Zemplén, 1891. július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)
1891-11-08 / 45. szám
autentikusabb bírótól, magától a férjétől kapja. Főzni, sütni, varrni: ebben a három szóban van az asszonyi tudnivalóknak egy nagy része kifejezve. Mert manapság a férfiak, különösen a mikor már férjek, nagyon prózai emberek. Szép dolognak tartják azt, ha a kis feleség elragadóan táncol, ha szépen énekel s zongorázik, ha műkedvelői előadásokon babérokat arat; de emellett azt is vallják, hogy nemcsak igével él az ember, érteni kell a kis feleségnek a gazdasszonykodáshoz, a főzéshez is. Kozmás leves, összeégett pecsenye nagyon lehangolják a férjet, nem talál ő ezért kárpótlást a feleség művészi hajlamaiban. A leányos mamák tehát első sorban saját leányaik érdekében csele- kesznek, ha őket a főzés titk iba is beavatják, ha arra törekszenek, hogy leányuk művész legyen a magyaros főzésben is. Azért hangsúlyozzuk, hogy : a magyaros főzésben, mert köztudomású, hogy az igazi magyar kosztnak nincs párja a világon. Igen jó szolgálatot tehet e tekintetben és pedig nemcsak a főzni tanulóknak, de azoknak is, kik a főzésben már otthonosak, B. Zilahy Ágnes úrnőnek e napokban megjelent Valódi Magyar Szakácskönyve, mely, mint e szakban egyetlen, teljesen eredeti magyar mű, valóságos hézagpótló s arra van hivatva, hogy minden magyar asszonynak kis kátéjává váljék. Könnyen érthető, világos elannyira, hogy útmutatásait híven követve, még olyanok is jó ebédeket tudnának késziteni, kiknek főzőkanál sohasem volt kezükben. Kiterjed e mű továbbá nemcsak az egyes ételek készítésének módjára, de hasznos útbaigazításokat tartalmaz a nagyobb ebédek rendezésére vonatkozólag is. S mint fentebb is említettük, ez a mű teljesen eredeti, kizárólag magyar, olyan magyar, mint a szerzője, ki gazdag tapasztalatait örökítette meg benne. Megrendelhető a Magyar Nők Lapjá nak kiadóhivatalában, Budapesten, Erzsébet körút 36. sz. Ára 1 ft 20 kr. Hasznos szolgálatot vélünk t. olvasó nőinknek teljesíteni, midőn figyelmüket e nagybecsű műre felhívjuk. (Sárosmegyei Közlöny.) Rózsák név alatt Mlhillk József egybegyiijtötte a Magyar Állam, Szépirodalmi Kert, Nagybánya és Vidéké-ben megjelent költeményeit s azokra előfizetést hirdet. Árát igy jelenti be a szerény poéta : A MRózsák* egy kötetének, mely 100 hosszabbszerü, rózsás reményekkel telt keblem vallásos érzelmei elzengte költeményből álland, ára I frt', mely összeg f. hő 20-ig Imregre (u. p. Czéke :) Minorita-társházhoz küldendő. Egyesületi és társas élet. Meghívó. A sátoralja-ujhelyi árvasegélyző és jótékony egyesület elnöke folyó évi november hó 8-ik napjának d. u. 2 órájára a vármegyeház nagytermébe választmányi ülést tűzött ki. Amiről amidőn a tisztelt tagtársat értesíteni szerencsém van, felkérem, hogy a választmányi ülésen megjelenni szíveskedjék. Klimó Menyhért egy. Il-od titkár. Nyilvános nyugtázás. X. kimutatás. A főgimnázium építkezési költségeinek fedezésére a múlt héten következő befizetések eszközöltettek : Molnár István főispán ur Öméltósága 300 ft, s-a.-újhelyi népbank 133 ft 32 kr, Sztrapkovits Imre 10 ft. Összesen 443 ft 32 kr. I—X. kimutatás főösszege : 4433 ft. A kegyes adományozók fogadják hálás köszö- netünket. S.-A.