Zemplén, 1892. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)

1892-10-23 / 43. szám

Ezt akarjuk, de mindnyájan akarjuk szóval és tettel. Akkor, akkor talán jövőnk biztosítva, s hazánk nyugodt és boldog lesz. gseltvay §ogdán. Vármegyei ügyek. A várm. közig, bizottság f. hó 24 én, d. e. 9 órakor rendkivüli gyűlést tart. Tárgy, a to­kaji köztemető ügyében beadott felebbezésnek harmadik fokban leendő elbírálása. Hivatalok vizsgálata. Főispán Öméltósága f. hó 17-én S.-A.-Ujhelyben, 18-án pedig K.-Hel- meczen foglalatoskodott a szolga bírói hivatalok ügymenetének megvizsgálásával, s mint a többi nyolc, úgy ebben a két járásban is megnyugtató rendet, pontosságot, a pénzkezelés körül pedig szakszerű, hűséges, a vonatkozó törvényeknek és törvényes szabályoknak megfelelő eljárást tapasz­talt; mégis a bodrogközi járás területén régibb köz- munkaváltságok és folyó törvényhatósági útadó- kiróvások cimén nagy összegekre emelkedő hátra­lékok mutatkozván, minthogy a főszolgabíró elő­adása szerint a közmunkaváltság hátrálékai na­gyobb részben behajthatatlanok, ezeknek közsé- genkinti leszámolása, amazoknak pedig legerélye­sebb behajtása, felelősség terhével, a főszolgabí­rónak kötelességévé tétetett. — Főispán Öméltó­sága, mint értesültünk, a jövő héten a vármegye középponti hivatalainak megvizsgálását fogja tel­jesíteni. Hírek a nagyvilágból. Csehországban, a piseki kerületben levő Di­etrichstein helységben, egy Budapestről oda vissza­tért egyén kolerába esett és meghalt. Hamburgban a kolera, úgy látszik, szünetel, legalább az utolsó huszonnégy óra lefolyása alatt egyetlenegy újabb megbetegedést sem jelentettek. Románia és Görögország között igen feszült viszony állott be, ennek következtében a két or­szág kormánya megszakított egymással minden közlekedést. Hírek az országból. Szögyény-Marich László, őfelsége személye körüli minister, berlini nagykövetté neveztetett ki. Utódául Andrássy Gyula gf. országos képviselőt is emlegetik. Az első húsz koronások-, vagy Ferencz-Jó- zsef-aranyok-bó\ a körmöczi pénzverőkben e hét folyamán már 50,000 db. elkészült. »Az elesett vitézeknek«, vagyis 1849-ben a Budavára hősies elfoglalásánál kiszenvedett honvé­deknek a tabáni temetőben országos közadakozás ból emelt szobrát a jövő hó 2-án fogják ünnepiesen leleplezni. E kegyeletes ünnepen a nemzeti kiengesz- telödés magasztos ténye jut kifejezésre. Ugyanis őfelsége parancsára kivonulnak a közös hadsereg­beli ezredek is a temetőbe és Lobkovitz hg. fő hadtestparancsnok a szobor talapzatára koszorút helyez, melynek felirata * Az elesett vitézeknek.« A koszorú letételekor a diszszázad megadja a disz- lövéseket. Az ünneplők serege azután Budára jön Ugyanígy bánhatnak más, lúgban nem mos­ható tárgyakkal is, — pl. kanapéval, párnával, székekkel, vánkos, matracbéllel. 7. A padlót, az edényeket, a nyoszolya fá­ját és efféléket, miket a beteg beszennyezett, forró lúggal súrolják, illetve sürü mésztejjel itassák be. 8. Járvány idején tartsa mindenki tisztán a kezét, száját és az egész testét. Kezünket minden evés előtt mossuk meg vízben, szappannal vagy ecettel. Szánkat öblítsük evés előtt vízzel vagy ecettel. Nyálunkat ne nyeljük le, mielőtt szánkat meg nem mostuk. 9. Élelmi szerünk és italunk tiszta legyen. Ne igyunk állott vizet; sőt a friss vizet is jó előbb felforralni és kevés borral inni. Semmiféle hideg, állott ételt ne együnk meg, hanem csupán frissen sültet, főttet, piritottat. 