Zemplén, 1892. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1892-06-12 / 24. szám
Melléklet a „Zemplén“ 24-ik számához mindennemű testi s lelki jóvoltáért szóló egyházi . könyörgések s végre a Felségek éltetését tártál- | mazó egyházi dallam (»Számos esztendőre*), melyet a hívek kórusa többszörösen megismételt. * Varannóról Írják: Kisded városunk a koro- náztatás jubileomát tőle kitelhető módon s illő lojalitással ünnepelte meg. Már f. hó 7-én reggel fényes lobogódiszt öltött a város főutcája, és dacára a szakadó esőnek szokatlan sürgés-forgás volt észlelhető. Esti félkilenckor egyszerre kigyult minden ablak és boltkirakat, s a sok transparent, lampion és gyertyaláng Valami negyed órára azután, midőn az utcák gyalogjárói sétáló közönséggel megteltek, a közs. iskolai épület mellett kigyultadtak a fáklyák, megzendült az induló hangja a barna gyerekek húrjain s hosszú menet fejlett ki a gomolygo néptömegböl, mely végig járta az utcát, dacára a sűrűn hulló esőnek. Füzesséry György főszolgabíró, a járási közigazgatás feje, hazafiui lelkesedéstől áthatott szavakban emlékezett meg az est jelentőségéről, mire hosszas hármas éljen volt a felíelkesitett közönség válasza ; továbbá meghallgatta a járásbiró Antalóczy Antalnak visszapillantásokban és az alkalom méltatásában gazdag beszédjét, még tovább meghallgatta a város föbi ráját pereszlényi Istvánt, ki a polgárság lojalitása fölötti örömét fejezvén ki, éltette a királyt s végül még Strasser Antal, helybeli plébános ablaka előtt állt meg, mire szinte a plébános emlékezett meg pár szóval az örömünnepről, s csak ezek után tért a város főterére, hol fáklyáit lerakta s hazatért. Késő éjjel aludt ki csak a sok ezernyi láng, mire a város is csendes lett. Másnap, azaz f. hó 8-án teljes ünnepi hangulatban volt a lakosság, a boltok 8 órakor bezárattak s ki-ki ünnepi köntösben tartott előbb az izr. azután a rom. kát. templom felé. Az izr. templom izlézesen volt feldíszítve, zöld fenyőgalyakkal, a király képével s az uralkodás jelvényeivel. Kis vegyes kar adta elő a héber-énekszöveget s az arra az alkalomra meghívott szónok Sveiger rabbi-kandidátus tartotta a hazafias szellemtől átlengett beszédet német nyelven. Féltizkor kezdődött a rom. kát. templomban az istentisztelet. A szószékről Szemán János segéd lelkész olvasta fel az erre az alkalomra leküldött, s Őfelsége eddigi uralkodását szépen illus-^ráló püspöki körlevelet. Aztán kezdetét vette a h ilaadó istentisztelet, melyen Strasser Antal celebrált, két lelkész segédlete mellett. A templom mondhatni tömve volt a mindenrendü és rangú hivő vei s egy-egy hasonló alkalommal még alig volt annyi intelligens közönség. Pont 12 órakor kezdetét vette az 52 terítékű banket a Korona vendéglő nagytermében, melyet Glück vendéglős konyhája szolgáltatott jó ételekkel, de lehető rósz pincével. Két felköszöntő volt. Az egyiket Füzessery György íszb. mondta a királyért, a másikat Antalóczv Antal jb. a királyné őfelségéikért. Mindkét beszéd magas szár- nyalásu s hazafiui szeretettel édesített szavakban valódi nemes hévvel szólott. Este félnyolckor közös vacsora volt ugyanott, a hölgyközönség részvétével, melynél Füzesséry Györgyné és Anta- lócziné úrnők vitték a háziasszonyi szerepet oly nagy szívességgel, amilyet soká nem felejt el a benne részt vett publikum. Vacsora után tánc volt viradtig. Az első négyest 18 pár lejtette, a sok csárdást még többen. Vármegyei ügyeli. A vármegyei közigazgatási bizottság holnap- után, d. e. 9 kor, rendes havi ülést tart. Az útadó ügyben beadott felszólalások elintézésével foglalkozó küldöttség f. hó 