Zemplén, 1892. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1892-04-03 / 14. szám
amerikai fajoknak a kellő feltétellel biró talajban vagy csak keveset, vagy egyátalában nem árt. A franciák még a hetvenes évek elején kimondták azon elvet, hogy a filokszerától pusztuló szőlőt akkép lehetne megmenteni, ha azt oly faj- szőlŐre oltanák át, amely a filokszerának teljesen ellenáll. Tettek is számos kísérletet ezen irányban. Legelőször is az európai vadszőlót tartották ellenállónak, ez azonban nem vált be annak; mert csakhamar kiderült, hogy sejtszövetje ugyan az, ami a németé, s igy a filokszera mihamar végez vele. A sok kutatás után egyes szőlőgyüjtemé- nyekben rábukkantak az amerikai szőlő több oly fajtájára, amelyek filokszeravész közepette teljesen megőrizték üdeségüketi. Ezen felfedezés után a franciák Amerikára vetették magukat, s minden utógondolat nélkül arra nézve, hogy vájjon ké- pesck-c az amerikai vadszőlők Franciaország talajában prosperálni, rengeteg vesszőt hozattak, s azt széliében ültetni kezdték. Nem kellett neki 3 —4 év sem, midőn a csalódások egész serege érte a francia szőlősgazdákat, mert a jövevény szőlő nemcsak hogy magától indult pusztulásnak, hanem még a filokszera is pusztította. A maguk kárán okulva, végre rájöttek, hogy az amerikai szőlők csak nem mindenik fajtájának megvan a maga sajátos talaja s igy más idegen talajban nem marad meg. És ekkor Amerika vadon termő, nem különben a művelés alatt álló szőlőfajait és talaját tüzetes tanulmány tárgyáról tették, s rájöttek azon módokra, melyek szerint nemes fajú szőlőiket a filokszera-vészszel szemben továbbra is kultivál- hatják. És bár a rengeteg mennyiségű amerikai szőlővesszővel újabb kriptogamikus betegségeket is hurcoltak be, de mert millióknak kenyerét biztosították, ezért teljes háláját érdemlik meg a szőlőmivelő európai nemzeteknek. Hogy az amerikai szőlők abszolút ellenálló képességgel bírnának, ezt manapság, a kinek csak kis fogalma van a növéuyvilág élettanáról, állítani nem fogja. Különben, már az eddigi tapasztalatok is meggyőzhették hazánk bortermelő közönségét arról, hogy az amerikai szőlők csak viszonylagos ellenállást tanúsítanak a filokszerával szemo ben; mert ha a nekik meg nem felelő klimatikai, de főképen kedvezőtlen talajviszonyok közé jutnak, rövidebb-hosszabb idő alatt épen úgy elpusztulnak, mint az európaiak. Az európai fajszőlők bárminemű talajban, ha csak némi gondot fordítanak rájok, kielégitőleg diszlenek, tehát a talajban nem válogatósak, de még a klimatikai feltételekben sem. De másképen van ez áz amerikai szőlőkkel. Ezeknél csaknem minden fajnak megvan a maga sajátos talaja, sőt, bár nem főfeltételképen kiimája is. Ha tehát ezek bármelyike az ősi talajból a neki meg nem felelő talajba jut, elveszti üdeségét sárgaságba (Chlorotis) esik és nincsen művelési mód, hogy azt pusztulásában megakadályozza. Az amerikai szőlők a talajok iránt ezen viselkedését adoptácionak mondják. Az amerikai szőlők ellenálló képessége szerint szoros kapcsolatban van az adoptácio törvényével, melynél fogva csak az általuk kedvelt talajokban képesek teljes erővel megküzdeni a filokszerával szemben. Mert úgy kell ám vennünk, hogy a filokszera az amerikai szőlőgyökeren megél és szaporodik; de mert a gyökérzete nagyon gyors regeneráló képességű, minek következtében, a tóra rátaláljunk. Végre hozzá láttunk a szörnyű tortúrához. Kapaszkodtunk felfelé a meredeken izzadva és nyögve sok csetlés-botlás után elértük a fenyvestől már gyér tetőt. Nem hiszem, hogy nagyobb lett volna az öröme Stänley-nek, mikor