Zemplén, 1892. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1892-03-07 / Ünnepi szám
Z , ---------------------------------W -W ^ T' HISLETÉS DÍJ hivatalos hirdetéseknél: Minden egTe. s.é^ Aionfelttl bélyeg 80 kr. Kiemelt dls“etllk s kör- zettel ellátott hirdetmé, . , nyékért térmérték szerint Társadalmi és irodalmi lap. Állandó hirdetéseknél ZEMPLÉN-VÁRMEGYÉNEK ÉS A ZEMPLÉN-MEGYE1 GAZDASÁGI EGYESÜLETNEK Hirdetései a „Zemplén" R nyomáéba küldendők. HIVATALOS LAPJA. 2sznE<3-jErjE3sriKz imiiustidieiíT Sátoralja-Ujhely, 1892. március 7 Ünnepi Szám, Huszonhármatok évfolyam. HIBLETÉS sn hivatalos hirdetéseknél; Minden egyes szó nt&n 1 kr. Azonfelül bélyeg 80 kr. Kiemelt diszbetük s körzettel ellátott hirdetményekért térmérték szerint minden Q centiméter at&n 8 kr ss&mittatik. Állandó hirdetéseknél kedvezmény nynjtalik. Hirdetések a „Zemplén“ nyomdába küldendők. ntnziTis Ás. Egész évre 6 frt. Félévre 8 „ Negyedévre 1 frt 60 kr Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fO' gadtatnak el. Cóilrfttqc nem adatna vissza. Egyes sz&m ára 20 kr. A nyílttérien minden gar- mondsor díjjá 20 kr. minden olvasóm szívére a kezét s úgy feleljen kérdéseimre. e valamire való ember Zemplén- vármegyében, ki a ma jubiláló főispánt, legalább híréből, nem ismeri? — Van-e csak egy is, aki ösmeri és nem tiszteli? — Ha ösmeri, ha tiszteli, van-e olyan, ki a ma megünnepelt főispánnak hazafiul, polgári és emberi erényei előtt hódolattal kalapot nem emel ? Ezekre az őszinte kérdésekre legillőbb felelet ma az a nagy- nagy közönség, mely Molnár István tíz éves főispánságát megünnepelni a vármegyeház ősi termébe, a legtávolabbi vidékről is, egybesereglett. Az a sereg-ember ott, rend- és rang- és minden más különbség nélkül, mely a tágas teremben szorong, maga az éiő felelet: én vagyok a megosztha- tatlan szeretet. És én azt hiszem, hogy ebben a nagy vármegyében, ezzel az ünnepies alkalommal, midőn a közszeretet szab törvényt felettünk, nem találtatik olyan Jú- dás-lélek, ki megtagadni bírná azt az ,igaz embert*, akit ma ünnepel egész Zemplén vármegye népe lel kesedéssel. A szíveknek e mag-asztos ün- népén, a mai öröm ünnepen, két eszmény: a népszerűség és a közszeretet lépnek frigyre egymással. Amaz a főispán, emez a vármegye részéről. Es találkoznak a méltóság s a nagyság elemei és egyesülnek egymással. A népszerű főispánt a szerető vármegye öleli keblére, így alkot ma egy nagy eszme és egy nagy érzés egy fönséges képet. Ez a kép, mely lelki szemeim előtt így föltetszik, többé nem a tekintetes, hanem a méltóságos vár- megye képe. Azé a vármegyéé, mely a gondolatban, érzésben, akaratban vele egybeforrott főispánban önmagát tette méltósá- gossá. Azé a főispán-tisztelő vármegyéé, mely ilyformán önmagát tisztelte meg. Azé a vármegyéé, melyre, mint példányképre, ma is és mindétig méltóan szegződik az ország szeme! Tehát a népszerűség és közszeretet frigyrelépésének örömünnepe ez a mai nap. Ennek az öröm-ünnepnek igénytelen ajándéka a Zemplén-nek ez ünnepi száma. * De mi is az a népszerűség? Jogcím a közszeretetre. Kanyargós utakon, fondorkodással, vagy éppen erőszakos eszközökkel utói nem érhető, szemfényvesztéssel elő nem varázsolható. Délibáb a sóvár tekintet előtt. Lihegve fut utána sok dőre, mint gyermek a lepke után, s midőn már Júnót véli benne ölelni, helyette üres levegőt ölel. Emberek adják embereknek (nagyon kevésnek) önként, megegyezés nélkül, a szeretet törvénye szerint, belső szük- ségérzetböl. Mint a szép a tetszést, a jó a vágyat, a nemes az akaratot: az arra- valóság úgy szüli a népszerűséget. Szép, jó, nemes a forrása, aminthogy a szép, jó és nemes az ingere is. Váljon mi szülte a Molnár István népszerűségét ? Mielőtt e kérdésre felelnék, egy rövidke kis szemlélődést engedek meg magamnak köztársadalmunk szervezete fölött. PARNÓI MOLNÁR ISTVÁN. ZEMPLÉN-VÁRMEGYE FŐISPÁNJA, A LIPÓT-REND TESE, A FŐRENDI-HÁZ TAGJA. LOVAGKERESZMagyarországon ma nincs középosztály. Kívánatos, sőt szükséges, hogy legyen Még pedig legyen e gy életerős, testestül-lelkestül magyar középosztály. De miből legyen ? Amiből lehet s lennie is kell. Az úgynevezett nemesi osztálynak épségben fehnaradt csoportja s a jóravaló polgár-elem benső egyesüléséből. Ez a legfontosabb állami feladatok egyike, a magyar társadalomnak pedig égető kérdése. Igaz, hogy még ezer, meg egy akadály áll a benső egyesülés útjában. De ki csak egyet is legyőzött azokból, kevesebb munkát hagy a másnak És én azt hiszem, hogy ez az óriási feladat, sok-sok nehézségei dacára, hasonló azokhoz az elmés, fejtörő szerkezetekhez, melyeknek a nyitját kikeresni ha győzzük türelemmel, egy ügyes kézrátétel csupán s maga-magától enged a feszes szerkezet. A nemesi osztály régi, veszendőben lévő pozícióihoz hagyományos ösztönnel ragaszkodik, s még mindig bizonyos előjogok szappanbuborékában leli gyönyörűségét. A polgári-elem, mely az állami fejlődés gépezetében a hajtókereket képezné, mert fontos szerepének öntudatával nem bír, még mindig mozdulatlanságban tesped. A gőzerővel fellépő viszonyok és események nyo mása iránt csökönyös, azért csakis az ütéseket érzi. Amazt álbüszkeség, emezt álszemérem jellemzi. Amazt kiábrándítani, emezt nemzeti nagy ideákra ébreszteni kell — szép szerével, okosan. E széjjelhúzó, de az állam szekerében előbb-utóbb egymáshoz simuló nemzeti erők egyesítésének szép munkáját, mint látszik is már nálunk, Molnár István, szeretett főispánunk, közpályájának szintén fontos feladatai közzé sorozta. A polgár-elem, melyhez minden jó alkalmat megragadva, szeretettel száll le magas úri székéből, őszinte szívvel húz feléje, mert ő- benne megszokta már szellemi és anyagi érdekeinek lelkes pártfogóját, önzetlen istápolóját szeretni. A szegény polgár-szülő (még a szomszéd vármegyéből is) teljes bizalommal kopogtat ajtaján. Úgy keresi fel őt, mint egyedüli pártfogóját. Soha senki még nem csalódott az ő Ígéretében. És mi hisz- szük, hogy sem ő, sem pedig az a magasabb állami érdek, mely a polgárelem föllendülését igényli, nem fog csalatkozni azokban a polgár-egyénekben, kiknek magasabb életpályájához a legelső lépcsőt Molnár főispán keze szolgáltatta. — Egyébiránt jellemző az ő társadalmi politikájára (ha így jól nevezem) az is, hogy neki nem összeférhetetlen úri kaszinó elnökének is, meg polgári olvasó kör dísz-tagjának is lenni. Felkeresi szívesen mindakét társaságot. Ottan imponál gőg nélkül, itten felemel nyájas szeretettel. Jó szívéhez épp oly közel bír jutni a becsületes munkás-zubbony, mint a fényes szalón-kabát, ha alatta becsületes, hazafiasán érző szív dobog. Nem röstelli elfogadni a szerény polgári meghívót, nem átall résztvenni a polgárok mulatságain sem ; sőt azzal viszonozza, hogy a tisztességes iparost nem egyszer vendéglátó asztalához hívja. Csak látni kell őt ilyenkor nemes leereszkedésében. A figyelmes szemlélő hiába keresné ilyenkor őbenne a hivatalos magas személyiséget: csak a szeretetreméltó embert láthatja meg benne s tisztelő hódolattal hajol meg a főispánnak polgártisztelő, demokratikus érzülete előtt. Molnár István nagy népszerűségének
