Zemplén, 1891. július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)

1891-12-06 / 49. szám

Huszonkettedik évfolyam

Sátoralja-Ujhely, 1891 december 6

49- sz.

ELŐFIZETÉS Él. Égése évre 6 frt. Félévre 8 „ Negyedévre 1 frt 60 kr

Bőrmentetlen levelek csak ismert kezektől io- gadtatnak el.

Iéilutoi nem adatna vissza.

Egyes szám ára 20 kr.

A nyílttérien minden gar- mondsor dijja 20 kr.

Zemplén.

Társadalmi és irodalmi lap.

ZEMPLÉNVÁRMEGYE HIVATALOS KÖZLÖNYE

(megjelenik minden vasárnap.)

HIRDETÉSI DÍJ : hivatalos hirdetéseknél; Minden egyes szó után 1 kr.

Azon/eltll bélyeg 80 kr.

Kiemelt diszbetük s körzettel ellátott hirdetményekért térmérték szerint minden □ centiméter után 8 kr számittatik.

Állandó hirdetéseknél kedvezmény nyujtalik.

Hirdetések a „Zemplén“ nyomdába küldendők.

Hálaadás napja*).

Jin. VIII. 32.: „Megismeritek az igazságot és az igazság szabadokká tesz titeket."

Hálaadásnak napja ez. A magyarországi protestánsok egyeteme közakarattal és közlelkesedéssel határozta el, hogy ünnepet szentel ama nagy idők emlékére, midőn ezelőtt száz évvel, t. i. az 1791-ik évben, édes hazánk törvényhozó testületé, az országgyűlés és az akkor dicsőén uralkodó fejedelem, 11. Lipót, megalkották azon törvényeik kelyt, amely a vallási viszályoknak véget vetve, biztosította végre hazánkban az annyi üldözést és elnyomást szenvedett protestánsok vallási békéjét és szabadságát.

Hála, hála nektek, ti az elmúlt század végét e dicső ténynyel megkoszorúzott honfiak 1 porló csontjaitok ott az anyaföldnek kebelén, szellemetek ott a túlvilágban érezze, tudja meg most a mi áldó imáinkból, hogy az igazaknak emlékezete áldott marad az élőknek földén mind az időknek végéig! Dicsőítéssel gondolunk reátok, fenkölt lelkű, felvilágosult szellemű honfiak, akik a vakbuzgóság és a sötét előítéletek által keltett áldatlan viszályokat a törvények erejével korlátok közzé vetettétek s viszont az elnyomott és jogaikból kifosztott hon fiák sokaságát, ugyancsak a törvények hatalmával, jogaikba és szabadságukba visszahelyeztétek! Hálaünnepünknek indító oka ez.-—Nem tagadjuk, nem titkoljuk, hogy az igazság és szabadság diadalát ünnepeljük; azét az igazságét, - melyért hitbeli elődeink küzdöttek és szenvedtek, fogságra és halálra hurcoltatva, a gályarabság láncaiba vettetve, mégis meg nem tagadták, s azét a szabadságét, melyről nemzetünk költője zengi: »Szabadság, itten hordozák véres zászlóidat, selhulltanak legjobbjaink a hosszú harc alatt« ; azét a szabadságét, melyért a Bocskay, Bethlen, Rákócziak zászlaja alatt századokon keresztül harcolt és küzdött nemzetünk és a harcok mezején a protestánsok vére együtt omlott mindég a hazafiak vérével nemcsak, sőt önérzettel hivatkozunk ezért a történetek lapjaira, amelyeken fel van jegyezve, hogy az igazságért küzdő emberek, ezek közt hitbeli elődeink, most már lábaink alatt porló csontjaikkal vetették meg a

*) Fejes István, s.-a.-újhelyi ev. ref. lelkész templomi beszéde az 1790/91 vallásügyi törvények százados ünnepén. Elmondotta S.-A.-Ujhelytt ez évi nov. 29-én, az ev. ref. templomi gyülekezet előtt. Lapunk térbeli viszonyai miatt rövidítve közöltük. Szerk.

