Zemplén, 1891. július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)

1891-09-06 / 36. szám

Melléklet a „Zemplén“ 36-ik számához

bátorító szavával nemcsak lelkesített, de jótékonyságának nagyságával az elsők közt nyújtott anyagi segítséget. Ugyancsak a mádi plébános, a megáldást teljesítő prépostnak, a miséző papnak és a templomi szónoknak mondott meleghangú köszönetét. Pálóczy József mádi h. v. lelkész a Mádon uralkodó egyetértésnek a katolikusok és protestánsok közt élő megmaradásáért, majd Ihury János harangöntő nagyiparos egészségéért ürítette poharát,óhajtva az erkölcsi összhangnak,mely most Mádon megvan, állandó megerősödését A zenekar rá is zenditette az » Úgy legyen 1 P. S — Az egész napi ünnepség befejezéséül, Írja másik tudósitónk, az egyház este harangbált rendezett, melyen Bernáth Béla képviselőn és a szép számú intelligencián kívül a polgárság is jelentékeny részt vett. Kár, hogy az esteli 11 óra után támadt tűz kissé megzavarta a jó kedvet; de ezt leszámirva, a mulatság szépen folyt majd reggelig. A bálon jelen voltak: Bernáth Béláné, Teleky Lászlóné, Molnár Jánosné, Petrakovics Józsefné, Kis Károlyné, Kula Józsefné, Szourál Jánosné, Bernáth Gizella, Teleky Anna, Molnár Sarolta, Petrakovics Anna, Appelmann Luiza, Robitschek Anna, Szabó Róza, Kocsis Margit stb.

(Sikkasztó póstamester) Tudósítónk írja:

» Tamaskd István, sztropkai póstamester. nagyobb összegű hivatalos pénz clsikkasztása után Sztrop kóról megszökött s útját Homonna felé vetfe«. Ez a távirat érkezett mú't hó 30 án a homonnai járás főszolgabirájához a sztropkai főszolgabírótól. A homonnai kolléga nem késett legott felhívni a csendőrörst a sikkasztó nyomozására, mely már-már eredménytelenül végződött, midőn a vé'etlen s a városban villámgyorsasággal elterjedt hir a csendőr-őrsvezetőnek megjelölte az irányt, melyen haladva a sikkasztó nyomára akadt. Ugyanis midőn a csendőrség külön járatokra oszolva, a sik- kasztot Homonna város területén eredmény nélkül nyomozta s már arra gondolt, hogy a vidéken kell kutatni a megugrott póstamester után, az őrsvezető véletlenül egy olyan parasztemberrel találkozott, aki Tamaskót ösmcri s csak nehány perccel előbb látta őtet egy gyalog-ösvényen a vasúti j állomás felé igyekezni. Az őrsvezető a megjelölt ! irányba sietett és utói is érte. Az atléta termetű sikkasztó minden ellentállás nélkül megadta magát. A homonnai főszolgabíró elé kisértetvén, ottan Tamaskót megmotozták, de mindössze csak 28 ft készpént találtak nála. A vizsgálat során, mely a sztropkai főszolgabíró és az ottani járásbíróság előtt történt, hamarosan konstatálták, hogy a 7a- maskó által elsikkasztott összeg meghaladja a 11,000 ftot, melyből a legnagyobb részt az Amerikából haza kü'dözgetett pénzek képezik. la- maskó külömben elfogatása alkalmával már a csendőrőrsvezető előtt beösmerte bűnét s kijelentette, hogy nem volt szándéka szökni, hanem csak azért igyekezett a vasúthoz, hogy S.-A.-Ujhelybe utazván a kir. ügyészségnél önként jelentkezzék. A sikkasztó póstamester családos ember s Sztrop- kón és vidékén mindenki becsületes embernek tartotta.

(Az 1848 49-iki szábadságharci-emlékek) fővárosi kiállítása, a melyet Hentaller Lajos orsz. képviselő és Farnek Béla, Károlyi Gábor gróf és Páimándy Dúies képviselők közreműködésével rendeztek, országos érdeklődés tárgyát képezi. Úgy a hazafias kegyelet, mint a történetírás szempontjából országos nevezetességű esemény ez, a mely iránt a közérdeklődést nem zsibbasztják meg a legszenzációsabb napi események sem. Az ország számos részéből az érdeklődő hazafiak kiránduló társasággá szervezkednek, s a zónás utazás olcsóságát felhasználva tömegesen mennek fel a fővárosba, a melynek a szabadságharc-emlékeinek kiállításánál rég volt s aligha egy hamar lesz érdekesebb s tanulságesabb látnivalója. A 1848-49- iki csa*aképek, akkori vezérlő politikusaink és hadvezéreink, valamink ellenségeink arcképei ; a különböző magyar, orosz, osztrák kiáltványok, okmányok, lőfegyverek, kardok, kaszák a csatákban megtépett zászlók s a szabadságharc egyébb emlékei a fővárosi Vigadónak nyolc termét töltik be, a melyek közül egy, a feketével bevont »gyászszoba“, kizárólag a vértanúinktól maradt ereklyéket tartalmazza, s egy nagy terem falait töltik be a Kossuth-képek. A ki csak teheti ne mulassza el a nagyszerű kiállítás megtekintését.