10. Gyomrunkat, beleinket tartsuk rendben, okos életmóddal. Pálinka, konyak, bor megárt, ha sokat iszunk, nem hogy használna. A hasmenést ne hanyagoljuk el, ne gyógyitgassuk koleracsöppök - kel, hanem forduljunk orvoshoz és tartsunk diétát. 11. A beteget jó szívvel és türelemmel ápol­ják és melegen tartsuk, a mig orvos érkezik. Az ápoló, ha kezét, száját, ruháját tisztán tartja, nem forog veszedelemben. 12. A lakást tartsák tisztán, szárazon és szellősen ; söpörjék szorgalmasan s a port nedves ruhával töröljék le. A szennyes és fertőzött lakást kimeszeléssel, a padlónak forró lúggal felsorolásával lehet tisz­títani és dezinficiálni. és a negyvennyolcas öreg honvédek koszorút tesz­nek a Szent György terén álló s az 1849-iki ost­rom alkalmával elvérzett osztrák katonák emlé­kezetét őrző. úgynevezett Hentzi-szobona.. Az ünnepiességnek ez a kettős mozzanata ország és világ előtt hirdetni fogja azt az őszinte, nyílt és lovagias gondolkozást, mely a magyar nemzetnek őseitől örökölt nemes tulajdnnsága s mely a ki­békülésnek természetes és szükséges következése­ként a királyt, a nemzetet és a hadsereget érze­lemben és gondolkodásban egyesiti.*) Irányi Dániel, az országos függetlenségi és 48-as pártkör elnöke Nyíregyházán súlyosan meg­betegedett. Különfélék. (Az időjárás,) nagy hirtelenséggel téliesre fordult. Szép, nagyon szép őszi napokra, minden átmenet nélkül s egyszerre, didergő hideg követ­kezett. Október 18-án, pogány hideg szelek szár­nyán, rajtunk csapott a tél. A hőmérő, melynek kénesője még az előtte való napon 18—20 fokos melegben sütkérezett, rohamosan esett, le egészen a fagyos, zuzmarás pontig. De nemcsak hideget, hanem esőt is hoztak a kemény északi szelek. Okt. 20-án egész délután és éjjel, valamint teg napra virradólag is szakadó eső volt, később egész d. e. folytonosan szitált. A Magashegy színváltozása, t. i. hogy az erdőség zöldje vérpirosra cserélődött, és a falevél hullása hirdetve mutatja a külső szép- szég múlandóságát, — a por- hamu- semminek temetői hangulatát. (Kinevezés) A kir. pénzügyminister Bárczy Barna vármegyei napidijast, a pénzügy ministéri- umba számgyakorló jelöltté nevezte ki. (Vadászat.) Ma egy hete a Klein Nándor nagybirtokos csörgői bérletéhez tartozó mikóházi erdőségekben haj tó-vadászat volt. S.-A.-Ujhely, N.-Toronya és Csörgő vadászai találkoztak reg­gel 8 kor a Bosva-hidjánál, hol az előbb említett nagybirtokos és kedves fia, György, lekötelező szí­vességgel s nagy előkészülettel fogadták az oda érkező vendégeket. Szt'-Hubert nem kedvezett ugyan a jágereknek, sőt inkább nagyon is pártját fogta a pagonyok lakóinak, mert csodálatos módon hat db. vaddisznót vezérelt ki a halál torkából, ha­nem azért a kitűnő hegyi levegőben fürdőzött va­dász-társaság pompás hangulattal érkezett meg a »tanyára,« hol d. u. 2-kor lukullusi ebéd várta a j legjobb jáger-étvágyat. A bordói felszolgálása al­kalmával hatásos pohárköszöntő éltette a gondos ; házigazdát. Ebéd után még két hajtást rendeztek, de szintén sikertelenül. Estére a csörgői kastély várta és fogadta meleg vendégszeretetével s dú­san felteritett asztallal a fáradt társaságot. A pezsgő öntésénél a ház magas műveltségű és tiszteletre­méltó úrnőjéért, aztán férjéért, Klein Nándorért, ürítettek vidám áldomás-pohárt. Késő éjjel volt már, mikor a vendégek a »viszontlátás« megigé- résével vettek búcsút a köztiszteletnek örvendő családtól. (Eljegyzések.) Finkey Pál, kis-várdai kir, aljá- rásbiró, lapunknak volt munkatársa, f. hó 15-én váltott jegyet özv. Szantgyörgyi Józsefné, kedves