Zemplén, 1892. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)
1892-07-03 / 27. szám
régi természetes szituációkat. Hogyan és miként legyen a kérdés műszaki tekintetben tervelve és keresztülvive, az a mai időben annyira előre haladt viz-tehnikának nem nehéz feladat. De, nehogy azzal vádoltassunk, mintha csak a hibákat tudjuk elősorolni s pozitív ajánlatunk nincsen, elmondjuk röviden néze tünket, miként véljük mi a Rongyva*kérdés sikeres megoldását? Először is, miután a malmok az iszapolás főfaktorai, mely ismét a viz emelkedését idézi elő: a Rongyva utjából a malmok eltávolittandók. Másodszor a Rongyva azon a pontján hol a Bosvá-val egyesül, tehát a pap-malomnál, egy fenék-gát épittendő ; ennek segítségével a vizet bizonyos magasságban állandóan lehetne a városba bevezetni, magasabb vízállásnál pedig a felesleges viz egy uj csatorna által, mely a csörgői államuton és vasúti töltésen át építtetnék s a vasúti töltés keleti túlsó oldalán a bereczkii hídnál szakadna a régi mederbe, vezettetnék el. így megmenthető lenne a város az árvíz veszedelmétől, mert ha a Rongyva ekkor is ki öntene, lenne elegendő helye az elterülésre. Tessék mindezeket jól megfontolni. Dixi et salvavi animam meam. Csabai. Vármegyei ügyek. A vármegye közigazgatási bizottsága f. hó 7-én, d. e. 9-kor, rendes havi ülést tart. Pénztári ügykezelés megvizsgálása. Főispán Öméltósága tegnap délelőtt 8 */st órakor, titkára és a vármegyei főszámvevő kíséretében, hivata- loran s váratlanul ellátogatott a vármegyei pénz tár helyiségébe és ottan az ügykezelésnek minden ágazatát s fontosabb mozzanatát, a Szabályzat ban foglalt rendelkezésekre való tekintettel, behatóan megvizsgálta. Az eljárás közel három óra hoszszáig tartott s általában megnyugtató eredménynyel végződött. Hírek a nagyvilágból. Károly román király, Ferdinánd román trónörökössel együtt Angliában tartózkodik. Ferdinánd, bolgár fejedelem, Angliából Franciaországba érkezett, Morvaország fővárosában, Brünn-ben, most tették le az általános menedékház alapkövét nagy ünnepiességek kapcsolatában. Az emberszerefetnek ezen a fényes ténykedésén királyunk őfelsége is jelen volt. Ázsiai Oroszországban és Perzsiában kiütött a kolera. Európai részről minden irányban intézkedtek, hogy a rettentő betegség behurcolását meggátolják. Herbst Ede dr., az osztrák birodalmi gyűlés ellenzéki színezetű pártcsoportjainak vezére, hirtelen halállal kimúlt. Az Etna tűzhányó hegy teljes működésben van. A fő torok már napok óta nagy mennyiségű port és lávát hány ki, elvesztem eszemet. De nélküled nem is akarok élni. Minek — ha boldogtalan vagyok ? És kiért — ha te benned van minden mennyei és földi javam ? stb. stb. sirig szerető: Matildod. Azt gondolja szives Olvasóm, hogy együtt kocsikázunk Matilddal az élet porondjain. Dehogy. A kedves Matild nemsokára elszökött egy had- nagygyal; ettől elillant egy finánc-őrmesterrel. Most már a hatodik kertben virit a rózsa, azzal a különbséggel, hogy ezelőtt ő szökött a férfiaktól, most ő tőle szökik az erősebb nem. Egy másik levél. Ez már rózsaszínű. Felső részén két galamb van, melyek nem búzát esznek, hanem csókolóznak. Kis Angyalom és Ördögöm 1 így szólitlak, mert delejes szemedből egy mennyországot és poklot olvasok ki. Olyan bűvös hatása van rám szemeidnek, mint a növényzetre • a tavaszi napsugárnak: ha rám nézesz velük, m~g j pezsdül bennem a vér tetőtől talpamig. De félek, 1 hogy ez a szem olyan, mint a nap, egy darabig melegít, melegít, virágot és levélt fakaszt, gyümölcsöt érlel, de azután lassan, lassan hull. Nyo- ' mában megjelenik az ősz: a levelek lehullanak, a virágokat megöli a dér, Hátha az én fakadó boldogságom és reményem is ily sorsra jutnak ! ? Akkor én is meghalok, megölöm magamat, mert Hírek az országból. Szent László király városa, Nagy- Várad, négy napra terjedő országos ünnep színhelye volt e héten. Most telt be ugyanis hétszáz esztendeje annak, hogy a legvitézebb és leglovagiasabb gon- dolkozásu királyt, Lászlód 111. Celesztin pápa a szentek sorába igtatta, — és most múlt kétszáz esztendeje, hogy N.