Zemplén, 1892. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1892-04-10 / 15. szám
Melléklet a „Zemplén“ 15-ik számához. Mester István, szerencsi járási szolgabiró, a vármegye bizottsági tagjaihoz intézett leveleiben ( tudatja, hogy a májusi közgyűlésen netalán meg- I üresedő főszolgabírói székek bármelyikének elnyer- | hetéseért pályázni fog, egyszersmind kéri, hogy , őtet e szándékában szavazataikkal támogassák. — Gaizler József br., kinek jelöltsége iránt újabban igen előkelő helyeken is élénk érdeklődést tanúsítanak s pártja számban és erőben napról-napra gyarapodik, lapunk útján is kéri a vármegye t. bizottsági tagjait, hogy bizalmukkal megajándékozni és a főjegyző- választás eredményéhez mérten őtet az újhelyi, esetleg a szerencsi főszolgabírói szék után irányuló törekvésében, tizenhét éves szolgálati múltjának méltánylásával s becses szavazataikkal céljához juttatni kegyeskedjenek. — Bárczy Benedek szolgabiró, arra az esetre, ha Bar- íhos József megválasztásával a sztropkai j. főszolgabírói széke megüresednék, pályázik és a választó közönség részérő, célja eléréséhez szives támogatást kér. Dél-tiroli levelek. in. Aroo, 1892. Tavaszelő 20-án. Utóbbi levelem ott hagyám félbe, miszerint a m. hó 17-én—először ittlétünk óta—havazott. Másnap azonban ismét szép napunk volt, s a hó a völgyben ismét teljesen elenyészett. Ámde 19-én ismét beborult, havazott, 20 án essöre változott, s a hó végéig csak kivételes rövid időkre láthattuk néha a napot. Éjjel ugyan nem fagyott, de viszont nappal sem volt többé az a kellemes meleg. A farsang utolsó három napján kiáltós tarka jelmezekbe, többnyire fejér-veresbe öltözött suhanc- fiúk járnak, kiabálva, bolondoskodva, mint nálunk ezt a zsidó-farsang alkalmával teszik. Húshagyó- kedden azonban minden ember nekimelegszik. Vesznek apró kemény cukorkákat, amelyeket — valószínűleg cukrászok megbízottjai — álarcban, jelmezben árulnak a sétányon, kiabálva: »Wurfbonbons« — »bomboni da gettó 1 cinquanta soldi il kilói* —és férfiak a nőkre, nők a férfiakra ha- jingálják, oly erővel, hogy némely nő olyforma, de sokkal könynyebb sodrony-álarcot visel arca védelmére, mint a vívás-tanulásnál használunk. Későbben, midőn még jobban belejönnek, férjfi férjfit és nő nőt is meghajingál. A paraszt-gyerekek pedig szedik a cukorkákat a földről. Egyszóval ez valósággal a bolondok napja. Az itteni szőlős-kertekben a fasorok közt, amelyekre a szőlő fel van futtatva, szántják a földet. Az ekének nincs kereke, csak a levegőben lógó rudhoz van a szántó- és ekevas alkalmazva. A legközelebbi napokban négy férjfi és három nőből álló társasággal gyalog, valamivel több, mint egy óra alatt, átsétáltunk Rivába, a járás fővárosába, a Garda-tó partjának nyugot-éjszaki sarkánál. Ez már nagyobb és sokkal csinosabb város Ar- conál, éjszaki végállomása a Gárdái gőzhajónak (déli végállomása Peschiera). Megnéztük két igen szép egyházat, egy nagy laktanyáját (de csak kívülről, mert be nem eresztik az embert), amelynek felvonó hidja van, s elzárva rövid időn át védhető is lenne; azután egy kis csolnak-kirándulást tevénk sor ezüstös peremet kap, mintha tündérek hímez ték volna ki egy pillantás alatt. Egyszere elválik az egész felső vonal s emelkedik felfelé. Lehunyom szememet azt hive, hogy álmodom az egészet; de nem volt álon, ismét tágra nyitott szemmel látom, mint emel - kedik feljebb feljebb s mindég