leányával, Erzsikével. Állandó boldogság kisérje e frigyet! — Urbán Ferenc, a sátoralja-ujhelyi járás tb. föszolgabirája, f. hó 15-én jegyezte el Löcher er Jankát, Löcherer Tamás, volt rimaszom­bati járásbiró szeretetreméltó leányát. Legyenek boldogok 1 (Tiszteletdij kölyök-agaraknak.) A folyó évi október hó 28- és 29-re kitűzött agár-versenyre Andrássy Géza gróf, egyesületi elnök Öméltósága, a kölyök-agarak részére egy tiszteletdijat adott. — Van szerencsém ennek folytán tudatni, hogy a fent jelzett napokon nemcsak elegy agár-ver seny, hanem kölyök-verseny is lesz. Ezen versenyre is az elegy agár-verseny feltételei érvényesek. S.A‘-Ujhely, 1892. év október hó 18. Dókus Gyula, egysületi titkár. (A »Zemplén» 1893 évi képes naptára) tel­jesen kész. Legutolsó szedés-formái lapunk jelen számának megjelenése után kerültek a sajtó alá. Jövő számunkban a naptárt részletesen ösmertetni fogjuk. (Esküvő,) A »Zemplén« könyvnyomtató in­tézet művezetőjének nővérét, Werner Etelka kis­asszonyt, f. hó 25-én veszi magának házastársul Friss Herei s.-a.-újhelyi lakos, órás üzlet tulajdo­nos. A »status-quo* izraelita imaházban d. u. 2 órakor történő esketést egy szükebb körű lakoma-, ezt ismét esteli 8 órakor táncmulatság követi. Legyen a boldog ifjú párnak egész élete lako­dalmi vigság 1 (Pestiket elfogták!) Festik, a vármegye lakos­ságának ez az éjjel nappal rettegett réme, fogva van. Balszerencséje folyó hó 16-án, vasárnap haj­nalban, Gálszécs községben a csendőrség kezébe *) Lapunk nyomatása közben értesültünk, hogy a szo­bor-leleplezés, az országos honvéd egyesület középponti vá­lasztmányának egy sajnálatos határozata miatt, mely a honvéd egyesületek országos közgyűlése elé felebbeztetett, — halasz­tást szenved. Szerk. juttatta. Lehet mondani, a sorsnak különös játéka, hogy ugyanaz a csendőr őrsvezető, Jung Lajos, és csaknem azon a helyen fogta el Pestiket, kinek kezei közül aug. 4 én, Gálszécs községnek Téma nevű utcájáról, sikerült elmenekülnie. Gálszécsi levelezőnk, ki az elfogatás körülményeit magától a csendőrségtől tudta meg és később Pestiknél is >látogatás«-t tett s vele hosszasabban beszél­getett, a következő tudósítást küldötte a »Zem­plén« olvasói számára: Pestik, folyó hó 15-én estve, állítólag Galicziából jőve, a m.-laborczi vonattal a tőke-terebesi állomásra érkezett és az ott kint levő egyik gálszécsi bérkocsiba ülvén, meghagyta a kocsisnak, hogy egyelőre szállítsa be őtet Gálezécsre, másnap, vasárnap reggel pe­dig három órakor vigye el a szmszéd Abauj-Torna­vármegyének Bogdány nevű községébe. A Gálszécs ről való bérkocsis azt a kívánságot, hogy vele Gálszécsbe menjen, ellenvetés nélkül teljesítette, de hogy Bogdányba is elmehessen, annak telje­sítését gazdájának Spire József (Trajber) fiakkeres- nek az engedelmétöl tette függővé. A Terebestöl tizenegy kilométernyi távolságra eső Gálszécsbe érkezvén, Pestik a bérkocsitulajdonos udvarán szál­lott le, hol a 2 ft viteldijat ki is fizette, s felkérte Treiber-1, hogy jókor hajnalba vitesse el ötét Bog­dányba. Treiber nem mutatott erre nagy hajlan­dóságot, mert, úgymond, Pestik ezen a vidéken őgyelegvén, nem örömest indul éjszaka útnak. Az igazi Pestik Treiber t megnyugtatván avval, hogy az ő biztos tudomása szerint Pestik most Galíciában tartózkodik, az alkuegyességet meg­kötötték s Pestik a 6 ftnyi viteldijat legott ki is fizette, meghagyván egyúttal, hogy amennyiben ő éjfél után 2 órakor eljön fogatni, a kocsi ké­szen legyen. így megegyezvén, Pestik