Zemplén, 1891. július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)

1891-09-20 / 38. szám

**

+

Kegyes napja igen ; mert isten különös kegyelmének kell tekintenünk azt midőn egyeseket s igy Öméltóságát is nemcsak egészségben, hosszú korral megáldotta, de sót nemes jó lélekkel s jótékonyságot gyakorló szívvel is.

Óméltósága nemes lelkének atyai jóságát s kegyességét a kővetkező adományokkal árasztotta reánk: 1874-ben a király-helmeczi kántortanitói lakot egészen befedette (440 ft); 1876-ban restau- ráltatta a templom tornyát (340 ft) — később magát a templomot fedette (1040 ft); majd az újonnan épült r. k. iskolának helyiséget, épületfákat, téglákat, s pénzt adott (900 ft); a r. k. plébánia épület s istáló ujittatását eszközöltette (2000 ft); kutakat építtetett (300 ft) ; a régi rósz orgonát átjavittatta (200 ft) stb., mely adományok az 5000 ftot túlhaladják.

Ezeken kivül, tekintve egyházunk és a hivek szegény helyzetét, hogy a templom évenkinti szükséges kiadásai fedezve legyenek 10 hold szántóföldet adományozott örök időkbe a templomnak, mely földek jövedelméből tétetik meg a szükséges kiadás.

A leleszi és lelesz-polyáni egyházaknak és iskolák segítésére, tudomásunk szerint, hasonlóan többet mint 10,000 ftot adományozót 17 év alatt.

Ily nemes tetteket s jótékonyságokat csendben, zaj nélkül gyakorolt a müveit s nemeslelkü főpap az emberiség, közművelődés s valódi haladás javára, emelésért, fokozására, a vallásosság, erkölcsiség és a néphitélet megerösitésére, terjesztésére, virágzására.

A királyhelmeczi r. k. hivek nevében alól- irottak most mondunk köszönetét hálás szívvel a velünk éreztetett számtalan kegyességekért e becses lap olvasói előtt; hogy tudja meg mindenki, hogy mi a prémontrei rendnek és érdemekben dús főpapjának igazkeblü hívei miként voltunk, úgy ezentúl is azok lenni akarunk — éshogy méltóságos patrónus urunknak eme kegyelem évében és napján az ő kegyességeit megköszönni el nem mulasztottuk.

Fogadja tehát méltóságos prelátus ur, atyánk és kegyurunk, legmélyebb hálás köszönetét s gyermeki őszinte hódolatát a királyhelmeczi r. k. híveknek a lent elősorolt s velünk gyakorolt számos jótékonysági kegyes adományaiért 1

És midőn e hó 21 én a vérnélküli szentmise áldozatot 50-ik évében újra bemutatja a mindenhatónak: vegye azt oly kedvesen Isten mindenkor, mint Ábelét vette 1

E szent napon, valamint életünk minden napjaiban, forrón kérjük az ég urát, hogy méltóságos kegyurunkat áldja még meg hosszú évek során át minden lelki és testi jókkal, fényes rendjének büszkeségére, díszére, híveinek s vármegyénknek örömére, javára.*)

Kemechey János,

a város jegyzője, az egyház gondnoka s az iskolaszék v. elnöke.

Horváth János,

az egyház algondnoka.

Zalevszki kelet-afrikai expedíciója a ben- szülöttökke! vívott csatában egészen megsemmisül. Dúsgazdag fölszerelése fegyverekben és lőszerkészletben a feketék birtokába jutott. Az expedíció szerencsétlen sorsa Németországra nézve érzékeny vereség. r

Afgán háború Ázsiábani Hindukuch vidékén, oroszok és afgánok közt véres összeütözés volt. Az afgánok vereséggel vonultak vissza.

Hirek az országból.

