Zemplén, 1892. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)
1892-10-09 / 41. szám
közt felosztanák s azt rendszeresen gyakorolnák s hetenként és ha kell gyakrabban is a tapasztaltakról teljes ülésben tennének jelentést. Meg vagyok győződve, hogy a hol a közönség ilyetén módon maga veendi kezébe a saját sorsát, sokkal többre fogunk menni, mint a hol a róla vala gondoskodást tisztán a hatóságtól várja s ennek rendelkezéseit még bizalmatlansággal fogadja vagy azokat kijátszani s illuzóriussá tenni törekszik. Ez alkalommal még egy körülményre akarom figyelmét íelhivni. Tudom, hogy a nagyobb községekben mindenütt vannak járvány kórházak kijelölve s a vasúti állomások megjelölt helyein már fel is szerelve. Az utóbbi helyeken hordágyak is vannak. Mindez azonban csak az egyes esetekre szóló előkészület. Hogy tehát az egyes városainkban esetleg rohamosabban fellépő járvány bennünket semmiféle irányban készületlenül ne találjon, gondoskodjék arról is, hogy járása nagyobb községeiben alkalmas szekerek is áljának rendelkezésre, más a betegek s más a halottak vitelére, melyek akként legyenek alkotva, hogy azokat könnyen és alaposan fertőtleníteni lehessen. Oly esetben, hol akár magán fogat akár bérkocsi kolera beteg szállítására használtatott, annak további használatát, orvos jelenlétében történendő fertőtlenítéséig a legszigorúbb büntetés terhe alatt tiltsa meg. Különben a bérkocsikra, melyek mindenféle, esetleg kisebb fokú kolerában szenvedő idegen utast is szállíthatnak, már most is különös gondot fordítson, s oly kocsit, mely rongyos, s melynek üléseiből és támláiból a szőr kilátszik, s mely ennélfogva tisztán nem is tartható, a forgalomból tiltson ki. Továbbá oly bérkocsi tulajdonost, kinek állandó rendes, tisztán öltözött kocsisa nincs, tiltsa el a fuvarozástól. S ha minden elővigyázat dacára a járvány mi hozzánk behurcoltatnék, a mi igen könnyen megtörténhetik, miután kivándorlottaink Amerikából Hamburgon s Németországon keresztül folytonosan haza érkeznek, de most már Budapest felől is eljöhet, s különösen ha a kivándorlók által behozva a járási székhelytől távolabb eső oly helyeken mutatkoznának az első esetek, hol a községi elöljáróság az óvó rendszabályok fontosságát felfogni s kellő szigorral foganatosítani nem képes, elvárom t. főszolgabíró úrtól, hogy az ilyen helyeken a szükséges intézkedéseket személyesen fogja megtenni s járásorvosával folytonosan ellenőriztetni. Addig is pedig ismételve adja ki azon rendeletet, hogy a községi elöljárók az első gyanús megbetegedést azonnal bejelenteni a legszigorúbb kötelességüknek ismerjék s a hol ilyen előfordul, azon ház elé őrt állíttassanak, hogy abba senki olyan, ki a családhoz nem tartozik, be ne mehessen. Főszolgabíró ur pedig ott, hol komoly gyanú fordul elő, a ház őrzésére a csendőrséget vegye igénybe. S.-A.