halványabb lesz, mig végre szét oszlik, elszáll. Ködpára volt az is, mely eltűnt, mint a mily gyorsan eltűnt az a kedves kirándulási idő mert hisz : ^Nera tarthatnak örökké Azok a szép napok4. Nagyon megörültem, midőn később hallottam, hogy rajtam kivül még más is megfigyelte ezt a nem mindennapi tüneményt. Amig lelkünk egyik hegycsúcsról a másikra és onnét a felhőkben repkedett, nem is vettük észre, mit mivel velünk ami oláh szekeresünk macskalovaival s kenderkócmadzag-kötőfék-hámjával Csak midőn a belényesi állomáshoz értünk, éreztük a versenyfutás hatását. Tanácsoltam is, hogy jó lesz a zörgő oldalbordákat megszámlálni, nem maradt-e el vagy egypir. Nem azokat az átidomitott, mindig zörgő bordákat értem, azok nem szoktak elveszni, még az ilyen útban sem, pedig talán némely férj nem is búsulna nagyon utána, hanem az ős eredetüeket. S csakis midőn azoknak teljes számban voltát konstatálták az orvosok; szálltunk nyugodtan a belényes-vaskohi vonatra. Ezeknek a vaskocsiknak már jobb a hámjok, és meg is vagyon irva a Belényes vidékének ismertetőjében, hogy a vonat törekedik elérni állomásait. No legalább kipihenhetjük magunkat I (Vége köv.) a Gardán. Az idő csendes lévén, a tó gyönyörű kék színben tükrözé vissza az eget, s a gyémántok j szépen ragyogtak a viz színén. így nevezik itt azon fénytüneményt, amely azáltal támad, hogyha ! tulajdonképeni szél nem fuj is, egy kis mozgása t mégis van a tó felszínének, s az ebből képződött különben alig látható hullám élén a napsugarak egy egy ragyogó kis csillagot képeznek, amely pillanatra felmerül, elenyészik, de már akkorra ismét más tűnik fel helyette. A csolnaknak, vagy talán inkább ladiknak ; kellene mondanom, nem lapos az alja, de éle van, amit németül Kiel-nek neveznek (magyar nevét < nem tudom) a’mely egy részről az oldalra dőlést j akadályoztatja, másrészről a vizet hasítván a ladik haladását megkönnyíti. Kérdésünkre, hány ember ülhet belé, azt felelték, hogy 8 —10, tehát heten bátran bele ültünk. Egy markos olasz jött evezni — egyedül — és vitorlát is hozott magával, de nem tette az árbocra. Mint utóbb mondá, azt hivé, hogy majd ha az öbölből kijutunk a szabadabb helyre, onnan vissza vitorlázunk; de nem volt kedvező szél, sőt a csekély szellöcske is épen ellenkező volt; tehát a vitorlát nem használtuk. Csolnakunkon különben semmi kormány se volt, s az ember nem ülve és rántva evezett mint nálunk, de állva két kézzel, két evezővel előre lökve, mint a velencei gondolások. A tó felett három sirályt is láttunk repdesni: nekem nagyobbaknak és nem oly fejéreknek látszottak, mint a mi tangáink Rivából á tó nyugati partján emelkedő meredek szirtes hegyoldalon egy igen érdekes mű-ut vezet Brescia felé, erős emelkedéssel, helyenkint sziklába vágva, helyenkint alá épitve, három alag- uton át, mig az utolsón át az ut egészen eltűnik, behajolván nyugatra a hegyek közzé a Ledri tavához, a melynek vize a Ponal-esésen a Garda tavába ömlik. Kijővén a tóból, néztük a Gárdái gőzös kikötését, a melynek utasait, (illetve ezek pogygyá- szait) itten osztrák és olasz pénzügyőrök együttesen vizsgálják ; s ezután a vonatra ülvén 3/4l-kor, vagyis ebéd idejére, visszaérkeztünk. * De nevezetes nap viradván Zemplénre — főispánunk székfoglalásának 10 ik évfordulója — e hó 5-én családomtól búcsút vevén, d. e. 10 óra 38 perckor hazafelé indultam, gyönyörű szép tavaszi meleg időben. A nagói