(A szabadságharci emlékek) kiállításának rendezői felkérik mindazokat, kik a kiállításra tárgyakat beküldeni szándékoznak, szíveskedjenek ezt előzetesen tudatni a rendező bizottsággal, nehogy oly tárgyak küldessenek be, a melyek a kiállításon már megvannak.

(Meglőtte a feleségét.) Kalla Ferenc, kir.- helmeczi kőmives mester, már régebb idő óta viszálykodásban élt a feleségével s ha a korcsmából részegen hazajött, az egész szomszédság összefutott a házastársak lármájára. E hó 2-án különösen hevessé vált köztük a szóváltás, minek az lett a vége, hogy a részeg Kalla Ferenc feleségét üldözőbe vette s a menekülő aszszony után sütötte nyulsöréttel töltött fegyverét. A lövés Kallanét lágyékán oly súlyosan sebesitette meg, hogy alig

ha fog életben maradni. A súlyosan sérült asszonyt a s.-a.-ujhelyi kórházba, a bűnöst pedig a kir.- helmeczi járásbírósághoz szállították, hogy megérdemelt büutetését elvegye.

(Knopfler Sándor) helybeli néptanító, lapunk dolgozótársa, ki nyilvános iskolában való működése mellett városunkban már 20 év óta leckeórákat is szokott adni s ez idő alatt a legelőkelőbb családoknál, leginkább iskolát végzett leányokat, a reáltantárgyakban, valamint a magyar, német és francia nyelvben alaposan tanított, az uj isk. év alkalmából ilynemű leckék adására ajánlkozik. A német nyelvben müveit felnőtteket, kik azt rövid idő alatt óhajtják megtanulni, a legjobb sikerrel tanitja.

(Értesítés.) A helybeli ipariskolába a beiratások f. hó 7 étől 15-éig d. e. 11 órától d. u. 2 óráig tartatnak, miről a t. iparos és kereskedő urak ezennel értesittetnek. S.-A. Ujhely, 1891 szeptember 6. Az ipariskola igazgatósága.

Irodalom.

A »Hél* 35. száma szokott választékos tartalommal jelent meg. A cimlapot Zirzen Janka szinnyomatu képe díszíti ; egy pompás kivitelű rajz. A szövegben két érdekes kis cikk foglalkozik a hires nő jellemzésével. A novellisztikus rész Kóbor Tamás-tói hoz egy érdekes rajzot és Bourgetől novellát. Kisfaludy Atala, a rég hallgató Írónő és Szalay Fruzina a »Hét* olvasóinak kedvelt poétája két csinos költeménynyel van képviselve. Egy erdélyi n5 pompás leírását adja barangolásainak az erdélyi havasok közt. A többi aktuális közlemények közül ki kell emelnünk a Népszínház legközelebbi újdonságának Sudermann »Sodorna veszedelme« cimii drámájának ismertetését és egy gyönyörű jelenetet e darabból. Gazdag »Innen- onnan* rovat. Érdekes irodalmi ismertetések fejezik be a változatos füzetet. ,A Hét* ára egész évre io ft, félévre 5 ft, negyedévre 2 ft 50 kr. Kiadóhivatala Budapest, VIII. kér. József-körut, 44.

»Az Emberbarát* cim alatt még e hő folyamán uj lap indul meg. Célja, hogy kimutassa, mikép támadható meg a nyomor legalaposabban és legsikeresebben. Kizárólagosan a humanizmus szolgálatába szegődik, egyengetni akarja az utat, melyen az emberszeretet győzedelmesen előrehatoljon. Egyesíteni kivánfa mindazokat az erőket, melyek szétforgácsolva eddig is ugyanazon nagy eszme szolgálatában állottak, de csak együttes és céldudatos működésben képesek az eszmét megvalósítani. »Az Emberbarát* September 20-ától kezdve minden vasárnapon fog megjelenni. Előfizethetni legcélszerűbben postautalványon »Az Emberbarát* kiadóhivatalában Budapesten IV. Magyar-utca 2 sz. a. Előfizetés egész évre 6 ft, félévre 3 ft.