-Ujhely, 1892. október 5-én. Hatolni Etele, alispán. # Lapunk nyomása közben tadtuk meg s közölj ük, hogy mindazok az utasok kik Budapestről a vidékre érkeznek s a községbe kiszállanak, a kir. belügyminiszter rendelete és az ezen alapuld alispánt intézkedés szerint egészségi nem, csalatkozám 1 E piperkőc hölgy gyermekeit útjában mindenütt ott hagyá. E gyermekek neve : Reklám. Szegény Haza szemében, midőn észre vette mindezt, könyeket láttam felcsillámlani. — Ők hűteknek 1 mondá, én adtam nekik szemet, hogy lássanak, s ime most hűtlenül el- hagyának. Szerettem volna vigasztalni őt: de a szóban, tudj’ isten, ekkor oly fukar valék. Térdre estem előtte s csak egy esküt voltam képes elmondani, hogy el nem hagyom őt soha. .. . Éppen átkarolni akartam, hogy elmenjek vele megnézni birodalmát, midőn ez álomból háziasszonyom szava a valóra ébresztett. # Ez a kép háborgatott engem szüntelen. Az a Haza oly szép volt 1 Nem is csoda, ha folyton látni vágytam őt. Meg aztán minden nap ellátogatott hozzám Divat őnagysága is, aki pedig — űz, kerget, mig csak szolgálatába nem szegődünk. Mit volt mit tennem, mint engedve őnagyságának s űzetve a vágytól: látni az igéző Hazá-1 — elhatároztam, hogy én is — utazni megyek. Utazni tehát I . . . Hja, de az utazás először is nem könnyű dolog. Mert ahoz, hogy utazhassunk, valamiféle járóműre van szükségünk. Az eddig kieszelt járómüvek között pedig az a legpraktikusabb, melynek kereke van. A legnagyobb járómü, az összes között, maga a világ, sőt ez az első és nélkülözhet- Un. Ennek a kereke pedig, mint egy tudós mondá, állapotukra uézve öt napig orvosi gondos megfigyelés alá vétetnek. Mindazokat, kik érkezésüket az illető községi előljárőságnnk azonnal be nem jelentenék, a hatáság érzékeny pénzbüntetéssel fogja sújtani. Ahol orvos nincs, ott a községi elöljáróságnak e célra kijelölt tagja naponként személyesen meggyőződik arról, hogy az érkezett egyén egészséges, illetve nem fekvő beteg-e, s ha betegnek találja, róla a főszolgabírónak azonnal jelentést tesz. Elvárja a vármegye kormánya, hogy a községi elöljárók ebbéli kötelességüknek lelkiismeretes pontossággal megfelelni, saját jól felfogott érdekükben is, iparkodni fognak. A vármegye ©ülésterméből. (Folyt, és vége.) Másnap, szept. hó 28-án, habár a szinnai járás részére még s^olgabiró volt választandó és még több közérdekű tárgy várt elintézésre, a bizottsági tagok már csak igen fogyatékos számban gyülekeztek össze. Az első napi közgyűlési jegyzőkönyv meg- hitelesitésének fölemlitésével kapcsolatban itt közöljük az üdvözlő iratot, mely igy szól: Kossuth Lajosnak — Turinba. Mélyentisztelt nagy hazafi 1 Vármegyénk ma tartott törvényhatósági közgyűlése ónt, mélyentisztelt nagy hazafi, születése évének kilencvenedik fordulója alkalmából üdvözölni egyértelemmel elhatározta. Nem a rideg szokás parancsolta udvariasság, hanem a hazafiúi hálásan érző szív megnyilatkozása szülte ezen egyértelmű határozatot. Nem is jutalmat nyújtani, hanem az igaz szeretet és tiszteletből eredt kegyeleti adót leróni kívántuk. Mi önben nemcsak nagy hazánkfiát, hanem vármegyénk szülöttjét is tiszteljük és büszkén valljuk magunkénak, — mert az ön bölcsője vármegyénk határai közt, ott hol a Hegyalja bércei az Alföld rónáját ölelik, ringott egykoron. Ez őszinte érzelmektől lelkesítve, szép országunk északi őrállomásáról küldjük ma önnek üdvözletünket és nyújtjuk szeretetünk zálogául azon koszorút, melyet a kegyelet virágaiból fonva félszázadon át szeretettel ápolánk. Fogadója azt, mélyentisztelt nagy hazafi, tőlünk, szűkebb hazája polgárainak képviselőitől szívesen és emlékéül azon örökbecsű nagy munkájának, melylyel a nemzeti fejlődésnek, a közmivelődésben való haladásnak és