hazában a mai míveltség és civilizáció alapjait és a szabadságot, amelyet hazánk és nemzetünk bír, az ö áldozataik nélkül sírba temette volna az önkény és annak szolgahada. Az 1791 ik év ezt a történelmi igazságot pecsételte meg az ország törvényeiben, elégtételt adva egyrészről a protestán- tizmusnak a múlt idők küzdelmeiért, biztosítva másrészről számára a jövőt, hogy elveit szabadon érvényesíthesse e haza szent földén az emberiség közboldogsága és a haza javára. Úgy gondolom azért, kér. hívek! hogy amiért kiérdemeltük e ha zaban vallásunk békéjét és törvényes oltalmát, arról ezentúl sem szabad megfeledkeznünk; sőt nekem úgy tetszik, hogy úgy rójjuk le magyar hazánk és nemzetünk iránt legigazabb hálánkat, ha azokat az eszméket, melyek az emberiség örök eszméi, mind általánosabbakká tenni igyekezünk, s ha kü- ] Ionosén rajta leszünk azon, hogy vallásos társulatunk is teljes erejével és minden áldozatával ter- jeszsze e haza földén tovább is a közmíveltséget, az erkölcsök nemesítését, a haza és szabadság sze- retetét. Ezekre int minket e mai ünnepélyes nap. Ezekre intenek azon szent igék, amelyek működésünk vezérelvét oly élénken és világosan fejezik ki, s amelyek, míg egyrészről rámutatnak azon vezérfáklyára, mely hitbeli elődeink előtt fénylett és tündöklőit, addig másrészről nekünk is megmutatják az irányt, amely felé törekednünk kel', s mely az evangyéliomból így szól hozzánk: »megismeritek az igazságot és az igazság szabadokká tesz titeket. «

Ezen vezérígék fognak tehát irányt szabni mai ünnepi beszédemnek, amelyben kimutatni igyekezem, hogy a protestántizmus ma is az igazságért és a szabadságért küzd és azon küzdelmet tartja s fogja tartani mindig nemes hivatásának.

I.

Megismeritek az igazságot és az igazság szabadokká tesz titeket. Dicső, magasztos cél az, amelyet Idvezitőnk ezen igékben az emberiség számára kijelöl. Szabadság mindenütt isten világában az ember számára; miként a szabadság örökfényü napja ragyog az égbolton, a magasságos isten, a mi teremtőnk királyi széke körül: úgy a szabadság égi fényével tündököljék az embernek, az isten gyermekének arca is, Legyen a szív szabad, mely kebelében dobog, legyen a lélek szabad, mely mindeneket vizsgálni és tudni vágyik, legyen a föld szabad, hol ember él és munkálkodik, mert a mennyei atya adta azt örökségül az ő fiainak,

Szabadsági Magasztos cél, fenséges rendeltetés az emberekre nézve; ah, de a cél elérésének útja küzdelmes és nehéz ; ah. de a dicső rendeltetés megközelítésének eszköze csak nagy áldozatok árán, nehezen és lassanként érhető el, mert Idve- zitönk szerint az igazság megismerésének kell megelőzni minden szabadságot, vagy más szavakkal: az emberi szabadság, úgy egyénileg, mint társadalmilag, polgári és vallási téren, az igazság megismerésén épül és csak azon állhat fenn.

Az igazság kimondása, megismerése és terjesztése, ez tehát mindenekelőtt feladatunk. Hisz ennek munkáját és küzdelmét vállalta magára eleitől fogva a ref. egyház, akkor, amikor, és úgy, hogy az evangyéliom örök igazsága elrejtetett az emberek

szemei elől

........Csak egy pillantást kell vetnünk

a középkor történeteinek sötét lapjaira és azonnal szemünkbe tűnik, mennyire szüksége volt az emberiségnek ez új küzdő seregre.

Nagy visszaesés állott be mindenütt a kér. társadalomban ; itt a tudatlanság és a lelki vakság, ott a jogtalanság és erőszak és ami ezekkel jár, a zsarnokság és a durva szenvedélyek és indulatok uralma a népek és országok, fejedelmek és alattvalók felett; mintha az evangyéliom világossága nem is töltetett volna ki a világra, s mintha a keresztyénség is feledni inkább, mint követni akarta volna Idvezitőnk ama mondását : „valátok régen sötétség, most pedig világosság, úgy járjatok, mint a világosság fiaihoz illik." Nem akarok elfogult lenni, mert az igazságot keresem a Krisztus lelke által; de hát csak kérdem: megközelitette-e az igazságot az a felfogás az emberről, mely őt az egyéni felelősség jogától és terhétől (eloldotta, azon gondtól, mely az emberi erényeknek forrása, hogy minden ember maga számoljon erényeiről és bűneiről isten és saját öntudata előtt, —önző papi érdekek miatt felszabadítsa ? Megközelitette-e az igazságot, mondjuk, nem a világi, de az evangyé- liomi igazságot, az a hatalmi rend, mely az anya- szentegyházban felállittatott, s mely a hitzsarnoksággal egybekötve, leigázott minden szabad gondolkozást művészetben, tudományban egyiránt, s amely előtt reszkettek úgy a szegény népek, mint a világ hatalmas fejedelmei? Avagy megközelitette-e az igazságot, hogy az emberek tömege ne ismerjen egy szabad hazát, melynek szentelt földje övé, hanem csak a röget, amelyet tör ő is, mint az igába vert barom ; sőt, hogy még azok is, akiké az ország és hatalom, csak hűbérben bírják azt azoknak kezéből, akik azt vallák magukról, hogy

T A K C A,

Ismét együtt vannak a zsinati atyák,

S akinek szavát már oly sokszor hallgaták Vay Miklós báró előttük áll ma is,

Mint égnek küldötte, mint erős védpaizs.