-Ujhely város elöljárósága nevében 1891 évi október 23-án. Pataky Miklós, Ujfalussy Endre, v. jegyző. főbíró. Ipartestületi gyűlés. A kereskedelmi minister az ujselyi ipartestületet, tudvalevőleg megala- kultnak kimonuta és alapszabályait jóváhagyta ; enoek folytán Dókus Gyula főszolgabíró mint az első fokú iparhatóság személyesitöje, a testület tisztviselőinek megválasztására a mai nap délutánját tűzte ki a torna-csarnokban amely alkalomra a képesítéshez kötött ipart folytató iparosok meghivattak. Társas kör. A budapesti egyetemnek azok a polgárai, kik Sárospatakon tanu'tak, folyó hó elsején össze gyülekeztek a Drechsler-féle mintavendéglőben s ott a .sárospataki társas kör‘-t nagy lelkesedéssel megalakították. Első és legfőbb teendőjének tartotta a kör a tisztikar megválasztását s a bizalom a következőkben összpontosnlt; elnök lett; Csontos József bölcsészethallgató, alelnök-pénztáros: Kérészy Gyula müegyet. hallgató, jegyző: Végh Elemér joghallgató, bizottsági tagok: Mitrovics Gyula és Szathmáry József bölcsészet hallgatók. A kör célja a társas szellem fejlesztése. Ennek érdekében az összejövetelek alkalmával felolvasásokat és szavalatokat rendez, — a sárospatakiakkal, különösen pedig a főiskolai ifjüsággal az összekötetést fenntartja. CSABNOK, Szózat. Himnusz. A magyarokhoz. — Esztétikai fejtegetés. — Irta : Vécsey J. Bekeny tanár. (Folyt, és vége.) Ki irta a Himnusz-1, a magyar nemzetnek ezt az isteni ihlettől áthatott vallásos, mély érzelmű imáját? Ki irta? Kölcsey Ferenc. Sok oldaluságá- val kitűnő költő, ki korának nemcsak első tekintélye, de egyszersmind világitó oszlopa és a magyar irodalomnak legbuzgóbb munkása volt. Szívvel és lélekkel iró. Kort teremtett úgy a költészetben, mint a próza irodalomban. Tolla páratlan Minden során meglátszik az ihlet. Mint költő a saját géniusza által elébe szabott önálló utón haladt, kebelében hordá az istent, ihletett lelkesüléssel énekelt hazája és szerelme fájdalmairól. Honfi-öröm és honfi-bánat vegyülnek el oly költeményeiben is, melyeknek tulajdonké- peni tárgyuk nem a haza. Költészetének alapvonása, a szentimentáliz- mus, szigorúan egyéniséghez tartozik. Sorsának, viszonyainak, vérmérsékének és nem német költőktől eltanult sajátság, vagy keresett afiektáció. Költeményeiből egy szelíden bus s a hazához hévvel vonzódó lélek harmóniája hangzik felénk. Az élet örömeit tiszta kedélylyel tudta ünnepelni költészetében, mégis bizonyos borongás itt-ott búskomorság vonul azokon végig. Kölcseynek Éten adta lantját, mély érzelem, ragyogó képzelem, lángoló hazafiság, vonzó kedélyesség, nemes kifejezés, megható előadás, gyönyörű költői nyelv s a legszabatosabb alak jel lemzik Tolla alól aljas jelző, kétértelmű szójátékok vagy pórias kifejezések soha sem kerültek ki. O mindenkor határozott öntudattal bírt úgy sajat irói egyéniségéről, mint arról az irodalomról, melynek fejlesztését feladatául tűzte ki. Akár költeményeit, akár ifjú hévvel elmondott nagyszerű beszédeit tekintjük: Kölcsey min denkor a szépnek és nagynak terjesztcjeként tűnik elénk. Mert két hite volt: az erkölcsi világ és a magyar nemzet. E két hit oly mély gyökeret vert szivében és lelkében, hogy minden egyes lapról, mit e magasan gondolkozó fó irt egy égi és egy nemzeti bélyeg dicsfényben sugározik elénk. Ezért nyert ő holta után istennél halhatatlanságot, a nemzetől pedig kegyeletet, oly kegyeletet, mely emlékét megőrzi a késő unokák számára is. Kölcseynek mélységét és fellengzősét