Zemplén, 1891. július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)

1891-12-06 / 49. szám

Melléklet a „Zemplén“ 49-ik számához. Békeségért és a béke áldásáért könyörgünk azért hozzád, Oh istenünk 1 Te add meg azt, te hozd meg azt e nép közé, e városban, e hazában, a szeretet lelke által Amen. Vármegyei ügyek. A vármegye bizottságának ez évben utolsó ren­des közgyűlése fi hó 29-án kezdődik. 22-én az állandó választmány és a számonkérőszék tarta­nak üléseket. A kir. belügyminister körrendelettel értesi tette a közönséget, hogy a hadkotelez ttség tel­jesítése végett bevonulni kénytelen tisztviselők fizetése távollétük idejére a jövőben beszüntettetik. A föidmivelésügyi minister tudtul adja, hogy az állatorvosok részére Budapesten 1892. évi jan. hó 4-étö’ 19-ig ismétlő tanfolyamot szervezett. Vármegyénk közigazg. bizottsága f. hó 12-én d e. tartja rendes havi ülését. Az állandó közgazdasági bizottság f. hó 12 én d. u. 2-kor ülézezni log. Hírek a nagyvilágból. Lázadás Kínában. A kínai nagy fal északi részén két helyen is ki tört a foradalom, mely a keresztények üldözésére irányul. A fölkelők a belga missziókat kirabolták és 300 embert, ezek között asszonyokat és gyermekeket szörnyű kín­zással lemészároltak. Lihung-Csatig főkormányzó több ezer főnyi sereget küldött a fölkelés elfojtására. Amerikából jelentik az ott megjelenő magyar lapok, hogy a jelenleg Amerikában tartózkodó magyarság száma megközelíti a másfélmilliót. Hírek az országból. I Hunfalvy Pál | a tudományos magyar nyel­vészet megálapitója, ki tudományának s vele a magyarnak a művelt világ előtt újabb hirt, dicsőséget szerzett, az egész nemzet és a tudományos világ legöszintébb fájdalmára, Budapesten a múlt hó 30-án szivszélütés következtében elhunyt. Akadé­miai tagságának ötven éves fordulóját csak két nappal halála előtt ünnepelte meg a magyar et­nográfiai társaság. Irodalmi műdödésének koronája az 1876-ban megjelent »Magyarország Ethno- grafiája« c, könyve, melyet a község-nevek átma- gyarositásá«-ra vonatkozólag előterjesztett javas­latunk alkalmával a »Zemplén-*ben sűrűn idéz­tünk. A halál megszakasztotta nagy müvének, az Oláhok történeté-aék fonalát, mely igy csak Nagy Lajos uralkodásáig nyúlik. Az agg tudóst és kitűnő hazafit, a magyar tudományos akadémia oszlopcsarnokából, f. hő 2-án helyezték örök nyugalomra a kerepesi-uti temetőben. Áldás és béke poraira! Henrik főherceg és neje, Waideck bárónő, kik Tirolból azért mentek Bécsl'é, hogy jelen le­gyenek a toskanai nagyherceg leányának esküvőjén, tüdőgyuladásba esvén mindketten elhaláloztak. őfelsége a család nevében hét napos mély gyászt és hét napos fél gyászt rendelt el az udvarnál. Bécsben e megrendítő halál eset miatt minden bált és ünnepséget elhalasztottak. Áldd meg, uram, királyunknak tanácsadóit, hogy tanácsaikkal előmozdítsák a haza és nem­zet boldogságát. Áldd meg azon honfiak gyülekezetét, akikre most, vagy később a törvényhozás nagy és szent munkáját bíztad, hogy munkájuk ered. ménye legyen áldásos e hazában, vezérelje őket az igazság és szabadság lelke a te dicsőségedre s a haza bo'dogságára. Áldd meg, óh, mi istenünk, szeretett ma­gyar hazánkat, melynek földét annyi drága vér szentelte meg ; adj békességet ennek földén, áldd meg ennek hegyeit, rónáit, völgyeit. Áldd meg, uram, e vármegyét, mely mint