Őfelsége a király Beszterczén, hol a hadgyakorlatok megszemlélése végett pár napig tartózkodott, a hódolatára siető küldöttségek sorában : Román Mironnak, ki a Dákorománjáról álmodozó I oláh papság küldöttségét vezette, egyebek kö/.t igy . válaszolt: »Egy házuk és nemzetiségük legfőbb védő- \ bást)ája a törvényes államszerkezet.« — A had- I gyakorlatok bevégződvén, őfelsége a délmagyar- j országi kiállítás megszemlélése végett f. hó 16 án j Temesvárra érkezett. Törvényhatóságok, vallás- ( felekezetek, egyesületek és testületek fényes követ- ! ségeket küldtek a király elé, hogy törhetetlen ragaszkodásukat, jobbágyi hódolattal tolmácsolják, őfelsége kegyesen fogadta az alattvalói hű érzelmek nyilvánítását. Azután megtekintette a kiállítást, elismerésének adott kifejezést az ipar és mezőgazdaság teréről összegyűjtött szép eredmények fölött, s még az nap este elbúcsúzván a ministerek1 ől és katonai kíséretétől, megállapodás nélkül Miramáréba utazott.

Erzsébet királyné Miramáréban elbúcsúzván I királyi férjétől, hosszabb időre Korfuba utazott.

Jubiláris ünnep. A tiszáninneni ev ref. egyházkerület és a miskolczi ev. ref. egyház Kun Bertalan püspök püspökségének 25-ik, lelkészkedésének 50 ik és miskolczi papságának 40 ik évfordulója alkalmából Miskolczon ma örömünnepet rendez, A templomi ünnepet d. e. 10-kor az ünnepelt püspök imával nyitja meg. Az ima után Mitrovics Gyula, sárospataki hittanár és Liskolai lelkész, mond egyházi beszédet. Templomi ájtatossag után diszközgyülés következik. Megnyitó beszédet tart Comáromy László, torna-abauji alispán, mint leg idősb egyházmegyei gondnok s diszalbumot nyújt át az ünnepeltnek. A tisztelgő küldöttségek fogadása után, ami a vármegyei székház nagy termében fog megtörténni, diszebéd következik.

Tisza Kálmán, főgondnok, Pápán, a dunántúli ev. ref. egyházkerület közgyűlésén tartott megnyitó beszédében, a társadalmi szellem je'en- legi irányzatát igy jellemezte : ,Nem lehet tagadni, hogy az utóbbi időben, a világnak majdnem minden országában, egy bizonyos szellem és irányzat kezdett hatalmaskodni, mely ellenkezik az egy országban együtt élő hitfelekezetek békéjével, mely ellenkezik a felvilágosodottsággal, s mely szomorú elem századok felé látszik visszatörekedni «

Vármegyei ügyek.

Andrássy-jutalmak. Az országos iskola-egyesület elnöksége értesítette az alispánt, hogy a Budapest főváros által kulturális célokra fölajánlott Andrássy alapítványból évente Zemplén-vár- megyében is 400 ftot szándékozik elhelyezni; — egyszersmind fölkérte alispánunkat, hogy az Andrássy Gyula gtóf emlékezetének szentelt eme jutalom-összegek rendeltetésére és kiosztására nézve szíveskedjék konkrét javaslatot adni. A vármegye alispánja az orsz. isk. egyesület elnökségének ezt a hazafias irányzatú átiratát véleményezés végett az itteni magyarositó egyesület elnökségével közölvén, az egyesület választmánya javasolta: hogy a magyar nyelv tanításában, úgyszintén a magyaros közszellem terjesztésében magukat kitüntető tanítók és óvónők megjutalmazására a felajánlott évi alapítványi összegből 300 ft, a gyér mekek serkentésére pedig évente 100 ft fordittas- sék ; é. pedig következő arányokban : adassék négy tanítónak fejenkint 25 ft-, tíz tanítónak egyen- kint 10 ft-, öt óvónőnek külön-külön 20 ft nyi Andrássy-jutalom, ötven gyermek között pedig 2 ftjával osztassák ki 100 ft. — Az alapítvány a vármegye közönségének felügyelete alá fog helyeztetni.

