Zemplén, 1892. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1892-04-10 / 15. szám
Sátoralja-Ujhely, 1892. április 10 15. sz. Huszonharmadik évfolyam. Zemplén. Társadalmi és irodalmi lap. ZEMPLÉN-VÁRMEGYÉNEK ÉS A ZEMPLÉN-MEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLETNEK HIVATALOS LAPJA. | MEGJELENIK MINDEN ■V-A.S-Á.E3ET-A.F. ELCFl'ITES ÁS. Égős* évre 6 frt. Félévre 8 ,, Negyedévre 1 frt 60 kr Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. tóllr&tqi nem adatna vissza. Egyes szám árs 30 kr. A nyílttérien minden gar- moudnor dijja 30 kr. EI2DETÉS DÍJ hivatalos hirdetéseknél; Minden egyes sző nt&n 1 kr. Aaonfelfll bélyeg 80 kr. Kiemelt diszbethk ■ körzettel ellátott hirdetményekért térmérték saerlnt minden O centiméter után S kr si&mittatik. Állandó hirdetéseknél kedvezmény nyujtatik. Hirdetések a „Zemplén“ nyomdába küldendők. A szőlők rohamos pusztulásának okai s az amerikai szőlők jövője Tokaj-Hegyalján. (Két cikk.) II. Miután az amerikai szőlők részint, mint di- rekttermők, részint, mint alanyok használhatók, erre való elhatározásnál, hogy melyiket ültessük, nagyon óvatos választással kell élnünk. Mert, ha a direkttermőt választjuk, úgy a talaj fizikai alkotásán kívül, a helyi klimatikai viszonyokat is számba kell vennünk, amenynyiben ezektől függ a termés fejlődése, beérése ; továbbá a kriptoga- mikus betegségek nagyobb-kisebb mértékű terje-| dése, s végre a vinyegének téli fagyokkal szemben ellenálló képessége. Azért olyan fajtát kell választanunk, amely a helyi klimatikai viszonyok közt bő termése mellett jól értékesíthető bort teremjen, ne legyen nagyon fogékony a kriptogamák iránt s jól álljon ellene a téli fagyoknak. És miután a direkt- termő amerikai szőlők sejtszöveti szerkezetre nézve kisebb-nagyobb rokonságban vannak honi nemes fajainkkal, s igy a filloxerával szemben változó fokú ellenállást tanúsítanak : tehát arra is kell ügyelnünk, hogy olyat válaszszunk, amely na- gyobbfoku immunitással bir. Az amerikai szőlők általában, mint direkt- termők nem nagy szerepre vannak hivatva a sző- lőkulturában, hacsak az intenzív festőanyagukat nem veszszük számba; mert termőképességük nagyon közepes, boruk sajátságos vad, — róka- és egyébb izű. Azonban alanynak kultiválva, tehát az európai tőke-gyökerek kicserélésére, igen nagy fontosságúak. A tőke-gyökerek kicserélése, mint tudva van, közönséges ojtás utján történik, mely művelet, az egyfajta szőlők megújításánál, eddig is gyakoroltatott nálunk, csakhogy nem volt olyan fontos, mint jelenleg, amikor ettől függ nemes szőlőink életbemaradása. Hogy ha az ojtás egynemű lajszőlők közt történnék, úgy misem volna könynyebb, mint nemes szőlőinket a kellő feltételekkel bíró talajban megvédeni a fillokszera-invázió ellen. De mert itt a létfeltétel céljából két különböző fajt, tehát a sejtszöveti szerkezetre nézve nagyon elütő növény egyedeket, egy egységes egyeddé akarjuk összeforrasztani s igy nagyon viszonylagos sikert érünk el; és ezen sikerrel is csak odáig jutunk, hogy oltványaink élettartalma legfeljebb 8—12 évre terjed ki. Mi legyen hát tulajdonképen az ojtás ? Nem egyébb, mint az alany és nemes vessző a kérget és fát növesztő sejtszöveteinek (kambium) egymással szoros érintkezése ; melynélfogva az átszi- várgás törvénye alapján megindittatik köztük a kölcsönös táplálkozás, s mely eredményében a két egyed összeforrására vezet. Ebből következik, hogy szabályos és zavartalan táplálkozás, s igy tehát az alapos összeforradás is, csak azon esetben állhat be, ha a két egyed kambiuma alkotására nézve teljesen megegyezik egymással, azaz : ha minél közelebbi rokonságban van az alany a reá ojtott vesszővel. Az amerikai szőlő-alanynak a sejtszövete, mint egy vadabb fajé, elüt a nemes szőllő sejtszövetétől és igy a kettő egymásra ojtva, ha meg is ered, soh’sem adhat olyan egységes tőkét, melyben a