Zemplén, 1891. július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)

1891-09-27 / 39. szám

Melléklet a „Zemplén“ 39-ik számához.

vonattal érkezett az újhelyi vasúti állomásra pá- kossi/krry kir. honv. altábornagy, kerületi parancsnok és Jekelfalussy ezredes kíséretében. Külön- kocsijábul kiszállva Jeszenszky honv. százados, állomás-parancsnok jelentését fogadta s vele kezet szorított. Az utasok kalaplevéve üdvözölték őfenségét, ki katonás módon viszonozta köszöntésüket. Miután a restaurációban reggelijét elköltötte, felszállt kocsijába, vonatindulásig kint maradt a nyifott szakaszban s élénken társalgott katonai környezetével. Mikor harmadikat csöngettek köszönt Paxy altábornagynak, kezett fogott Fóliák vasúti felügyelővel, ki Bátyútól Ujhelyig kisérte, búcsút intett a közönségnek s Jekelfalussy ezredestől követve visszavonult a szalonkocsi belső termébe. Őfensége innen Budapestre utazott, onnan Temesvárra megy, hogy a délmagyarországi kiállítást megszemlélje. Isten áldása kísérje I

(Főispán Öméltósága) e napokban meglátó gáttá a t. terebesi ovóiskolát. Úgy tudjuk, hogy a legközelebbi vármegyei közgyűlés befejezése után Öméltósága, mint minden évben tenni szokta, a vármegye területén működő kisdedóvó intézeteket sorra látogatja.

(Széchenyi emlékünnep.) Múlt hétfőn, azaz 21-ikén tartotta meg a k. r. főgimnázium a lapunk múlt számában jelzett Széchenvi-em!ékünnepet. Reggel 8 órakor ünnepies istentisztelet volt, mely után az ifjúság, a tanár-karral élén, a VI. osztály tantermében vonult, hol is Széchenyinek koszorúkkal feldiszitett arcképe előtt a főgimn. dalos-kara elénekelte a \Szózat-ot, majd Kapás Aurél, tanár, mondott emelkedett szellemű, csinos és rövid beszédet az ünnepeltről, méltatván öt, mint Írót, politikust, szónokot és embert. A sikerült emlék-beszéd után az ifjúság Dalra Jel kezdetű énekét zenditette rá, s ezzel a kegyeletes ünnepség véget ért. — A Pontonnal polg. és középker. iskola is megünnepelte nagy hazánkfia, Széchenyi Istvángj. századik születésnapját. F. hó 2l-én az iskola épületre kitűzött zászlók hirdették az ünnepet. Belül a rajzteremben virágdísz s a falon cserkoszoru keretben a nagy hazafi arcképe, io-órakor az intézet kis csengetyüje a szokottnál hosszasabban szólott s hívogató hangjára az iskolaszék, tantestület, tanuló ifjúság s szép számú érdeklődő közönség vonult be az iskola falai közé, hogy lángot gyújtson a kegyelet oltárán, amelyet a haza eme'ni szokott fiainak. Gerecz Lajos igazgató nyitotta meg az ünnepséget rövid alkalmi beszéddel; utána Jákobéi Dezső, tanár, méltatta hosszasabban a nagy férfiú közhasznú munkásságát. Egy szavalat s az ifjúság éneklő kara zárta be az ünnepi sorrendet. A Szózat éneklését a közönség állva hallgatott végig. A nagy hazafi emléke lelkesítsen mindnyájunkat munkás hazaszeretette ! r. I. — A homonnat ízr. népiskola is megünnepelte a megdi- csőült Széchenyi István gróf nagy hazánkfia születésének 100-ik évfordulóját. Korareggel, irja tudósítónk, kitűzött nemzeti lobogó jelentette az iskola homlokzatáról, hogy ott hazafias ünnepségre készültek. A tanulók ünneplő ruhájukba öltözve már reggeli 8 óra előtt megtöltötték a közös iskolatermet. Mikor a vendégsereg, az iskolaszék és a tantestület is megjelentek, a tanulók kört formálva Széchenyi István gf. megkoszorúzott képe előtt elénekelték a Szózat-ot, mire Leitner Samu,

— Mi volna teendő ? kérdé Gáfta.

— Megmondom én ! El kell tenni láb alól.

Az öreg Gáfta megiszonyodott Biricsától.

