Zemplén, 1891. július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)
1891-12-25 / 52. szám
Sátor alj a-Ujhely, 1891. december 25 52. sz. Huszonkettedik évfolyam. ELÖ1TZITÉS Ás. Egéé* övre 6 frt. Félévre 8 „ Negyedévre 1 frt 60 kr Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fO' gftdtatnak el. léilratoc nem adatna vissza. Egyes sz&m ára 20 kr. A nyílttérien minden gar- mondsor dijja 20 kr. Zemplén. Társadalmi és irodalmi lap. ZEMPLÉNVÁRMEGYE HIVATALOS KÖZLÖNYE (megjelenik minden vasárnap.) HIRDETÉSI Díj : hivatalos hirdetéseknél; Minden egyes szó ntán 1 kr. Azonfelül bélyeg 80 kr. Kiemelt diszbetük s körzettel ellátott hirdetményekért térmérték szerint minden Ü centiméter után 8 kr számittatik. Állandó hirdetéseknél kedvezmény nynjtatik. | Hirdetések a „Zemplén“ nyomdába küldendők. A gyermekek örömünnepe. Elérkezett az a hét az idők folyamán, mely a karácsonyi szentnapok örömeit hozza kebelében az emberiség számára! Méltó tehát, hogy lelkűnknek emelkedett gondolataiban, szivünknek legtisztább érzelmében ama közelgő napok felé irányítsuk tekintetünket, s azok körül csoportosítsuk lelki érdeklődésünket, melyek nem csupán azok számára hoznak boldogító pillanatokat, kik a Jézus születésének az emberiség életére oly mélyen ható jelentőségét felfogni és átérezni képesek, hanem még a gyermeki szívnek is feledhetetlen örömöket készítenek. Örömünnep a karácsony a gyermeki szivek világában is, a szó legközvetetlenebb jelentése szerint ! Varázs-lehelete megérinti s örömre, ébreszti még az anya keblén szendergő csecsemőt is. Az is gagyog piciny ajkaival; az is repes kis kezeivel midőn apró testvéreit ott látja a karácsonyfa körül áradozó örömzaj közepeit. Vájjon miért is lehet az, hogy a keresztyénvilág oly kiváló előszeretettel, mondhatni tüntetőleg foglalkozik e napokban a gyermekek kedélyével, amiként különben az év folyamán máskor nem szokott? Hol van ennek a különleges áradozó figyelemnek forrása? Az anyákszivében-é, vagy az apák lelkében, vagy mind a kettőben egyaránt?! ... Van-é ennek az odadó készségnek a keresztyénségre, s abban á társadalmi életre vonatkozó bennső jelentősége vagy csupán olyan észrevétlenül meghono- sult gyöngéd szokás az egész, mely, mint sok egyébb, ami a szülei kebel rejtekébül veszi eredetét, megfelejthetetlen talány marad előttünk ? ! . . . Keresztyénlétünk mivoltát közelről érintő eme kérdéseknél némán vesztegelnünk nem szabad. . . A Jézus születésének hajnalcsillaga betekintett fénysugaraival nem csak a je- ruzsálemi templom sötét boltivei alá, hanem a családi élet hajlékaiba is. Az az angyal, ki a Jézus bölcsőjénél hirdetett nagy örömet, elment és felkereste a legigénytelenebb anya gyermekének bölcsőjét is és ott a rengő bölcsőnél, ott szentelte meg azt a viszonyt, mely a házastársak, illetve szülék és gyermekek szivét fűzi egymáshoz ! Legyetek egymáséi úgymond életben és halálban egyaránt! És az édesanya e magasztos pillanat hatása alatt mintegy átszellemülve, oda ölelte dobogó keblére drága gyermekét, s homlokára nyomta azt a szűzies csókot, mely csak az édesanyák ajkain terem. Ez, ez a csók volt az első karácsonyi ajándék a gyermekek számára Ez forrása annak az