állomás felé közeledve a hegyről a Garda tóra nézve még sokkal inkább élveztem a nagyszerű tájképet, mint ide érkezésünk alkalmával és a Móri állomáson Alá felé nézve a gyönyörű havasi tájat. Franzensíeste mellett alkonyaikor ki kellett szállnom, mert a vonat, melyen jöttem, innen Innsbruck és Bécs-felé megy és valóban meglepett a hives szél, amely miatt felső ruhámat fel is kellett öltenem. Nem sokára össze volt állítva a Magyar- ország felé menő vonat is, a melyen az állomástól a várhoz vissza és szorosan a vár alatt kanyarodtunk, úgy hogy a lőréseket botommal elérhettem volna. Mindjárt a vár alatt egy roppant mélységen át vezet a vasút, de mivel nem sokára besetétedett, Tirol ezen keleti részéről, Karintiáról és Stájer-országról, s melyeken éjjel jöttem át, alig tudok mit írni. A mennyire mégis láthattam, mindenütt teljes téli időben jöttünk. Pragerhofnál bejött egy bajusztalán kalauz a kocsimba a melyben Franzensfestétöl szinte mindig egyedül voltam, megtudni, hol akarok kiszállni. Beszéd közben észre vevén, hogy magyar vagyok, magyarra forditá beszédét. Már Magyar-országban voltam, midőn teljesen megvilágosodott; egész lapályon, de ilt is minden a legteljesebb téli színben. Az egyik állomásnál ismét bejövén hozzám a kalauz, mondá, hogy tegnap olyan hóvihar dühöngött ottan, hogy épen azon állomáson három órát kellett a vonattal vár- niok, mig tovább mehettek. A Balaton és a Velencei tó részben jéggel volt borítva. Szerettem volna most oly útitársat, aki a pákozdi és tétényi ütközetben részt vett, hogy a helyszínén beszélt volna nekem azokról. Délelőtti 11 órakor, tehát épen 24 óra múlva érkeztem meg Botzentől folyton gyorsvonaton Budára. Itt már a hó kevesebb volt. Délután 2 óra tájban ismét a gyorsvonattal hazafelé közeledvén, a hó mindinkább kevesebb lett, sőt nemsokára egészen elenyészett. Szerencsnél beseté- tedvén, a zárt kocsiban észre sem vettük, hogy vonatunk erős éjszaki széllel küzd, csak a temérdek szikrát láttuk a vonat mellett csillogni, és nem képzeltük miért állott meg vonatunk kétszer is oly helyen, ahol nincs állomás. Végre Petrahó mellett már ismét minden fejér volt és a pataki állomástól kiindulva a vonat ismét megállóit, Végre, némi késéssel, hazaérkeztünk, tudvalevőleg oly csípős éjszaki vihar kisérte hóesés közt, hogy mig a városba értem, a fülem majd elfagyott. DMatolai Etele. Hírek a nagyvilágból. Madridban az állami rendőrség messze elágazó dünamitos összeesküvés gyökerét fedezte föl. Az összeesküvők célja az volt, hogy a királyi palota, a képviselőház és az összes középületek, előre meghatározott napokon, levegőbe röpittesse- j nek. A királyi palotát f. hó io-én, virágvasárnapján, a nagymise alatt akarták szétrombolni. Lengyelek ünnepe. A raklovicai győzelem évfordulóján, f. hó 3-án, Krakkóban emléktáblát lepleztek le azon a házon, melyben a lengyel szabadságharc hős vezére Koszciuszko lakott. Pétervárról jelentik, hogy az ottan épült puskapor gyár egyik osztályában, amelyikben a füst nélkül robbanó puskaport készítették, f. hó 3-án nagymennyiségű gyúlékony anyag tüzet fogott, minek következtében az egész gyár a levegőbe röpült. Több száz munkás vesztette életét. Hírek az országból. Honvéd emlékünnep. A tápió-bicskei csatában. 1849. ápr. 4-én, elesett honvédek emlékére N.