Zemplén, 1891. július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)

1891-07-12 / 28. szám

Melléklet a „Zemplén^28-ikjszámához. király nevében Pápay, udvari tanácsos, a kabinet- iroda feje kővetkező sürgönyt küldötte a kalocsai főkáptalanhoz: »Ófelsége fájdalommal értesülvén Haynald Lajos bíboros-érsek elhunytáról, legben­sőbb részvéttel osztozik a főkáptalan és az egész egyházmegye mély gyászában szeretve tisztelt fő­pásztoruk vesztesége fölött, ki fényes pályáján az egyház és állam, valamint a tudományok terén »zerzett kiváló érdemeivel és mindenkor áldozatra kész jóságával hervadhatatlan dicső emlékeket biztosított magának, « — Temetése, mely alka­lommal a királyt Hunyady Kálmán gf. főszertartás- mester képviselte, f. hó 8 án volt. Áldás nevére — béke emlékére! Szapáry Gyula gf., minister-elnök, a képviselő- ház f. hó 9-iki ülésén mondott nagy beszédében kijelentette, hogy a megsemmisittetni kért képvi­selői választások dolgában szükséges kúriai bírás­kodásra vonatkozó törvényjavaslat teljesen kész s pár nap múlva benyújtja. Á közigazgatási bíróság szervezésével foglalkozó törvényjavaslat benyújtása szintén következik. Nem rajta fog múlni, úgymond, hogy e javaslatok a vármegyei javaslattal együtt léphessenek életbe. Különfélék. (Személyi hir.) Özv. Boruth Elemérné, lapunk tulajdonosa, a tegnap déli vonattal pár hétig tartó fürdőzés végett Lublóra utazott. (A sör- és malátagyár) építésére vállalkozó külföldi tőkepénzes f. hó 6-án, mint előre jelen­tettük, csakugyan ellátogatott Ujhelybe s tüze­tesen szemügyre vette városunkat és vidékét. Szemleutját befejezvén, főispán Öméltóságánál tisztel- kedett s egész elragadtatással nyilatkozott a vmegye különböző határairól beszerzett árpa-mustrák kitűnő­ségéről.Gyárépítésre alkalmas fekvésű helyet hármat is talált, — és mindent egybe véve mondhatjuk, hogy kedvet kapva távozott. A külföldi gyártu­lajdonos 400,000 ft tőkét szándékozik e vállala­tába befektetni. Ha a kormánynyal megegyezésre jut, ami nemcsak remélhető, de rövid idő múlva várható is, jogi képviselőjét telekvásárlás végett Budapestről városunkba küldi. (Az időjárás) áprilizáló kedvében volt. Az a vihar, melynek garabonciálkodásairól vidéki tudó­sítóink imák, végig morajlott f. hó 4-én Ujhely fölött is, szövetkezve hatalmas dörgéssel, vilám- lással, széllel, esővel. A jégből nekünk hál istennek nem jutott, de bodrogközi és kivált szabolcsi szomszédainknak úgyszólván minden learatnivalóját semmivé tette. Azóta minden nap esett — hol több, hol kevesebb. Szerdán reggel olyan köd szállott alá, hogy beillett volna októberbe. Teg napra virradólag a hőmérő csak 8 fokot mutatott a o fölött. Egész nap derült, borúit, estefelé esett. Kezdünk bele törődni, hogy Uedárd az idén csak­úgy: n 40 napos esővel jár. Ha igen akkor még egy hétig el sóhajtozhatunk a szép nyári napok után. (A Kárpát-egyesület keleti osztálya Ujhely- ben). A múlt hét végén vendéglátó város lettünk. Szives örömmel, igaz barátsággal iparkodtunk fo­gadni a Kárpát-egyesület ama tagjait, akik, meg- tartandók évi rendes közgyűlésüket, részben már e hó 4-én este, részben másnap reggel, körünkbe érkeztek. A nálunk megalakult rendezőség válto­naponként felváltva teljesitik a szolgálatot, igen csekély napi bérért ha nincs szerencséjük, de bi­zonyos nyeremény jutalék mellett, ha sikerül ti- neket fogniok. Minden egyéb halászat éjjel törté­nik s ha vendéglősnénk nem elég éber s nem kelne fel elég korán, úgy mi itt soha sem ennénk halat, mert a Quarneró halászainak éjjeli összes zsákmánya már hajnalban mind Fiúméba vándorol. Mint a tengerben a halakra, úgy kell itt a szárazon halászni a vendégekre, oly kevesen va­gyunk még. Nehányan Budapestről, nehányan