Zemplén, 1892. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1892-03-07 / Ünnepi szám
«£>• A »ZEMPLÉN« ÜNNEPI SZÁMA. <s> hajlékba, hogy legjobb tehetsége szerint annak szentelje munkás életét! Nagy és nehéz feladat vár Méltóságodra; de a jó katona a tűzben edzi fegyverét, a jó hajós biztos kézzel evez a kitűzött rév felé. Méltóságodnak alkotmányos, igazságos érzülete, a közszolgálatban szerzett bölcs tapasztalatai, a megye szeretete és az, hogy a megye kiváló nagy férfiainak belső bizalmával szerencsés dicsekedhetni, oly erősségek : hogy a feladat nehézségei önként eloszlanak. Fogadja tehát Méltóságod ismételve is szivünk őszinte, meleg érzetéből eredő szerencse- kivánatunkat és üdvözletünket, kívánván, hogy Méltóságodat az ég kegyelme nekünk és hazánknak örömökben és boldogságban gazdagon sok számos évekig tartsa és éltesse. Kmf. Jegyzetté : Viczmánay Ödön, főjegyző. —* Molnár István életrajza. áTy? aza, egyház, magunk s embertársaink javára szorgalmasan és lelki- ismeretesen munkálkodni, — embertársainkat becsülni és szeretni: ezek ama legfőbb elvek, melyek gyakorlása mellett leginkább haladhatunk azon magasztos cél felé, mely az ember rendeltetése a földi életben. — Ezeket az elveket tartotta s tartja szem előtt MOLNÁR ISTVÁN, azon férfiú, ki tiz év óta áll Zem- plén-vármegye közügyei élén. — Ez elvek szemelőtt tartása s gyakorlása szerezte meg számára főispáni székében, valamint a társadalmi életben jutalmul az általános elismerést, becsülést, tiszteletet és szeretetet, melyek tiz éves jubi- leomának legszebb ékességét, koronáját képezik. JVeMES JjAtJOS kir. tanfelügyelő. *ií apjainkban nagyon ritkán látjuk azt a lán5j|Hrényes és lélekemelő ünnepet ül ma ZemÁgÁ goló buzgalmat, mely őseinket oly magasra emelte példányképül fölénk. Nagyon mate- rialisztikusok a felfogások s még inkább a tények. Manapság a kenyéririgység, haszonlesés, más vállán való emelkedés, megtagadása saját énje, becsülete, meggyőződésének, napirenden van. A közügyért önzetlenül munkálkodni ; vallásos meggyőződésének kifejezést adni; annak törvényei szerint cselekedni s irányítani tetteit s a legjobb lelkiismeret szerint munkálkodni a haza boldogsága jólétéért; nem tartani üres fogalomnak a haza szent névét, — melynek minden göröngyéhez szent áhítattal kell ragaszkodni s dicsőségé fölvirágozásán teljes erővel, kiki hatáskörében s hivatásához híven, ha egy homok szemnyivel is hozzájárulni: tartsa édes kötelmének, s ezt önzetlenül — igen igen ritka jelenség. Mert az általánosan elharapódzott járvány, a politikai szenvedélyek hamis morálja, nem nemesíti a kötelességérzetet, a becsületet, vallásosságot nem istápolja, de sőt zsibbasztólag hat reájuk, az egyént is nem saját értéke s működése szempontjából, de önző érdekében Ítéli meg s használja ki. Legyen azért bármilyen az elv, tomboljon a vihar, kavarja föl a port: szükség van reá, jobban tisztul az eszme ; mert hiszen a porszem is, melyet beszivunk, termékenyítő csirájává lesz más életnek ; az eszme egy más, még fönségesebb eszmének megvalósulása. A küzdelem végcélja azonban, mint az örök igazság egy, maradjon : a haza minden előtt! A midőn egyesek a társadalomban a tömegből kiemelkednek a becsületesség, önzetlen haza- szeretet s azon erényekkel diszesitve, melyek oly ritkák korunkban : kell, kötelesség az elismerés babérját homlokukra tűzni. $ecskés filial g. k. lelkész. plén-vármegye. Ünnepli szeretett és tisztelt főispánja, parnói Molnár István főispáni működésének 