Zemplén, 1891. július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)

1891-08-23 / 34. szám

Sátorai] a-Ujhely, 1891. augusztus 23

34. sz.

Huszonkettedik évfolyam.

I

ELŐTIZETÉS Ál. Egész évre 6 frt. Főiévre 8 „ Negyedévre 1 frt 60 kr

Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől ÍO' gadtatnak el.

Ióilrato* nem adatna vissza.

Egyes szám ára 20 kr.

A nyílttérien minden gar- mondsor dijja 20 kr.

Zemplén.

Társadalmi és irodalmi lap.

ZEMPLÉNVÁRMEGYE HIVATALOS KÖZLÖNYE

(megjelenik minden vasárnap.)

HIRDETÉSI DÍJ :

! hivatalos hirdetéseknél; Minden egyes sző nt&n 1 kr.

Azonfelül bélyeg 80 kr.

! Kiemelt diszbetük s kőr- I zettel ellátott hirdetmé- i nyékért térmérték szerint ; minden O centiméter | után 8 kr számittatlk.

Állandó hirdetéseknél kedvezmény nyujtátik.

Hirdetései a „Zemplén“ nyomdába küldendők.

A „Zemplénéről a „Zemplénének.

Tokaj, 1891. aug. 20.

Akármily irányban működjék is valamely vidéki hírlap, melynek feladata első sorban az illető vármegye, város és társadalom érdekeit képviselni, nehéz, szinte lehetetlen eltalálnia azt a középutat, melyen haladva az egyik, vagy a másik oldalról, sok esetben túlzott érzékenykedésből, megrovást, sőt ok nélkül való megtámadtatást ne vonna magára. A szerkesztő folytonosan ügyelni kénytelen nemcsak munkatársainak személyes vonatkozásaira, hanem a saját szavaira is; mert mindenért ő lévén felelős, a szavak magyarázatánál is őt veszik kapóra.

Amily sokoldalú a közélet, oly sokoldalúságot kívánnak a hírlaptól. És méltán. Pedig melyik emberfia volna képes arra, hogy mindent a kellő szájízzel mondjon el. Itt is a szerkesztőnek kell kiegészíteni a hézagokat, pótolni azt, amit munkatársa kifelejtett. És ha a szerkesztő ezt tenni elmulasztja, akkor ismét reáhárul az ódium.

A vidéki hírlapírás nehézsége abban áll, hogy a politikai napilapok, szakközlönyök, úgyszólván, minden vidék érdekeit, minden fontosabb tárgyat frissiben fejtegetve, a szorosabb helyi érdekkel foglalkozó vidéki heti lapok nem bírnak oly lebilincselő hatással az olvasókra, a vidéki közönségre, mint a napilapoknak folyton változó, érdekfeszitő, legtöbbnyire politikai közleményei.

Ha valamely tárgyat élesebb bírálat alá vesz s a közérdek szempontjából jónak lát nem helyeselni, akad mindjárt íelszólaló, aki az ily bírálatot gáncsolja; vagy ha jóakaratúlag valamit javasol helyi érdekből, akit az ügy nem érdekel, azonnal ellene mond. Az ily ellenmondások nem a maga helyén simíttatnak el, hanem legtöbbnyire a hírlapon kivül, ami rendesen a lap kitűzött céljának rovására történik.

Sokszor személyes támadások közlője, ami csak elmérgesiti a szenvedélyeket, a közönség nagy részénél pedig kellemetlen hatásokat okoz. Mert a vidéki hírlapok is, első sorban, kötelesek megtartani a tisztesség szabályait s nem adni tért minden személyeskedésnek. Ebből származnak aztán a legtöbb kellemetlenségek, mikkel a vidéki hírlapok küzdenek. A .Zemplén* é tekintetben is tiszteletre méltó kivételt képez.

Valamikor a politikai pártküzdelmek is nagy keserűséggel töltötték meg a vidéki hírlapokat. Ez a keserűség a ,Zemplén«-bői egyáltalában nem észlelhető.