örömnek, mely felbuzog mindannyiszor, ahányszor a karácsonyi angyal eljő, hogy a Jézus születésének emlékét megújítsa. De a karácsonyi csóknak még más jelentősége is van a gyermekek életében Az ember földi boldogságának alapköve a vallás, illetve azok a gondolatok melyek a lelket a pórból égíelé emelik, s azok az érzelmek, melyek a szivet a földhöz kötik. Ezek kölcsönzik a bennső értéket, a méltóságot számára. Különben nemes törekvések nélküli rabszolga lenne e földön, kielött nincs sem a jelennek becse, sem a jövőnek jelentősége. Szóval olyan boldogtalan teremtmény, aki elveszítette lábai alól a földet, s nem találja feje felett az eget. És már a karácsonyi csók az előtt a boldogító szellem előtt nyitja fel a gyermek keblét, annak mutat ott helyet, hogy szálljon be oda és lakozzék ott. Igen! ... a gyermekek a karácsonyi örömök közepeit tanulják kimondani a Jézus nevét; ott látják először, ott kezdik megismerni, meg- szertni a karácsonyfa közelében, a szülei karok gyöngéd ölelése közben. A karácsonyfa fénye, mint nap világítja be, s melegíti fel a gyermeki kebleket, a ragyogó csillagok, s a zöld levelek oda hullanak arra a fogékony földre és annak idejében meghozzák a hitnek és szeretetnek boldogító gyümölcseit a küzdő ember számára. Oh szülék! Csak készítsetek, készítsetek hát minél örvendetesebb karácsonyestét gyermekeitek számára, hiszen a családi hajlék karácsonyesti örömeivel a gyermekek temploma! Itt kél a gyermek ajkairól az első ima, innen száll lelke elsőben ég felé; itt érinti elsőben lágy áramlás a kebelében szendergő szeretet csiráját. Emlegessétek előttük a Jézus nevét, tanítsátok őket egymásnak és környezőiknek szeretetére, figyelmeztessétek mások iránt való gyöngédségre, előzékenységre; beszéljetek nekik a szegény árva gyermekekről, kiknek nincs karácsonyi örömük, kik talán fáznak és éheznek karácsony estéjén Az ilyen szavak iránt igen fogékony szokott lenni a gyermeki szív. A karácsonyest jótékonyan hat a vallásos kedély fejlődésére, tehát elhatározó az ember jövőjére nézve. Azok a mustármagvak, melyek ilyenkor hullanak az először éiintett buja földbe százszoros gyümölcsöt teremnek! Csak készítsetek gyermekeiteknek szép karácsonyestét hadd örvendezzenek, hadd szeressék meg a karácsonyt 1 Mert ha a karácsonyt megszeretik, szeretni fogják a T Á fi c A. Legény bolondja. — Elbeszélés. — A Zemplén számára irta : Ab onyx Gl-yula. (Folyt, és vége.) Jó öreg este volt már, mikor a Sallai korcs - májából kibil'egett virágos jó kedvvel Bóta Pali s fütyörészve bándukolt az erdő soron. Hej ! nem megyek én még haza Vérben fiirdök én még ma ! dudolgatta magában a nótát, s villogott az éles re fent balta a holdsugárban, amint a feje felett forgatta, nem ijedt ő meg a maga árnyékától, nem egy korcsma legénytől, ő volt a faluban a leghíresebb verekedő. Nem messze a Gátiék kis házikójától két sötét alak húzta meg magát az átellenes ház sövény kerítésénél, amint az éji szellő feléjük repité a Bóta Pali dudolását : Csütörtökön estére Réz lokos a fejébe Hegyes kés a szivébe. elődugták fejüket s megmozdult valami a szűr- jök alatt. Bóta Pali oda ment ahoz a zsúppal fedett házikóhoz, megkopogtatta a házikó