül 50—60 tag­ból álló társaság gyűlt egybe már az összejövetelre kitűzött estén a Magyar Király szálló éttermében. Kedélyes estebéd után vig poharazás közben folytak a nevezések. Andrássy Géza gf. nevezte Sweet f. sz. és Bob f- k. angol agarait. Molnár Béla Róka s. k. Holló f. k., Dókus Gyula Kincsem, f. sz. Bolha í. k. Cigány f. k., Vladár Emil Pletyka v. sz. Csipke c. c. Párduc c. k., Cseley Lajos Dandr c. k. Fürge s, sz. Horváth László Beregből Present I. zs. sz Lepke f. t. k , Tégldssy Ferenc Abaujból Present II. v. t. sz. Remény II. v. t. k., Nagy Barna Urfi f. k. Kisasszony f sz. nevezi Cseley Lajos és Molnár Béla, Vécsey Alfons br. Fickó f. k., Pilissy Nándor Sárkány t. k. Badar h. k. Remény I c. k.. Szerviczhy Ödön Hektor t. k. és Thurdnszky László Daru c. k. agarát. Ezután tartotta meg az egyesület versenyét megelőző szokásos közgyűlését Vladár Emil al elnök elnöklete alatt, mely hivatva volt a verseny tartamára gyepvezért és a hármas bíróságot meg­választani. * A magyar ember választás nélkül nem élhet az bizonyos. Itt azonban, szerencsére, nem kapott még lábra a házalás s talán ennek és az elnöki tapintatnak tulajdonítható, hogy a választás e zajos közgyűlésen minden korteskedés nélkül a legna gyobb egyhangúsággal folyt le. Gyepvezér lett Thurdnszky László, bírák az elnöki kijelentés szerint Nincs a ki a fogékony gyermeki kedélyre már zsenge korában azt a benyomást gyako­rolná, mely később állandó jellemmé alakul. Mi másként lesz az, ha a kisdedóvás törvénye keresztül lesz vive! Nagy segítségre lesz majd a szülőknek, ha a kisdedeket tapintatos, gondos vezető kezébe adhatják, ki jellemének alapját veti meg az által, hogy a jó és nemes iránt fogé- konynyá teszi a zsenge kis sziveket I Játszva foglalkozás közben hozászoknak a munkához, értelem-fejlesztő, testügyesitő, vidám játékaik által képesittetnek arra, hogy otthon töltött idejüket is unalom nélkül tölt­sék el. Sőt faluhelyen a reggel munkába menő szülők beviszik gyermekeiket a menedék­helybe s ott hagyják estig. Délben a mene- dékhrly vezetője kiosztja a velük hozott ebédet s reste hazatérve, ismét magukkal viszik a szülők gyermekeiket. Tehát a ki­csinyek egész nap védve lesznek minden bajtól. De eleje lesz véve annak is, hogy a gyermeken betegség törjön ki anélkül, hogy bejelentetnék, vagy a gyermek gyógykeze­lése elhanyagoltatnék, mert az intézet or­vosa legalább egyszer hetenkint tartozik az óvóintézetet meglátogatni. A kisdedóvásnak kötelezettsége mellett a magyar nyelv, mint a társalgás nyelve, a legalkalmasabb arra, hogy a különböző nem­zetiségek e nyelvet megtanulják. Es ki veheti rossz néven a magyar nemzetnek, hogy terjeszkedni is akar? Hi­szen ez természetes törekvése minden nem­zetnek, s a magyar nemzet bátran hivat- kozhatik rá a nemzetek előtt, hogy midőn a magyarságot akarja itt megerősíteni, nem tesz egyebet, mint meg akarja erősíteni azt az elemet, mely ezen országot alkotta, ezer éven át fenntartotta s amely hivatva van közmegelégedéssel (?) szerepelt Ganczaugh Miklós Szemere Emil és Thurdnszky Tihamér egyesületi tagok. Pótbiróul megválasztották még Orosz Györ­gyöt, kit a verseny folyamin néha Molnár Béla helyettesített. Ezt követé a nevezett agarak összevetése, az agarász ember legnagyobb drukkja; mert itten dől el, van-e sansza billikomra, vagy csak a ver­senybe jövetelre, vagy nem marad más hátra a csúfos lemaradásnál; különösen itt, hol a hires angolok annyira rettegésben tartották az egész kompániát. Pedig szörnyen kecsegtető két díj csiklandozta a nagyreményű agártulajdoposok szemeit a társaság asztalára kiállítva. Egyik a Vladár Emil egyes, alelnök által adott, nagy, vert­ezüst pezsgö-hütö az első agárnak, — másik az Andrássy Géza gf. egyes elnök által a második agárnak adott ezüstagár ébenfa piedesztálon, ezüst­mezőn első jobb lábát a megfogott tapsifülesen pihentetve. Ki viszi ezt haza ? E gondolattal tért ki-ki nyugalomra, hogy másnap friss erővel menjen neki a nagy napnak. Gyönyörű verőfényes reggel, pompás talajon, kitűnő kondíciójú paripákkal indult meg a verseny olyan mezönynyel, a melyhez megközelítőt az egysülelet évkönyvei csak egyet képesek felmutatni, s a milyet a szerény zugagarász kompániához szokott lukai gyep sohasem látott. Ott voltak lóháton Andrássy Géza gf. egyes, elnök, Vladár Emil egyes, alelnök és Dókus Gyula egyes, titkáron kívül Andrássy Sándor gf., Bernáth Aladár, Cseley Lajos, Cseley Zoltán, Dombay Kál­mán, Ferdinandy Géza, Fáy Árpád, Ganczaugh Mik­Mai számunkhoz egy ív melléklet van csatolva. T A * c A, Lovas vadászataink. — A ^Zemplén* eredeti tárcája. — Mondja aztán valaki, hogy az istenek nem voltak agarászok valaha, mikor az agarász ember beléjük vetett bizalmában sohasem csalódik. így volt ez most is. A hosszas szárazságot ködös őszi idő váltotta fel; makacsul elborul*- s úgy öntötte gazdáink által rég óhajtott áldását, hogy mi agarászok az egyszeri vendéglátó-gazda szavaival fordultunk sóhajtva az ángliusnak való ég felé: »Adtál uram erőt,de nincs benne köszönet.« Pedig volt 1 Mert ha ez az eső nincs, a re- pedéses kemény talajjal lovasok, agarak egyátalán igen nehezen küzdöttünk volna meg ; még igy olyan volt a talaj, hogy már kívánni sem lehetett jobbat. De hát nyulszivü az ember! Egy kis eső­től megijed és azt hiszi, vége az agár-versenynek. Mert, hogy ezt akarom elmesélni az bizonyos, ha már szerkesztő barátom szives volt bizalmával megtisztelni. Tehát, hogy elől kezdjem, folyó hó 27-én, azaz csütörtökön, mikor a Zemplén-vármegyei agarász egyesület összejövetele volt kitűzve ,Aeolus bácsi segítségünkre jött és a barkói kapun beszá- guldva suhogóját kibocsátotta s az ólom tetőként reánk nehezedő, látszólag szétszakithatatlan, ködös felhőket úgy elkorbácsolta látóhatárunkról, hogy mink másnap a leggyönyörűbb időben, a legkitü-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents