Zemplén, 1892. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)

1892-01-24 / 4. szám

szécs-kohányi óvoda egyesület is halad célja j felé; noha előmenetelében még most is akadá- | lyozza a rendelkezésére álló pénzkészlet csekély volta. Az ezen 4500 ft levonása után fenmaradt részét amaz összegnek 100—200 ftos részletekben óvodáink fen tartási szükségleteinek fedezé sére forditottuk, azon 500 ft kivételével, melyet tanítók jutalmazására s szegény tanulóknak tankönyvekkel való ellátására nyertünk.

Zugiskola-birságból a múlt évben mindössze 60 ft bevétele volt egyesületünknek (a kü lönbség oka itt is a fentebb jelzett körülményekhez hasonló tényeknek tulajdonítandó!) mely összeg csekélysége örvendetes tanúbizonysága ezen nemcsak nevelés-ügyi, hanem nemzetiségi szempontból is kártékony hatású fészkek, a betegségek, az elcsenevészedés, elsatnyulás megannyi melegágyai — pusztulásának, másfelől az ezen iskolákat pártoló és létesitő szellem, a vallási túlbuzgóság vagy nemzetiségi elfogultság kihaló félben léteiének.

A kegyelet oltárán gyújtott egyesületünk nevében választmányunk áldozati tüzet, hazánk múlt évi, egyesületünket is közelről s fájdalmasan sújtott nagy gyásza néh, Andrássy Gyula gróf elhunyta alkalmával a gyászoló özvegyhez s egyesületünk szeretett elnökéhez, az elhunyt dicsőnek derék fiához intézett részvétiratában s egyesületünk s választmányunk egyik buzgó tagja, kelecsenyi óvodánk felügyelője b. eml, Beszterczey Ferenc emlékének valamint a főispán ur Öméltóságát, közelebbről mint egyesületünk egyik tevékeny tagját ért gyászeset feletti részvétének jegyzőkönyvileg lett megörökítésével. A választmány.

Egyesületi élet.

Számadás

a »s.-a. újhelyi korcsolyázó egylet« által S.-A.-Uj- helyben 1892. évi január hó 16-án rendezett »Tea estély« bevételei s kiadásairól.

1. Adakozásokból befolyt . . 153 ft — kr.

2. Belépő-jegyek, ételek, italok, szivarok és virág csokrok eladásából

bejött ................................................. 732 ft 23 kr.

3 Felülfizetésekböl és pedig:

Bogyay Zsigmond 1 ft, Bogyay Aladár 1 ft, Ferenczy Elek dr. 3 ft, Hla- vathy József 2 ft, Löcherer Lőrinc dr. 2 fr, Molnár Béla dr. 11 ft, Mo- sánszky Győző dr. 3 ft, Szerdahelyi

Vincéné 5 ft

..................................30 ft — kr.

4 Az egyesületi jégpályán Hor- nyay Béla dr. ur által felvett fényképeknek Kemény fényképész úr által történt értékesítéséből befolyt jutalék

címén

..................................... 5 ft kr.

összes nyers bevétel 920 ft 23 kr.

miből levonva a kiadásokat 518 ft 62 kr,

marad a csarnok építési költségeire

tisztán........................................40I ft 61 kr,

mely összegnek átvételét amidőn ezennel elismerem, mindazon mélyen tisztelt úrnőknek, urhöl- gyeknek és uraknak, kik az estély fennebbi pénzügyi és egyéb tekintetbeni sikeres eredménye eléréséhez részint adakozás, részint felülfizetések. de különösen az estély rendezése sokoldalú ágaiban

kifejtett fáradhatatlan buzgó közreműködésük által hozzájárulni kegyeskedtek, legmélyebb hálás kö- szönetemet nyilvánitom.

*

Az estély alkalmából visszamaradván egy ezüst kávés kanálka V. V., két db ezüst gyertyatartó N. L. jegyű; továbbá kicseréltetvén C. J. mo nogrammal ellátott asz'alteritő, egy S. J. jegyű- ve', ellenben eltévedvén egy elefántcsont legyező mindezen tárgyak átvétele illetve visszacserélése végett kérjük özv. Boruth Elemérné úrnőhöz fordulni.