— Nem eresztünk mi vért rajta; egyszer csak elalszik, hogy sohase kél fel többé. . . Hanem ennek aztán nagy ára van Hát hiszen neked könnyű választani: fiad vagy e nő ? Aztán a rosszat eltenni láb alól az nem is bűn, isten előtt az valami kedves dolog.

Gáfiára hatott a magyarázat.

— Tégy tetszésed szerint ... én semmiről semmit sem tudok. Hanem, ha akarod, tedd meg, fizetésedet megkapod.

Gáfta hazatért.

Negyednapra Gligor, mint egy őrült rohant anyjára. Mit sem szólhatott, megragadta vállánál fogva az öreg asszonyt, mintha csak megakarta volna ölni — odavágni a ház falához, hogy a falat is kiüsse egyúttal helyéből.

— Mi lelt édes fiam? kérdé az öreg eliszonyodva.

— Kifordult a világ a sarkából 1 ordított Gligor, — itt a világ vége.

Hanem azért a világ nem fordult ki sarkaiból, csak a Gligor szive fordult fel fenekestől.

Annát otthon meghalva találta.

Az öreget Gligor kurtára fogta, Nagy kést rántott elő, szive tájára helyezte :

— Megölöm, ha mindent el nem mond. . . ki ölte meg Annát.

Az öreg Gáfta rémületében mindent elmondott.

És Gligor azzal a késsel neki ment a rengeteg havasnak, felkeresni Biricsát, a szokodoli erdőség körül.

Rátalált.

Nem szólt neki semmit, csak megfogta, s leigazgató-tanitó, lendületes beszédben jellemezte a nagy hazafinak áldásos szereplését a nemzeti közélet terén s méltatván önzetlen hazafiságát, fölsorolván elévülhetetlen érdemeit: buzdította a tanulókat, hogy a magyar hazát szeretni, a honszerelem érzelmét ápolni necsak szóval, de tettel is mindig készek legyenek. Az iskolai ünnepség a Himnusz elének'ésével végződött, mire a jelenvoltak emelkedett érzelemmel távoztak.

(Az időjárás.) Erős mennydörgés, nyomában hatalmas zípor, d. u. korcmsötétség, majd orkán- szerű északi szél jelentették be f. hó 22-én, hogy itt a hivatalos ősz. Tegnap reggel, úgyszólván varázslatra, fű, fa, virág, minden, ami a szabad ég alatt van, megőszült, dértől fehérlett. Elvirulnak a virágok . . .

(Mai tárcánkban) fejeztük be Moldován Gergely dr., a kolozsvári egyetem jeles tanárának Piaira Drakului c. elbeszélését, mely az erdélyi oláhság regevilágához tartozó történet keretében két szerető ifjú szívnek tragikus elpusztulását oly megrázó hatással szemlélteti. — Szegény Sol- dos Annában mi az elemésztett magyar leányt, a becsületes Gligor-bzn az Annához mindhalálig hű oláh legényt könyeztük meg. Gáfta, az öreg Gáfta, a tagadás személyesitője, cimboraságba lépni kész az ármányos szelemmel, Biricsá-val, csakhogy az egymást szerető szivek egyesülését lehetetlenné tegye. Célját el is éri, de gonosz munkáját a Ne- mezis nem hagyja boszulatlanul. Talán nem csa lódunk, ha a Piaira Drakului rege-alakjait allegorikus ábrázolásnak tekintjük, s a fiatal szivek (oláh és magyar) kölcsönös hajlandóságából a faji szimpátiát érezzük ki, melyet legyőz ugyan a vének ravaszkodása, de egy nagy eszme, az igazság a dologban, a szép a kiengesztelődésben, mégis diadalra jut. — Örömünkre szolgál, hogy a tudós tanár urnák nem derogált leszállani az egyetemi katedra magaslatáról a mi szerény iró asztalunkhoz, midőn e klasszikus szép dolgozatát egyenesen a Zemplén-cttV kü'dötte. Örömünket fokozza abbeli szives elhatározása, hogy magát jövendőben a Zemplén dolgozótársai közzé kívánta so- roztatni Bizonyára t. olvasóink nevében is szólunk, midőn kérjük őtet, hogy nemes irányú s nekünk mindig igen becses dolgozataival minél gyakrabban szerencséltesse lapunk hasábjait.