- Várad-ot, Erdély kapuját, Heissler császári tábornok, a hős kuruc hadseregek segítségével a töröktől visszafoglalta. A sok ezer főnyi ünneplő közönség tehát, mely a vidékről és az országból N.. Várad falai közé sereglett, vallásos és hazafiias lelkesedéssel áldozott a régmúlt idők emlékezetének. Kiváló fényt és előkelőséget kölcsönzött a kettős emlékünnepnek, hogy azon képviseltette magát az uralkodó család is József főherceg fiai, Ágost és László főhercegek által. Ott volt a kormány részéről Czáky Albin gf. vallás- és közoktatásügyi minister, a róm. kát. és g. kát. főpapi kar csaknem teljes számban, az ország főemberei számosán, a szomszédos törvényhatóságok és városok küldöttségei igen nagy számmal s az ország minden részéből még vagy 8—ioooo ember. A négy napra terjedt ünneplés ma egyhete kezdődött. Az ünnepségek sorozatának egyik kima gasló mozzanata volt Schlauch püspök beszéde a második napon tartott Tedeurn alkalmával. Beszédének alapeszméjéül a 47-ik zsoltárt vette föl s hatalmas szárnyalásu szónoklala akkor érte el tetőpontját, mikor arról szólott, hogy most, mikor a szent király sírjánál megjelenünk, s a szent király számon kéri tőlünk a régi nemzeti és keresztény erényeket: jól esik mondhatni, hogy a nemzet azokat az erkölcsi kincseket megőrizte. Azután óva intett, hogy fel ne adja a nemzet azt az évezredes biztos alapot, a melyben állami létét megőrizte. — Viharos éljenzést támasztott az a fönséges jelenet, mikor a diszebéden József- Ágost és László főhercegek, a főpapok és a legdíszesebb asztalközönség példáját követve, honfiúi lelkesedéssel énekelték a Hazádnak rendületlenül légy híve óh magyar- t. — Szóval N.-Várad ünnepe az ország ünnepe volt s minden részletében méltó a nagy idők dicsőségéhez és dicséretéhez, miknek magasztos emlékezetet szentelt. László király szentté avatásának hétszázados évfordulóját egyébként meg- ülték az egész országban ünnepies istentiszteletekkel Az országgyűlés képviselőháza jelenleg az italmérési jövedék módosítását tárgyazó törvény- javaslat megvitatásával foglalkozik. Aradon sajnálatos utcai tüntetések voltak a magyarság és oláhság között, — a heves csete- páténak a rendőrség beavatkozása vetett véget. A „Zemplén“ t. előfizetőihez! A félév lejárván, julius hó l-söjével uj előfizetést nyitunk; fölkérjük lapunk t. barátait és pártolóit a hátrálékok befizetésére, valamint az előfizetések megújítására. A lap julius havi számát minden előfizetőnknek megküldjük, s azt, ki megtartja, továbbra is előfizetőnek tekintjük. Tisztelettel: A'*Zemplén* kiadóhivatala. Különfélék. (Személyi hir.) Főispán Öméltósága a ma reggeli gyorsvonattal a fő- és székvárosba utazott, hogy mint a törvényhozó testület tagja részt vegyen a főrendiház tanácskozásain. csak te, kis ördögöm, vagy képes boldogítani engem. Millió csók és ölelés a te: Laurádtól, Ez meglehetősen szép levél, de Laura tette már nem volt ily szép, mert egy rövid év alatt egy mészáros karjaiba dőlt. És úgy látszik, hogy csak most boldog, mert rettenetesen meghízott, szemei a kövérségtől aüg látszanak, ellenben a régi pici rózsás ujjak meglehetős mennyiségű hájban fulladnak és dagadnak. Forgassunk tovább a gyűjteményben. íme egy 18 éves leánynak a fuvolázása, aki rettenetesen bolondulván a versek után, azért minden levelében van az idilli költemények fájából egy pár Édes Gerlém I Te ott vagy, én itt. Mértfóldek választanak el attól a hatalmas mellkastól, melyen oly sokszor nyugtattam fejemet, hallgatva szived minden verését. Gondolsz-e rám te szöghaju pubikám ? Én nekem nappalom is, éjjelem is csak veled telik el. A nappal képzeletem szárnyára vesz, az éj álmomban ringat mellettem. De ilyenkor sokszor látlak hűtlennek. Ha ez igy volna, Istenem ne vedd el erre a gondolatra az eszemet — akkor, akkor én rögtön meghalok; de esküszöm, még a síron túl is csak téged, egyedül csak téged szeretnélek. Epedve várja válaszodat a te holt:g szerető : Violád (Kinevezések ) Főispán Öméltósága Szekeres Dezső és Szeghy Lajos végzett jogászokat közig, gyakorlókká nevezte ki. (Az időjárás) merész bakugrásokat csinált ezen a héten. Jun. 30-án kánikulai melegével (R. 290), jul. i-én szinte őszies jellegével [R. 