Laibachból és Gráczból, legtöbben Zágrábból. Ez azonban még csak kezdete az idénynek, De évről- évre többen fogják fölkeresni ezt a fürdőt, olcsó­sága miatt. Az újonnan épült nagy vendéglőben igen szép szoba két ágygyal naponként 1 ftért kapható, de a magánházakban, még olcsóbban lakhatni. Az étkezés jó és olcsó, a fürdő pedig 10 kr. személyenkint. Azt hiszem ennél olcsóbban nem lehet tengeri fürdőt használni. Julius elsején várják ide József főherceget a fiumei kormányzóval és a bánnal s mire e soraim napvilágot látnak, a táviró már bizonyosan meg­vitte Budapestre is a hirt, az előkelő vendégek ittjártáról. Látogatásuk jó hatással lesz a fürdő jövőjére. Részben már mi is élvezzük, mert a vá­rosból a fürdőhöz vezető utat, mely bizony na­gyon kavicsos volt s melyet a mi kedvünkért aligha csináltak volna meg, rohamosan igazítják s hintik be finom homokkal. Bárcsak minden magyar és horvát íürdőt lá­togatna meg évenként valamely előkelő személyi­ség. Fürdőink akkor hamarabb virulnának fel. CHyzer Kornélné. zatos és amennyire lehetett érdekes prográmot állított össze, hogy vendégeinket kellőkép szóra­koztassa ; de hát ki tehet róla, hogy az időjárás, ez a szeszélyes hölgy, számításunkon keresztet vont a folytonos — esőzéssel. Már az ismerkedő vacsorát is, mely 4-én este 9 órakor a Népkert helyi­ségében akart lenni, a hirtelen támadt óriási vihar fényes sikerében kockáztatta. De azért a 30 főnyi társaság, melynek minden egyes tagja igaz tu­ristához illően dacolt az esővel, Horváth Feri bandája mellett az éjfél utáni órákig együtt ült, ismerkedve — kekélyesen. Másnap az idegenek és sokan a helybeliek közül kocsikra ültek s 8 órakor reggel Széphalomra hajtattak a Kazinczy- mauzoleomhoz. Innen visszajövet volt a közgyű­lés Andrdssy Aladár gr. elnöklete alatt, mely köz­gyűlésen a vendégeken kivül ott láttuk városunk­nak és vármegyénknek szine-javát. Jelen voltak: Molnár István, szeretett főispánunk, Matolai Etele derék alispán, Hammersberg Jenő kir. törvény- széki elnök, Dókus Gyula központi főszolgabíró és még számosán az intelligenciából. A közgyű­lés legérdekesebb tárgya volt az a határozat, hogy az országos Kárpát egyesületbe nem olvad bele a keleti osztály, székhelyét nem helyezi Budapestre, bár az anya-egyesülettel a szerves kapcsolatot továbbra is fentartani óhajtja A múlt évi műkö­désről szóló jelentés felolvasása után az aggteleki barlangnál még szükséges további építkezésre és beruházásokra 500 frot utalványozott. A tisztvi­selői kart újból egyhangúlag megvállasztották, kivévén a leköszönt Radiczky Jenő másodelnököt, kinek helyére Gedeon Jenő, Baradla-barlangbizottsági elnököt választották meg. Gyűlés után a női ipar iskola munka-kiállitását tekintették meg a vendé­gek. Délben 40 teritékü disz-ebéd volt a Korona vendéglőben. Az első felköszöntöt főispánunk Ömél­tósága mondta Andrdssy Aladár grófra, szónoki hévvel ecsetelvén és méltányolván az önagy érdemeit minden téren Óexellenciája humoros kedvvel rögtön válaszolt s nagy éljenzés követte beszédét. Beszél­tek még: Matolay alispán, Horváth h. főjegyző, Raisz Gedeon, Páter Béla és többen. Ebéd után a társaság nagyobb része kocsikra ült s előbb Borsiban Rákóczi Ferenc születéshelyét, majd pedig Szöllőskén Andrdssy Tivadar gróf hires sző- lötelepét tekintették meg. Szakadó esőben érkezett innen a társaság a haifai fürdőbe s kacagva az időjárást kedélyes mutatásnak adta magát. A társaságot, mely a gróf-házigazda vendége volt, ennek nevében páratlan vendéglátással a derék igazgató, Mathiász János, tisztelt barátunk, vendé­gelte még. Vacsora után a fiatalság táncra per­dült s ugyancsak jó kedvvel járta, s talán reg­gelig is járta volna, ha az időközben elállott