Zemplén, 1891. július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)

1891-07-12 / 28. szám

a hazaszeretet érzelme. E fájdalmának ad kifejezést leveléhez mellékelt azon soraiban is, melyek az öreget az eddigieknél még keserűbb benyomással illették. Versben vannak megírva. Nem lesz talán egészen érdektelen, ha ide igtatom, annál is inkább, mivel — meg­súgom — szerzője megyénk egyik falucs­kájának V.-Ardónak lakosa; annak a falunak, melynek lakói (dacára, hogy pár évvel ez­előtt kisbirójuk által még tót nyelven do­boltalak maguknak) ma tiszta magyarsággal vallják meg édes magyar hazájuk iránti ra­gaszkodásukat. A versek kicsi kiigazítással szóról-szóra igy hangzanak : Krivorucska József amerikai magyar kivándorló bus versei: i. Jelen életemnek szomorúk napjai, Vájjon hová lettek régi vig órái ? Itt e gyászos élet csak szivem repeszti, A nagy tenger-hullám el is temetheti . • . Mily szerencsétlennek mondhatom magamat, Hogy idegen földön töltöm napjaimat I Elhagytam hazámat, benne szülőimet, Kikért az én szivem szüntelen kesereg. Olykor felsóhajtok az Atya-Istenhez, Vajha megsegitne látni szülőimet ! Hogy egymást ölelő karokkal fogadva, Éljünk boldogságban, mig isten akarja ! II. Amerikát körülfogja a tenger, Borzad tőle, ha meglátja az ember; Kell is hozzá erős szív és természet, Aki nem fél, jöjjön ide s már reszket. Amerika ! jaj be vadon bus ország, Pedig sokan jó világnak gondolják. Sok ember lett Amerika koldusa, Amerikát sok magyar fi siratja ! Soknak nincsen lába, csak két mankója, Igen soknak itt lett ásva sirhantja. Koporsóját nem áztatták bus könyek, Elmaradtak messze a jó földiek ! Hazám, hazám ! édes szülő jó hazám, Meglátlak-e valaha, vagy soka tán ? Elutaztam messze főidre belőle, Hej, de szivem érte eped örökre ! íme, egy kép, mely világot vet ki­vándorolt népünk helyzetére s gondolkozás­módjára. Egyszerű szavak s mégis mennyi keserv, mennyi őszinte érzelem a szülők és a haza iránt, mily lelkesedés ömlik el bennök ! Láthatod nyájas olvasó, hogy népünk távol messzeségben, idegen földön is hű marad hazájához, magához és múltjához — egyszerű keblét ott is a honszeretet ma­gasztos lángja heviti ! Azért ne nézd e sorokat müértő sze­mekkel, ne keresd bennök a költői nyelv sajátosságát, a rímek szabályosságát, de tiszteld őszinte szavait, melyekkel oly szé­pen vallja meg, hogy: >Extra Hungáriám non est vita, si est vita, non est ita !« Kiss Gyula. Szemben velünk van Veglia szigete, hova vasárnap és ünnepnapokon százával csolnakáznak át az itteni lakosok ottani köves birtokukra és csak estére térnek vissza, hogy kimulassák ma­gukat egész hétre. Ez a mulatság kissé szilaj, de én nem csodálkozom rajta. Ezt a háborgást a tengertől tanulják. A lakosság kizárólag horvát, de legnagyobb része tud olaszul is. Nagyon dallos és zajos nép. Dallamuk szomorú, egyhangú, pár taktusból áll s ezt ismétlik órahosszat. Zajos beszédük nem kel­lemetlen, olyan sajátságos, mint minden déli népé. Asszonyai munkásak, mert mindnyájan még járás közben is horgolnak vagy kötnek, fehér, de ho­mályos harisnyát az utcán. Az eladó leánynak, ha egyebe nincs is. de legalább is 14 pár haris­nyájának úgy a maga, mint. leendő ura számára készletben kell lennie, mert dacára a nagy me­legnek, mindig abban és kivágott cipőben járnak. Sajnálom, de tartozom azzal az igazságnak, hogy a pórnők nem szépek és a sötét s többnyire fe­kete ruha amit