anyagi jólét emelkedésének termő magvait szeretett hazánk földjén elvetette, és amely a népképviseleti rendszer és magyar felelős ministérium megalkotásával, alkotmányunknak a megváltozott viszonyok szerint lett átalakításával, a szabad szó ősi jogának visszaszerzésével: a szabadsága — a földhöz ragadt népnek a rögtől lett felszabadításával, a vallási egyenlőség, — az osztályok közötti válaszfalak ledöntésével a nép millióinak az alkotmány sáncaiba vezetésével és a a pénz. Hogy tehát könnyen mehessünk, utazhassunk, e kerekre, a pénzre, van szükségünk. Másodszor pedig rá is kell az embernek születni, mint akármire a világon. Például, ha egy poétának nem született ember versírásra fanyalodik, szegény, a mellett, hogy sok tollszárat elrág. sok mindent öszszeir, de mi a versben a legszükségesebb, a költői tartalmat, mégis kihagyja : éppen igy az utazónak nem született ember, amellett, hogy sok pénzt elfecsérel, folyton kényelmetlenül érzi magát, mert ő, bár sok mindent elcipelt mával, otthon felejtette mégis azt, mi a költeményben a költői tartalom, az édes otthont. Mielőtt tehát elindultam volna, konferenciát kellett tartanom valóságos belső titkos tanácsosaimmal e kérdések felett: 1. Az utazás nehézségeit leküzdhetem-e ? 2. Rászülettem-e az utazásra ? 3. Ha kedvező lesz a konferencia eredménye — hova menjek utazni ? Az első kérdés tárgyalása egy kissé megakasztotta a konferenciát. Az a pénz, az a pénz 1 Hej, nagy akadály az 1 Nagyobb mindennél a világon ! Az is baj, ha van, az is, ha nincs. Birtokában lelkileg és testileg lustává, hiányával bo londdá lesz az ember. Nálam a hiány dominál szüntelen, s ez irányban nehézség. S midőn igy töprengek a pénz tulajdonképen való fogalma felett, egy gondolat szülemlett meg agyamban, amely, nem fér belém, kivallom, egészen megszégyenített s amely gondolatot tulajdonképen korunk szelleme kényszeríti világra jönni. Laci te — szól a gondolat — hát nem a tanügynek országos gondozásával: az egyenlőség magasztos eszméit valósították meg. Az ember élete ugyan végtelen nem lehet, de az aggkor még is az, melynek határa kiszabva nincsen s igy a kilencven életév dacára bizalommal tekintünk a jövőbe és reménykedve fohászkodunk az egek urához esdőleg kérve, hogy az Ön napjaihoz napokat, éveihez éveket csatoljon még és azon szellemi és testi erővel, melylyel eddig megajándékozta, ezután is ju talmazza meg; hogy évek múltán is feltárhassuk szivünket és megmutathassuk az Önnek ott emelt kegyelet oltárát, melyen a honszeretet lobogó lángja ég. Fogadója, mélyentisztelt nagy hazafi, üdvözletünk ismételt kifejezésével azon biztosításunkat, hogy az ön emléke közöttünk századokon át élni fog és a költővel szólva : sEkkor is csak az ölheti meg azt, Ki megölte az utolsó magyart!« Jegyzetté : Dókus Gyula, főjegyző. A jegyzőkönyv meghitelesitése után főispán Öméltósága tudatta a közgyűléssel, hogy Németh Géza, tb. aljegyző, visszalépvén, csak egy pályázó van a választás útján betöltendő szolgabiróságra, Horváth István (éljenzés) végzett jogász, — indítványozza, hogy a pályázati folyamodáshoz becsatolt okiratok alapján pályázónak szakképzettsége a kijelölő választmány részéről bírálat alá vétessék. A kijelölő választmány megnyugtató jelentése után Hotváth István közfelkiáltással