Egyszerre született ezen évszázaddal,

S számtalanszor forgott, hol ellenség vagdal Nemzeti, egyházi és sors-háborukban.

S mindenkor helyt állt a leghatalmasabban.

Ragyogó szelleme, jelleme, hűsége Fényesen világit be a messzeségbe;

Hol az elismerés babérait nyervén ; Emlegetve, áldva volt a hála nyelvén.

Régi bajtársai egyig eltünének Szive fájdalmára az agg fővezérnek,

Ki a haza, s vallás újabb seregivel A közjóra folyvást szép dolgokat mivel.

Mint ilyenre, méltán bizatott reája

Árpád honában Szent-István koronája, ___

S nemes büszkeséggel tekinthet feléje Rákóczi és Kossuth szülő vármegyéje.

De szent örömökre leginkább te gyuladj Melynek élén diszlik a diadalmas Nagy, Evangyéliumi zászlóalj! — Kívánva:

Hogy a koszorús fő, majd — csak igen későn Fogadja agyászt a dicsőséges pálma!!!

Erdélyi Sándor,

magyar-jesztrebi ref. lelkéss.

Örömünnep.

A magyarországi két protestáns egyház szabadságát, vallásos békéjét, autonómiáját örök időkre biztositó 1791. évi XXVI. t, c. kihirdetésének századik évfordulóját ma egy hete hálaadó istentisztelettel ünnepelte meg a s.-a,-újhelyi ev. ref. egyház is.

A Magyarországon legrégibb ,evangelika hel- véciai vallástételü eklézsiá‘-nak az újhelyi ev. ref. egyháznak ebben az öröm ünnepében, jól esik feljegyeznünk a jövendőség számára, részt vett városunk egész lakossága valláskülömbség nélkül ; mintegy nyilvánvalóvá tenni iparkodván a »boldog egyességet«, melyet itt »semmi gyanú meg nem tántoríthat,« »semmi intselkedésekel nem olthatnak.« És a nagy számú templomi gyülekezet szivbeli hangulatára alkalmazhatók Kazinczy Ferenc klasszikus szép szavai, melyeket ugyanennek az eklézsiának öröm-ünnepén, 1816. ápr. 7-én, a most jubilált törvény huszonötödik évfordulóján, főgondnoki minőségében mondott: .ereszszük neki sziveinket a legigazságosabb örömérzésnek, lobbantsuk lelkeinket a bennünket szerető istenség háladatos imádására, aki reánk hozá e szép napot« . . . »világosságunkat hagyjuk úgy fényleni, hogy azt lássák mások is és gerjedhessenek hasonló tisztaságú lángokra.4 . . .

Előttünk van 11. Lipót király törvénykönyvének az a példánya (Articuli Diaetales 'Anni M. DCC. XCI. Pro Fidelibus Nostris Universitate Comitatus Zemplin) mely ezelőtt 100 esztenoő- vel vármegyénk közönségéhez érkezett s az 1791. évi jun. hó 28 iki közgyülé sen kihirdettetvén »meghatároztatott4, hogy „a leveles tárba beté tessék.4

Az artikulusok királyi záradéka alatt Leopol- dus, ,eö Felsége4 névaláírásán még most is ott csillognak a porzó szemcséi, melyekkel a ,jó és bölcs fejedelem“ tollvonásait Erdödy-Páljfy Károly gf., kir. főudvarmester, beporozta és azután a saját maga neve aláírásával ellenjegyezte.

Mit is tartalmaz a 71 -ik cikkelyből álló törvény a prot. egyházak szabadságának biztosítékául egy-egy hitbeli sérelemnek jogorvoslatául, a ,szent szolgálat« megérdemelt jutalmául ?

Tartalmazza hogy:

1. A vallás gyakorlata, mindenütt és mindenkinek, osztály-különbség nélkül, szabadon meg- hagyassák. — 2. Az evangélikusok minden helységben paplakokat és iskolákat alapíthatnak és építhetnek. — 5. Az evangélikusokat vallásukkal ellenkező szertartásokra kényszeríteni nem lehet. — 4. Az evangélikusok saját egyházi előlMai számunkhoz fél ív melléklet van csatolva.