hordanak, még zordabbá teszi őket. Talán épen e tulajdonságuknak köszönhetik jó hírnevüket, mert páratlanul erényeseknek tart­ják az itteni part és sziget lakóit. Legtöbbjének férje évekig távol van, mint matróz a nagy hajó­kon, vagy mint kőfaragó a világ minden részében, különösan Délamerikában ; s ha visszatér, kuny­hóját mocsoktalanul találja. Puha kebelre ugyan nem hajthatja fejét, mert ezen a vidéken a női bájakat illetve a szárazság az uralkodó; csak a hü, barna, csontos karok fogadják, mert dacára a sok távollétnek, igen jó családi eletet élnek. Vagy talán éppen azért ? Szikár testalkatukat mindenesetre az élet ­Vármegyei ügyek. Vármegyénk közigazgatási bizottsága rendes havi ülését f hó 6 án tartotta főispán óméltósága elnöklete mellett. — Az alispán jelentéséből meg­tudtuk, hogy a bodrogközi és gálszécsi járás terü­letéről múlt hó folyamán Amerikába kivándorolt 22 egyén, visszajöttek io-en. — A községek belső területén átvonuló állami, illetve törvényhatósági útrésznek kezeléséhez és fentartásához megkiván- tató több-kiadás kirovása ellen több község részé­ről benyújtott felszólalások véleményes előterjesz­tés végett a kir. államépitészeti hivatalnak ki­adattak. — Főpénztáros szóbeli előterjesztése alap­ján, hogy a közúti pénztárnak ideiglenes kimerült állapotán segítsenek, 10,000 ftnyi rövidköltsön utalványozása iránt fölterjesztést intéztek a keres­kedelemügyi m. kir. ministerhez; egyszersmind utasították a járási főszolgabirákat, hogy a múltból még kint lévő közmunkaváltsági hátrálékoknak behajtását teljes szigorúsággal foganatosítsák — Az árvaszéki előadók júniusban elintéztek 2008 ügydarabot, hátrálékban maradt: 772. — Kir. ügyész féléves jelentéséből felemlítjük, hogy a rabipar ez év első felében 884 ftnyi tiszta jöve­delmet hozott, mely az újhelyi kir. adóhivatalba be is szállíttatott. A járásbirósági fogházak kifogás­talan rendben találtattak. Az újhelyi központi fogházban jun. hó végén a rablétszám 276 volt, ebből 21-et fegyházba szállítottak. Arabegészség általában kedvező. — Kir. tanfelügyelő és hivatal­társai a múlt hónap közepétől kezdve folytonosan az elemi iskolák, s egyszersmind a s.-pataki tanító­képző intézet tanévet záró vizsgálatainak vezeté­sével voltak elfoglalva, A tanítás eredménye általában kedvező s a magyarosodás felvidékünkön mindenütt örvendetesen terjed. — Kir. főmérnök jelentése szerint a felhöszakudásszerü záporok vár- megyeszerte sok kárt okoztak a közutakban. Egy felmerült eset alkalmából hosszabb eszmecserét keltett az a kérdés, vájjon nem lenne-e üdvös do­log a bodrogközi, nagymihályi, varannai, homonnai, szinnai és sztropkai járások területén is pénzbeli teljesítéssé átváltoztatni a természetben kirótt tör­vényhatósági utadó-kötelezettséget, — mert igy, mint most van. kivált a bodrogközi ésn.-mihályi járásokban, hol a községek szétszórtan fekszenek és a kavicsbányáktól távol esnek, az egy-egy igás- napszám ellenértékéül reájuk rótt természetben teljesittendő munka, más járásokhoz mérten, arány­talanul nagy terhet ró a lakosságra. A kérdés bővebb megvitatása és határozathozatal végett rendkívüli közgyűlés fog összehivatni. — Kir. pénz- ügyigazgató jelentette, hogy a közadók júniusban jól folytak be; nevezetesen pedig egyenes adók­ban befizettek 35,510 ft 95 kr, a mult év júniusához mérten most többet: 10,903 ft 88 krral. A had­mentességi dij befizetésében 385 ft 44 kr volt a