Zemplén, 1891. július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)
1891-09-20 / 38. szám
panhágában. Nagy tudás, sok művészet nyilatkozik meg benne. Az egyetlen lámpa félhomályt vet a képre, a vitázó, értekező alakokra (megannyi francia arcképe, köztük északnak egy franciája is: maga a művész.) Az élet nagy ismeretéről tanúskodik e képen minden : arc, ruha, világítás. S a mint tovább nézegettem a nagy vásznat, úgy látszott nekem, mintha a lámpának nemcsak fényét látnám, de melegét is érezném, mintha azok a komoly, fontolgató arcok megelevenednének, s a szobában a tanácskozás zaja zsongana. Vasárnap délután Nymphenburgban voltam. Egyszerű, régi királyi nyaraló, Münchentől félórányira. Messzenyúló tó, sok szoborral, hófehér haty- tytikkal, szép fák és virágágyak; igen csinos, igen kedves, de nem rendkívüli. Nem csoda, ha kivágyott belőle 11. Lajos, a Lohengrin-király ; igen szűk lehetett az ő fantáziájának. A kastélylyal szemben van a müncheni Városliget, a Volksgarten. Ott zajgott, vigadt, sörözött, légvasutazott benne a vasárnapi közönség. A bajor tud igazán sör mellett vigadni. Nézzék, milyen deliciával emeli ajkához a literes kőkorsót, mint nyeldesi lassan, kéjjel a habzó árpalét, milyen gonddal, szeretettel zárja le fedelét kortyin- tás után. Aztán felhangzik valami víg nemzeti nóta, lassan, zsongva, meg kitörve, s nyomában édes, vig kacaj, a becsületes, munkás ember jó- lelkü nevetése. »Magyarische csárda«, — ezt olvasom a Volksgarten bejáratánál. Bementem. Az ablaknál kék-zöld-piros-aranyos, részint szűk, részint lobogó ruhába bujtatott alakok mozogtak. Hát uramfia, kis váríatva megszólal az egyik — magyarul. Lassanként kitudódott, hogy magyar cigányok, nemzeti viseletben. Szegény barna fiúk, maguk is restelkedve néztek végig papagály-köntösbe bujtatott tagjaikon. S most remegve várja az olvasó, mikor következnek majd a Bavária, a két Pinakothéka és sorra a többiek. De nem ; sokkal kiméletesebb vagyok az olvasó s Baedecker úr iránt, mint hogy újra elzengjem ezek dicséretét. Félek, hogy már eddig is az olvasó türelme, s a Baedecker úr üzlete ellen törtem. Petrevies Elek. HUMOR. Megnyugvás. — Janika 1 a gólya kis öcsikét hozott neked az éjjel. — Jaj de jó. Legalább a fele verést ő fogja kapni. Alapos mentség. Első úrnő-. Az idén miért nem mentél fürdőre? Második urnő\ Nem lehetett lelkem, mert az idén beteg voltam. Óvatosság. . . . Én csak azért nem nősültem meg, mert a bort nagyon szeretem és igy gyakran duplán láttam volna az anyósomat. Pinceajtó előtt. . . Én még életemben is folyton a fö'd alá vágyódom. Ami magától értetődik. — Igaz, hogy vőlegény vagy ? — Igen. — Milyen a menyasszonyod ? — Szép, gyönyörű, valóságos angyal. Ah barátom . . . nőül veszem őt becsülésből, szeretet- ből, rajongásból, imádásból! .. . — Van-e hozománya? — Ostoba kérdés. Hát hogyne volna ? A Mátyás-Diák-bó\. GONDOLATOK. Isten az asszonyt nem alkotta a férfi fejéből, hogy parancsoljon neki, sem a lábaiból, hogy rabszolgája legyen: hanem oldalából, hogy a szivéhez közel legyen. Talmud. * Jaj a betegnek, kit a nők meg nem gyógyi tanak; jaj az egyedül állónak, kit meg nem ajándékoznak és jaj a szomorúnak, kit fel nem vidámitanak. Lope de Vega. * Nem mindenki rágalmaz, de mindenki