eltávozott. Treiber-nek, csak úgy ötletszerűen, ez az idegen ember gyanúsnak tűnvén fel, elment a csendőr laktanyába s a történteket ott Jung Lajos őrsve­zetőnek elbeszélte. Bár sem Treiber-nek sem a csendőrségnek nem voit sejtelme arról, hogy a kiről szó van az nem más mint Pestik, sőt az őrsvezetőnek gyanújára Treiber még erősitgette is, hogy biztosan tudja hogy az az idegen utas nem Pestik, mert már egyszer szállította őt ide Gál- szécsre tehát tetötől-talpig alaposan ösmeri is, — mindazonáltal az őrsvezető megállapította a tervet, s meghagyta Tréiber-nek, hogy ő maga üljön a kocsira, s majd midőn Gélszécsröl kimenve elérik a zebegnyői hajlásban az izraelita temetőt, hol a csendőrök megbújhatnak, lassítsa meg fogatát, hogy a csendőrség az idegen kilétéről meggyőződ­hessék, miután éjjeli szállását Pestik még Treiber - nek sem árulta el. Az igy előkészített terv alapján Jung őrsvezető vasárnap hajnalán két óra előtt már felkészült s pontban 2 órakor két csendőr­társával kivonult a laktanyából, hogy a mondott helyen jó előre elrejthessék magukat. Gálszécs városnak ZebegnyS felé eső ' utcáján menve, már majdnem az utca végéhez közeledtek, midőn Jung őrsvezető a végső házak egyikénél a palánk mel­lett egy sötét alakot pillantott meg, mely a palánk és az akácfa árnyékában igyekezett meghúzódni. A csendőrök már oly közel jártak, hogy ez az alak maga is jobbnak látta a sötétségbe bizakodva egy helyben maradni, mint megmozdulással magát feltűnővé tenni. így sikerült a csendőröknek köz­vetetten a sötét alakhoz jutni s hozzá Megállj ki vágyé felszóllitást intézni. Úgy látszik Pestik készületlen volt, mert midőn az oldalán függő revolver után kapott, a csendőrök fegyvereiket mellének szögezvén a csőbe eresztették töltényei­ket s felhívták, hogy két kezét emelje föl, külön­ben lelövik. A csendőrök előtt ekkor még isme­retlen egyén a felhívásnak engedelmeskedett, mire aztán karjainál fogva a csendőrök megragad­ták. így bekerült az ismeretlen ember a csendőr lak­tanyába, hol a csendőrök, de különösen az őrs­vezető midőn felismerte, csaknem magukon kívül voltak örömükben, s az őrsvezető igy kiáltott föl : Szervusz Miska ! Hát te vagy az? (Tudvalevő, hogy Pestik-nek igazi neve Szarvas Mihály ) Miskát pedig legott összeláncolták. Ily helyzetben találta Pestiket másnap reggel tudósítónk midőn látoga­tására ment. Gálszécsen oly izgalmat keltett az elfogatás hire, hogy korán reggel az emberek egymást jártak káltögetni a hirrel; az utcákon, főként a laktanya előtt pedig a kiváncsiak sokasága csak úgy hemzsegett. Pestik, mint egy megszár­nyalt madár, úgy gubbasztott láncaival egy szé­ken, egykedvűen nézve a szemlélésére összegyűlt kiváncsiak tömegét. Én felkértem, hogy három hónapos, viszontagsággal teljes éllettörténetéből beszéljen nekem érdekes dolgokat; mire ő, habár még nagyon megvolt illetődve, megígérte, hogy most már mindent és igazán el fog nekem mon­dani, amit azonban, mint a fejleményekből ki fog tűnni, nem tartott meg. Kezdtem vele való beszél­getésemet azon az időponton, mikor március ha­vában Amerikába megkísértett kivándorlása alkal­mával a kassai rendőrség részéről elkobozott 130 forintját a szolgabirói hivataltól visszakapta. Akkor, úgymond, becsületesen akartam élni s éltem volna is, ha Amerikába kijuthatok, igy is feltettem magamban, hogy tisztességes munkához látok s ezért mentem be még március havában S.-A.-Ujhelybe Soltész Juliánná nevű . unokatest­Folytatás a mellékleten

Next

/
Thumbnails
Contents