visszaesés, mert most csak 810 ft 36 kr folyt be. — Végül fölemlítjük, hogy Hajner József, Séra István, Span András, Drab Mátyás, Grünfeld Farkas, Kenecz János és Maczibóba Péter kivételes nősülés megengedéséért folyamodván, kérelmük kedvező elintézést nyert. A törvényhatósági útadó kivetése ellen be­adott felszólalásokat tárgyaló vármegyei küldöttség í. hó 6-án d. u. tartott második ülésén az addig beérkezett összes reklamációkat elintézte. módnak is lehet tulajdonítani. Ezek nem ismerik a kenyérsütés ünnepét házuknál, de azért regge­lenként kávét isznak, azaz hogy cikóriát^ amiből par kanállal tesznek egy liternyi vizbe : a jobb módúak juhtejjel és zsemlyével eszik; de akitől ennyi luxus nem telik, a cikória-lébe egy kis cuk­rot tesz és polentát aprít belé. A polenta nemzeti eledel, kukoricaliszt sós vízben kifőzve s ezt több féleképen élvezik, olajjal vagy juhturóval; egészen keményre főzve, ellapitva, szeletekre vágva és ki­szárítva pedig kenyér helyett. Egyéb eledelt a tenger nyújt nekik. Minden terhet, mit a szárazon kell szállítani, a nők hordják hátuhon, mert egy pár juhon és asszonyi á laton kívül egyéb jószága nincs a crkvenicai gazdának. De hogyan is táp­lálná, mikor csak kavicsot vet és követ arat. A család rendesen számos tagból áll, mini­muma 5, maximuma 10. A gyermekeknek nem sok tanulnivalójok lehet, mert iskola után mind a sekély vizű tengerszéleken és parton, a kavicsok közt kapargál apró rák, kagyló és csiga után, miket a fürdő-vendégeknek kinál, akárcsak a ti­hanyiak a kecskekörmöt. A nép általában nagyon vallásos, a lourdesi szűz kis szobra még a mi vendéglőnkben is otthonos, és mi jó keresztények módjára szívesen esszük a scombretit (kis tengeri hal) soványabban, csakhogy az ő örökösen égő lámpájába is jusson olaj. Többször hallottam az idegenektől, hogy az itteni férfiakat becsmérelik, hogy renyhék; de hi­szen nem kapálhatnak, ha nincs mit. Az ő ekéjök a csónak és hajó ; ha az szántja a vizet, mindnyájan talpon vannak, majd leszakad alattok a molo. S miként már említettem, leg­többjének kenyérkeresete éjjel kezdődik a halász­bárkákban, no meg nappal a tonnárákban. A vármegyei gazdasági egyesület elnök­jelöltjei eddig ketten vannak, u. m. Andrássy Sándor és Szláray Antal grófok. Többen aligha lesznek is és valószínűleg egyhangú lesz a választás. Sztáray Antal Öméltósága, ugyanis, a í. hó 4 én nála járt és általa nyájasan fogadott 8 tagos küldöttség előtt, melyet Viczmándy Ödön, egye­sületi h. elnök vezetett a grófhoz, kijelentette, hogy a jelöltséget megtiszteltetésnek tekinti s nem is tér ki a hozzá vezető bizoda’om utjából; az el­nöki tisztet azonban cs k akkor hajlandó elfogad­ni, ha megválasztatása egyhangú lesz. Óméltó­sága a gróf, egyszersmind kinyilatkoztatta a nála járt küldöttség előtt, hogy elnökkététele esetén teljesen szakitana a múlt hagyományokkal, és sajat maga saját prográmja alapján intézné az egye­sület szerves életműködését. — Az Andrássy Sándor gf. zászlaja alá gyülekezett érdekeltség Mailáth József gf. Öméltósága elnöklete alatt S.-a.