eső alkalmat nem kínál a távozásra. Tánc előtt fényesen sikerült tűzijátékban gyönyörködtek a társaság tagjai; ebben a rendezés Hornyay Béla dr. ügyes kezére vall. Másnap, 6 án, s sátorhegyi kirándulás dugába dűlt; alig akadt 4—5 vállalkozó, ki a szakadó eső dacára, ebben részt vett. Kedves vendégeink a déli vonattal Sárospatakra rándultak át s ott megtekintették a kollégiumot, a régi, de régiségében is nagyon érdekes várat. Innen este aztán haza mentek turistáink. A jövő évi köz­gyűlést Kassán tartják mig, a kirándulásokat Nagy-Mihályban illetve annak vidékén. — Midőn Isten hozád ot mondunk kedves vendégeinknek, kérjük őket,tartsanak meg bennünket oly igazán em’é- kükben, mint amily igazán mi őket fogadtuk. K. — Másik tudósítónk írja : Hétfőn, hatod;kán, Jupiter pluvius ismét ellenséges arcát mutogatta ; de azért a reggeli i/28 óráig tartó eső nem riasztotta vissza a turistákat a kitűzött prográm megtartásától. Egy része a Várhegy-ről, másik része a Sátorhegy-röl gyönyörködött S.-a. Ujhely s vidékének gyönyörű panorámájában. Felmenet Sebeők Antal dr. ven­dégszerető borházánál állították meg rövid időre a kirándulókat, visszajövet a Zsólyomka nyaktörő utjának bámulásában tartottak pihenőt. A déli vonattal tizenkelten Patakra mentek vendége­ink, hol Kun Zoltán dr., Kun Béla és Szinnyei Gerzson akadémiai igazgató szives kalauzolása mellett megtekintették az ősrégi Perényi- illetve Rákóczi-vár számos nevezetességeit, majd a kol­légium hires könyvtárának kitűnő berendezését és kincseket érő unikumait, a nagyszerűen berendezett főiskolát, az Európaszerte talán egyedül álló főiskolai kórházat, a tágas tornacsarnokot és gyönyörű fejlődésnek indult kollégiumi parkot mutatták meg a fáradhatatlan utasoknak a szives vendégfogadók. Pompás ozsonna fejezte be a kirándulást Kun Zoltán dr. vendégszerető házánál igaz magyar szívességgel látták el a turistákat kiket a kalauzoló urak még a vasúthoz is kisértek. E rövid ismeretség után úgy váltak el a turisták, mint régi hű bará­tok a jó patakiaktól. A német közmondás azt tartja: ha a vége jó minden jó. Ez egyszer igazat adunk a sógornak, mert a kirándulás végső része pompásan . ikerült. P. (Érdekes vendégek) Pénteken reggel két ángol hölgy-turista, Miss Fletcher és Miss Rosa de Quesne, érkezett városunkba, hogy tanulmányukat Magyarországról a Hegyalján látottakkal is bővít­sék. A nevezett hölgyek egyike ugyanis, ki reme­kül rajzol, a különféle népviseletről és a különböző tájakról eszközöl felvételt; mig a másik hölgy ai igy elkészített rajzhoz a szöveget írja. Volt alkal­munk egy cigányleány lerajzolását látni s mond­hatjuk, hogy az minden ízében remekül sikerült. A délután folyamán több kirándulást tettek, me­lyen fiataljaink néhánya kísérte. A szeretetreméltó Miss-ek egy-két napig szándékoznak városunkban időzni, (Búcsúzó.) Lapunknak egyik munkatársa.^« Ernő, kir. aljárásbíró, Sz.-Gothardra távozván, a következő sorok közlésére kért fel bennünket: »Mindazon tisztelt barátaimtól és ismerőseimtől, kiktől személyesen elbúcsúzni alkalmam nem volt: S. a.-Ujhelybői és Zemplén vármegyéből messze földre történt eltávozásom alkalmából e helyen mondok szíves »Istenhozzád« ot. Tartsák meg szí­ves emlékükben a fájó szívvel távozó Rácz Ernőt. (Eljegyzés ) Dlugohinszky Miksa s.-a.-újhelyi kir- adóhivatali tiszt e napokban váltott jegyet Dobay Jolán kisasszonynyal S.-a.-Ujhelyben. (Nyári mulatság.) A magyar királyi állam- vasútak s.-a.-ujhelyi műhelyi ,dalárdá*-ja zártkörű nyári táncmulatságát folyó hó 19-én a »Torzsásc-on tartja meg. A szűnóra alatt a dalárda énekel. A meghívók szétküldése folyamatban van. Kétséget nem szenved, hogy a rendezőség fáradozását a mulatságra vágyó közönség élénk érdeklődéssel és tömeges megjelenéssel fogja viszonozni. (Hibaigaztás.) Tanügyi rovatunkból a multi számban Karajsz József neve a s,-a.