Hivatal vizsgálat. Főispán Öméltósága f. hó 16-án titkárja kíséretében Sztropkón járt a szolga- birói hivatal ügyvitelének és pénzkezelésnek tüzetes megvizsgálása végett. Öméltósága hivatalos körútját a jövő héter. folytatni fogja.

Köztudomásul Az i8p2-ik évre összeállított képviselő választói ideiglenes névjegyzékek ellen beadott felszólalások a vármegye központi választmányának í. hó 2-án, 3 án. s 4 én tartott üléseiben letárgyaltatván, a vonatkozó jegyzőkönyvi határozatok a vármegye levéltárában az érdekeltek által folyó hó 17-től — 27-ig megtekinthetők.

Pótvásár. A kereskedelemügyi kir. minister megengedte, hogy Nagy-Mihály mezővárosában a f. hó 23. s 24-ik napjain pótvásár tartassák.

Hol szabad pálinkát mérni vasárnap ? A kereskedelemügyi kir. minister értesítette a közönséget, hogy oly vendéglők, fogadók és korcsmák, melyek bor és sör kimérésére jogosítva vannak, szeszt és pálinkát vasárnapokon is elárusíthatnak.

Helyiérdekű vasútépítés. Junker és Gartner budapesti cégnek megengedte a közgazdasági minister, hogy a homonnai vasút állomásból kiin- dulólag Hazsina, N.-Kemencze, Cz.-Hosszumező, Szinna, Sztakcsin, Sztarina és N.-Polena községek érintésével Or.-Ruszkáig vezetendő helyiérdekű vasutat építhessen.

Levelezés.

Kir.-Heimecz, i891. szept, 18.

Tekintetes Szerkesztő Ur /

A mély tisztelet, köszönet és hála érzelmei hatják át keblünket méltóságos s fótisztelendó Kaczvinszky Viktor ur, a jászóvári, nagyváradi s leleszi prémontrei kanonok-rend prelátusa iránt, — mint kegyes jó atyánk s kegyurunk iránt mindenkor, de különösen most, midőn közeleg 50 éves átdozópapsága örömünnepének kegyes napja I

Hírek a nagyvilágból.

Grévy, a köztársasági államforma megszilár- ditója és Franciaországnak évek hosszú során át volt elnöke, meghal*. F. hó 14 én, Mont-pans- Vandrey ben végbe ment temetésén óriási számú gyászolóközönség vett részt.

*) A hivek hódolatához mi is benső, igaz örömmel csatlakozunk! Szerk.

Különfélék.

(Legfelsőbb adomány.) Ófelsége, kabinetirodája utján, Tegze Mihály b.-olaszii tanító részére 15 ftot és Havelka Richardné nagy-mihályi lakos részére szintén 15 ít kegyes adományt kü'dött.

(Kinevezések.) Dubay József, kassai kir. törvényszéki jegyző, albiróvá neveztetvén ki, szolgájutni, mert az úttól az Aranyos vize választja el. Van ott malom is, melynek egyhangú dorombá- lása zajossá teszi az oly csendes helyet.

A Pozserita patak medre mélyíti, s osztja fel két réizre, a mélységet gyönyörű fenyves takarja be.

A nép, mint említettem, Deálui-Frumosz-nak (szép hegy) nevezi a havast, szembetűnő szépségei után.

Az a kis kunyhó, mely ott fenn a Pozse ritán látszik, körülvéve százados fenyőkkel, az volt Soldos Anna lakhelye.

Boldogan élt. Tizenhét éves volt. Nem óhajtott semmit, — nem álmodott semmiről. Embereket nem látott, csak ha templomba ment, oda pedig alig mehetett egy évben háromszor a sátoros ünnepek alkalmából.