leginkább az ő magasztos ódáiban érezzük. Ódái között a Himnusz nak adunk elsőséget. Mi a Himnusz ? A magyar nemzet imája, melyet egy ezred- évi szenvedést kiállott nép, a magyar nép küld az egek Urához, ki egyik kezével a népnek áldást osztogat, a másikkal pedig szigorúan ostorozza azokat. A költő Himnusz-ának mindjárt az első sorában : Isten áldd meg a magyart. áldást esd a népek Atyjától elhagyatott árva nemzetére. És miért ? mert : Megbiinhödte már e nép A múltat jövendőt. E két sor világosan kifejezi, hogy a magyar nemzet a múltban már annyit szenvedett, hogy a jövő bárminő szépen és ragyogón derüljön is reá, csak halvány, silány képe lesz a múltban kiállott szenvedéseiért reménylett nagyszerű jövőnek. A Himnusz költője kizár minden további szenvedést, mert e nép a múltban már megbünhödte a jövőben érdemelt büntetéseket is ; a kiállott szenvedésekért az istentől oly jutalmat kér, mely jutalom a sokat szenvedett nemzet érdemeinek legyen méltán megérdemlett jutalma. Ezt a költeményt mély vallásos érzelem és lángoló hazafiaság lengi át, mert nemcsak az istenről beszél nemes hévvel, ki őseinket Kárpát szent bércére felhozá, ki által Bendegúz nak unokái e gyönyörű hazát maguknak megszerezték, hanem elmondja azt is, miként virágzottak föl a zugó Tiszának és Dunának széles rónaságán hon- szerző Árpádnak hős ivadékai, kiért, hogy szükséget ne szenvedjenek, mennyi érett kalászt lengetett Kunság térés mezein és mennyi édes nektárt csepegtetett Tokaj szőlővesszeibál. Elmondja a vad törökkel való harcot és miként nyögte Mátyás bus hadat Becsnek büszke vára. Mig végre megunván az ellenséggel való csatákat, változatosság okáért magyar fogott magyarra kardot, s hány magyar ásta igy meg egymásnak a sírját. . . Haj de bűneink miatt Gyűlt harag kebledben S elsujtád villámidat Dörgö fellegedben. Hányszor támadt tenfiad Szép hazám ! kebeledre S lettél magzatod miatt Magzatod hamvvedre. Ezekben a sorokban vérbe mártott tollal mily élénken rajzolja a költő a kívülről reánk nehezült viharokat, melyek végső enyészettel fenyegették a szeretett édes hazát; mily véres ecsettel írja le a saját kebelében támadt gyakori zivatart. És most letörli tolláról a vért, szelíd, vallásos érzelem szállj 1 meg, terdre borulva a nem7PÍtp1 porvíitf n p n p Lr at\/iáhn7 Szánd meg isten! a magyart, Kit vészek hányának, Nyújts feléje védökart Tengerén kínjának. Ki e költeményt olvassa, azt fogja tapasztalni, hogy ez egy magába szállt, s a sors csapásait melyen ére/.ő léleknek imája, melyet nemzete nevében küld a mindenek alkotójához, hogy annyi vész vihar után szánja meg a magyar nemzetet és terjeszsze ki fölötte áldó kezét. E költeményben ott van a vallási ihletség. a lelket illető megragadás, ömlengés és a mély vallásos hit, mely az isten trónjáig ér, és e hitnek jelentősége annál nagyobb, mert nemzeti hit. Most vegyük elő A magyarokhoz »Romlásnak indult hajdan erős magyar* kezdetű ódát, mely a magyar nemzetnek riadója. Ki irta e riadót ? Berzsenyi Dániel ? Ki volt Berzsenyi Dániel ? Olvasd A magyarokhoz cimü ódáját, olvasd el tízszer, húszszor, százszor, lelkednek visszhangja mindannyiszor megadja a választ: Berzsenyi a magyar nemzet legnagyobb óda-költője. O, mint óda-költő, a magyar irodalomban egyedül áll. Toldi Ferenc azt mondja, hogy az érzés heve, a fenség, nagy, erős gondolatok, lírai