enged rágalmazni. A törvény sokkal igazságosabb : egyaránt bünteti a tolvajt és az orgazdát. Alfred Bougeart. * A háládatlanság olyan, mint a sivatag, mely fölissza az esővizet: elnyeli és nem ad érte semmit Taieb-Bey. * Jobbnak lenni mint a világ: az kész kereszthalál. Dóczy Lajos HIVATALOS RÉSZ. Lapunk előfizetési dijaival hátrálékban lévő községeinket ez utón utoljára kérjük fel, hogy hátrálékaikat hozzánk mielőbb küldjék be ; elleneseiben követeléseinket a törvényes végrehajtás utján fogjuk érvényesíteni. Tisztelettel A Zemplén kiadóhivatala. 940. 1700. kb. Zemplénvmegye közig, bizottságától. Olvastatott a nmságu belügyministerum f. évi 58400. számú, a községi pótadó leírások körül, különösen az elévülés tekintetében követendő eljárás tárgyában kelt intézvénye. Az intézvény másolata a községi elöljáróságok tudomására hozatala végett a járási főszolga- biráknak kiadatni, és a »Zemplén« hivatalos közlönyben közzététetni rendeltetett. Kelt Zemplénvármegye közig, bivottságának S. a.-Újhelyben 189t. szeptember hó 5-én tartott ülésében. Molnár István főispán, mint a közig. biz. elnöke. Másolat. M. kir. belügyministertől. 58400. IV. 7. Körrendelet az összes vármegyei közigazgatási bizottsághoz a községi pótadók elévülése kérdésében A községi pótadó leírások tárgyában első és másod fokozatban határozni hivatott községi képviselőtestületek s közig, bizottságok a községi pótadó elévülése kérdésében országszerte eltérő gyakorlatot követnek. A nevezett hatóságok egy része az állami adókra nézve az elévülés tekintetében törvényben előirt szabályokat alkalmazza, más része a közönséges magánjogi elévülési időt veszi irányadóul, sőt az az elv is nyer alkalmazást, hogy a községi pótadó soha sem évül el. Az egyöntetű eljárás ezen hiányából eredő érdek, sérelmek megszüntetése czéljából utasításaimat következőkben adom a közigazgatási bizottságnak. Az elévülést elvileg kizárni helytelen, mert jogi alapelv, hogy mindennemű, úgy nyilván-, mint magánjogi követelések érvényesithetésére a szorgalmazásnak bizonyos idő tartamon keresztül elmaradása elenyésztő hatást gyakorol. Tekintettel továbbá arra, hogy a köztartozások elévülése tekintetében azon nagy nyi vá- nosság következményekép, melylyel azoknak az egyes kötelezettekre kivetése történik, a tételes törvények általában rövidebb határidőket állapítanak meg, mint a minők a magánjogi, csupán az illető jogviszonyban álló felek tudomásában gyö keredző tartozásokra előirvák: tekintettel arra, hogy a községi pótadó köztartozás jellegével bir s természetére nézve a magánjogi jogviszonyból eredő tartozástól egészen eltérő, tekintettel arra, hogy e szerint idevonatkozó külön törvényi rendelkezések hiányában — a községi adó természetének az felel meg, ha annak elévülésére a köztartozásokra vonatkozólag e tekintetben fenálló rendelkezések vétetnek irányadókul, tekintettel végül arra, hogy a köztartozások elévülése kérdésében a sarkalatos jogszabályokat a közadók kezeléséről szóló 1883 évi XLIV. t. ez. 90. §-a tartalmazza: az 1886. évi XXV. t. c. e tekintetben való hézagát pótolandó ezennel elrendelem, hogy a községi pótadók elévülésének kérdésében a törvényhozás további intézkedéséig — az 1883. év XLIV. t. ez 90. §-ban foglalt határozmányok alkalmaztassanak. Jelen rendeletem községi pótadó kérdésekben már létesült jogerős határozatokra vissza nem hat s ezen rendeletem alapján már befejezett ügyek újból felvétele nem igényelhető. Budapesten, 1891 augusztus 5. Gróf Szapáry. 