kölcsönös táplálkozás zavartalanul s igy az egész tőke növekedése egyenletesen történnék. A kambium sejtszövetei közt való különbség nagyobbodtával a tőke egyenletes növése s tartóssága fogy, ellenben a különbség kisebbedé- sével, úgy az egyenletes növése, mint tartóssága növekedik. Az amerikai ojtványoknál rendesen azt tapasztaljuk, hogy a tőke nemes része aránytalanul megnövekszik, az ojtás helye hatalmas dudorrá lesz, maga az alany stagnálni látszik fejlődésében. Mind ez onnan van, hogy az alany a maga szűk sejtéin át nem képes annyi táplálékot nyújtani a földből, menynyit a nemes vessző bő sejtjei befogadhatnak; s viszont, a bő sejtü nemes rész. a külső közegből vett feles táplálékát nem adhatja át a szüksejtü alanynak ; ennek következménye az ojtáshelyi dudorodás, a nemes rész szerfeletti megvastagodása és az alanynak fogyatékos növekedése. Addig, amig az alany sejtjei fiatalok, s eléggé ruganyosak, az ojtvány vegetációja rohamos, termése több, mint kívánatos ; de azután évről-évre a tőke mindjobban törpül, termése csökken, levélzetét csakhamar ellepi a Chlorotis és a rákövetkező tavaszszal már ki nem hajt. Ez, különösen Ripáriára áll, tehát azon szőlőfajra, melyben nagy ellenálló képességénél fogva, még a legtöbb reményünk volna, hogy vele a fillokszera ellen megvédjiik magunkat. Azon amerikai fajokon, melyek közelebbi rokonságban vannak a mi szőlőfajainkkal, az ojtás sikeresebb ; mert a megeredés százaléka nagy, a tőkék, bár lassan növekednek, de növekedésük egyenletes s igy élettartalmuk hosszabb. De a rokonság közelségének fokozásával fogy a tőkék fillokszera-ellenálló képessége. Mindezekből láthatjuk, hogy az ojtás utján való szőlőtelepítés még nagyobb körültekintést és több gondot kiván, mint az amerikai direkt- termőké; mert, ha pusztán Ripáriákra szorítkozunk és azokon akarjuk fentartani nemesfaju sző- sőinket, úgy a szerfelett kényes adoptációjuk miatt le kell szállanunk búzatermő földeinkre. Ha pedig a talajban kevésbé válogatós amerikai fajokat választjuk, melyek az ojtásra nézve kedvezőbb feltételekkel, de a fillokszerával szemben csekély ellenálló képességgel bírnak, akkor meg szénkénegezés nélkül nem lesz borunk. Lássuk most az amerikai szőlők nagyszámú fajai közül egyenként általános körvonalakban ismertetve, legalább azokat, melyek hazánkban is félig meddig el vannak terjedve. Az amerikai szőlők számtalan fajait felosztják : 1. Ripáriákra. Ismertebb változványai: Ripária sauvage, Ripária Portalis, Ripária tomenteux. Elterjedtebb hibridjei : Taylor, Solonis. 2. Vitis Aestivalis-okra. Általánosan ismert fajai: Cunningham (kaningem), Herbemont, Jaquez. 3. Vitis Rupestris fajra. 4. Vitis Berlandieri-re. 5. Vegyes hybrid fajokra, melyek közül ismertebbek: Othelló, Canada, Jork-Maderia és Vialla. A Ripáriák (eredetileg rivertides grapes, folyómenti szőlők) rendkívüli nagyszámú változ- ványaikkal, az északamerikai nagy folyamok alluviális, igen mély s fölötte termékeny partjait lepik el. S igy tehát, minálunk is, csak mély, termékeny és mészszegény talajban kultiválhatók sikkerrel. Termésük élvezhetetlen, tehát direkt- termőknek nem alkalmazhatók; alanynak azonban elég jók, mert a nemes vesszővel kellőleg T A ft C A, Bihari emlékek. — A ^Zemplén* számára irta: — Chyzer Kornélné I. Alig van szebb tulajdonsága az embernek mint a visszaemlékezés. Igaz ugyan, hogy valamint a szép és jó, úgy a szomorú napok emléke is megmarad, sőt fájdalom a roszszak mélyebb nyomokat hagynak magok után, mint azok, a melyeket vigan töltünk. Azért amennyire lehet csak a kellemesekre gondoljunk visszá. Úgy az én emlékezetem is túlszárnyal a borús kellemetlen napokon s meleg verőfényben sütkérezik a bihari hegység bércei között, hová múlt nyáron a m. orvos és természet vizsgálók gyűlése tagjainak kellemes társaságában jutottam. Oda vezetem olvasóimat is. Ámde azt