S.-A.-Ujhely, 1892. évi január hó 22.

A s.-a.-újhelyi korcsolyázó-egyesület nevében:

Csuka Ödön,

a korcsolyázó egyesület elnöke.

Köszönetnyilvánítás,

A s.-a újhelyi iparos ifjak egyesületének t. hó 3-án megtartott szinielöadása alkalmából utólagosan felülfizetni kegyes volt Wallis Gyuláné grófasszony Öméltósága 10 ftot, — ugyancsak Öméltósága az egyesület által még az 1891. év okt. 4-én rendezett szüreti mulatság alkalmával kegyes volt adományozni 10 ftot, mely az akkori közlésből kimaradt. Fogaddja Öméltósága az egyesület törekvését kitüntető jóságáért legmélyebb hálánkat. Ez alkalommal kedves kötelességet teljesítünk még, midőn az egyesület könyvtárának gyarapításáért és pedig Foris Endrének 8 kötetért, Schmidkó Jenőnek 6 kötetért és Szabados Józsefnek 1 kötetért, Kónyájuknak mint egye sületi tagoknak köszö^^l szavazunk.

S.-A.-Ujhely, 1882. jan. 18.

Az egyesület nevében :

ídám Antal, Soós József,

I- jegyző. pénztáros.

CSARNOK,

Levél.

(Magamról — maginak.)

Korlátozza vágyát! — maga mondta igy ezt,

Midőn, hisz emlékszik, reánk szállott az est Beszélgetés közben . . . Boldogabb lesz akkor Még úgy is, ha vállát nyomja majd az aggkor. Elfogődtam erre ; választ nem adhattam,

Mert hallgatnom kellett akkor akaratlan.

Lelkemet azóta úgy tépi ez s bántja . . .

Válaszolok mostan, ha maga nem — bánja.

Töprengés vagy álom (lidércmese vagy tán)

Az én egész éltem eddig ; s vajh’ mi vár rám ?

Nem az bánt már engem: ami kívül ragyog:

Belül a legtöbbször egészségtől hagyott ;

Hogy tövises út az, amelyikre léptem,

S rósz sors üldöz engem minden nyomon-lépten ;

Hogy csak látszat minden és egyébb más semmi ;

Minden annyit ér csak a hogy van s kell lenni;

Hogy mért lakik minden emberben két démon :

Tudás, tapasztalás, amely bal felé von;

Hogy bú s öröm miként tüske meg a rózsa,

Fény és árny együtt jár mintegy parancsszóra;

Hogy minden egy létei csak egy-egy áldozat Az élet-Golgothán, mely égő sebet ad :

Ember vagyok csak s nincs több, kát rövid kezem :

Ez az, ami úgy fáj, mi megölöm leszen !

Hogy örökre küzdnöm kell magammal s mással S győzni soha nem tud énem egy csapással;

Ez a meddő harc fáj, ez emészt el engem,

Átkomul ezt hordom örökre keblemben !

Mert mindig azt kérdem : vájjon mikor is jő — Melyben boldog leszek — egy szép egy szebb idő? Mosoly ezért nem ül, soha az ajkamon,

Zsongó mulató-kedv magához már nem von.

Zaj kell nekem, lárma ! Oh ez után vágyom Kétségemet oszszam hogy meg ilyen áron!

Nem csend, minő üli a néma sírboltot,

Hiszen ettől lelkem idő előtt halott;

Zaj, oh amelyben, a bánat elsiketül,

A fájdalom tompul, a kétség meg elül;

Mert mikor ébren van, miként a rósz gyermek,

Nem bir vele senki s csak egyre sir, remeg.

Tépje ki szivemből a kétségnek nyilát S uj életre kelve én áldom majd magát 1 Áldom ! És hiszem is, meghallgat az Isten . . .

S boldogabb mint én, a földön nem lesz s nincsen !

