Zemplén, 1891. július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)
1891-10-11 / 41. szám
41. sz. Huszonkettedik évfolyam Sátor alj a-Ujhely, 1891. október 11 ILÍflZITÉS is. Egész évre 6 frt. Félévre 8 „ Negyedévre 1 frt 60 kr Bőrmentetlen levelek ciak ismert keséktől fO' gadtatnak el. léilratoi nem adatna vissza. Egyes szám ára 20 kr. A nyílttérien minden gar- mondsor díjjá 20 kr. Zemplén. Társadalmi és irodalmi lap. ZEMPLÉNVÁRMEGYE HIVATALOS KÖZLÖNYE EIEDETÉ3I ZU : hivatalos hirdetéseknél; Minden egyes szó ntán 1 kr. j Azonfelül bélyeg 80 kr. Kiemelt diszbetük s körzettel ellátott hirdetmé- j nyékért térmérték szerint minden O centiméter í után 8 kr számittatik^ Állandó hirdetéseknél ( kedvezmény nyojtatik. Hirdetések a „Zemplén“ nyomdába küldendők. (megjelenik minden vasárnap.) A vármegye közgyűléséről. (Folytatás és vége.) Másnap, vagyis szept. 30 án, a folytatólagos közgyűlés az első napi közgyűlésről szóló jegyzőkönyvek meghitelesitésével d. e. 9-kor, igen kisszámú bizottsági tag jelenlétében, kezdődött. A felolvasott jegyzőkönyvek észrevétel nélkül meghi telesittetvén, főispán Öméltósága megemlítette, hogy a jegyzői kar a jegyzőkönyvek szép megszerkesztéséért csak gratulálhat magának. Több ministeri rendeletnek, ezek között az ebtartást szabályozó statútumot* 1 *) is megerősítő bel- ügyministeri rendeletnek felolvasása után — Horváth József, h. főjegyző, mint küldöttségi elnök, referált a Bodrog ármedrében fekvő Sára község áttelepítése ügyének mibenállásáról Minthogy a Sáraiak által az áttelepedésre B.-Zsadány község nyugati olda'án kiszemelt földterületnek birtokbavétele ez idő szerint el nem hárítható nehézségekbe ütközik, — a Lónyay Gábor jóvoltából B.-Zsadány északi végén számukra kijelölt térségek megszállására pedig hajlandóságot nem mutattak, — az áttelepítés dolga jobb időkre elhalasztatott. Hosszú és tárasztó vitára szolgáltatott alkalmat a főszámvevőnek O.-Liszka község 1889. 1890. és 1891. évi költségvetéseire vonatkozó azon javaslata, hogy a hivatalból elkészítendő költségvetési előirányzatok évi szükségletei és jövedelmei mily értelemben és mily eredményekkel állapíttassanak meg. Rimaszombathy Pál, biz. tag, mint O.-Liszka város képviselő-testületének (helyesebben a volt úrbéreseknek) szószólója, terjengős beszédével többször provokált elnöki figyelmeztetést, hogy a tárgyhoz egyáltalában nem tartozó kirohanásoktól őrizkedjék. Hammersberg Jenő Öméltósága az állandó választmány határozati javaslatának álláspontját védte. Az éles ellentéteket főispán Öméltósága iparkodott expiálni, ami sikerült is olymódon, hogy a város, mint jogi személy, a volt úrbéres közönség ellen támasztott kártérítési igényeinek érvényesítésével perre utasittatni határoztatott. — O.-Liszka város régi számadásainak ügye a »liszkai kérdés« második felvonását képezte, mily sok bonyodalom után végre abban a határozatban nyert megoldást, hogy a számadási iratok, az ügy rendbeszedése végett, igen pontos iromány-jegyzék mellett, a község elöljáróságának adassanak ki. Ham*) 1892. évi jan. hó l-én lép életbe s nálunk is kötelezővé teszi az ebadőt. Szerk. T A fi C A. Két nevezetes honfiak által, Európa és Ázsiában tett utazásoknak előadása *) Qui mores hominum multorum vidit et urbes. Herat. Első utazás. — A ^Zemplén* eredeti tárcája. — A’ messze földre terjedett háborúk, huzamos utazások, a’ kereskedési közösülés, ’s egyszóval mind azon újjitások, mellyeket a’ csinosodás a’ nemzetek közzé hozott, ’s mellyek annak esmére- teit mindig bővítik, ha bár néha erkölcsiségének *) Ezt az olvasmánynak érdekes, de történelmi becs és igazság dolgában meseszerü közleményt Dessewffy József gf. (1771—1843) kézirat-gyűjteményéből egyik t. barátunk volt szives hozzánk beküldeni. Annak idejében megjelent D. J. gf. szépirodalmi lapjának a Minerva-nak x825-iki évfolyamában. Toldy Ferenc (írod. tört. II. köt. 121-ik lapján) Jakslcs-ot és a Második utazásban szereplő Szabó Názáriust afféle Háry Já- nos-alakoknak fösti, kik a kor divatos szélhámosai voltak. — Néh. Szabó Károly, a kolozsvári tud. egyetemnek volt nagyhírű tanára, nemcsak hogy hitte azt a rokonságot, mely köztünk és