„Üdvözlégy Mária!« Imakönv, irta Walter Gyula dr. Az esztergomi ftdő főegyházmegyei hatóság jóváhagyásával. Negyedik újból átnézett és bővített kiadás. Esztergom. 1891. 16-rét 576 lap. — A szerző tulajdona. Tartalma három részre oszlik. Az első rész nyolc érlekezésszerü, nagy gonddal készült olvasmányt foglal magában a b. Szűz tiszteletéről. A második rész hat fejezetbe a különféle imákat tartalmazza. Különös érdeket kölcsönöz a könyvnek, hogy egy mise-ájtatos- ságnál és több más imánál az ereden latin szöveget is közli és magában foglalja a b. Szűz egész zsolozsmáját mely más imakönyvben egyáltalán nem fordul elő. A harmadik rész az énekeket foglalja magában. Árai legjutányosabbak. Finom angol-vászon kötésben, egyszerűbb díszítéssel 80 kr., gazdag táblaaranyozással és aranymetszéssel 1 frt 20 kr. A szives megrendeléseket egyenesen a szerzőhöz, vagy Löwi Adolf könyvkereskedéséhez (S.-a.-Ujhely) lehet intézni.

Egyesületi és társas élet.

Nyilvános nyugtázás.

1. kimutatás.

A gimnázium építkezési költségeinek fedezésére, a befizetés iránt kelt felhívás keltétől mai napig, következő befizetések eszközöltettek: Csasz- lovszki János 20 fc, Kossuth János dr. 25 ft, Szepessy Arnold dr. 20 ft, Csuka Ödön 100 ft, Nemes Lajos 10 ft, Polgári takarékpénztár 125 ft, Dókus József 14 ft, Solcz Sándor 15 ft, Kincsessy Péter 30 ft, Chyzer Kornél dr 50 ft, Erben Alajos 5 ff, Lángh Nándor 10 ft, Németh Nándor 30 ft, Safier Markusz 3 ft, Sohor János (Legenye) 3 ft, kereskedelmi-, termény- és iparbank 150 ft, De- Rivó György 14 ft, Bernáth Béla (Budapest) 50 ft, Róze Jósef 10 ft, Schön Vilmos dr. 50 ft. összesen 734 fi

A kegyes adományozók fogadják hálás köszö- netünket.

S.-a.Ujhely város elöljárósága 1891. évi szeptember 4-én.

Pataky Miklós, Ujfalussy Endre,

v. jegyző. főbíró.

1 A közönség köréből.

— Alak és tartalomért a beküldő felelős. —

Kassa, 1891. augusztus 31.

Tekintetes szerkesztő úr!

A Zemplén 35. számában Sturm Izor könyvvezető úr, a kassai kereskedelmi- és iparkamara 1890. évi főjelentésével foglalkozván, konstatálja, hogy a sátoralja újhelyi kereskedő tanoncok száma 50 re (legalább is 50 re) tehető, mig a kamarai jelentés 313 iparos-tanonccal szemben 5, azaz öt kereskedő-tanoncot mutatott ki.

Sturm Izor ur a kimutatást furcsának, a kamarát nevetségesen rosszul értesültnek mondja , és kérdi is vájjon melyik forrásból merítette azokat a »megbizható« adatokat.

Ha Sturm Izor ur kamarai titkár volna és ha hivatásához tartoznék évi jelentéseket szerkeszteni, tudná, hogy az ipar-tanoncokra és a tanoncok oktatási viszonyaira vonatkozó adatokat az

illető város hatóságától szokás beszerezni és hogy nemcsak a kamarai titkár, de nvnden laikus és szakember is föltétien hitelt kénytelen oly kimutatásnak adni, melyet a város jhatósága pecsétjével és főbírójának aláírásával lát el.

A •/. alatt visszakérőleg ide mellékelt kimutatás, melyet a főbíró ur aláirt és melyen a város pecsétje látható, tartalmazza a kifogásolt adatokat*). Ha ezen adatok nevetségesek és ha mi és a minister tévútra vezettettünk, az nem a mi hibánk, mert nekünk (és minden józan embernek) fel kell tételeznünk, hogy Ujhely város hatósága teljesen tájékozva van az ottani tanoneviszonyok iránt és tudva nem közöl egy társhatósággal hamis adatokat.

Ennyit kívántunk a tényállás kiderítése céljából és a Zemplén tisztelt olvasó közönségének tájékoztatására elmondani.**)

Fogadja tekintetes szerkesztő 'ur kiváló tiszteletem őszinte nyivánitását, melylyel vagyok igaz hive: Dell Jonö.

*) Úgy van ! Sierk.