a 7anganyika tavat megpillantotta, mint mikor mi az Ammer-Uvat vagy 300 méternyire alattunk elterülni láttuk. Valóban remek látvány volt 1 A nap éppen nyugodni készült és narancsszínű sugarai ezerszeresen visszatükröződtek a tó vizében. Észak felé a tó partja elenyészni látszott az alkony kékes fátyolában ; mig ugyanott a távolban egy vékony fehér füstfelhő látszott, ami a gőzhajó közeledését sejttette. Egynéhány vitorlás yacht, mint apró fehér pillangó, lavirozott az északi szél ellen, dél felé pedig az Alpeseknek panorámája tűnt szemünk elé. Az ember nem is tudta, hova nézzen. Néhány perc múlva, miután már kigyönyör ködtük magunkat, lementünk a tó partjára Fi- schenbe, hol a partszéli restaurációban hatalmas étvágygyal pusztítottuk a délről maradt u. n. Schlegel-Bratent, a bajorok egyik fő ételét, melyet nem hiszem, hogy egy jó magyar koszthoz szokott válogatós gyomor, a legnagyobb éhség mellett is, dünynyögés nélkül tudna elfogyasztani ? De hát nekünk, művészeknek, ez nagyon jó volt. Mi nálunk az étkezés mellékes, csak legyen valami, az mindegy már, hogy mi. Egy művész-gyomor elbír mindent. Búcsút véve a szép pincés-lánytól, nagynehezen elhelyezkedtünk egy úgynevezett grönlandi lélekvesztőben, amelyben helyünk alig lévén, jóformán egymás hátán ülve és vigyázva arra, nehogy egy merészebb mozdulatot tegyen valamelyikünk, mert máskülönben irgalmatlanul ha a fiatal sejtszövetü gyököcskék el is pusztulnak nodozitások folytán, de a gyorsan fásuló gyökérzet nyomban újakat, már újakat sarjaszt. Maga a belső gyökér fásabb s keményebb ; bélsugarai tö- möttebbek az európai fajokéinál, s igy, ha a már fás gyökerek támadtatnak meg, akkor a megejtett sebek körüli duzzadások, a gyökérnek csak is a felsősejtrétegére terjednek ki s nem érintik a belsőgyökerét. Ezen sebes helyek csakhamar megszáradnak és mint az apró varak a gyökérről lehullanak, ezzel megvan akadályozva a rohadás, amely tulajdonképi megölője a filokszerától megsértett gyökérnek Mihelyt azonban az amerikai szőlő nem jut a kedvező feltételekkel biró talajba, úgy a letért való erős küzdelemben gyökérzetének sejtedényei meglazulnak, a gyökér növesztő ereje fogy s a meglévő fiatalabb sejtü gyökerek oly lassan fásulnak, hogy azokon csakhamar erőtvesz a filokszera. Ha tehát amerikai szőlőkkel akarunk védekezni a filokszera ellen, mindenek előtt tisztába kell jönnünk a betelepítendő földterület talajának fizikai összetételével, nem különben kémiai alkotásával. A talaj fizikai összetételéből megtudjuk annak'laza, vagy kötött állapotát, nem különben a vizet megtartó, vagy átbocsájtó képességét, s igy tisztába jöhetünk azzal, hogy az azt alkotó agyag, homok, mész és vastartalom mily magas százelékban van benne. Mihelyt az agyag, de különösen a mész magasabb százalékkal a homok rovására emelkedik, akkor ezen talaj nem felel meg az amerikai szőlők adoptációjának. Ripáriának, amely legellenállóbb az amerikai szőlők közt, ősi talaja a köyetkező : a talaj külső alkotása tiszta föld; fizikai alkotása: agyag 65#/0, homok 27%, mész 7°/0 végre a humus 0-3°/0- Ez tehát azon talaj a melyben Ripária ősidők óta él; következéskép minálunk is csak a fennebbi fizikai összetételű talajban fog diszleni. Általában véve a franciák eddigi tapasz-; talatai után indulva — mondhatjuk, hogy az ame-| rikai szőlők legtöbbje, csakis a mészszegény s| laza talajban, tehát erősen homokos agyagban) képes jól növekedni. A mész és márga az, ami iránt igen érzékenyek az amerikai szőlők. így tehát a Ripária fajok legfellebb 10% mésztartalommal képesek megküzdeni, Jaquez, Ru- pestris