Zemplén, 1892. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1892-05-01 / 18. szám
zolásában áttérek a házblrtokosok állami kedvez ményére. A házadónál ugyanis az uj építkezésekre az ideiglenes adómentesség kedvezménye törvény- hozásilag biztosítva van. Oly községben, hol általános házbéradó van egy olyan uj házért, melynek építési költsége 2000 ftot tesz, a mostani körülmények között 200 ft évi lakbér kapható. Levonva a lerovandó- kát az építkező házbér adó címén . 30 ftot ált. jöv. pótadó címén....................6 — összesen .... 36 ft. évenkénti adóleengedés és igy 10 év alatt 360 ft, 12 év alatt 432 ft adóleengedési kedvezményben részesül, vagyis majdnem az építkezés 1/7. ilietve 1/i. részében s ezt hozzáadva a házbér jövedelemhez, az újonnan épült ház tisztán i2°/0-ot jövedelmez, még pedig minden további befektetés nél kül negyedéves részletekben; nem terheli semmi, legfeljebb némi községi pótadó. Ezzel szemben mit kap egy közép minőségű szőlő, amely mint III-ad osztályú 14 ft tiszta jövedelemmel rovatott meg, ha az t. i. teljesen meg- rigolirozott talajban újból telepíttetik ? Felelet : 10 éves adómentességet. Már most a beültetés értékét holdar.kint 1000 ftba véve fel, két hold szőlő beültetési költsége felel meg egy 2000 ft értékű városi ház előállítási költségének ; pedig a szőlő folytonosan költségbe kerül, az idő viszontagságaitól rettegni kell s a jövedelem nagyobb kockázattal jár, mint bármely más gazdasági műveletnél, mert bizony sok éjszaka kell a termésnek kívül hálni. De immár a beültetés és fentartás eddigi tapasztalatom szerint való költségei és az adóelengedés összehasonlítása számszerűleg beszéljenek : ugyanis : i hold rigolirozás (□ 14 ft) . . . 224 ft ahhoz pálinka .................................. 26 — 5000 gyök. amerikai vessző . . . 250 — ültetés ............................................ 50 — karó ................................................. 50 — fuvarozások, vizöntözés .................... 50 — összesen . 650 ft. Az alapbefektetésnek a termés kézdetéig az az 6 évig 5%'Ja • • 195 ft 6 évig kapálás, kötözés, karózás évenkint 100 ft......................... 600 — 5000 tőkének beoltása.................... 100 — oltó anyag ....................................... 50 — összesen . . . 945 ft. Az utolsó 4 év, midőn már a szőlő terem, hordóval együtt egy évi munka 250 ft négy évre . 1000 ft minden évre jégbiztosítás 50 ft — négy évre .................................. 200 — négy évre vincellér fizetés, oltvány pótolás, szőlő fentartás négy évre évenkint 50 ft......................... 200 — összesen . . 1400 ft. a szőlő kiadások összege 10 év alatt 2QQ5 _ft, bevétel az első hat évben, a sorok között termelt bab, répa a hat év alatt....................- . - . IOO ft az utolsó négy év alatt évenkint egyre másra 15 hordó bort véve fel á. 257 értékben 4 év alatt . 1500 — összesen 1600 ft de a vendéglősi respektust a Csimborasszóig tudta felemelni az »excelsum regium gubernium* évi nyolcvannégy forintos kancellistája, ha odaült a rácürmöst tartalmazó pohara mellé és végtelen grandezzával kigombolván fehér csontgombos mellényét, kivett annak belső, mélységes zsebéből egy, ki tudja, mióta a l'tatás kedvéért a mai napra — háromszorosan papírba rejtett »longissimát« és a korcsmárostól tüt kért. Soha ilyen kancellistát, mormog a vendéglős, a ,szivolá«-hoz tűre van szüksége. A kancellista a tűvel a szivar fejébe szúr, mert hát kár