10-én ülésezett. Havi állatvásárok, A kereskedelmi miniszter megengedte, hogy Homonna községében a minden hónap első hétfőjén tartatni szokott heti vásár alkalmával ezentúl állatvásár tartassák. Hírek a nagyvilágból. Ferdinánd, bolgár fejedelem, jelenleg Angliában időzik. Császárok találkozása. Sándor orosz cár és Vilmos némes császár Kidben találkoztak. Az emberek tudni vélik, hogy ez a találkozás nem vált kárára világrészünk békéjének. Emin basa, a hires Afrika utazó, újabban vett híradás szerint, meghalt. Hírek az országból. Király-ünnepek. Örök emlékezetű, fényes napjai maradnak nemzetünk történelmének a f. évi junius 6. 7. 8. 9. és 10. napjai. A megkoronázott s dicsőséggel uralkodó magyar királyt ünnepelte e napokon igaz lelkesedéssel hőn szerető nemzete. Budapest főváros volt szintere, gyülekező helye a királyünneplő nemzetnek. A főváros lakosságát az ünneplő sokaság megkétszerezte. Nem túlzás ha mondjuk, hogy a bevonuló királynak egy millió magyar kiáltott hozsannát, egetverő éljeneket. És bizonyos, hogy ezek a király-ünnepek, nemcsak példa, de lelkesedés tekintetében is, páratlanul állanak a világtörténelemben. Ide nézett reánk Klió szeme, s a hü, a lelkes, a királytisztelő magyar nemzetnek ez ünnepnapjait feljegyezte örökül a történelembe minden idők számára. Bár szemtanúi voltunk a király-ünneplés minden kimagasló mozzanatának, nem rajzolunk róla képet; mert toliunk erőtlen, szavunk gyönge s mert úgy járnánk vele, mint járt mindenki, aki csak merész ajakkal róla szólani próbálkozott: reánk is mondanák, hogy erőnket felülmúló dologra vállalkoztunk, Örömünknek adunk inkább kifejezést, hogy ami az öt nap történetének legkiválóbb jelensége, a nemzeti disz- lovasok csapata, abban Zemplén-vármegyének domináló helyzete volt. A 169 főnyi bandériumban Zemplén 15 diszlovassal volt képviselve ; és ezek: Sztáray Antal gf, ki a bandériom diszzászlaját vitte — továbbá : Sennyey István br. Andrássy Géza gf. négy csatlóssal, Lónyay Gábor, Andrássy Tivadar gf., Sennyey Béla br., Mailáth József gf., Molnár Béla, Dókus Ernő, Hadik Barkóczy Endre gf. két csatlóssal, Andrássy Gyula gr., Bernáth Béla, Hadik Sándor gf.. Andrássy Sándor gf. és Hadik Miksa gf. Párducos Árpád »hadrontó népé*-re, a »kaca gányos apák«-ra emlékeztető csapat volt ez a bandérium a király fogata előtt; egy hős tábor, mely kél »csillogva zörögve,“ kezeikben »örvös buzogányok,« »lobogós kebvézek,« s melynek »lágy selymét ékes fegyver cifrázta ragyogva«. Aki őket zászlajuk alatt egybe seregelve látta, annak az örömtől, büszkeségtől .szeme árja megindult* . . . Szép napok, nagy napok, felejthetetlen napok ! Képezzétek a kiapadhatatlan boldogság forrását számukra örökön örökké I A herceg-prímás beszédéből. Azoknak a boldog napoknak, az egymással ölelkező király és nemzet boldog napjainak egy magasztos órája volt az az ünnepies Te Deum, mely az uralkodó család, az ország zászlós urai, a főpapság, a világi főnemesség, a magyar országgyűlés tagjai és a legkiválóbb közönség színe előtt a budavári helyőrségi templomban június 8-án, vagyis a koronázás napján, ment végbe Evangyéliom-olvasás után Vaszary hg.