Zemplén, 1892. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)

1892-03-07 / Ünnepi szám

9-»■ A »ZEMPLÉN« ÜNNEPI SZÁMA. -<ss> sadalmi életben az egységes akarat céljainak megvalósitásáról szó volt légyen. E gyönge vonásokkal van S.-A.-Ujhely vá­rosának tíz évi története dióhéjban egybefoglalva, s e dóhéj szolgáljon a jól kiérdemelt közelisme­rés, tisztelet és szeretet hervadhatatlan babér- knszorájának egyik leveléül ma s jövőben a tör­ténetirónak tárgyúi. Örömtől dagadó kebellel, a lelkesedés igaz melegével üdvöztiljük a város közönsége nevében méltóságodat tiz éves sikeres és áldásos műkö­désének emlékünnepén és kérve-kérjtik, hogy közügyeink irányában tanúsított eddigi támoga­tását tőlünk jövőre se tagadja meg és cselekvé­sének irányát ezentúl is a lelkesedés és érzelmei vezessék s akkor lesz a legboldogabb. Az egek ura sokáig éltesse ! (gataky Miklós, városi jegyző. aholnap négy éve lesz, hogy a vár­megyei gyűléseken, mint a fester ,Lloyd rendes levelezője, mindig jelen va­gyok. Ezalatt az idő alatt a tárgyalások az elnöklő főispán tapintatos vezetése alatt több­nyire simán folytak le. De sok oly kérdés is merült föl, melyeknek megvitatása alkalmával kormánypárti és ellenzéki bizottsági tagok egy­formán heveskedtek, néha-néha a pártszenve­délynek a vita által felvert hullámai csapkod­tak, kormánypártiak és ellenzékiek közt lármás összeütközések történtek; de olyan esetre nem emlékszem, hogy a főispán elnöki tisztével járó hatalmának tudatában az ellenzéket csak a leg­távolabbról is sértette volna ; sőt ellenkezőleg : nem egyszer adta tanujelét lőjáldásának a , kis ellentáborral* szemben. Ezt sem eltagadni, sem eldisputálni nem lehet. S ezt a főispánt mégis, csupán ellenkezési viszketegtől zaklatva, urbi et orbi az ellenzék üldözőjének mondják ! 3í*> ESZ éS SZÍT7-. Az uralkodás legfőbb titka az ész s a szív, . e két emberi hatalom jogkörének egymássali meg- egyeztetésében áll. Az ész hatalom, hatalommal uralni, hódí­tani, rabigába hajtani lehet, de a rabság csak addig tart, mig a szabadság érzete fel nem tá­mad, s meg nem kisérti lerázni a békókat, mely lenyűgözve tartja. Az ész által megnyert hatalom támasza, fentartója a szeretet lehet, a szeretet pedig csak ott fakad, hol a szív melegét érzi. Az ész magában csilloghat, mint a sarkok jéghegyein megtörő millió sugár, de e sugár csak fényt ad, meleget nem ; lehet az terebélyes fa, de édes gyümölcsöt csak akkor terem, ha gyö­kerével a szívnek mélyébe nyúlik le, s abból veszi a tápot. Ha az ész mindent s mindenkit meghódított is, s ha a végtelen magasba emelkedve, lábainál eltörpülve s meghajolva látja az egész világot, büszkévé teheti, de boldoggá nem — egy hódí­tás, melyet szive tett, többet ér az értelem által meghódított világnál, s egy szív, egy parányi kis helyecske, melyet igazán magunkénak mondha­tunk, tágasabb a nagy mindenségnél, s gazdagabb­ak vagyunk, ha egy ilyent bírhatunk, mint ha az egész világot magunkénak mondjuk. Az értelmet részben örököljük, részben ön­érdemünk, amennyiben kitartó munkássággal fej­lesztjük. A szivet szívvé a nő teszi. Az anya rejti el benne a bűvös szikrát, a kedves, a hitves éleszti fel lobogó lánggá s a gyermek sokszorozza meg. Most, midőn a megye tiz éves fordulóját üli annak, hogy főispánunk a hivatalával járó ha­talmat átvette s a megye élére állott; midőn en­nek emlékére az egész megye megmozdul, hogy egy jubiláló hangban olvadjon össze, nem zavarja meg az összhangot, ha én O benne a szív embe­rét ünnepelve, az ünnepi chorus hangjaiból s a babér koszorúk leveleiből eljuttatok egynéhányat az Anyának, ki a szeretet szikráját szivébe he­lyezte, a nő, a hitves emlékének, ki azt lángra lobbantá s a szerető gyermekeknek, kik azt fentartják. Dorn­cfp. ft díszes közpályán fiz éuen át önzetlen odaadással teljesített, ered­ményekben gazdag, áldásos műkö­désire büszke önérzettel tekinthet oissza mai öröm-ünnepünknek dics- koszopnzoíí hőse, Seinplén-öár- megye szepefne tisztelt főispánja. jOBLÁTH jViÓR Dg. Miért ünnepel a „Zemplén“? Zemplén ünnepel, mert ünnepe van Zemplénnek. Ha a jó szülők egy-egy gyerme­kük nevének vagy születésének napját megünneplik: hogy ne ünnepelné meg P Zemplén e napot, a mely egy kiváló fiának kiváló napja ?... ,Omne túlit punctum« ... A ki mint családjának feje, apja, valódi szeretetével, gondosságával, figyelmességé­vel, gyengédségével a családfők követendő példája és mintája gyanánt ragyog: a kinek önzetlen, minden áldozatra is kész, megrendithetetlen barátságát negyven- három év óta tapasztalom ; a ki nemzete és hazája iránti