592/1696. kb sz. Zemplénvmegye közig, bizottságától. Olvastatott a nmságu m. kir. kereskedelemügyi ministernek a vámszedési jogok igazolása tárgyában 46670. sz. alatt kiadott körrendeleté. A közérdekű rendelet a járások főszolgabirái utján köröztetni, a jegyzői karnak kiadatni és a »Zemplén« cimü lapban közzététetni rendeltetett. Kelt Zempbnvármegye közig, bizottságának S.-a.-UjheJyben, 1891. sept. 5 én tartott ülésében. Molnár István főispán, mint a közig. biz. elnöke Másolat. Kereskedelemügyi m. kir. ministei 46679. sz. Valamennyi vármegye és önálló törvényhatósági joggal felruházott város a) közigazgatási bizottságának, b) közönségének (kivéve: Fiume vásost) c) Budapest főváros közigazgatási bizottságának és közönségének. A vámszedési jogok igazolására vonatkozólag az 1890. évi I. t. c. 92. §-ában foglalt rendelkezések pontos és megfelelő végrehajtása, valamint a törvényhatóság területén lévő kompok, (révek,) és hajóhidak, úgy szintén a jogérvényes vámok nyilvántartása tárgyában a törvényhatóság első tisztviselőjéhez intézett tájékoztató rendeletem másolatát s a rendeletnek mellékleteit Címednek tudomásul idezártan megküldöm. Budapest, 1891. julius hó 28-án. Baross, s. k. Kereskedelemügyi m. kir. minister, 46679/I szám, Körrendelet, valamennyi vármegye és önálló törvényhatósági joggal felruházott város első tisztviselőjének Budapest főváros polgármesterének (kivéve Fiume várost.) A közutakról és vámokról szóló 1890. évi I. t. c. 92. §-a értelmében a törvény életbe lépte előtt tényleg gyakorolt vámszedési jogok igazolása iránti tárgyalások folyamatban lévén, a törvény idézett szakaszában foglalt rendelkezéseknek helyes és megfelelő végrehajtása érdekében, tudomás és ahhoz alkalmazkodás végett következőkre utasítom Cimet I. Szükséges, hogy a vámszedési jogok igazolása tárgyában ez ideig keletkezett és az ezután hozandó közig, bizottsági határozatok az állam hivatalos lapjában való közététel végett minden egyes esetben akár adatott be azok ellen felebbezés, akár nem, hozzám felterjesztessenek. II. Minthogy köztekintetből az is szükséges, hogy az igazolt vámokkal kapcsolatban álló adatok megszereztessenek, a vámszedési jogok igazolása alkalmával egy időben hivatalból kinyomozandók és össze- állitandók azok az adatok, a melyek a vámtárgy állagára, elhelyeztetésére, a vámdijtételekre s a vámszedéssel egybekötött viszont kötelezettségekre vonatkoznak; ennélfogva, előre bocsájtva azt miszerint ezen adatok bemutatásától a vámszedési jogok igazolása feltételessé, vagy függővé téve nincsen, hanem azok beszerzése hivatalos adatgyűjtés és nyilvántartás szempontjából szükséges, felhívom Cimet, hogy a fennebbiek értelmében az igazolásra vonatkozó határozat bemutatása alkalmával igazolt vámtulajdonosától bekivánandó vagy szükség esetén hivatalos utón megállapítandó és beszerzendő következő adatokat is terjessze föl. a) A vámszedésnél alkalmazásban lévő vámdijak jegyzékét, illetve vámdijszabályzatot melyben az érvényben lévő vámmentességek is feltüntetve ( legyenek : úgyszintén a vámdijtételek engedélye- I zésére és megállapítására vonatkozó rendeletet, vagy annak másolatát, b.) A vámjövedelem három évi állagáról, a vámtárgy előállítására, felszerelésére szükséges tőke, illetve annak kamatoztatására és törlesztésére szükséges évi összegről, a vámtárgynak és felszerelésnek fentartására szükséges évi kiadás összegéről szóló hiteles kimutatását azon időpontnak megjelölése mellett, a midőn a vámtárgy újbóli előállítása, vagy építése előreláthatólag be fog következni, c.) A vámtárgy hely- szinrajzát és arról szerkesztett műszaki leírást, a melynek elkészítése tekintetében, a múlt évi dec. hó 23-án 79292. sz. a. kiadott rendeletem hatá- I rozmányai tartandók szem előtt, f.) Jelentés teendő arról is, hogy az igazolást kérő vámtulajdonos a J vámjövedelemből ez ideig tényleg minő kötelezett- ] ségeket teljesített ? g.) Kompokon (réveken) hajó- hidakon gyakorolt vámszedési jogok igazolása alkalmával bemutatandók azon hivatalos adatok, illetve határozatok, vagy rendeletek is, melyek a szóban forgó rév, vagy kompnak mint vizi műnek, illetve vizhasználati jogosítványnak az 1885. évi XXIII. t. c. alapján történt igazolását, vagy ezen törvény esetleg már az 1890. évi I. t. c. rendelkezései értelmében történt engedélyezését és a vizi műnek a vizi könyvbe való bevezetését feltüntetik. III. Minthogy pedig az 1890. évi 1.1. c. 92. §-a 14-ik bekezdése azt rendeli, hogy a törvényhatóság területén jogérvényes határozattal igazoltaknak kimondott vámjogok a törvényhatóság első tisztviselője által jegyzékbe foglalandók s annak egy példánya hozzám felterjesztendő, egy a törvényhatóságnál megőrzendő; ^ennélfogva a jegyzék mintáját oly képen állapítottam meg, hogy abba a fennebb elősorolt adatok a bemutatott okmányok alapján könyebb áttekintés céljából, szintén bevezethetők legyenek. A szóban forgó jegyzék mintáját tehát oly felhívással küldöm meg Címednek, hogy minden egyes vámigazolási határozat felterjesztése alkalmával annak megfelelő rovatokból álló kimutatást készíteni, s a rovatokat az előbb felsorolt adatok alapján kitöltve, kelettel és aláírásával ellátva hozzám szintén terjessze föl. Ugyanezen megállapított mintának megfelelő rovatából álló kellően kitöltött nyilvántartási jegyzék lesz egy példányban a törvényhatóságnál is megőrzendő. IV, Miután az 1890 évi I. t. c. 80. § a értelmében a kompok és révek a vizi könyvbe is mindenkor bevezetendők ; ennélfogva szükségesnek tartom Cimet e tekintetben tájékozásul a következőkre figyelmeztetni, a) A törvény ezen idézett rendelkezéséből következik, hogy az 1885. évi XXIII. törvcikk 8. fejezetében, valamint az ezen törvény életbe léptetése tárgyában 45689/885. sz. alatt kiadott általános rendeletben foglalt határozmányok az 1890. évi I. t. c. által, az ezen törvény életbe lépte előtt történt bejelentésekre nézve hatályon kivül helyezve nem lettek, b.) Ehhez képest tehát oly esetben, midőn valamely kompra vagy révre mint vizi műre, illetve vizhasználati jogosítványra nézve az 1885. évi XXIII. t. c.-ben meghatározott határidőn belül az igazolás kimondása kéretett, illetve az e részbeni feljelentés megtörtént, vagy az igazolási eljárás folyamatba tétetett, a viz használati jogosítvány igazolása kérdésében,