-Ujhely- ben f. hó 6-án d. u. tartott népes értekezletet s kimondotta, hogy az elnök-jelöltje érdekében tett iniciativát helyesli, avval mindenben egyet ért s célul tűzi maga elé, hogy a szeptemberi választás alkalmával Andrássy Sándor gf. zászlaját diadal­hoz juttassa. Ilyen premisszák után természetes folyomány, a pártoknak teljes erővel való szer­vezkedése, hogy t. i. a túlnyomó többség ostentálá- sával a választást csakugyan egyhangúvá tegyék. Hírek a nagyvilágból. A német császári pár. Angolországba érke­zett. Fogadtatásuk szívesség és lelkesedés dolgában eseményszerű. Minden lépésüket a nép tüntető örömrivalgással kiséri. Az angol lapok elragadtatás­sal írnak II. Vilmos császárról s a legrokonszen­vesebb viszhangot ébresztették a német sajtóban. Sándor, szerb király, évi tanulmányait a legjobb sikerrel befejezvén, vakációzni készül. Eddig úgy van, hogy a kis király mindenekelőtt keresztapját, a muszka cárt megy meglátogatni, Szentpétervárról visszafelé jővén királyunknak, ki a kis Obrenovicsot kedveli, Budán, vagy Gödöllőn fogják bemuiatni. Indiában Madras tartományban éhínség tá­madt ; tízmilliónyi lakosságot éhhalál fenyeget. Hírek az országból. I Haynald Lajos | kalocsai biboros-érsek, a magyar katolikus egyháznak legnépszerűbb fő­papja, f. hó 4-én d. u. 1 órakor meghalt. Önfel­áldozó magyar hazafi volt; bátor, szókimondó, politikai meggyőződésében tántorithatlan férfiú, ki annak idejében, mikor, mint Erdély püspöke, meggátolta, hogy a Királyhágón-tuli rész a ,reichs- rath‘-ba bemenjen, a fejedelem kegyét is elvesz­tette. Száműzetéséből csak 3 nappal a koronázás előtt hívta őt vissza Rómából és ültette a kalo­csai érseki székbe a király parancsolata. Szinte a pazarlásig menő volt áldozatkészsége. Dúsgazdag jövedelmeiből csak jótékony célokra öt millió forintot fordított. Azonkívül fejedelmi bőkezűséggel pártolta a hazai tudományosságot és a művésze­teket. Az egész ország élénken érzi a fájdalmat, mit Haynald Lajos elhunyta okozott a nemzetnek. A w-mém,^-atimrrwifMiiMrinfc-nailin'—TI I 1 imr t" miéit^bmí/u Ezt meg kell hogy magyarázzam olvasóim­nak. Tonnárának nevezik a toronymagasságu lét rát, mely a tengerparton, többnyire öblökben földbe ásva, ferdén áll a tengerszine felé. A létra tetejében ülőhely van, ahol a tinhalak csősze nap­hosszat elüldögél, lesve a majdnem embernyi nagyságú tinhalak megérkeztét, szintén naphosszat leső halásztársainak. Kétségkívül a legunalmasabb helyzetek egyike, amit képzelni lehet, perzselő nepnak kitéve, napokig mozdulatlannl ülni abban a szédítő magasságban. A tinhalak idénye julius és augusztus. A tinhalak története pedig ez: A világok tengerében neki indul vándorútra egy óriási raj szardínia halacska, melyet a pléhdobozokból mind­nyájan ism rünk s melyeket a tengerparti váro­sokban a halpiacokon nagy mennyiségben árulnak és frissen olajba sütve is szeretnek, Ezeket kö­veti a scombrik raja, ez a Csákihoz hasonló ra­gadozó faj, csakhogy izletesebb annál s mely a szardíniát mint prédáját követi. A scombrikra pedig a tinhalnak íáj a foga: de a rettenetes küzdelem a létért még e láncolatban sem ér vé­get, mert az utóbbiakat néha néha a náluknál na­gyobb s őket is felfaló cápa követi. A mint ez a tinhal-csősz egy ilyeflj* rajt észrevesz jelére csolnakokba ülnek a halászok s s a kifeszitett hálókba kergetik az ostoba tineket, melyeket partra vonszolva agyon bunkóznak. A tin húsát kiló számra mérik ki, miként nálunk a nagyobb harcsákat. ízletességre nézve a tin kö rülbelől oly rangü a tengeri halak közt, mint a harcsa az édes víziek közt. Az egész quarnerói tin-halászat egy vagyo­nos fiumei ember kezében van, kinek szolgálatá­ban áll a legtöbb crkvenicai lakos. Ezek három Folytatás a mellékleten,

Next

/
Thumbnails
Contents