a Lebedla-ból keletre szakadt, u. n. nagymagyarországi magyarok közt fenáll, de meg is volt győződve arról, hogy a kaukázusi cserkeszek, kik 1849-ben itt jártak s bennünk rokonokra ösmertek, a nagymagyarországi magyaroknak egyenes ágon leszármazott ivadékai, a mi testvéreink. A két tudós, Toldy S. és Szabó K. közül melyik jár közelebb a valósághoz, s nem-e szigorúan és tévesen Ítél Toldy Jaksics-iö\, kinek őszinteségben Dessewffy nem kételkedett : annak elgondolását a t. olvasóra bízzuk. — Itt még csak azt jegyezzük meg, hogy az érdekes régiséget úgy adjuk, amint vettük : egy szó-, egy vo- násnyi változtatás nélkül. Szerk. mersberg Jenő, ki e határozatot ellenezte, felebbe- zést jelentett be. Úgyszólván az egész délelőttöt lefoglaló, unalmas, nagy vita múltával, a d. u. folytatott közgyűlésen, üditőleg hatott a fizetésemelésre szo- rúlt vármegyei tisztviselők nevében Horváth J. h. főjegyző által fogalmazott és a belügyminis- terhez intézendő felirat olvasása. A szép feliratot egész terjedelmében ide igtatjuk: Nagyméltóságu Minister Űri Legújabb időben a sajtó minden árnyalatai felkarolták a tisztviselők helyzetének javítására irányuló eszméket, sőt egyhangúlag szárnyaltatják az örömteljes hirt, hogy a tisztviselők javadalmazásának kérdése immár az illetékes körök napirendjén a közel jövőben számíthat a megoldásra. Vármegyénk közönsége, egyrészt közvetlen tudatában az okoknak és érveknek, melyek az | eszmét, mint szoros értelemben elodázhatatlan államérdeket előtérbe léptették, — tapasztalva továbbá, hogy a magas kormány a törvényhatóságok ált 1 időnkint nyilvánuló nézeteket, a közvélemény leghitelesebb tolmácsát, komoly figyelemben részeltetni hajlandó volt: melegen karolta fel a vármegye állandó választmányának ez irányban hozzá intézett indítványát, s feliratot intézni határozta el, hogy ugyanazon elvek alapján melyek szerint az állami tisztviselők javadalmazása a magas kormány által célba vétetett, a vármegyék javadalmazását szabályozó 1883. XV. t. c. módosítása és a vármegyei tisztviselők fizetéseinek emelése iránt a törvényhozás képviselőháza elé mielőbb javaslatot terjeszteni kegyeskedjék Az elmúlt időben a közigazgatási tisztségek a vagyonos, magán és közjogilag egyaránt kiváltságos nemesi osztálynak úgynevezett snobile officium«-a volt. A köztisztség legfőbb jutalmát a közbizalomban találta fel, patriarkális feladatai inkább a hazafiság és erkölcsi kötelesség érzete, mint pozitív törvények parancsszavára töltet- t k be. Az átalakult viszonyok, az ál’ami fejlődés azonban meghúzta a határvonalat, meddig terjedhetnek az állam aspirációi és minő tevékenységek azok, melyekre a közügyek intézése körül a honoráciorok és önkormányzati testületekből különös jutalmazás nélkül számíthat és viszont mik azon igények, amelyeket a közigazgatás veszedelmeztetésével is, aligha eszközöltek jeles’b foganatot, mint azt, a’ mellynél fogva a’ tudni és tanulni vágyást, a’ hason példák által az emberek keblében felgerjesztették. A’ tudomány’ ezen szent szomjának köszönhetjük bizonyossan, hogy Nagylaki Jaksics Gergely, felserdült korában, 1804-ben, magát az éjszak felévé ló utazásra, főképen a’ Magyarok’ eredete kinyomozása végett, ráhatározta. Bécsben menedéklevelet kapván, Lengyel országon keresztül, számos kitérései után, másodíél esztendők’ elmúltával, Sz. Pétervárába hatolt, a’ hol Or- lay és Palugyánszky,*) ott letelepedett hazánkfijai által sok jeles famíliák esmeretségébe juta, a’ hazája’ nyelvein kivül, Francia, Német és Deák nyelveken is beszéllő ifiú. Utóbb Orlayval, titoknok képpen, Moszkaun, Grodnón, Kióvon és kis Tatárországon keresztül Siberiába haladott, hol Wagner kiküldött Ausztriai vándorlóval találkoLván, bejárta Sz. Archangelt és Kamcsatkát. Innen az Ázs:ai határokon, Samó és Irtits, homoktengerén keresztül a’ Caucasusi tartományokhoz ért, melly részét Asiának azért választá vi’sgálódásai tár gyáúl, mivel a Magyar nemzet hajdani itt létének nyomait fellelni kívánta és reményiette; ’s nem sokára, a’ Prometheusi, vagy is inkább Mágóg Magyar Pátriárkáról nevezett Camasusi***) nagy *) Sp. F. kiewi alkonzul hazánkfiától tudjuk, hogy egy Magyarországból