-Káta és vidékének hazafiasán érző közönsége, hagyományos szokás szerint, most is kegyeletes ünnepet üít. F. hó 3-án este négy ezer főnyi közönség vonult ki zeneszóval, zászló alatt fáklya- fénynél a temetőbe, hol a hősűak közös sírját megkoszorúzta. A református zsinat folyó hó 4-én befejezte második ülésszakát. A harmadik ülésszak csak valamikor november elején kezdődik. Különfélék. (Legfelsőbb adomány), ófelsége a király, kabinet-irodája utján, Skiba János dávidvágási tanító részére 15 ftnyi kegyes adományt küldött. (Személyi hirek,) Matolai Etele alispán, mint magán leveléből értesültünk, a húsvéti ünnepeket még Arco-ban szándékozik tölteni s onnan családjával együtt csak e hó 20-ika táján készül hazaköltözni. (Az újhelyi főgimnázium uj épülete) A vall. és közokt. minister küldöttje, Meixtur kir. építészmérnök, f. hó 8-án járt városunkban a gimnázium régi épületének körülnézése és ez- uj épület számára kijelöt telek megtekintése végett. A főispán Öméltóságánál tartott értekezlet alkalmával arról beszélgettek, hogy a gimnázium jelenlegi épületében a r. k. elemi iskola lenne elhelyezendő, a főgimnáziumnak uj épülete pedig az elemi iskolának mostani helyén s onnan tovább folytatva emeltetnék. E terv megvalósitása mellett szépészeti tekinteteken kivül célszerűségi okok is harcolnak. Egy ilyen az is, hogy a tervezett elhelyezés szerint a főgimnázium uj épületével a rendház árkád-folyosóval egybekapcsolható lenne. — Az építkezés, föltéve, hogy a kérdésnek magánjogi részei könnyű szerrel megoldhatók lesznek, és alattomban értve, hogy ez a javaslat, mely a városra és az érdekelt közönségre újabb megerőltetést nem róna, a minister jóváhagyásával találkozik, még ebben az évben megkezdhatő lesz, — miből az is következik, hogy a VIII. osztály ideiglenes elhelyezéséről szintén gondoskodni kell. (Városi ügyek.) A képviselőtestület folyó hó 4-én tartott közgyűlést, melyen a következő tárgyak képezték a napirendet: a dohány és szivargyár kiépítéséhez a kincstár által megvett terület eladására vonatkozó szerződést névszerinti szavazással elfogadták. A főgimnázium ügyében megkötött szerződés módosítás végett leküldetvén, a már megszavazott hozzájárulási összeg leszállítására vonatkozó pont kihagyása elhatároztatott, ellenben az uj tornacsarnok felépítése iránt való kötelezettség elvállalását a képviselőtestület nem fogadhatta el, mert arról a megejtett tárgyalások során szó nem volt és mert az anyagi erejét úgyis túlhaladott eddigi elkötelezésein felül több áldozat hozatalába bele nem bocsátkozhatik, mi végből a szerződés ezen pontjának kihagyása iránt a nm. vallás és közoktatásügyi m. kir. minister feliratilag felkérendő lesz. — A kövezési bizottság javaslatát a módszer megállapítása iránt kinyomatni és kiosztatni rendelték. — Végül a kövezed vám és piaci helypénzszedés házi kezelésének megállapítása és elfogadása iránt a harminc nap közbenjöttével megtartandó közgyűlés határideje május 5-ik napjának délutáni 3 órájára tűzetett ki. (Ujhely kikövezése.) Tudvalevő, hogy Ujhely város magisztrátusát az utcakövezés rósz volta miatt felsőbb helyekről erősen szuttyongatták. A képviselőtestület, az utcáknak célszerű s a kor , kívánalmainak megfelelő karba hozása tekintetben adandó javaslattétellel egy küldöttséget bizott meg. A küldöttség megbízásában eljárván, javaslatát a képviselőtestület elé terjesztette. E szerint a Kossuth-utca, Sséchényi-tér, Rákóczi- és Kazinciutcák lennének első sorban kikövezve éspedig a tokaji