és Solonis eltűrik a 20%, Othelló 40%-et; végre, a nálunk még kevésbé ismert Monticola, Cinerea és Berlandieri 40—60%-nál is diszlenek. A talaj kémiai alkotó részei, u. m. nitrogen, foszforsav, vasokszid és magnézium arányos avagy aránytalan jelenléte kevésbbé befolyásolják az amerikai szőlők adoptációját; egyébiránt egyikmásik alkotórésznek hiánya, ha ez a szőlő vegetációra hátrányos volna, manap igen könynyen helyreállítható mesterséges trágya segítségével. ILZCatliiászi József. Vármegyei ügyek. Vicinális utak. A vármegye alispánja a községi közlekedési (vicinális) közutak érdekeltsé- nek megállapítása, az érdekelt községek csoportosítása és a hozzájárulás arányának megállapítása szempontjából a közúti törvény 36 §-a értelmében tartandó helyszinti tárgyalásokat elrendelvén : ezek vezetésével 7huránszky László vármegyei II-od aljegyzőt, mint a közlekedési ügyek előadóját kifordulunk s ez nem tréfa e nagy tavon nehány kilometer távolságra a parttól. De szerencsére, hogy művészek vagyunk és azoknak nem oly könnyen esik bajok. Diesen mezőváros, gyönyörű fekvésű helytől éppen a tó partján még vagy két kilometer választott el. Addig is tehnikus bará tunk magyarázta nekünk a vitorlázás kéjeit és veszélyeit, hogyan kell lavírozni szél ellen és hogy szélvész esetén, hogyan kell beállítani a vitorlát, hogy el ne sülyedjen és sirályként ro hanjon. Úgy beszélt mintha már legalább is bejárta volna az Atlanti-óceánt vitorlás yacht-tal. De később kisült, amit már eleinte gyanítottunk, hogy még vitorla soha sem volt a kezében (majd erről később teszek említést.) O ezt csak teore- tice magyarázta. Mire hosszúlábú tehnikusunk nagyszerű előadásával készen lett, befutott lélekvesztőnk Diesen kikötőjébe. Tehát megérkeztünk szeren esésen. B ur rögtön ismerős vendéglőséhez vezérelt bennünket, ki nagyon megörült jöttünknek (úgy látszik mi voltnnk egyedül vendégek nála egy angolon kívül.). Rögtön szobát nyitott nekünk, mely pompás ágygyal volt ellátva, egyszerű, de kifogástalan tiszta bútorral. Hallatlan olcsó ott a szoba. Egy éjjelre 50 fillér, persze ez nálunk lehetetlenség ; ezt itten az is teszi, hogy nagyon ke vesen keresik fel ezt a tavat és idegenek nem is ösmerik, pedig sokkal poetikusab hely Starnbergnél és sokkal csendesebb. Az estét a tó partján töltöttük lombos fák alatt közönséges összetákolt asztalnál. Kis lámpa égett az asztalon, mely mellett vacsoránkat elköltöttük; a holdvilág teljes pompájában ragyogott ez a két ellentétes szin: a lámpának meleg fénye meg világítva kompániánkat, hátunkra pedig a hold bízta meg, ki is e tárgyalásokat a kir. áll. építészeti hivatal főnöke és az illető járási főszolgabirák közbenjöttével foganatosítja. Ezideig megtartották a l.-bénye-csanálosi, bekecs-monok-golopi, golop • szerencsi, s.-a.-ujhely-bereczkii, kis- és nagy-toro- nya-csórgői, n.-kövesd-kir.-helmeczi, lácza-cséke- ricsei és végül a semjén páczini vicinális közutakra vonatkozó tárgyalásokat. Folytatólag lesznek megtartva a nagy-mihályi. gálszécsi és a varannai járások területén még e hó folyamán, a három felső járásban pedig a jövő hónapban. Az idei fősorozás eredményei. Lapunk ez évi 12. számában fölemlítettük már a szinnai, bodrogközi, homonnai, s.-a.