csapongás és gazdag dikció [Berzsenyit Horácius fölé emelik sőt, úgymond, bátran kimondh ltjuk, hogy az említett tulajdonságok a világköltészet legnagyobb ódaköltői, a zsoltár-dalosok és próféták mellé iktatják. Berzsenyi a lelkesedést mindig önmagából meríti, leikéből árad rrfnden szó, nrnden gondolat. Minden ódája csupa érzés, csupa képzelet, ifjúi erő, lángolás, mi őt a nyugodtabb római lelkű Virág tói s az olasz hévvel epedö Dayká-tó! megkülönbözteti; de meg Himfy tői is, mert ennek lángja szilaj csapongó, képzelete magasröptű, elragadó. Berzsenyi ellenben leghevesebb lángjai között is szelíd; az ö fiatal, vidám lelke a görögök felé repdes vissza, képzelete eszményi képekkel foglalkozik, annálfogva/ irálya virágos, kifejezései lelkesedést lehelnek. Ódáin kellem, fönség, báj és erő ömlenek el, mik az olvasót megragadják. Az a költő, ki oly ódákat zengett, mint pl. A magyarokhoz Fohászkodás. Élet filozófia. A közelitő tél stb. büszkesége lehet a magyar nemzetnek ,s nem lesz idő, mely őt elhalni hagyja.* Berzsenyiről Kölcsey az ő nagyszerű emlékbeszédében ezeket mondja : »Illő úgymond a kor embereinek tudtul adni, miképen a magányba vonult s címekkel nem ragyogott férfiúban azon kevesek egyike Van eltemetve, kik a sülyedés szélén gyakran állott magyar nemzetre díszt hoztanak. A sokaság nem foghatja meg: mint lehessen költőről igy szólani. Jól van ! Ha ti azt hívjátok költőnek, ki szavakat foglal versekbe s történetesen felduzzadt érzemé- nyeit, s egy-egy elmésen elővillant gondolatát papirosra önti, s olykor valamely csillogó urat pártfogás reménye miatt megénekel, vagy a könyvárus szűk zsoldjáért az almanachokba divatárukat készitget: akkor igenis a sokaságnak igaza van... De ha költő nevet csak az érdemel, ki nemesitett érzelmeket hordoz kebelében, ki a természetre, az emberi szenvedelmekre vizsgáló tekintetet vete, ki a való életet magas szempontból vévé fel, s dalát a szépnek és jónak s az örök dicsőségnek szentelé, hogy általa minden ifjú kebel lángra gyuladjon : va'ljátok meg, akkor a költő bizonyos jótevője az emberiségnek, s nevét hála és tisztelet érzelmei közt kell neveznünk.* Mi volt Berzsenyi lantjának tárgya ? Isten és a haza, A hazát talán valaki jobban dicsőítette, mint ő, de az istent magasztosabban, fönségesebben egy magyar költő sem. Világosan bizonyítja ezt a Fohászkodás cimü ódája. Ez tükrözi vissza ama magasságot, mely az ég és föld között van, mit csak a hit szárnya érhet el. A Fohászkodás-1 ugyanazon ihlet sugallá, mely Dávid zsoltárait. Azt szokták mondani: aki nem tud imádkozni, menjen el a tengerre és megtanul imádkozni, — én pedig azt mondom, hogy aki nem tud imádkozni olvassa e Berzsenyi Fohászkodás-át, ez megtanítja öt az isten imádására. Ebben a költő helyet adott a bölcsésznek, ki fák'yát gyújt a sir éjjelébe és mosolygó arccal, félelem es rettegés nélkül vezet a szeretet istenéhez, kihez mindnyájan fohászkodunk. A Fohászkodás az ég és föld közötti magasságot tárja elénk azon magtsságot, mit csak a hit szárnya érhet el. És most lássuk A magyarokhoz cimü remek hazafias ódáját. Romlásnak indult hajdan erős magyar ! Nem látod Árpád vére miként fajul ? Nem látod a bosszús egeknek Ostorait nyomorult hazádon ? Nyolc századoknak vérzivatarja közt Rongált Budának tornyai állanak, Ámbár ezerszer vak tüzedben Véreidet magadat tiportad.