A havasban a nő korán fejlődik. Anna is egészen kifejlett szép lány volt, — hanem ott a szépségnek nincs nagy értéke, s nincs azért, mert gyorsan elmúlik; az éles levegő leszedi az orcáról a rózsákat; az üdeség helyébe ráncokat kap, s harminc éves korában a nő már öreg. Lehet az is az ok, hogy a havasi nő erősen ragaszkodik ahhoz, a kit szeret, — tépelődik, s a nagy tűz elhervasztja aztán.

Szegény Annát nagy bánat érte; anyját egy napon hirtelen elvesztette. Legürult a szikláról egy kődarab, s agyonsujtotta.

Neki csak anyja volt, s azt is elvesztette. Az első pillanatban fel se tudta fogni a veszteség nagyságát; még sírni se tudott, oly hirtelen jött a csapás ; hanem apránkint mindent felfogott és lett az 6 szivének bánata mély és vigasztalhatatlan.

Láttatok-e valaha havasi temetést 1 alig hiszem, hogy látott volna valaki.

Négy gya'ulatlan deszkát szegeznek össze jó erősen, s abba fektetik a halottat. A koporsót, még nyáron is, szánra kötik, vagy lóhátra, s viszik, csúsztatják meredeken messzeföldre, a templomhoz, mely körül a temető fekszik.

Minden igazhivő szentelt földben akar nyugodni; — bármily messzeföldről elviszik a halottat oda.

A pap ott várja a temetőben. Beszenteli a sirt, a halottat betakarják földdel, — nevét egy lapocskára vésve felakasztják a templom falára, s nehány nap múlva senki sem ismeri már a helyet, a hol nyugszik.

Nem kiséri senki a halottat nehéz útjában, csak a bánatos apa, anya, férj, nő vagy gyermek. Ki mászkáljon oly sürü-égekben, oly meredekeken. Embertársak egymástól akkora áldozatot nem követelhetnek.

Soldos Anna is megkérte szomszédját: a koporsót vele csináltatta meg, szánkára tették, egy jó ember húzta és ő kisérte hátul. Eltemették szegény öreget, a hogy illik. A temetésért oda ment a papnak a tehén, s igy a ház környéke minden élőlénytől megtisztult.

Még maradt egy kis gabonája, gyönyörű aranysárga, mint az élő szén

A lélek nem nyugszik a másvilágon, ha po- námát nem adnak utánna. Anna sütött egy csomó pompás kalácsot, elosztogatta a szegények

között; a legszebb kettőt pedig elvitte vasárnap a templomba, mikor a misének vége lett volna, á két kalácsot rátette a lapitócska formára, — pomelnik, — és átnyújtotta a papnak. A pap át- vevé tőle a pomelnikot, s arról olvasta: »Soldos Anna utolsó falatját adja édes anyja lelki üdvéért.«

Mikor a pap e szavakat olvasta — egy legény oda furakodik Annához. A szánalom és kíváncsiság vezette oda.

Szép sugár férfiú, mint minden havasi legény.

Megnézte Annát tetőtől talpig, — egyszer, kétszer, s mintha nem elégíthette volna ki egészen vágyát, rajta felejté szemét egészen.

Mise után a hivek a templom körül letelepedtek — ősi szokás szerint laknározni, csak egy nő vált ki a tömegből, s tartott kifelé a templom udvarából.

— Soldos Anna ! szóütá meg egy hang — maradj itt velünk !

— Úgy van! folytatá az öreg Gáfta, Gligor fiam jól beszél, ebédeljünk együtt.

— Köszönöm néném ! de én csak haza tartok — s azzal eltávozott.

Aztán Gáfta kibontá a tarisznyát, kivett abból jó lágy kenyeret, sült tyúkot meg túrót, kínálta Gligort erősen, ö maga is jól hozzálátván mindenekelőtt a tyúkhoz.

Gügor evett, de nem mohón. Mintha valami bántotta volna. Tekintete körültévedezett s fi- gye'ni nem látszott a csoportokra, melyek az egész templom udvarát ellepték.

Mintha nem érdekelte volna semmi. GondolFolytatás a mellékleten”

r

)