volna ebből egy parányit is levágni s aztán illő afifektációval mutató és kö- zépujja közé veszi; ezután hátradől úri kényelemmel s lábait az asztal alatt mélyen elnyújtva, a balkezével a zsebében kotorász, mig a »masinát« megtalálja. Méltóságosan időt enged magának a rágyújtásra s tetszik neki, hogy a társaság csend ben várja be a ritka füstnek születő pillanatát Hiszen szentségtörés is volna, ha a szivarragyuj tás ezen ünnepies [pillanatának nagy tisztességet jelentő csendjét valaki profán szavakkal még há borgatni is merné! Végre meggyullad a »masina«, mely messzeterjedö kénes szagot hagy maga után, de most már a szivar is füstöl, még pedig teljes erővel; a kancellista nagy auktoritás a társaságban, a »statútum praeses* őexcellenciájával emlegetik, mert — ez is szivarozik. Hát ez igy volt a múlt században s csak azért vetem a képet pár halvány vonással ide, hogy a szives olvasó a szivarozás szokását a jelenlegivel összehasonlíthassa. Száz évvel ezelőtt egy-egy szivar bámulat tárgyát képezte, ma a szivarok miriádjai vannak forgalomban s a dolog hétköznapi Ha meggondoljuk, hogy a dohány évi termése egyezermillió kgra becsülhető, melyből az északamerikai egyesült államokra 290 millió kgr. marad a 10 év végével fedezetlenül 1395 ft s igy 2 hold szőlő, mely a 20OO ft értékű házzal egyenértékűnek mutatkozik, mig a ház a tulajdonosnak 2400 ftot jövedelmezett, a két hold szőlő 2790 ft vissza nem térült költség többlettel van terhelve. Ebből visszatérít az állam a telepítőnek éven- kint 9 ft 28 krt és igy to év alatt 92 ft 80 krt adóleengedés cimén. Ez nem felel meg az osztó igazságnak s valóban képzeleti értékre vonja le a szőlő birtokra nézve eddig tett állami gondoskodást. Megengedem, hogy tiz (10) év után meges- hetik az is, hogy a szőlő jövedelmezősége egyszer- másszor többre rug mint, a házé, de az évi és el- mulaszthatatlan kiadások, a sok elemi csapás s annyi ezerféle ellenség, mely ellen a szőlőbirtokosoknak minduntalan evröl-évre küzdeniük kell, nagyon megcsökkentik a nagyreményű jövedel net és sokszor a semmire redukálják, mig a háziúr kényelmét legfeljebb a rósz, rendetlen szomszéd, nyugalmát pedig a Kéményseprő újévi cifra nyug tat ója zavarja meg. Ezekért mondom, hogy a szőlőbirtokos mos toha gyermeke az államnak és hogy a nyújtott kedvezmények a befektetett tökével nem állanak helyes arányban Ez hitem és meggyőződésem, ebből folyólag reményiem, hogy a Hegyalja méltán remélheti az állam anyagi segedelmét s szemben az adózó polgártársakkal igenis nagy jogosultságát senki kétségbe nem fogja venni. És ami Zemplén-Hegyaljára áll, áll minden hegyi és erős talajú újonnan telepítendő szőlőre. I Böszörményi Károly. | Málcza, 1892. ápr. 27. A fájdalom legőszintébb részvétével emlékezem meg néhai nagy tiszteletű Böszörményi Károly volt málezai evang. reform, lelkészről, ki életének 61-évében, f. hó 23-án, az örökkévalóságba köl tözött övéi köréből. Sírja egy áldásdús életnek hantjait takarja Böszörményi nemcsak egyházának és egyház- megyéjének, de a köztársadalomnak és a szenvedő emberiségnek is kimagasló alakja volt. Harmincöt éve mult, most virágvasárnapon, hogy a málezai szerény parókiában mint buzgó lelkipásztor működött, számos éveken át mint egyházmegyei főjegyző, később mint tanácsbiró érvényesítette kiváló tehetségeit, fáradhatatlan tevékenysége és kényelmet nem ösmerö munkássága által a hazának és nemzetnek hasznos napszámosa vala, mint hasonszenvi