előre is mondhatom : aki finyás, kényelemhez s jobb olvasmányhoz szokott, az ne jöjjön velem, az maradjon pipereasztala, kávéja és Marlitt regénye mellett. De aki rizspor és frufru sütögetés nélkül képes gyorsan elkészülni, uzsonára pörkölt szalonéval beérni hegyomláson, görgetegen sétálni — hol különben gyakran biztosabb a lépés, mint a sima parketten, azt elvezetem azon kedves fenyvesek közé, amelyeket bárhol mindig egyformáknak találunk, mintha egy anyának volnának gyermekei. Különben azok is ők, mert csak egy és ugyanazon talajban tenyésznek leginkább, de ott aztán övék a dicsőség. Ha kirándulásunkat sorrendbe akarom venni, úgy mindenek előtt Belényesi kell megemlítenem. Azt lehet mondani, hogy az egy szép völgy ölén nyugszik, mely körül a távoli hegyek koszorút képeznek, de felzavarja nyugalmából azon körülmény, hogy ezen városka egész népes környéknek, sőt még a távolabbi vidéknek is központja. Az az oláh fáta nem is számit, aki a belényesi vásárt meg nem járta, az sem baj ha vőlegény helyett csak egy kecskét szerzett; mert amely leány ilyen mekegö hozománynyal bir az már parthie, kit nem hagynak a suton. Közel három ezer vegyesajku lakosa jól meg fér együtt úgy a városban, mint a temetőben, mely különösen szép kissé emelkedett helyen fekszik. Egy kissebb városnak három nevezetes épülete szokott lenni: a templom, az iskola és a kórház ; templomai díszesek, iskolái ékesek, különösen a román nyolc osztályú gimnázium — de kórházat nem láttunk. Láttuk azonban vendéglőjét s pedig mondhatom rövid ott idözésünk dacára elég gyakran. Többen álmélkodva jegyezték meg, hogy ez a vendéglő hajdan fejedelmi lak volt, én pedig Petőfi-t idézve azt mondtam reá: s miért ne ? ha lehetett »az isten házából csárda* miért ne lehetne fejedelmi lakból is az, s lehet, hogy most tisztább szivü látogatója akad e vendéglőnek, mint aminö hajdan a palotának volt. Ezen alkalommal is valának ott a társaság tiszteletére rendezett diszebéden sokan igaz szivüek, kik csak szépet és jót kivántak egymásnak, sót e buzgalom túl is csapott mederén, mert a helybeli felköszöntők között akadt olyan is, ki terjedelmesen fejtegette, hogy milyen üdvös volna az olyan társadalmi rendszer felállítása, melyben a nők ne lennének kényszerülve megélhetési kereset után nézni, hanem kizárólagosan csak is az anyaság magasztos eszméjének élnének. Azt hiszem, hogy ennek a természetes hivatásnak egy nő sem mond ellent, csak a férfiak is tegyék meg e téren törvényes kötelességöket, mert anélkül az ige nem válhat testté. Belényésröl korán reggel indultunk Bihar- Füredre oláh szekereken, melyeknek magas, puha friss szénaülésére mint a labdák gurultunk fel; de amint a kocsi haladt, azonképen le is a kasba, amely szerencse, hogy nem volt lyukas, mert kiesett volna a sok kakas meg egyébb baromfi, mert akadt erre az útra az állatvilág minden fajából, még gyenge és kövér liba is, amit el lehet képzelni akár sülve az elemózsiás kosárban, akár sü- letlenül, kinek milyen a fantáziája Kezdetben lapályon, szántóföldek mellett visz utunk. Falu közeledtét diófa csoport jelzi, de olyan csoport, mely erdőcskének is beillenék, ami a mellett, hogy szép, még hasznos is. Majd dombos kopárságon haladunk, melynek egyhangúságát alig vesszük észre, mert egészen lebilincselik figyelmünket a távolabbi hegyek, a bihari Kárpátok, melyek festői csoportban borulnak egymásra, mig egy-egy völgy elválasztja őket. De ahol a völgy véget ér, ismét összeölelkeznek .mint a szerelmesek, vagy egymásra törnek, mint a vetélytársak. Egy-egy távolabbi csúcs kíváncsian kapaszkodik a többi lölébe, némelyiknek pedig már csak a feje búbja látszik. Csak a midőn mindég jobban közeledünk feléjök, a most már meredek hegyi utón, bontakoznak ki egyenként, elénk tárva plasztikus domborzataikat. S ezek még mind csak HOT Mai számunkhoz egy ív melléklet van csatolva.