az elsők közt volt régen a haza és vallás- szabadságaiért vívott harcokban, úgy az elsők közt van ma is a béke áldásainak s az egyet­értő hazaszeretetnek ápolásában. Áldd meg vá­rosunkat s ennek minden rendű lakosait, tem­plomait, iskoláit, közintézeteit. Segéld, támo­gasd azokat, — segélj mindnyájunkat, hogy mind teljesebben fogjuk fel a J. Kr. parancsolatját — a tiszta szeretet törvényét. Legyen neked dicsőség és hálaadás. D. e. 10 órától kevés híján déli 12 óráig tartott a templomi ajtatosság, s mikor távoztunk: »eltelve azon örvendetes érzéssel, hogy ma Ion idvessége e háznak« távoztunk az isten házából. — Sárospatakról írják: A sárospataki ref. egyház Színház. Szombaton, nov. 28-án, adták az Abrahám a bölcs, Lévi a bolygó zsidó című regényes kor- rajzot. A darab tendenciája sőt utálatos arcátlan A keresztény felekezetek semmibevevése, a zsidók magasztalása: ebből áll a darab. Minden, ami a keresztényeknél szent: vallás, hit, meggyőződés, pellengére van állítva, mig a másik részről min­den tény kegyelettel van említve. Nem tudjuk, nem is akarjuk tudni, mi indította az igazgatót arra, hogy e hitvány fércmuszkát előadatta; de azt tudjuk és bizonyítjuk, hogy minden jobb ér zésü ember megkotránkozott a darabon. Nemcsak kereszténynek, de maguk a zsidók is. Mi eleve figyelmeztettük az igazgatót, hogy tisztességes da­rabokat játszasson ; nem teszi, — ne vegye tehát rosznéven a publikumtól, hogy idegenkedik a szinházba járástól. Azért megyünk mi oda, hogy ott mulassunk, szórakozzunk s nem azért, hogy boszankodjunk. „Sine ira et studio* mondtuk ezt. A darab szereplői közül különösen Sághyné (Judit) tűnt ki erős drámai jellemzésével, ügyes szavalásával és otthonos mozdulataival. Ferencziné (Amália) és Nagy Ida (Celline) szerepei jó kezek­ben voltak. A többiek is igyekeztek e semmi darabból valami élvezhetőt kigondolni. Vasárnap, délután gyermekelőadásul, Domí, az amerikai majom. A darab meséje laza, alig nyújt valami érdekest. A gyerek-népség legjobban mulatott Dunáin (Domi), aki igazán ügyesen, mondhatni virtuozitással személyesítette meg a majmot. A néző-sereg nem is maradt háládatlan: Tapsolt egyszer, tízszer . . . sokszor. Este : Gerő Károly uj népszínműve, a Világ szép asszonya került színre. Szabatos, összevágó előadás volt a ma esti, melyben, jóllehet a darab nem valami lélektani alapon mozgó, nem a való életből el­lesett alakokkal tarkított, mégis elég élvezetet nyújtott. Különösen kiemelhetjük Ferenczinét (An­na), aki sok drámai erővel alakított s egész pre­cizitással játszott. Vágó (Béni) ma sokkal jobb volt, mint máskor. Mind a férfi- mind a nősze­replők egyenkint is, az összeségben is, ügyeskedtek. Hétfőn, a Sabin nők elrablása, bohózat Több­ször hangoztattuk már, hogy az u- n. társalgási darabokban a társulat nagyon megállja helyét. Újabb bizonyítékot szolgáltattak e mondásunk igazságára a mai előadással. Az általános benyo­más, mit ma este szereztünk, igen kedvező. A szereplők mindannyija derekasan játszott. Megér­demlik a dicséretet. Csak a sugónőt ne vennék annyira igénybe ! A sugónő örökös és hangos deklamálása sokat ront az illúzióból 1 Még a szín­ház legvégén is egész tisztán kivehető ? súgás ; hát még a színpadhoz közel, az első sorokbbn ! Uraim és hölgyeim legyenek egy kis kímélettel az iránt a szegény sugónő