-újhelyi nagy gimnázium második osztályának jelei tanulói so­rából véletlenül kimaradt. A hibát ezennel jóvá tesszük. (Uj csákó.) A helyben állomásozó m. kir. honvéd tisztikar már megkapta az előírás szerint való uj csákót, mely csinosabb a réginél. A piros borítékot kék váltotta fel; a rózsa pedig célsze­rűbben helyezhető a csákó tetejére s hasonló a közöshadseregbeliekéhez, csakhogy a felírás »1. F. J e magyarul van rajta. A legénység csákóját a napokban küldik el, hogy ez is újjá alakttassék. (A »Zemplén* fekete táblája.) Múlt kedden délután, írja egy szemtanú, csak hajszálnyi híja volt, hogy a nagy kőhidnál véletlen ember-halál nem történt. A keletre néző hídfőnél minden cél és rendeltetés nélkül lustálkodó s éktelenkedő tiltó (ez a kútgém formájú szerkezet a vámsorompónál) abban a pillanatban, amint egy bodrogközi szekér alatta áthaladt, nagy robajjal alázuhant, A véletlen szerencse játéka csupán, hogy a több mázsányi tiltó a szekeret, melyen vagy hatan ültek, izzé- porrá nem törte. Nem egyszer mutattunk rá ezekre az éktelen középkori maradványokra. Kértük, kí­vántuk, követeltük a város főbirájától, hogy azokat a tiltókat, ha már eltávolíttatni képtelen, legalább helyeztesse jó karba. Borsót hánytunk a falra I Konstatáljuk, hogy a főbíró úr a sajtóval szem­közt rövidlátósággal komplikált süketségben szen­ved. A tiltó alázuhanása talán eszméletre rázza nembánomságából. Kívánatos is. Ott van a másik tiltó a vámház előtt, mégpedig ez is olyan szél­ütött állapotban,hogy minden kocsirobogáskor össze- rogyással fenyeget. Tegyen a bekövetkező vesze­delem ellen, amig nem késő 1 Kérjük a járási fő­szolgabírót is, hogy a Pató Pál-fé!e álmos alakok szeme elé egyik kezével tartsa oda a törvényt, a másik kezével pedig mutassa föl nekik a birói pálcát. A közbátorlét és közbiztosság érdeké­ben legszigorúbb preventív intézkedéseket kérünk! — S.-a.-Ujhelyben imádkozó »aut. ortodox« izra­elita atyánkfiái péntek esténkint úgy elállják a zsinagógájuk előtt húzódó gyalogjárót, hogy tőlük azon szinte lehetetlen közlekedni. Kérjük, hagyják nyitva a gyalogosok számára szolgáló utat, mert ez nem az állongó, hanem a járó-kelő publikumé 1 (Kun Bertalan ref. püspök) jubileumára, me­lyet szeptember havában fognak a főpap érdemei­hez méltó fénynyel megünnepelni, úgy világi, mint egyházi körökben folynak az előkészületek. A ju­biláns püspököt a kerület lelkészi kara s ugyan csak a kerülethez tartozó főiskolák tanári kara diszes albummal fogja meglepni, mely az összes működő lelkészek és tanárok arcképeit magában foglalja (Harminc év után.) A sárospataki ősi kol­légium ritka és szép ünnepség szinhelye volt f. hó 2 án, csütörtökön. Az »alma mater*-nek 1861- ben érettségi vizsgálatot tett növendékei tartották meg, harminc év után, találkozójukat. A régi is­kolatársak, többnyire családjukkal, julius i-én ér­keztek Sárospatakra és a régi épület hajdani di­ák cétusaiban szállásolták el őket. Érdekes volt az ismerkedő est, melyen a rég elvált barátok las- sankint ismertek csak egymásra. Másnap ugyanaz a csengetyü hívta össze a vendégeket, melynek hangjára sok esztendő előtt utoljára gyűltek össze. A »vén diákok« a díszterembe mentek és ott üd­vözölték egyetlen még élő tanárjukat: Soltész Fe­rencet. Majd ünnepies istentisztelet volt, melyen Mitrovics Gyula, sárospataki hittanár szép imát, Kóródy Sándor, beregvármegyei árvaszéki ülnök pedig nagyhatású alkalmi beszédet tartott. Délben ünnepi ebéd volt, melyen szellemes és érzelmes toasztok váltakoztak. A régi barátok megbeszélték,

Next

/
Thumbnails
Contents