(Tüzek.) Folyó hó 22-én a déli órákban az ungvári pincék közt Láng Pinkásznak, Safranovics által bérelt szalmafedeles borháza kigyuladt és mihamar csaknem földig égett, úgy, hogy az elősietett tűzoltóknak kevés dolguk akadt. — 24 én éjjel a hecskei vásártéren egy jókora hosszú sor. egymáshoz ragasztott roskadozó deszkabódé égett meg. Habár minden valószinüség szerint gyújtás okozta a tüzet, nem sajnálkozunk a rongyos butykák elpusztulásán, mert eltekintve a közcsinosság dolgától, már évek óta csavargó tolvaj zsiványoknak szolgáltak buvó és lakóhelyül. — Szerencsről Írják: folyó hó 21-edikén Oh- mingh Vilmos műasztalos háza gyúlt ki s a zsindelyes csinos h z egy szalmafedeles mellék- épületével együtt mihamar leégett. Nagy szerencse, hogy a szerencsétlenség nappal történt. így is sok kár esett volna ha Matolay Béla főszolgabíró, ki a tűznél tüstént megjelent, szigorú rendelkezése s a cukorgyári tűzoltóságnak nagyszerű 1—a——a—mh——r—— *

vagdalta először jobb karát azután bal karát, kitépte a nyelvét — aztán szivébe mártotta a kést markolatig.

S tette azt szó nélkül.

Hiában volt minden rimánkodás ... a kétségbeesett jajveszékelés még élvezetet nyújtott neki.

Mikor elvégezte volna rettenetes bosszúálló munkáját, felkereste a legmagasabb kősziklát;

meg is találta vidrai határban, s leugrott róla.

*

Egyszerű történet az egész.

Befejezéséhez még csak anynyit, hogy Sol- dos Annát az öreg Gáfta nagy pompával temet- tette el az albáki temetőbe. Emléktáb’áját faragott kőből odarakta a templomfalára.

Négy nap múlva akadtak szegény Gligor holt tetemére. Az öreg Gáfta nem tudta ép észszel a dolgot túlélni.

Megőrült

És összekalandozta a havast, szép regét mesélve két szerelmes ifjúról, a kik nagyon szeretők egymást. így terjed el a történet a havasban.

Egy reggel, több év után, az öreg Gáftát ott találták meghalva a Soldos Anna sírján.

Az ő emléktábláját szintén kifüggeszteték. . . ott van a Soldos Annáé mellett.

Biricsa emléke is meg van örökítve. A havasi nép nem háládatlan.

Bedobták testét egy sirgödörbe — ráhányták a földet, s azóta minden ember kerüli a helyet. Azt mondják, hogy éjjelenként ördögök táncolnak a sir felett lévő kövön.

Azért a nép e követ Piaira.-Drakuliu-nak nevezte el.

Itlohlovnii Gergely.

S

szivattyújával történt fáradhatatlan működése me nem akadályozza a tűz gyors terjedését. Ez alkalommal csak elismerést szavazhatunk a nyilvánosság előtt a cukorgyári, igen jól szervezett tűzoltóságnak, mely már több alkalommal tett meg nem köszönhető szolgálatot a tűzeseteknél Szerencsnek. r. I.

(Kézrekerült tolvajbanda.) Langerman Károly, mészáros és hentes, panaszt emelt a rendőrség előtt amiatt, hogy a papsoron lévő Szedlák-féle házban bérelt és a tulajdonossal közös bejárattal biró pincéjéből, hol nagyobb mennyiségben szokott húst, szalonát és zsírt tartani, már régebben észrevette, hogy hol a szalonát, hol a zsírt, hol a húst, megfoghatatlan módón dézsmálják, és legutóbb maegyhete éjjel is történt, hogy a letett marhahúsból és szalonából több kilogramnyit valaki lekanyartott. Ezzel kapcsolatosan emelt panaszt Ábrahamovics Mórné, hogy neki is mintegy négyhét előtt ugyanabba a pincébe letett 20 liternyi libazsírja tűnt el nyomtalanul. Szedlák János házigazda pedig azt panaszolta, hogy a közös bejáratú pince egyik ágában lévő boraiból vész el koronként nagyobb mennyiség; és hogy minden éberség, elővigyázat dacára sem bírnak a tettes nyomára jönni, annál kevésbé, mert a zárakon külső erőszak nyomai nincsenek. Föltehető volt tehát, hogy a gazok álkulcscsal jutnak a pincébe.