70) alkalmatlankodott. Tegnap, tegnapelőtt esett is. Az esőnek, mint a hőmérséklet rohamos hanyatlásának is, egyébiránt a repce-aratók örülnek. (Az aratás) vármegyénk alsó részében megkezdődött. A kilátások minden tekintetben jóval kecsegtetők. (Országos vásár.) Junius 30 án és julius elsején zajlott le Ujhelyben az úgynevezett Sarlósvásár. Nem hiába járunk aratás előtt, amikor népünk pénzdolgában szűkén van, de gyenge is volt ez a vásár mindenképen. Különösen panaszkodhatnak az iparosok, kiknek jó része alig árulta ki a vásári költséget. Szarvasmarhát meglehetős számban hajtottak föl, hanem az ára, rendkívül magas volt. Lopás eset csak egy történt és a tettes is megkerült. Zsebtolvajt hatot fülelt le a rendőrség, mielőtt ügyességüknek tanujelét adhatták volna. (Az érdem jutalma.) A »Zemplén« könyvnyomtató műintézetének derék vezetőjét, Werner Miksát, ezen a téren szerzett érdemei méltánylásául, szép kitüntetésben részesítette az országos iparszövetség, mint erről a következő díszoklevél is ékesen tanúskodik : »Az országos iparegyesület a jeles, kitartó és előretörekvő munkának a hazai ipar előmenetelére gyakorolt nagy lefolyását elismervén, 1892. évi junius hó 26-án napján tartott nyilvános közgyűlésén ezüst érQm jutalomra érdemesítette Werner Miksa nyomdavezetőt S.-A.-Ujhelyen. Minek hiteléül ez okmány kiadatott. Kelt Budapesten, 1892. évi junius hó 26-ik napján. Gr. Zichy Jenő elnök. Mudrony Soma igazgató.« -- A megérdemelt szép kitüntetéshez, mely a »Zemplén« könyvnyomtató műintézetére is fényt vet, midőn benső örömmel gratulálunk, egyszersmind eláruljuk, hogy a »Zemplén« betűszedő személyzete elhatározta, hogy, a szomszédos vármegyék területén foglalkozó kartársak csatlakozásával, szeretett művezetőjük tiszteletére, ki e napokban tölti be gutenbérgi pályájának 25-ik évét, jubiláns ünnepséget rendez s arra a »Zemplén« t. olvasóközönségét is meghívja. Kívánjuk, hogy a szép eszme minél szélesebb körben s mennél több követőre találjon! (A főgimnázium ünnepe.) Múlt hó 27-én. hétfőn, d. u. 5 órakor tartotta a helybeli főgimnázium záró-ünnepségét a torna csarnokban, mely ebből az alkalomból szinültig megtelt előkelő és válogatott közönséggel. Szűknek, mondhatnók igen kicsinynek bizonyult most a máskülömben tágas torna-helyiség, mert nagyon sokan kénytelenek voltak kint rekedni. A hallgatóság legnagyobb részét hölgyközönség képezte. Az ünnepséget Ormándy Miklós dr., főgimnáziumi igazgató, nyitotta meg egy lendületes, minden izében szép beszéddel, melynek magvát az képezte, hogy megmagyarázta az ünnepség jelentőségét. Szép szavakkal szólott Kazinczy ról, mint akinek hálás megemlékezésére a lefolyt ünnepies aktus jórészben szentelve volt; majd az intézetet elhagyandó ta nulókat buzdította a törvények tiszteletére. Szavalás és ének következtek ezután. Mindegyiket, de különösen az ének-részeket élénk tetszéssel fogadta a közönség, s belőle nem egyet meg is is- mételtetett. Az ének ilyetén kiváló sikerülésének elérésében az oroszlánrész fekete Fidél fögimn. tanárt illeti, ki nem kiméivé időt s fáradságot, lelke leikéből azon volt az egész tanév leforgása alatt, hogy a növendékek az énekben, ebben a szív és Folytatás a mellóklelen U. I. Hogyha ajkam szép ajkaddal Édes csókban összeforrna , S mind örökre igy maradna : Istenem be dicső volna! . . . Ez a szöszke addig verselt, addig verselt, mig utoljára annyira belebotorkált a prózai életbe, hogy a sok libától és kacsától alig látszik ki a feje, lévén az ő férje estve lámpagyujtogató, nappal ellenben a dunaparton tyúkász. Egy férjes nő levele: Kedves Öregem 1 Laci nincs itthonn, a gyermekek az iskolá ban vannak, a szobalány a sufniban madrác-szőrt tép, a szolgáló libát dug, én itthon vagyok és cudarul unatkozom. Várlak: Amanda. Ez az egy, aki hűséges volt hozzám és mai napig kitartott. Természetes, hogy a többi levél mind a tűzbe röpült és elhamvadt. Amanda leveleit azonban kabátomban hordom. És valahánysyor magamra veszem e ruhadarabot, érzem, hogy szivem hevesebben dobog. Csak az a kérdések kérdése, hogy meddig tart, mert hát nemcsak az égő levél, hanem az égő szerelem is elhamvad. ftzabá Kálmán.