-újhelyi és sztropkai járások területéről szóló hivatalos adatokat. Most újabban még bárom járás fősorozásának eredményéről kaptunk tudósítást, mely szerint: 1. a gálszécsi járásban besoroztak 49 újoncot, vagyis a felhívottaknak 5%-át; íí, a szerencsi járásban Ii9et, vagyis 14% ot; it. a nagy mihályi járásban 50-et, vagyis 4% ot. — Távol maradt a gálszécsi járásban 970 bői 571, vagyis 59% ; a szerencsi járásban 816-ból 143, vagyis 17%; a nagy- mihályi járásban 1068-ból 620, vagyis 58%. A törvényhatósági útadó 1892-re hogyan vetendő ki ? Erre a kérdésre ad útbaigazítást a nmélt. m. kir. kereskedelmi minister a múlt hó 13-án 15.948 sz. a. kelt s lapunk mai számának Hivatalos Rész-Cazn foglalt körrendeletével, — melyre innen is felhívjuk a községi és körjegyzők figyelmét. Levelezés. Taktaköe, 7892. mire. 29. A Szabolcs megyéhez tartozó Csobaj község tanácsházában ma d. e. a taktaközi és a szomszédos községek képviselői igen érdekes ,uti gyűlést« tartottak. T.-Ladány, Tar dós, Csobaj, Báj, Pthrügy és 7.-Kenéz taktaközi községek képviselőin kívül, mint akiket az ügy legközvetetlenebbü! érdekelt, ott voltak még : 7.-Dada, Dob, T -Harkány, Szerencs, Zombor, Tarczal és Tokaj községek képviselői is, kik szinten kissebb-nagyobb mértékben érdeklettek. Afelett akartak volna határozni, hogy a Taktaköznek legyen-e járható útja, vagy nem ; s merre : de amilyen fatális rósz s idenkint csaknem járhatatlan Szabolcs-megye e derék vidékének, mint mondák, mostoha gyermekének útja, — ép oly döcögősen, bizonytalan lépésekben folyt le ez a gyűlés is. A határozatot csak nagy nehezen sikerült két órai zsinatolás után az elnöknek ki mondani, mivel egyik sem akarta a másikat semmiképen megérteni. Különben a gyűlés lefolyásáról következőkben tudósicom a »Zemplén« t. olvasóit. Az érdekelt képviselők egyhangúlag kikiáltották Patay József, báji nagybirtokost elnöknek, Krecsák Lajos csobaji körjegyzőt értekezleti jegyzőnek — és ezzel az értekezlet meg lett alakítva. Most már következhetett volna a tárgyalás. De hát mit tárgyaljanak tulajdonképen ? — ez volt most a főkérdés. Az értekezletet a pthrügyi jegyző és biró hívták össze, kik jelezték ugyan a meghívóban a tárgyat, de minthogy a pthrügyi jegyző családi körülményei miatt meg nem jelenhetett, Folytatás a m8llBklet«n. I ll—lllll—MMMaa—BflMfcJBgE——MH—— hideg kékes fénye vetődött valamint a körültünk levő tárgyakra is. A szomszéd asztalnál egy nagyon vig kompánia mulatott, úgy látszik, hogy ben- szülöttek, mert rettenetes jodlizást vittek véghez, amibe aztán mi is nagyokat kurjantottunk. Másnap jókor reggel már talpon voltunk. A vendéglösné pompás tejfeles kávét szolgált fel nekünk, amelynél jobbat Bajorországban még nem ittam. Én hamarosan elfogyasztottam regelim és egyenest a vitorlás yacht felé vettem az utat, de későn érkeztem. A mi tehnikusunk már benne ült és roppant gyenge szél mellett elindult a kikötőből. Ä hogy kijebb ment a tóra, erősebb szél kapaszkodott a vitorlájába és most tűnt fel járatlansága. A szél megkapta a vitorlát és féloldalra fordította a csolnakot. Én hamar egy másikban kieveztem hozzá és igy kettőnknek sikerült a vitorlát lebocsátani. Tehnikusunk rettenetesen le volt főzve. Boszantottuk is eleget, úgy hogy szégyenében bele ugrott egy csolnakba és kievezett messze a tóra, csak délfelé mert visszajönni. Még négy napot töltöttünk itten sokat vitorlázva bejárva a tavak minden zugát és vázlatokat készítve búcsút vettünk ettől a szép helytől, gőzhajóra szálltunk és két óra múlva már eltűnt szemeink elől Diesen. A tó északi végén kötöttünk ki. Ottan aztán átszállva a miniatűr-gőzösre, mely oly keskeny folyón, mint nálunk a Rongyva, de persze szabályozva van, röpülve szállított bennünket. Egy fél óra alatt elértük Grafrath vasúti állomást és rövid idő múlva megpillantottuk a Frauenkirche sörös kancsó forma kettős tornyát, München egyik nevezetességét. Boruth Andor.