Csuda-e, ha ily viszonyok közt a vidéki sajtó auktoritása nem áll azon a magaslaton, melyet megkövetelhetne.

Van még egy más baj is, mely szintén egyéni természetű, de erős ráhatással van a sajtó működésére. Kis városokban a toll forgató emberek száma nem nagy s még az a kis csoport is, mely érez magában valamely irányú hivatást, ahány emberből áll, annyifelé húz. Egyik egy, másik más tekintetből nem akar tollat fogni, hogy eszméit nyilvánosságra hozza. Természetes, hogy ily gondolkozás mellett a helyi lap szellemi ereje gyöngül és nem képes erősödni, mert hiányzik a szellemi támogatás.

Ily állapotok között nehéz azután az olvasó-közönség igényeit kielégíteni; mert égy-két ember szelleme, munkaereje nincs arányban az olvasók kívánalmával.

Már pedig a vidéki hírlapok ép oly kul- tur-missiót teljesítenek, mint a napi lapok. A helyi érdekű lapok vannak hivatva a községekben az olvasni tudó közönségnél a szellemi művelődés iránt való kedvet éleszteni, miután olcsóságuknál fogva minden községben akad olvasójuk, a rendszeres olvasás által pedig fokozódik a másnemű olvasmányok felé húzó hajlam, ami egyeseknél a könyvolvasásra is ösztönt ad, úgy, hogy idővel az irodalom népszerű olvasmányai jelentékeny elterjedésnek indulhatnak, ami ismét a közmívelődés szempontjából hazai érdek.

Sokan kicsinyléssel is szokták fogadni a helyi lapokat.

Ezek nem gondolják meg, hogy hazánkban, csak 30 évvel ezelőtt is, nagyon kezdetleges volt a hírlapirodalom ; a vidéki hírlapok pedig csak a hatvanas években kezdtek fel-feltünedezni.

Nekünk csak egy lapunk van, a mi kedves öregünk, a »Zemplén*.

Vármegyénk és városunk szellemi munkásai a közmívelődés tekinteteit folytonosan hangoztatják, mégis, úgy látom, a »Zemplén «-ben való közös közreműködéstől húzódoznak. Pedig ez volna egyik korszerű feladatunk. Az erők szétforgácsolása nem erősítheti, hanem csak gyöngítheti a társadalmi, vagy a szellemi összetartás kapcsait.

Nem tagadom, hogy régi jó barátja vagyok a »Zemplénének; de ha ellensége volnék is, el kellene ösmernem, hogy egyike azoknak a vidéki lapoknak, melyek közérdekű prográm alapján és nem az »olló segít ségével* kerülnek ki a szerkesztő kezéből. Sőt, ami büszkesége lehet, egyike azoknak, melyeket lapkollegái szívesen »ollóznak«.

T A B C A,

Csörgedező patak partján .

MM 7"^

^l\L6)sörgedezö patak partján megálltam,

Egy lehullott rózsaszirmot találtam,

Az volt Írva hulló rózsa szirmára : yo Az én babám a föld legszebb virága.

Zsongva-bongva folydogálnak a habok,

Kék mennyország képe bennök úgy ragyog, Kis habocskák zsongva-bongva susogják :

Az én babám szeme legszebb mennyország.

Csörgedező patak partján fuj a szél, Rózsafárul zizegve hull a levél,

Elragadja a szellő a levelet . . .

Az én rózsám nem szeret már engemet.

Búza Barna.

Bölcső mellett.

— Daudet Ernő után. —

A Champs-Elysees egyik palotájának végső szobájában fényűző kényelem fogadja a belépőt. Fiatal leány ül egy bölcső mellett. Morrain Vilma, igy hívják. Körülbelül 20 éves; jóság és erély tükröződik vissza tekintetéből ; termete erőt és eleganciát árul el, misem hiányzik nála, mi egy nőt csábitóvá tehet. Csak akarnia kell s szeretve lesz, ezt árulja el egész megjelenése.