A rendőrtanácsos maegyhete, nyomban Langerman panasza után, megindította a tettesek kipuhato- lása iránt a nyomozást, mely mihamar meglepő eredményre vezetett. Volkai Péter suszter lakásán, abban az udvarban hol a pince van, az éjjel ellopott marhahús egy része félig főtten a konyháról, többi része nyersen egy tálból, továbbá egy nagy szekrény aljában több oldal szalona és egy nagy fazék zsir került elő. További kutatás, egy ócska komót fiókjaiból, temérdek értékes bőrt és talpnélküli bolti cipőket, struplikat végszámra és egyéb a suszterséghez szükséges tárgyakat hozott napvilágra. Ezekben a Szedlák-féle házzal szemben lakó Reichard Dávid borkereskedő fölismerte, hogy azok egytől-egyig az ö pinceházából, hova ugyancsak álkulcscsal férkőztek a zsiványok, kerültek a »szomszédhoz.« A nyomozás során tudomásra jött, hogy a Volkai-familia, Sima Mihálylyal, a rendőrség által régóta gyanús szemmel nézett hajdani betörő tolvajjal, áll összekötetésben. A házkutatást tehát itt is foganatosították éspedig eredmé -y nyel, mert az Abrahamovicsnétól ellopott libazsír nagyrészét ottan, egy hordó gabona fenekén, megtaláltak. Ily módon a korpusz-deliktik, kiegészítve az utólagosan Volkai lakásán talált álkulcsokkal, köztük azon házban régebben lakott Fiazovics Ignácné- tól ellopott pincekulcscsal, elég bizonyítékot adtak azzal a terhelő adattal egyetemben, hogy Sima Mihályt, körül-belől egy hónappal ezelőtt, éjnek idején a papsoron, egy kupa borral, melynek hol- szerzését igazolni nem tudta, csípte meg egy rendőr. Volkai Pétert feleségestül és Sima Mihálylyal együtt letartóztatták és az előnyomozás befejezése után a kir. ügyészségnek átadták.

(Sauerteig József), Szt.-Pétervárról kiutasított jellemkomikus, keresztül utazólag, Ujhelyben ma estére, a Tözsde-kávéházban, előadást tart. A hét gyermekkel megáldott, földönfutóvá lett s igy szánalomra érdemes komikus-színészt ajánljuk a közönség pártfogásába.

(Katonai lóvásár) F. hó 24-én Ujhelyben katonai lóvásár volt. A vásárra hajtott csikók száma, igaz, nem sok volt, hanem faj-kiállitás tekintetében megütötték a mértéket. Átlag véve 300 ftjával kélt el 12 db csikó.

(Ellenőrzési szemlék ) Az ideiglenesen és tartósan szabadságolt katonák és honvédek tudomására adjuk, hogy Ujhelyben a honvédségi ellenőrzési szemle f. évi október hó 5-én a laktanyában, a katonai pedig azon hó 10 én a városháza udvarán fog megtartatni.

(Honvéd zászlóaljunk) a harmincöt napos gyakorlat befejezése után, a kassai sátor-táborból, holnap a délutáni órákban érkezik haza. A behívott tartalékos legénységet holnapután hazabocsájtják.

(Szenzációs sikkasztások.) N.-Polenáról Írják nekünk: Csak nem rég történt, hogy a sztropkai postamester nagy sikkasztása nyilvánosságra jutott s a közbecsüiésben álló (I) postamester már a nem becsületes emberek közzé került és várja enyves- kezüségeért méltó büntetését: ime már ismét nem egy postamestert ért utói megérdemelt sorsa, a börtön. Ugyanis, mint ezt a legilletékesebb forrásból tudom, már a göröginyei póstamesternőt is felfüggesztették; 700 ft körül jár az összeg, melyet az Amerikában dolgozó szegény emberek véres verejtékkel keresett és övéiknek haza küldözgetett pénzeiből elsikkasztott. Az illető már aho- monnai járásbíróság börtönében vezekel könnyelműségéért. Mindenki elcsodálkozott ezen a híren, mert az illető póstamesternőt szerény és jóravaló egyéniségnek ösmerték. De még nagyobb csodalko- dást, úgyszólván elhülést keltett a nagypolenai postamesternő esete, aki, fájdalom, egy előkelő nemes család sarja, s rövid három év alatt, rendszeres következetességgel 3191 ft 75 krt sikkasztott el, mint ezt ellenében Vécsey István pósta és táviró _