-prímás a nemzet nevében beszédet intézett a királyhoz. A prímás beszéde, mely a király-tisztelő magyar nép lelkületének gazdag kincstárából merítette fenkölt eszméit és a dicsőség fényében ragyogtatta államiságunk legfőbb tényezőjét, a királyt, az egyházat és nemzetet, — maradandó, mély hatást gyakorolt magára a királyra is, ki megkérte a hg. prímást, hogy a beszédet adja át neki írásban. — Az ész és szivreme- kének, a hg. prímás beszédének egyes részletei igy szólanak: * ... Te éretted, Felséges királyom, ma egy ország, egy nemzet korul arcra és millióinak szerető szivéből az Úrhoz ez az áhitatos ima száll: Isten áldd meg, tartsd meg a királyt! . . . Felséged meghódította e nemzet szivét. Hogyne hódítottad volna meg ? Hisz mi tudjuk, hogy mióta szent ősödnek, Istvánnak koronája érinté fejedet, a magyar birodalomban senki sem volt, aki alkotmányunkhoz hivebb lett volna, senki sem volt, aki törvényeinket jobban tisztelte volna, aki a haza iránti kötelességeket nagyobb buzgalommal teljesítette volna, mint Felséged . . . Nem a hatalom zsámolyává, hanem a fáradhatatlan munka oltárává tetted a trónt s rajta az odaadás áldozatává az uralkodást. ■ ■ . Legyen tehát e magasztos ünnepen hála és dicsőség az Istennek, üdv és áldás a királynak és a hazának. Légy üdvözölve Felséges Királyunk! A vallás és haza szava szólal meg ajkamon, esedezve itt az Ur templomában, hogy fényesen és tisztán ragyogjon Szent-István koronája homlokodon, s hacsak lehetséges, mindig békét sugározva a világ négy része felé; de ha kell, az ezredéves kard élével, mint a villám sújtva hazánk elleneire. Itt az úr templomában esedezem, hogy a király és nemzet egymást megértve, egymást szeretve, közös munkával emeljék az erény, a jog, a jólét és boldogság állapotát és szilárdítsák amaz alapokat, melyeken a Felség és népjog összhangjában Magyar- ország összes népeinek, nemzetségeinek testvérisége nyugszik . . . Légy áldott, légy boldog Felséges Királyunk az Isten oltalmában, hű néped szeretetében. Szeresd e nemzetet ezután is nemes szived érzelmeivel úgy, mint e nemzet szeret Téged. . . . Valamint a Te örömed a mi boldogságunk, úgy a te szomorúságod a mi bánatunk, a te szenvedésed a mi keservünk! Hódolatunk, szeretetünk üdvözlete száll felséges Asz- szonyunk megkoronázott királynénk felé is. Legyen áldott azért a nagy szeretetért, a melylyel a nemzetet és a trónt egymáshoz közel hozni és a kibékülést női gyengédségével, anyai jóságával előmozdítani segített! Áldás legyen a királyi gyermekeken ; áldás az egész uralkodó családon. Te pedig én nemzetem, haladj rendeltetésed utján előre. ... Én nemzetem! A kereszténység bajnoka, védő bástyája voltál a multiban, őrizd meg vallásos őseid vérével szivedbe Írott nemzeti hagyományaidat, jellemedet, erkölcseidet, melyeknek életet adó ereje e hazában ezer évig fentar- tott, mig más, náladnál nagyobb nemzetek elenyésztek . , .« A sziveket és velőket megrázó beszéd hatása alatt a templomból kiszorult sok ezer főnyj közönség, a hűséges, büszke magyar nép egy szívvel s lélekkel kiáltotta: Éljen a király I A király szavai. Őfelsége f. hó 8-án fogadta a főrendi ház az országgyűlés, a vármegyei törvényhatóságok és Budapest főváros küldöttségeinek hódolatát. A főrendiház küldöttségének adott válaszában, többek közt, igy szólt: ,Bizalmam az ősi erénybe«, volt jelszavam, midőn egg negyedszázad előtt dicső első elődöm szent koronája a nemzet színe előtt fejemre tétetett s ezáltal Magyarország apostoli királya és hü népei közt a kölcsönös szeretet és bizalom megerősödve uj zálogot nyert. E bizalmamban nem csalatkoztam, mert a lefolyt huszonöt év alatt a magyarnak ősi erényei is : ,hü ragaszkodás királyához, és rajongó szeretet hazájához«, minden alkalommal szivemelő összhang zásban nyilvánultak,< ... A törvényhatósághoz intézett válaszában pedig igy szólt a király; »Örömmel értesültem, hogy koronáztatásom huszonötödik évfordulójának ünneplése az egész országban oly lelkes viszhangra talált , . . Magyarország, valamint Horvát- és Slavonországok törvényhatóságainak