E pillanatban azonban semmi női kokettsé get nem árul el A bölcsőben, mely mellett őrködik, baba alszik. Szabályszerű, csendes lélekzet- vételek mozgatják a fehér takarót, mintha a kis lény álmodozva itt akarná hagyni a földet, melyre még csak alig lépett s visszatérne a béke titokzatos hazájába.

Mindjárt estve lesz. Az estveli szürkület már előreveti árnyait Vilma még mindig ott ül. Sóhajok törnek ki kebléből, könyek csillognak szemeiben. Most lábujjhegyen, lámpával kezében egy termetes dajka lép be.

— Még mindig alszik ? — kérdé csendesen, a lámpát az asztalra téve.

— Alszik s igen nyugodt Ezúttal meg van mentve. Csak feküdjél le, majd én virrasztók mellette.

— Az asszony még nem tért vissza ?

— Még nem.

— S reggeltől oda van. Nem különös-e ez, kisasszonykám, mikor a gyermek ilyen állapotban van ?

— Az asszony falun van, válaszolt Vilma erőltetve. Hamarább, mint estve, nem jöhet haza, erre el voltam készülve.

— Az már más. De mégis különös, hogy az asszony e napokban olyan sokszor távol van. Egy anya . . . egy beteg gyermek anyja . , .

Vilma egy mozdulattal félbeszakitá a fecse- gőt s a dajka nem akarta bevárni, ami e mozdulat után jöhet, lábujjhegyen mint jött, távozott a szobából, de menetközben is dünnyögve :

— Igen, ez nagyon különös !

*

Vilma ismét egyedül van. Még is van valami igaza a dajkának, mert egy hosszú sóhaj rázkód tatja meg a fiatal lánynak egész testét.

— Szegény apám 1 szólt sóhajtva. Te olyan jó, olyan gyöngéd vagy, s ő hogy megcsal tégedet, óh, de rossz ő I

Szemei előtt képek vonulnak el; régi, de feledhetetlen jelenetek. Látja anyját, amint haldokol, hirtelen ágybadölve s ő csak 12 éves gyermek.Hallja apját jajgatni, látja mély fájdalmát; majd visszavonult, csöndes életüket a Branch-Comilei apai házban, az ez éveken át tartó egyhangú, de mégis kedves otthont, melyet az apai gyöngédség édesített meg. Azután azt, hogy Párisba térve, mindez megszűnik akkor, mikor a szomszéd bir- tokosnö, az iíju, szép özvegy asszony ugyancsak e tájban költözik Párisba.

Vilma kolostorba megy, hol eleinte szomor- kodik, hogy elvált anyjától, de aztán vigasztalja a nénék szeretete, kik nevelését vezetik. Híven őrzi a régi kedves napok emlékét, de emlékszik arra is, ami amazokat megzavarta a maguk csöndes folyásában.

Egy reggel, időn kivül, amikor a szülék nem szokták meglátogatni a növendékeket, a beszélgető terembe hívták. Sietett, meglepetve a váratlan látogatástól s atyját találja ott, de nem egyedül. Vele volt a szép özvegy birtokosnő.

— Gyermekem ! mondá Morrain ur, miután megölelte, eljöttem, hogy kedves hirt hozzak neked. Ideje, hogy visszatérj hozzánk, s lépj be a világba; ezt meggondolva aztán, anyai gyámoli- tót is kellett keresnem számodra s megnősültem másodszor, öleld meg anyádat s köszönd meg apádnak^ hogy ilyen szép s jó mamát szerzett neked. O már is szeret téged.

— Igen, én már szeretlek teljes lelkemböl, gyermekem. Remélem, hogy te is fogsz szeretni.

Még most is érzi, pedig már három éve, azt a szorongató fájdalmat, melyet akkor érzett, mikor hallotta, hogy megboldogult anyja annyira feledve lett, hogy másat is választottak helyébe. S kit ? Egy szív nélküli csapodárt 1

— O nem szerelemből ment atyámhoz, —

Mai számunkhoz fel ív melléklet van csatolva.