Kapás.

Malom alatt.

Irta: Dercsényi Dezső.

— János, János, hol van kend ?! kiáltott a ház előtt a menyecske. Fogja fel csak a patak vizét, mert sok őrölnivaló lesz az éjjel.

— Igen is kérem ássan, szó't a molnárlegény alázatosan, Hát a gazda hogy van ? Ha nem lesz sok dolgom, bemegyek meglátogatni,

— Az u-am beteg, nagyon rosszul van. Magának sok dolga lesz estére, tehát csak maradjon a malomban és őrölje meg az életet.

Mormogva fordult be a legény, hogy a patak vizét felfogja; me t azzal a kevéssel s iszapossal, a mi most jön, már napok óta nem lehet őrölni.

Az asszony pedig bemegy a házba, hol a molnár betegen fekszik.

Öreg ember már Barát József, a molnár. Élete kenyerének javát már régen megette, amikor ráadta fejét a házas-életre. Egy évvel ezelőtt történt, hogy asszony után nézett és gazdag em bér léttére, a bakter leányát Zsuzsit, vette el, ki szépségéről hires volt a ía'u határain tűi is. Szegény leány volt Zsuzsi, de fél év múlva olyan tulipános ládák és cifra tányérok álltak szobájában, mint a faluban még a bírónak sem. Olyan csikorgós csizmákban, tarka kendőkben és kémé nyitett szoknyákban járt, hogy nem vetekedhetett vele senki.

Hanem Barát azóta folyton betegeskedett. Valami májbaj bántotta és e miatt az ágyat kellett őriznie. Az asszony pedig már unni kezdte férje ura betegeskedését. Gyakran kiment s a mo'nár-legénnyel beszélgetett, hogy csak valaho gyan elhúzza az időt. De bizony ezt is elur.ta. Legjobban szeretné, ha Kocsis Sándor jönne el meglátogatni, ki nem régen jött haza a katonaságtól. Zsuzsi, mig nem volt Barát felesége, Kocsis- 1 szerette, ki meg is Ígérte, hogy elveszi. De mikor a molnár megkérte : a gazdagság elvakitá a szegény bakter leányát s felesége lett annak az öreg molnárnak. Bezzeg bánja már 1 Most látja, a szerelmet nem pótolja semmi, még a vagyon sem.

Múltkor, mikor Kocsis Sándor a malomban volt, behívta a hátsó szobába és kérte, hogy vegye el, hiszen az öreg Barát már úgysem fog sokáig élni. Kocsis végig nézte az asszonyt és elfordulva mondá: majd meggondolom a dolgot vasárnapig, s ezzel elment. Ma pedig vasárnap van. Talán megfeledkezett ígéretéről? Még a távolban sem látható.

Ez jutott eszébe Zsuzsi asszonynak most,

midőn az ablaknál ül és nyugtalanul várja azt, kit még most is nagyon szeret.

Nem hallja, hogy férje vizet kér: nagyon elgondolkozik.

— Mégsem jön — gondolja magában — felmegyek, megnézem, hisz nincs messze a falu, Sándor az alvégen lakik. Fejére kötötte kendőjét és sietve megindult.

— Nagyasszony — ssólitja meg a molnárlegény — nő már a viz 1

— Jól van — válaszol a menyecske és iparkodik a nagy jegenyék közt a falu felé.

Legszebb nyári esték egyike volt akkor, midőn a molnárné Kocsis ablaka alá érkezett. Félve pillantott be a nyitott ablakon. Ott bent ült Sándor, de nem egyedül. Egy leány volt mellette, kit átölelve tartott. Azt rebesgették a faluban, hogy ez a leány lesz a felesége.

A sietéstől ellankadva rogyott le az ablak alatt lévő padra. Hallgatta, mit beszélnek bent.

— Miért vagy oly szomorú ? — kérdé a leány; talán sajnálod a molnárnét, ki elhagyott. Attól az asszonytól mindig féltettelek és foglak is félteni ?