szol- gabiróvá tétetvén, hivatali esküjét a közgyűlés színe előtt letette s főispán Öméltósága szolgálattételre a szinnai járás székhelyére rendelte. Ezeket végezvén, egymásután gyors tempóben, az állandó válgsztmány határozati javaslatainak elfogadásával, határozott a közgyűlés a fontosabb tárgyak ügyében, — melyek közül felem- litendöknek tartjuk a következőket: Az 1893. évi közigazgatási költségvetés 105,128 ft 70 krnyi bevétellel, 105,102 ft 34 krnyi kiadással, következőleg 26 ft 36 krnyi pénzmaradványnyal előterjesztetvén, — oly módosítással, hogy a sztropkai járás főszolgabirájának természetben kiszolgáltatott lakás és irodahelyiség bérleti ellenértéke évi 3oo ftról 200 ftra leszállit- tassék, s következőleg pénzbeli javadalmazása évi 1400 ftról 150O ftra felemeltessék, — megbirálás és jóváhagyás végett a kir. belügyministeriumhoz felterjeszteni rendeltetett. Hasonlóképpen felterjesztettek a főszámvevő vizsgálati záradékával ellátott s jóváhagyásra ajánlott 1891. évi számadási zárlatok is. Az 1892-re utólagosan kiigazított vármegyei közúti költségvetés 29,927 ft 34 krnyi hiánylatot tüntet föl, — az 1893- és 1894-re 6#/0-os törvény- hatósági útadóval megszavazott költségvetésnek évi hiánylata pedig 47,640 ft 18 kr., amennyiben 215,887 ft 42 krnyi évi szükséglettel szemben csak 168,247 ft 24 krnyi fedezet mutatkozik, dacára annak, hogy a kereskedelemügyi m. kir. minister részéről kilátásba helyezett 30,000 ftnyi évi segedelmet is számításba vette a számvevőség. Mindeme költségvetések, tüzetes megokolásával annak, hogy szerencsétlen közgazdasági helyzetünk az útadókiróvás mértékének felebb fokozását meg nem bírná és hogy a hadászati fontosságú közutaknak igen hosszú láncolata elviselhetetlen sulylyal nehezedik közúti pénztárunk eröképessé- gére, — megerősítés végett felterjesztettek. — Sátor XIX. század utolsó negyedének vagy te a gyermeke f 1 Nos! Egy finánc-művelet — és készen van a nehézség elhárítása 1 A vágyak, melyek a korszellemnek csatlósai, szárnyakat adnak a gondolatnak. íme vágytam menni és repült gondolatom biztos és gyors szárnyakon a mentő művelet felé! ... Hiteled van. S e nemű műveletekkel az egyensúlyt tárcádban fen- tarthatod továbbra is, csak okosan csináld 1 Egyiket fizesd ki a másikból úgy, hogy maradjon is. Valósítsd a gyakorlatban e jelszót: Jut is, marad is, s vágyad teljesítheted! Korunktól ne maradj el s tudományát értékesítsd 1 Hah 1 Bravó I Tinta, penna, papiros, rá nehány sor irva, kis iráskám útnak eresztve,... S az első kérdés meg van oldva. Következett a második: rá születtem-e az utazásra ? — Mig az első kérdés megoldására elég volt korunk tudományának elméletét a gyakorlatban alkalmazni, addig a második kérdés pszi hológiai tanulmányt igényelt. Kezdém tehát becses egyéniségemet tanulmányozni és pedig attól az időtől fogva, midőn az életbe kiléptem. Itt ismét ijedtség fogott el. Első utazásom nem a legjobb reminiszcenciákat költé fel bennem. Oh nem, mert jó anyám gyámsága alatt utazván, nem ösmerhettem ki magamat: képes voltam-e már akkor is a magam lábán járni. ... Öh emlékezet 1 szálj le reám, ihlesd meg lelkemet, hadd lássam, mi történt velem.. . Igen, igen, látom jó anyám képét, hallám édes, kérő szavait, amikor egy vén salabakterre Folytatás a aieSíókleten