értelmes gyógyász a szenvedő emberiségnek, különösen a szegény fóldné- pének tett szolgálatok által a társadalomnak ál- dozatrakész jótevője volt. E téren szerzett érdemeit megörök:ti az 1872. XII. 12, sz. 4156. belügym. rendelet is. Szóval, egy oly férfiúnak elhunytét fájlaljuk, ki nemes szive, fenkölt lelke, kitűnő észtehetsége, munkás élete, elragadó ékesszólása által annyira kitűnt, hogy mindezeknél csak puritán szerénysége múlta fölül. Büszkeségem volt nekem, miszerint évek során pályatársak lévén, mindenkor a legteljesebb egyetértésben munkálkodtunk s lelkipásztorkodáesik: akkor elképzelhetjük azt a rengeteg szivar mennyiséget, melyet a világ elfogyaszt. Hazánkban, az utolsó öt esztendőt véve, évente átlag hetven millió kg. dohány termett; ezzel a dohánynyal évente 32,000 ember foglalkozik, már t. i. mint termelő, az úgynevezett kertészt, kukást, felest, gányót ide nem értve; az országban jelenleg negyvenezerhatszáztizennyolc trafik van s ezekben összesen elárusitással leg- j alább is ötvenezer ember fog'alkozik. A helybeli j m. k. dohánygyárat is beleértve, van az országban tizenhárom dohánygyár; a mienket ide nem számítva, a tizenkettőben van összesen 12.299 munkás, valamennyi állandó; ezek előállítottak a múlt évben 355.446,765 (azaz háromszázötvenötmillió és négyszáznegyvenhatezerhétszázhatvanöt) db. szivart s közel ötszázmillió szivarkát. Ezen kívül még hatvanháromezer kg. tubák, tizennégy- millió és hétszázezer kg. pipadohány készült. Aki azt szeretné tudni, hogy melyik szivarnemből fogyott el a legtöbb, annak megmondhatjuk, hogy a rövid (21/a kros) szivarok a legkelendőbbek, mert abból 1890. december 31-ig egyszáz^ tizenötmillióháromszáztizenhétezer és 370 db. fogyott el. Azt sem érdektelen tudni, hogy a múlt évben Magyar és Horvátországban összesen pipadohány, szivar-, és szivarkáért dohánykedvelőink kerek számban harminchétmillióhétszázkilencven- kétezerkilenc-száznyolcvannégy forintot adtak ki. Ez a rengeteg pénz füstbe ment. Mondom : füst, füst! Sokan azt hiszik, hogy a dohánynyal való foglalkozás ártalmas. Szó sincs róla. Az elhalálozások aránya az elmúlt évben o.4í°/0 volt. A legkedvezőbb viszonyok Debreczenben voltak, hol 700 munkás közül 3 halt meg ; hanem az a három akkor is meghalt volna, ha a patikában lett sunk, különösen itten Málczán igen rögös, sokszor döcögős utain, egymást vigasztalva, egymást biztatva mindenkor együtt szívben és lélekben. Életében igen igen sok sérelmet és méltatlanságot szenvedett, melyet azonban kárpótolt azon valóban nagyszerűen nyilvánult részvét és ragaszkodás, mely a végtiszlelet megadásánál jó- akaratu tüntetésben nyilvánult iránta. Huszonkét lelkésztársa, több katolikus lelkész, nagyszámú értelmiség, a szomszéd községeknek va'láskülömbség nélkül kürülbelül 1000 főt meghaladó népe kisérte örök nyugalomra, a közbecsülés és tisztelettel párosult szeretett barátomat, aki nem külső udvariasság, de reális belérték szerint porlandó testében egy, a szó legteljesebb értelmében, vonzó lélek volt. A málezai parton messze látható templomok mellett nyugszik ezen fönkölt szellemnek földi maradványa. A kegyelet könnyével meghintett sírja állandóabban, mint bármily érc- vagy kőemlék, tanítani fogja a legkésőbb utókor maradékit is, hogy embertársaiknak tiszteletét csak vallásos buzgóság, becsületes, nyílt, igaz jellem, fáradságot nem ösmerő munka, önzetlen felebaráti szeretet biztosítja (Szerdahelyi £ános, málezai rk. lelkész. * A gyászolók sokaságához megilletödéssel csatlakozik a »Zemplén« is. Málezai távozásában (mert Böszörményi Károly volt a »Zemplén«-ben Málezai) egyik legrégibb, de mindig ifjú lelkű vezércikkírójának elhunytát gyászolja a .Zemplén.