szeretetét, ragaszkodását, lelkesedését — a melynél fogva hazájáért magát és mindenét áldozni és azért minden szenvedést, nélkülözést el­vállalni kész — a szabadságharc nehéz küz­delmeiben és azóta is minden alkalommal bebizonyította; a ki végre azon diszes állásában, melyet jelenleg is visel, tiz év óta vármegyénk javán lankadatlanul és sikeresen buzgól- kodik s hogy röviden fejezzük ki — akként jár el, hogy a köztisztelet, szeretet, ragasz­kodás iránta még magasabbra fokozódott: arra valóban mondhatjuk, hogy ,omne túlit punctum,* — és midőn e diszes állá­sában a 10 évet tölti be, méltán ünnepeljük e napot és buzgón kívánjuk, hogy még igen-igen sok éven át a legjobb egészség­ben, s úgy a közpályán mint magán életé­ben lehető megelégedésben Éljen főispánunk! Éljen Molnár István ! állató fai <§tefz. »szárnyas kerék« csillagzata alatt álló századunkban csakis azon or­szág és azon vidék képes a társa­dalmi élet minden terén mutatkozó óriási haladással lépést tartani, melyben a »szár­nyas kerék* minél nagyobb tért hódít. — Szerencsés azon vármegye, melynek élén, mint a mi Zemplén-vnkén is, oly férfiú áll, ki hatalmas befolyását oly irányban igyek­szik érvényesíteni, hogy az általa kormány­zott vármegye a »szárnyas kerék, nyújtotta áldás minél nagyobb bőségében részesüljön ! 6f> J^azjos. Számtalan emberélet, tehát nagy nemzeti tőke pusztul el azáltal, hogy a megbetegtilt sze­gény ember nem bir a kellő ápolással, még ha részesül is orvosi segélyben. A szegény beteg kellő ápolása saját laká­sán majdnem lehetetlen, még akkor is, ha hozzá­tartozói egész odaadással bánnak vele; különösen a gépek szaporodásával mindinkább növekedő sérülések eseteiben; mert itt a gyógyulás első feltétele a nagy tisztaság, mely falusi földes szo­bákban keresztül sem vihető. Hány család pusztul el, hány ragadós be- tegség terjed el azáltal, hogy az első ilynemű megbetegedéseket nincs hová elkülöníteni. Mindezen bajokon csakis mentül több kór­ház felállítása segíthet, minél emberbarátibb intézményt képzelni alig lehet. A kórház a visszanyerendő egészség tem­ploma, — orvosok folytonos iskolája, hol jó pa­pok módjára holtig tanulnak, mit kórházon kívüli betegeik javára is értékesítenek. A mai humánus kor mindezt belátja, s kór­házaink szaporodnak is örvendetesen. Az utóbbi két évtized alatt vármegyénk két járásában épült uj kórház, de legnagyobb részt nemes emberbarátok régibb adományaiból. Nemes szivü emberbarátaink mainap is van­nak s korunk dicséretére legyen mondva, talán nagyobb számmal mint hajdan; de a kultúra ha­ladásával nőttőn nő azon hiányok száma is, me­lyeken csak a társadalom áldozatkészsége segít­het s ezért kevesebb jut az egyes célokra. Magát a népet arra bírni, hogy bár a leg- vitalisabb érdekeinek előmozdítására az önsegély­hez nyúljon, a legnehezebb feladatok közé tar­tozik. S ez is sikerült legújabban a gálszécsi já­rásban, hol a községek járási kórházra tízezer forintot szavaztak meg s ez által lehetővé tették, hogy e célra mások által tett alapítványok nehány év alatt rendeltetésökre fordíthatók legyenek. Ez főispánunk Öméltóságának érdeme, kinek erélyét, ügybuzgalmát, s emberbaráti szeretetét a gálszécsi járási kórház ércnél maradandóbban fogja hirdetni az utókornak ! C'liyzer Kornél, Zemplén-vármegye főorvosa. 45* OLNÁR JsTVAN FŐISPÁN KEVESEB­BET KÖVETEL AZ ÉLET HIÚSÁ­GAIBÓL, MINT AMENNYIT A FÖS­VÉNYSÉG IS ADNA, :— ÉPEN EZÉRT ADJUK MEG NEKI PAZARUL SZE- RETETÜNKET, * jÍA EDDIG ABBAN A MEGGYŐZŐDÉSBEN ÉLTÉL, HOGY A POLITIKÁNAK CSAK AGYA VAN, DE SZIVE NINCSEN : TANULMÁNYOZD FŐISPÁNUNK ÉVTIZEDES MŰKÖDÉSÉT, HOGY TÉVEDÉSED BELÁSSAD. ipxner jKornél dr. ft ßiücsho. Zemplén vármegye jubiláns főispánja, Molnár István, különösen három jó tulajdonságáról is­meretes. Pompás magyaros vendégszeretetéről. Es ebben oly utolérhetetlen, hogy az ő házánál valami barátságos meleg ömlik el a látogatón, ami az ő kellemes körében csak fokozódik. Ismeretes továbbá lebilincselően kedves mo­doráról és tapintatosságáról, amivel a vármegyé nek oly laza kötelékben álló elemeit, a közügy szolgálatában annyira képes volt maga körül cso­portosítani, hogy ez, sem előtte nem sikerült, sem utána nem fog sikerülni a területiteg oly elütő részekből álló s a politizálásban oly izzó szenvedélyektől uralt vármegyében egy főispán­nak se többé. Ennek a két tulajdonságának csak édes test­vére a harmadik: a kitűnő nevelés, amit gyerme­keinek adott; aminek épen ők a legklaszsziku- sabb tanúságai. * * * Varannón töltött megyei tisztviselőségem idejében asztaltársam volt egy jó, öreg uram- bátyám.

Next

/
Thumbnails
Contents