— Ugyan hogy gondolhatsz ilyet ! Kiment már az én eszemből I Asszony ő már: asszony még szeretőnek sem kell.

— Akkor hát mi bánt ?--- Beteg anyám !

— Ej ne gondolj vele! Csak egy kis kösz- vény van a lábában, meggyógyul az holnap, vagy holnapután. Megtarthatjuk az esküvőt azért farsangra.

Nem hallgatta tovább a molnárné, mit beszélnek ott bent. Tudta már hányadán van a dolog. Felugrott a pádról s hazafelé vánszorgott — fáradtan.

Útközben megszólalt a lelkiismerete is.

— Mit tettél ? Elhagytad beteg térjed, ki téged a porból emelt fel. Miért hagytad ott őt magába a halálos ágyon? Talán most egy kis orvosságot kívánna tőled s nincs mellette senki sem 1 Mily örömmel fogadná kezedből még a pohár vizet is ! Hiszen sok jót tett veled, megérdemelné tőled, hogy gondját viseljed, de te nem törődöl vele. Már tán vissza sem fizetheted, mert alig ha nem meghalt. A másvilágról látja, hogy mért hagytad el. Mint veszed Jmajd birtokodba azt a malmot és a földeket, melyeket nem érdemelsz meg, hiszen nem ápoltad a férjedet, nem is szeretted. Mást szerettél 11

A lelkiismeret mardosása alatt szaladt az asszony. Lélekszakadva érkezett haza. Benézett a szobába a zsalun keresztül. Bent égett a világ. Többen voltak ott, valószínűleg azok, kik őrölni- valót hoztak. Ó nem mert bemenni; elhagyta a bátorsága.

— Még nem ha't meg — biztatá magát -- majd helyre hozom a bűnömet s beakart menni a malomházba.

Ott is sokan voltak. Oda se ment be tehát, csak kivülről hallgatta, vaijon mit beszélhetnek odabent.

— Lelketlen 'asszony, szólt az egyik, ki tudja, hol kószál most is ?!

— Nem való volt ehhez az áldott jó emberhez. Pedig milyen jól ment a sora mellette,

— Volt szeme Kocsis után járni. Szégyel- hetné magát, férjes asszony . . .

— Nem az már 1 Majd elveszi most őt Sárdor I

— Csak nem búcsúzott el teljesen az eszétől az a munkás ember. Elhagyná azt is, mint a szegény férjét.

— Nem jó járatban van bizony a molnárné.

— A mondó vagyok, hogy nem halt volna meg Barát oly hamar, ha ez a felesége nincs. Nem tennék rá egy fületlen gombot, hogy ő emésztette el Kocsis Sándorért . . .

Nem állhatta tovább a molnárné. A sok közül megismerte, kié volt ez a hang. Bekiáltott :

— Nem igaz 1! Hazudik kend Kovácsné asszony 11

Mindnyájan felugráltak a lisztes zsákokról s keresték, hogy honnan jött e hang, de akkor már, midőn az ajtóban megjelentek, a molnárné a ház háta megett volt.

Az őrlők pedig visszamentek tovább beszélgetni. Egy árvalélek sem akadt, ki pártját fogja. Szögről-végről megszólták, szapulták.

Az asszonynak pedig lelkiismerete a ház megett sem hagyott békét.

— Már meghalt szólalt meg a belső hang és rád fogják, hogy te emésztetted el. Ez a jutalmad. Megérdemelted, bár nem igaz, Ha gyengéd hitvesi kar emelte volna párnáját, ha te megtettél volna mindent, ha ápoltad volna: nem hal meg 1I. Hogy mégy abba a házba ? Ne menj te haza ...

... És nem ment haza . . .

*

A piszkos, zavaros viz felfogva ott hömpölyög a malom előtt, már a gáton is át-át csap. De a molnár-legény nem gondol vele s nem indítja meg a kereket. Azon gondolkodik most ott a parton, vájjon miképen fogja ki abból az iszapos, piszkos vízből a molnátné hullájáti . . ,