10-ik évfordulóját. S a jelen században vármegyénk történetében egyedül álló e napon nekem adatott szerencsés osztályrészül az, hogy a Zemplén ünnepi számában életrajzát rövid vonásokban ecseteljem. Érzem erőm gyöngeségét, tudom, hogy áldásos működésének csak halvány képét nyújthatom, de pótolja előtte e hiányt azon törhetetlen ragaszkodás és mély hálaérzet mely engem, ki közel 10 éve vagyok oldala mellett s őt mint embert, családapát, hazafit és magas állásának kiemelkedő viselőjét közvetlen közelből tanultam meg tisztelni és szeretni — hozzá mindig csatolni fog. Parnói Molnár István előkelő, nemes családból született 1826-ban, auguszrus 19-én, Parnón Zemplén-vármegyében. Tanulmányait Kassán bevégezvén 1847-ben vármegyéje tb. aljegyzőjévé lett. E minőségben érte az 1848—49-iki függetlenségi küzdelem, melynek elején az elsők között volt, kik az 1-ső honvéd zászlóaljhoz, mint közemberek jelentkeztek. A szabadságharc alatt századossá emelkedett s az orsovai csata, illetőleg a világosi fegyverletétel után a sereg romjait fedező utócsapattal Törökországba menekült, honnan a honvágy miatt hazájába visszajővén a császári seregbe közembernek soroztatott be. Miután katonai szolgálatából kiszabadult — kelecsenyi birtokán telepedett meg s ott tartózkodott a nyilvános élettől visszavonulva az abszolút uralom egész ideje alatt. Az 1855-ik évben nőül vette Nyéky Leonát, kitől példás és valóban boldog családi élete alatt két leánya Leóna, ki Csörgő Gyulához, a jelenleg kereskedelemügyi ministeri tanácsoshoz ment nőül, és Gizella, hatalmas pénzügymi- nisteriink Wekerle Sándor dr.-nak neje, továbbá egy fiúgyermeke, a jelenleg Temes-vármegye és Temesvár sz. kir. város főispánja Molnár Viktor dr. született. Az októberi diploma után kilépett magányából, terebesi főszolgabíróvá választatott meg, mely állásáról azonban, hűen alkotmányos meggyőződéséhez, a provizórium kezdetével azonnal lemondott, s újból magányába vonult vissza. Midőn 1867-ben az alkotmányos éra bekövetkezett s a felelős magyar ministerium, élén Andrássy Gyula gróffal, megalakult, ismét elhagyta kelecsenyi Tuskulánumát, újból jelentkezett hazája szolgálatára s a vallás- és közoktatási ministéri umhoz osztálytanácsossá, s a m. kir. honvédséghez sz. áll. őrnagygyá neveztetett ki, egyszersmind pedig az összeférhetetlenségi törvény életbeléptetéséig, tehát két időszakon át, mint országgyűlési képviselő képviselte a t.-terebesi választó-kerületet. Az 1873. év folyamán a honvédelmi minis- tériumhoz, mint ministeri tanácsos tétetett át, honnan a korona és az alkotmányos kir. kormány bizalmából az 1882. év február havában Zemplén- vármegye főispánjává neveztetett ki s eddigi érdemei méltatásául Őfelségétől a Liyót-rend lovag- keresztjét nyerte. __-----Főispáni díszes állásában érte azon újabb { kitüntetés, hogy Őfelsége az 1885. évi VII. t. c. életbeléptetésével egyidejűleg kinevezte a magyar főrendiház I i, j i' 1 1 ,| ---__:—Mint főispánnak jelszava a kötelesség pontos teljesítése. — Nem kiméi sem időt, sem fáradságot, hol kedves vármegyéje szellemi vagy anyagi érdekeinek előmozdiiásáról van szó. Mindig első, hol használni lehet s nem tekinti magas állását pusztán méltóságnak, de oly hivatásnak, mely reá komoly terheket ró, s amely csak akkor nyújthatja neki a férfias és önérzetes meg- nyugovást, ha az azzal járó követelményeknek minden irányban szigorúan megfelel. Fáradhatatlan tevékenysége és kötelességérzetének köszöni Zemplén-vármegye úthálózata főbb vonalainak államosítását, — a Szerencsen felállított s a közvagyonosodás szempontjából rendkívüli fontossággal biró, igen nagyméretű cukorgyárat, a s.