iránt! Félős, hogy a megerőltetéstől még baja lesz (és akkor — mit csinálnak önök?l szerk. Kedden, december hó 1 én, a Milimári. Mi már régebb idő óta nem láttuk e darabot s öröm­mel néztünk megjátszása elé Ha nem is elégített ki egészen, annak az az oka, hogy nagyon meg­nyirbálták. Az ének-számok meg a lehetőleg leg­kevesebbre redukáltattak. Legjobban játszott Fe­rencziné. Szerdán jutalom-játékul adták Csiky nagyha­tású színmüvét. Bozóti Mártá-t. Sághyné volt a jutalmazandó; de a közönség, pedig az igazga­tónő megérdemli, nem érdeklődött a darab iránt dacára annak, hogy Borsodi, a titkár, mint ven­dég lépett fel e darabban. Sághyné (Bozóti M.) és közönsége nov. 29 díszesen ülte meg az 1791. évi XXVI. törvénycikknek, — mely a magyar protestáns egyház szabadságát oly hosszú hánya- tás után újra biztositá, s a két két prot. egyház szabad fennálásának ma is törvényes alapját és biztosítékát képezi — százados évfordulóját. Az lm béjöttünk nagy örömmel kezdetű gyülekezeti ének elhangzása után a város fiatal hölgyeiből alakult női dalkör, kapcsolatban a tanítóképző intézet énekkarával, nyolc hangra adta elő a Szárnyain az áhitatnak kezdetű egyházi éne­ket Mozarttól, melynek lágyan olvadó, majd csen gő hangjai a sziveket igazán fölemelték a ma­gasba, igazán ünnepi hangulatba ringatták. Bálint Dezső ref. lelkész »Ha Isten velünk, kicsoda elle­nünk1 alapige nyomán fejtegette az ünnepnap je­lentőségét, mely hálaadásra kötelez a múltért, bizalomra a jövő iránt. Az egyházi beszéd és ima után a főiskolai énekkar zendült meg, s gyönyö rü hangokon, rég nem hallott művészi iskolázott- sággal mondott el egy szép éneket, — előadása méltán megérdemli a legnagyobb elismerést. Majd Molnár Lajos gimn.j t?nár lépett a szószékre s felolvasta Varga Lajos teol. tanárnak egyháztör­téneti fejtegetését: Emlékezés az 17^0/pl. évi országgyűlés XXVI. törveuycikkére és annak előz­ményeire, a nevezett törvény százéves örömúnnepe alkalmából. Evvel a felolvasással ért véget az isten- tisztelet. r. I. Vágó (Villányi) emelkedtek ki játékukkal a leg­jobban a szereplők közül. Többször ki is tapsol­ták őket. Borsodi (Erszényi) pompásan tudta sze­repét (ez is érdem!): de nem mozgott úgy, a mint kellett volna. Bányai (Édes) és Krémer (Kál­mán) valamint Hevesi (Mancs) a régi jók voltak. Négy Ida (Vilma) és Fekete (Elek) meg Ferenczi. (Dávidházi) kicsiny szerepükkel is emelték a jó egybehangzást. Csütörtökön Lendvay vigjátékát Amit a mama akar rósz szerep Osztással. Hevesi (Peterdy) szere­pét Krémernek kellett volna játszania. Dunai{Petyi) nagyon ügyes volt s ugyancsak megkacagtatta a publikumot. Sághyné (Anna) egy kicsit színtelenül játszott. Bányai (Kormos.) Ferenczi (Magyari) a régi jók voltak. Egyet akarunk mondani! Általános a panasz, hogy nem lehet szin apot kapni. Hogyan kívánhatja akkor a direktor, hogy publikuma legyen, ha ez utóbbi azt sem tudja mit játszanak s egyál­talán játszanak-e ? Ezen segíteni kell, Pénteken Dóczi Lajosnak kedves kis vigjátéka a Csők került színre, Krémer, Bányai, Nagy Ida és különösen Sághy Róza pompás alakítást nyúj­tottak. Szombaton Ferencziné jutalom-játékául A vad- rózsa. Erről a jövő szambán. —l. Jutalom-játék. A társulat leghasznavehetőbb és legügyesebb tagjai közül Hevesi és Nagy Ida, szombaton, f. hó 12-éo, közös jutalom-játékukat tartják. Melegen