**) A város főbírójának, mint az iparisk. bizottság ügyvezető elnökének aláírásával és pecsétjével ellátott kimutatás a kereskedelmi tanulóknak csak arról a kontingenséről szólhatott és szólott is, amely tényleg iskoláztatást nyert. Ha az iskolába csak 5 tanuló iratkozott be, természetesen nem szólható tt 50-ről. Ebből következik, hogy a kamara nem nevetségesen rosszul, hanem nagyon is jól volt értesülve. Nem a kimutatás furcsa, hanem az a furcsa, hogy a kereskedő urak nem respektálva sem az ipartörvényt, sem a vonatkozó ministeri rendeleteket bár kötelesek lettek volna, tanulóikat nem Íratták be az ipar- skolába, vagy ha beíratták is, nem részesittették oktatásban. Egyébként azt hisszük, hogy a t. felszólaló a közérdeknek tett jó szolgálatot, mert az abnormis állapot most már az arra kompetens helyeken is majd kúra alá kerül. Sierk.

TANÜGY.

A gót-betük, mint a magyarosodás nyűgei.

(A magyar nyelvet és népnevelést Zemplén-vármegyében terjesztő egyesület figyelmébe.)

Ha valaki leszáll arra az alacsony szószékre, amelyről a néptanító hirdeti a jövendő jMagyar- országnak a nemzeti nyelv igéit, s ha a közvetet- len közelben látni fogja, mily óriási munkába kerül a nép egyszerű gyermekét bevezetni az írás-olvasás mesterségébe, azalatt a rövid idő alatt, mit a nép iskolaidőnek nevez, s mi itt-ott aüg áll 5 — 6 hónapból: talán méltányolni fogja az egyszerű »falusi mester* fáradalmát, kinek pedig amellett még 3—4 külön osztályt más valamite is kell oktatni s eközben ismét nem szabad megfeledkeznie arról sem, hogy nevelő is, s mint ilyen, kezében tartja a tót-, szerb-, német- vagy román-csemete szívhúrjait, melyeken a kis idegenajku nebulónak hazaszeretetről szóló dalokat kell ügyesen pengetnie. Ugyanezért ma már kivételt képez az oly intelligens ember, ki magasb működése légköréből kicsinylőleg nézne le a legszentebb nemzeti ügy e porondjára, hol oly roppant a feladat, s legkisebb a pályabér.

Hja! a néptanítónak hazafiságból is kell dolgoznia, mert ha ő nem tenné, ki hinne neki! S ő tesz is, csakhogy sikeresen nem működhetik támogatás nélkül, s ezt a támogatást különösen három helyről várja: az államtól, az egyháztól és a társadalomtól. E három tényező támogatása biztosítja egyedül a népnevelés sikeres, áldásos elő- haladását, ez a kezdet és vég.

E tényezők nem részesítik a népiskolát min dig a megérdemlett figyelemben; de hát az nem is csoda, ha tekintetbeveszszük azt az elfásult ósdi elvet, hogy a parasztot nem kell tanítani; de hála korunk humanitásának, ez ma-holnap egészen elveszti a talajt lába alól s a fenti tényezők is megteszik kötelezettségüket a népek érdekében.

Államunk a legújabb időben belátta, hogy az ország különböző ajkú polgárainak mily roppant érdekében fekszik, hogy az állam nyelvét a népiskolában elsajátíthassák ; mily nagy erkölcsi súly- lyal nehezedik az a népek egyensúlyozó mérlegébe, ha az európai államok szerencsésebb helyzetű országai egynémelyike egynyelvű népek érdekei fölött őrködik, Azóta igyekszünk mi is a felismert áldásdús cél felé és sok indolens évszázadok mulasztásait kell pótolnunk rövid idő alatt, hacsak azt nem akarjuk, hogy az idők megváltozott szelleme bennünket kitörüljön a népek lajstromából. Hála törvényhozóink bölcseségének, ma már törvénynyel van biztosítva az állami nyelv tanulása a népiskolában, csakhogy ennek végrehajtásában kimondhatatlan sok a nehézség s ezek közt nem a legkisebb a cikk fölötti címben megnevezett is.

Az iskolás gyermek ugyanis nagynehezen megtanul magyar betűkkel írni-olvasni, ezt be is gyakorolja, s az írásnak akkor, amikor hasznát is veszi, de az olvasással már nem így van a dolog, mert ezt ép ott nem használhatja, ahol legtöbbször felcsapja a könyvet, t. i. az Isten házában.

A tót imakönyvek ugyanis nem latin betűkkel nyomtatvák, hanem az idegen német-, gót-betűkkel, melyeket hogy megtanulhasson a gyermek, újra kell kezdenie az olvasás-tanulást, mi pedig, tekintve a trencséni tót dialektust és a sok rövidítést, szerfelett nehéz. A szülők pedig ezt okve- tetlen kívánják, ezen betűkkel lévén nyomtatva a