-a.-ujhelyi 6 osztályú gimnáziumnak főgimnáziummá emelését, — a s.-a.-ujhelyi dohánygyárat és számos más, a köz- és tisztességes magán érdekekre kiszámíthatatlan előnynyel járó alkotásait. Általában nincs vármegyénkben olyan közvagy társadalmi kérdés, mely mindenre kiterjedő figyelmét elkerülné, s melynek helyes megoldását tapintatos és közmondásszerüen nyájas beavatkozásával, még érdekellentétek mellett is, ne tenné lehetővé. — Azon elv irányozása mellett, hogy »nem a közönség van a tisztviselőért, de a tisztviselő a közönségért,« — vármegyéje tisztikarát mintegy újjáalakította, önérzetes, kötelességismerő és teljesítő testületté emelte, mely feltétlen bizalommal és ragaszkodással viseltetik iránta. Politikai tekintetben nem merev, nem erőszakos, tiszteli mindenki valóságos meggyőződését is, ezért minden jóravaló elem pártkülönbség nélkül, örömmel csoportosul körébe. Ajtaja rang-, vagyon- vagy osztálykülönbség nélkül mindenki előtt mindenkor nyitva áll, s kinek ügye igazságos, tőle csak üres ígérettel soha sem távozik. E kiváló egyéni tulajdonságok képezik alapját annak, hogy az a bizalom, melylyel Zemplén- vármegye közönsége főispáni állásának elfoglalásakor 10 évvel ezelőtt fogadta, a lefolyt hosszú idő alatt nem csak nem lazult, de a közérdek javára szolgáló küzdelmekben megerősödve és megacélosodva a legőszintébb ragaszkodássá nőtte ki magát, s őt, mint az ország egyik legnépszerűbb főispánját, általános tisztelet és szeretettel övezi körül. Addja az ég, hogy magas állását vármegyéje osztatlan örömére és javára minél tovább tartsa meg ! jfö&sej? dz. 61 ■ yalamint a mcujnci4 osuHvnjac'ó ' élete : az, embrió, ú<jij minéen ceelebec’et er.ülő eleme-: az, eszme. íúlvész mind a bettő, Ita hiányzanak azon kedvező tényezők, melij-eb batáea bö- oetber-tében az embrióból nemei <j/ij.ü- mölceöt termő terebélvj-ee ja, az, eszmé- ből pe3i<j y j’ontoeeáan ceeíebeéeteb fej fő9lretneb bi. — enij.éez>ett volna el -oároe-unbban ie a Emit-urálié töreb- véseknek cyy ne-oer-etee jabtora, a jő- cfámnári-nmnab embrióban már régóta meglevő eszméje, ha az, ieteui Gondviselés nem- a3 a meg.-ij.éneb, e i<jij. a j vázosnak ie, cyy minden erépért ée jóért lelbeeülni tudó |érlint, bi az eszmét életre ébreerteni e éiaéalra juttatni a leykészséc^eselshen kuzy ólkod ott; jér jiút, bi iyen jól tudja az,t, hoyy a nemretet nayyyyá ée erőeeé tenni ceab úyy lebet, ha a setdűlő ifjú nemzedéket, a haza leendő polgárait, valláe-erbölceöe nevelésien ée tanítáeban zész,estijük ! cPazn ói ^IZo tnáz oJotván jóié pán Öméltósága e páratlan isuztyalmú jétjiú, bineb nevéhez, fűződik a e.-a.-njbelrpi főgimnázium létrejövése. & nemes ténijt a mai -ünnepéi-ij.ee afbalomból jönnen hangoztatni, a jubiláló ézdemdús jér jin örömében zésztvenni e mindnyájunk üévbivánatát tolmácsolni: szent és kedves kötelességnek tartjnb ! Oimiándy íDihlós dp. z a latin közmondás jut eszembe'. , Amicus Petrus, — amicus Paulus, — séd magis arnica Veritas. * — Legjobb barátommal, az Igazsággal, beszélgetvén közsze- retetü hívünk, Molnár István jelleméről, így nyilatkozott nékem róla : Ő egy azok közül, kik, visszatekintvén díszes múltjokra, elmondhatják magukról az írás szavaival, hogy: ,/arizeusságban nem találtatódtam, inkább ellenségeimmé tettem a farizeusokat*. Szent-,Eéleky <§éza, cimz. kanonok, n.-mihályi plébános.