ajánljuk őket a t. közönség párt­fogásába. Helyreigazítás. Lapunk múlt számának Színház rovatába hiba csúszott. Azt mondtuk ott ugyanis, hogy a Rezervisták-at Sipulusz irta. Tud- tunkkal Sipulusz csak egy darabnak, a Dezentor-nak, a szerzője. E tény konstatálásával a fennebb említett hibát kiigazítjuk. Különfélék. (Legfelsőbb adomány.) Ófelsége a király kabinetirodája utján Király Istvánné szül. Galgóczy Johanna mádi lakos részére 15 ft kegyes adományt küldött. (Személyi hírek.) Grdnzenstein Béla dohány- jövedéki központi igazgató, mínisteri tanácsos és Szlavicsek Rájmond, p. ü főszámtanácsos, Bpestről f. hó i-én Ujhelyben jártak, hogy az építendő do­hánygyár számára kinézett telkek közül a célnak legmegfelelőbbet kiválaszszák. Ezt az alkalmat fel­használták arra is, hogy az ideiglenesen beren­dezett gyári helyiségeket megtekintsék. Két ízben is tettek látogatást a gyárban, s annak berendezése és vezetéséért teljes megelégedésüknek adtak ki­fejezést — Amit már hetek óta hallottunk rebes­getni, valónak bizonyult. Az igazságügyminister előterjesztésére őfelsége Seyfried József temesvári ítélőtáblái bírót nevezte ki a s.-a.-ujhelyi kir. tör- vényszék elnökévé. (Főgondnoki ebéd.) A s.-a.-ujhelyi ev. ref. egyháznak templomi örömünnepét Dókus Gyula fögondnok vendégszerető házánál fényes ebéd kö • vette. A lukullusi alkalomra ötvenen voltak hivatalosak az egyházi, katonai és polgári társa­dalom köréből. Dókus Gyula és kedves neje érkező vendégeiket lekötelező nyájassággal, igazi magyaros vendégszeretettel fogadták. Az U formában elegán- ciával felteritett asztalok körű! d. u. i-kor helyez­kedett el a vendégkoszoru, mely, élén a szere­tetreméltó háziasszonynyal, gyönyörködtető képet nyújtott a szemnek, ónagysága a főgondnoknénak jobbján Fejes István ref, lelkész, Szánky Nándor kir. honvédtábornok, — balján Matolai Etele alis­pán, Kecskés Antal g. k esperes és igy tovább ültek rendre az öregek és fiatalok, mindnyájan arany-tónust adva a pompás szinharmoniáju kép­nek. Az ötödik fogásnál a házigazda, muskatály- aszutól gyöngyöző serlegét magasra emelve, lelkes felköszöntőt mondott a „legelső magyar ember«-r«, őfelségére a királyra, — mely felköszöntőt a jelen­voltak állva hallgatták végig s hatalmas éljenzéssel kisértek. — Utána Fejes István mondott alkalmi vonatkozású szép felköszöntö beszédet a hazáért. — Szólották még Nemes Lajos (a házigazdáért), — Hlavalhy József (zugó éljenzés közt a házi asszonyért), — Kecskés Antal (a vallás-felekezetek békéjéért), — Mäkler Károly ág. ev. lelkész (a protestáns testvéregyházért), — Matolai Etele (taps és éljenzés közt a betegség miatt tő­lünk távollévő, de lelkében velünk örülő Dókus József Öméltóságáért). — Horváth József (a köz- szabadság, egyenlőség és testvériség eszméiért), Dókus Gyula (kedves vendégeiért). — Fél há­romra járt az idő, mikor asztalbontásra került a sor s a pompás kedvű társaság a biliárd-szobába vonult, hol szivart, konyákot és feketét szolgáltak ki. Egy jó órai kellemes társalgás után kezdett búcsúzni a vendég népség, magával vivén egy szép alkalomnak kedves emlékeit. (Az időjárás) pocsék, november 30-ika óta nem láttunk napot. Napról napra menve valami lucsokféle esik, miből az influenza újabb, meg újabb erő tmerit. Bus az idő, busák az emberek is.

Next

/
Thumbnails
Contents