ablakát s halkan susogta: Vera szentem! Alszol-é már? Az egyik ember, ott az átellenes ház kerítésénél, óh hogy elsápadt az ablak koppanásra 1 Óh hogy megvillant kezében a rézfokos 1 . . . I Az ablak kinyílott a koppanásra, s meg- ! jelent benne az a sötét szemű szép halvány arc. I A holdsugára épen oda hullott, az a sötét alak, ott átellenben, csak neki dőlt a kerítésnek, nehéz sóhaj lebbent el ajkain — s elfödé a szemét, hogy ne lássa azt a lányt — azzal a legénynyel vígan nevetgélni. A másik, ott mellette, csak a botját szo- í rongatta, s nagyokat nyelt, mintha valami a tor - kát szorongatná, midőn azt a mellette valót sóhajtozni hallá. Bóta Pali ott suttogott, nevetgélt a gyönyörű lánynyal, aki már annyi legénynek megzavarta az elméjét, akinek a szegény Király János is hót betegjévé lett, nem okult a példán Bóta Pali 1 . . . — Nézze csak ! milyen fényes csillag futott le az égről, szólt a leány, ez az én csillagom ! volt, meghalok nemsokára, s elnevette magát ezen az ötleten. — Inkább az én csillagom volt az rózsára, szólt Pali, megjövendölte Bacska Luizi a kártyán közel halálomat. Meg fogsz-é siratni, ha meghalok ? jöjj el majd a temetésemre, de ... ne sirass meg nagyon, szólt nevetve Pali, hogy ne fájjon a régi szeretődnek, mert úgy is tudom hogy még most is hozzá hajlik a szived. Aztán majd csinálj reám is egy szép nótát, de nagyon szomorút. Aztán ... ha majd férjhez akarsz menni, ha majd mást szeretsz, nem azt a legényt, aki miattad lett beteg, feljövök hozzád sirom sötétjéből s elviszlek magammal, hogy ne lehess a másé 1 .... Ne feledd el te csalfa lány, mert el jövök 1 gokat, sóhajtott fel a lány, majd felkacagván kimutatott a csillagos égre : Nini 1 Megint lefutott egy csillag, no hit kettő futott már le, megosztozhatunk rajta, az egyik az enyim, a másik a magáé, a melyikönk előbb elmegy az jön el az itt maradottért, itt a kezem rája! Nevetett a leány, a nóta is azt mondja: Páros csillag az ég alján Egyik fényes, másik halvány Jaj Istenem ! Miért fáj olyan nagyon nékem ? \Ha én azt a két csillagot nézem ! . . . —- Én csak azt a két csillagot nézem, melynek melege nem engem melegít, mely nem én nékem ragyog, szólt a legény gyöngéden megfogva a lány kezét; — Vera szentem 1 Hát, hát nem nyitod ki a kiskapudat? Hát sohasem üldögélhetek melletted, te másnak nyíló virág? Az én kiskapum még ki nem nyílott senkinek ilyen időben 1 Nevetett a lány. Hiába neveznek legény bolondjának, céda-hebe-hurgyának, nem is nyílik az ki soha naplemente után — — csak ha uram lenne — — s elmaradna a korcsmában, mint ma kelmed, de az sohasem lesz I Mert én nem megyek férjhez soha 1 Hát csak ; beszélgessünk igy az ablakon át! Egyszerre csak elsápadt a leány, összerezzent egész valójában, a hold kibukkanó fénye a fellegek mögül oda csapott a másik oldalra, s megvilágitá egy pillanatra azt a két sötét alakot — ott a kerítés mellett. — Menjen haza kelmed az egekre kérem ! susogta a leány, valaki meglátja — — vagy mit is beszélek ! Hiszen ha látná is, nem ártana nékem, az én jó híremnek, de kelmed Pali-----kelmed — —- menjen — haza! !----------Ne beszéljen kelmed ilyen szomorú dolMai számunkhoz egy ív melléklet van csatolva.