Oroszországba szakadt és ott a tábornokságig emelkedett Palugyánszky csakugyan él Moszkvában, hol penziót élvez. Szerk. *') I linius azt Írja, hogy a’ Camasus név Scytha eredetű, ’s annyit tesz, mint nlvosus. így hát a’ Camasus nevet a 1 görögök’ s ő utánok a’ Rómaiak bizonyossan a’ hovas vagy havas-ból formálták. D—y. szoros értelemben vett végrehajtó közegei szakszerű és kizárólagos munkálkodást feltételező pályájuk dijjazásául az állam irányában formálhatnak. A vármegyéknek az 1883. XV. t. c. alapján alkotott szabályrendeleteiben megállapított tiszti javadalmazások a múlttal szemben kétségtelen haladásnak tekinthetők, de nem felelnek meg a törvény keletkezése idejében volt és annál kevésbé a mai viszonyoknak, midőn a megélhetés minden pozíciói megdrágultak, nincsenek arányban a hasonrangu állami birói tisztségek javadalmazásaival és egyáltalán nem elegendők arra, hogy a köztisztviselőt rangjához és társadalmi szerepköréhez illő megélhetéssel biztosítsák; hogy fontos és nehéz feladatukat az anyagi gondoktól függetlenül, lelkiismeretes és részrehajlatlan pontossággal teljesítsék. Úgy hisszük, nem szükség ezen föltevések igazságát konkrét adatokkal támogatni ; nyilt dolog, hogy a magas kormány bölcsen felismerte azt, hiszen a munkaerők okszerű szaporítása és a munka illő jutalmazása minden irányból helyeselt egyik sarkpontját képezi közigazgatási reformművének, sőt megnyugtatásul szolgál, hogy egy analog eset alkalmával f. évi julius 12-én kelt intézvényében sajnálatát fejezi ki, hogy »legjobb akarat« mellett sincs azon helyzetben, hogy az állampénztárból pótlékot folyóvá tehessen ; bátorkodunk azonban hangsúlyozni azon nézetünket, hogy a tisztviselők korigényeinek megfelelő javadalmazása a közigazgatás b irmely formáitól független állami szükségletnek tekintendő. A megújult alkotmányos korszakban ugyan is a közgazdászat, közművelődés terén és általában az államélet minden vonalán tértfoglaló rohamos fejlődés újabb és újabb törvények és rendszabályokkal halmozta el közigazgatásunk anyagát. Jelszavunk: a haladás, — párhuzamban a nyugati jogállamokkal. Mind ezen alkotások gyakorlati értékének első feltétele, egy jól iskolázott, hivatásának magaslatán álló, a kor jelszavát, a törvények szellemét megértő tisztviselői kar ; mely nélkül a törvény holt betű, írott malaszt, elzárt könyvtár. Tapasztaljuk, hogy a nemzet a haladás szép eszméjétől vezéreltetve, idegen intézményeket is kész jogrendszerébe átültetni ; kövessük hát a müveit nemzetek példáját a tisztviselők béreznek allyán, a’ Terek és Kóma vizek’ mentében, várakozásai betellyesedhetésének némelly előjeleit, dobogó szívvel már már pillanthatta. Ám de itt gyuladott lel benne a’ hazafiúi érzés, és azon kettőztetett tüzü indulat, hogy honn- fiaihoz juthasson. De miként, micsoda módok által járulhatna a’ független és minden egyéb népektől elválva élő Murzák (fejedelmek) eleibe ? bezzeg sajt 1 itt a’ fejkaparás 1 összebeszélt e’ végett a’ sok országokon járt, kelt, ’s az orvosi tudományt is értő és gyakorló Orlayval, hogy éjjel eggy ezen utolsóval esmeretségben levő Murzához mehessenek. A’ legnagyobb vigyázással kellett ennek történni; azért mert ezen Murzák felette kegyetlenül bánnak mind azon idegenekkel, a’ kik házok’ küszöbjein belépni merészlenek. Elvégezték tehát hogy czéljokat titkon vigyék kl; ’s egy Ír- rédi nevezetű*) mind Moszkva mind pedig Camasusi Magyar nyelven beszéllő Murzsához, kit Or- lay már egykor gyógyított volt, eggy biztos kalauz által magokat, minekutáuna a’ lehető bátorságot megszerzették, elvezettették. Ezen kegyes, független a’ Moszkva határoktól 15 mértföldnyire lakó úri embert, eleinten csak magában találtak, de ez utóbb kiparancsolta Rabi-Szolgai-karát és cselédjeit lakásaikból, mellyeket itt Dom-nak, Gudnó-nak neveznek, ezeknek látásokra felette megörültek Magyarjaink, — s az öreg Murza leülvén egy négy lábú alacson karszékre, így szóllítá meg a’ két utazót: »Hát honnét, meddig, mi végre atyafiak ? szabad a szóllás, nincs mitől tartani.« *) Más Magyar Urak’ nevei e’ tájjon : Hegyi, Völgyi, Pataki, Vitéz, Nagy, Kiss stb. D—y. Mai számunkhoz fél ív melléklet van csatolva.