« Az idei húsvéti számba már nem érkezett meg tőle a kézirat. Tudakozódó levelünkre gyászjelentését kaptuk feleletül. Most aggodalmasan nézve körül kérdezzük : .mikor jön helyébe hasonló!1 . .. fájdalmasan sóhajtva mondjuk : Multis ille flebilis occidit — nulli flebilior, quam mihi !« * Sírja fölött Péter Mihály, ráskai ev. ref. segédlelkész, t. munkatársunk, mondott megható búcsúbeszédet. Mint a tölgy, u m.jkiemelkedik az erdő fái közül : úgy tűnt ő ki egyháztársadalmunk tagjai felett. Koronája volt a tisztesség, méltósága a higgadt bölcseség; magasra és mélyre látott, mint a sas. Illyés volt, Iánglelkü Illyés. Óh! amint kigyult arcán a nemes tűz, amelyet szivével és evangyél- liumi szerelmével táplált, hogy borult térdre a hitetlen s lett a félénkből bátor, a gyengéből erős . „ E férfiú nemcsak a szó erejével, hanem a toll hatalmával is terjesztette a tudományt, az igazságot és a világosságot. E férfiú iró is volt ! S mintha látnám, amint a minket jellemző ezer gondjaink és bajaink között is időt keres, hogy papírra vesse forrongó agyának és nemes szivének gondolatait, s lelkének kincses tartalmát, a melyet különben csak mi ismertünk volna: a hir messze- földre vitte szárnyain, — szerezve becsülést és tiszteletet nevének... Sokan vesztettünk sokat e férfiúban, de öt magát egészen el nem vesztettük, mert az ilyen ember, ha meghal is él. Szelleme, lelke itt lesz közöttünk, buzdítva, intve az általa hátrahagyott példákra. Az ő tettei sirhalmára ülnek és fennhangon fognak beszélni. Folytatás a mollnklßton volna alkalmazva; ez a velők született betegségnek, az életnek eredménye volt. Vannak dohánygyári munkásnők, kik 65 — 75 évesek és egy ugyanazon gyárban negyvennegyvenöt esztendőt töltenk el, eszükbe sem jut nyug« dijba menni, kiki elvégzi a dolgát, s akárhány ilyen van, aki egész szolgálati ideje álatt még csak beteg sem volt. Sőt ellenkezőleg, azt tapasztaltuk valami 6—7 évvel ezelőtt, midőn a Fiúméban kiütött kolera olyan veszedelmes arányokat öltött, hogy épen a járvány ideje alatt az ottani 2224 dohánygyári munkásnő közül egyetlenegy sem halt meg ! Sajátságos, hogy az emberek legnagyobb része nem magával, hanem másokkal törődik. Rendesen a pipás ember szokta mondani, hogy : »azt hiszem, gondolom, nem lehet máskép, megárt a dohánygyártás a lányoknak !“ A nem pipás ember meg a pipára mondja: »Hej, megárt a füst, a mellre nehezedik, tüdőbaj, mérgezés, persze hogy mérgezés! Hogy is ne? Nikotin! Hát nem méreg a nikotin !« ? Nos igen, méreg. Épen az a méreg a jó benne ; ez a narkotikus, bóditp hatású méreg adja meg a dohánynak értékét; nikotin átlag csak 2°/# van a dohányban s az sem jut mind a testbe, mert sok vesz el a dohánykezelés alkalmával. Természetesen túlhajtva az élvezetet, bár az megárt s kellemetlen érzést ébreszt, de hiszen túlhajtva, mértéktelenül élvezve megárt az étel is, mint azt bankettek alkalmából tudhatjuk, megárt az ital is, mint azt pincézések alkalmából nemkülönben tudhatjuk. Hanem mérsékelten, passzióval élvezni egy jó szivart, vagy egy jó pipa dohányt; érezni, milyen kéjelmesen enyhíti ideg- és izom- feszültségünket ez az ébren-alvás : azt csak az tudja, aki határt tud szabni szenvedelmeinek.