imént tolmácsolt lelkes hódolatát a királyné nevében is a legbensőbb örömmel veszem tudomásul, s kérem önöket, vigyék meg királyi üdvözletünket és szivem mélyéből jövő köszönetemet nemcsak küldőiknek, hanem mindazon testületeknek és egyeseknek is, — vallás- és nemzetiségi különbség nélkül, kik ez alkalommal hódoló feliratokkal, vagy más módon dinasztikus hűséges érzelmeiknek kifejezést adtak« . . . — Bécsbe visszaindulása előtt a bucsúzáskor Őfelsége igy szólt: *Sohse fogom elfelejteni a szép napokat, melyeket a fővárosban töltöttem.« Őfelsége a király, jun. 8-án, megkoronázása évfordulóján, Andrássy Gyula gf. özvegyét Budapesten meglátogatta. A király, ki közel egy óra hosszáig időzött egykori hű tanácsosa családjánál, belépéskor e szavakkal üdvözölte a grófnét: „Szivem vágya volt, hogy önt e mai napon lássam.* A koronázás emlékünnepének negyedik napján, junius 9-én, a budavári királyi várpalotában fényes esteli látogatás volt, melyre 1600-an voltak hivatalosak. A zempléniek közül: Andrássy Aladár, Géza, Tivadar, Gyula és Sándor grófok, Mailáth József gf. és neje, Sztáray Antal gf. és neje, Sennyey-Fiáth báróné és leánya, Dókus Ernő és neje, Lónyay Mária gr,-né, Hadik Endre, Miksa és Sándor gfok végre Bernáth Béla voltak jelen, Szapáry Gyula, ministerelnök, és Vaszary K. Ferenc herceg-primás Őfelségétől a Szent- István-rend-nagykeresztjét kapták. Budapest fő- és székváros. A király Szapáry ministerelnök előterjesztésére f. hó 10-én kelt legfelsőbb elhatározásával megengedte, hogy Budapest főváros, mint magyar székvárosa, ezentúl a székváros elnevezést is használhassa. Különfélék. (Kegyes adományok.) őfelsége a király, kabinet-irodája útján, Bacskay Antal ezéki g. k. lelkésznek 30 ftot, — Pólyák Mihály b.-keresztúri, és Uochnács Vazul h.-zbójnai tanítóknak fejenkint 15 ftnyi kegyes adományt küldött. (Új kamarás.) Őfelsége a király Dókus Ernőnek, a s. a.-újhelyi választó kerület népszerű országos képviselőjének, a kamarási méltóságot adományozta. — A szép kitüntetéshez legőszintébb szívből s tisztelettel gratulálunk 1 (Kinevezés) Dercsényi Béla, újhelyi kir, já- rásbirósági joggyakorló, az apatini kir. járásbírósághoz aljegyzővé neveztetett ki. (Kazinczy-emlékünnep.) Mint értesülünk, a főgimnázium ifjúsága ez idén is rendez Kazinczy- emlékünnepet, s mint tavaly, most is a tornavizsgálattal összekötve, A részletes prográmot még nem ismerjük ; de annyit előre is Írhatunk, hogy az emlékünnep énekből és szavalatból fog állani. (Ujhely díszpolgára) j Wekerle Sándor őex- ciája előtt a díszpolgári oklevelet átadó küldöttség e hó 7 én tisztelgett Budapesten a kereskedelmi ministerium palotájában. A minister esti 5 és fél órakor fogadta a képviselőtestület 15 tagból álló küldöttségét, melynek nevében Ujfalussy Endre városi föbiró nehány szóban kifejezve a város közönségének hódolatteljes háláját a minister iránt, átadta a szót Pataky Miklós városi jegyzőnek, ki is a következő üdvözletét mondta: Nagy méltóságú Miniszter ur\ Kegyelmes Urunk 1 Midőn S.-A,-Ujhely város közönsége nevében és képviseletében hódolatteljes tiszteletünknek kifejezést adni, s a képviselőtestület azon tényét, hogy Nagyméltóságodat folyó évi május hó 14-én tartott közgyűlésében, a város közgazdaságának emelése körül szerzett hervadhatatlan érdemei hálás elismeréséül egyhangúlag és közlelkesedéssel díszpolgárának választotta meg, szives tudomására hozni szerencsénk van: küldőink nevében legalázatosabban esedezünk, hogy a diszpolgárságot elfogadni, hálánk és önzetlen ragaszkodásunk jelvényét, ez oklevelet, családi ereklyeként megőrizni, váró
