Zemplén, 1891. július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)
1891-10-25 / 43. szám
Sátoralja-Ujhely, 1891. október 25 43. sz. Huszonkettedik évfolyam. ELfiriZETÉS Ál Erőik évre 6 frt. Félévre 8 „ Negyedévre 1 frt 60 kr Bőrm önteti en levelek csak ismert kezektől fo- gadtatnak el. Xéilratoi nem adatna vissza. Egyes szám Ara 20 kr. A nyílttérien minden gar- mondsor dijja 20 kr. Zemplén. Társadalmi és irodalmi lap. ZEMPLÉNVÁRMEGYE HIVATALOS KÖZLÖNYE IIBDDTÉSI DÍJ : hivatalos hirdetéseknél: Minden egyes szó után 1 kr. Azonfelül bélyeg 80 kr. Kiemelt diszbetük s körzettel ellátott hirdetményekért térmérték szerint minden O centiméter nt&n 8 kr számittatik. Állandó hirdetéseknél kedvezmény nynjtalik. Hirdetések a „Zemplén“ nyomdába küldendők. (megjelenik minden vasárnap.) A protekció. A mindennapi élet nehézsége kipróbált karokat, gimnasztikázott elmét és ernyedetlen munkásságot követel. Erős karakterrel és észszel, nagy munkaerővel és rátermettséggel, spártai erővel és épséggel kell annak bírnia, aki az élet igáját becsülettel vonszolni képes. Annak pedig pláne kitűnő embernek kell lennie, aki minden öröklött földi vagyon nélkül szeny- foltól mentesen jólétnek örvend és állásának megfelelő anyagi dekórummal rendelkezik; aki képes magát és családját tisz- teségesen eltartani, talán még a közügy oltárán is áldozni. Az emberiség életének nyilvánulásában valóban nem is lehet találni fenségesebbet, igazabbat és nemesebbet, mintha a valódi tehetség és munka megtalálja a maga jutalmát és a jutalmazott nem él vissza szerencséjével, hanem állását és önmagát megbecsülve , tisztességgel éli végig életét. Az ilyen jogosztó társadalomban egéssé- ges vér lüktet, az ilyen emberek csodá- landóbbak a legnagyobb hadvezéreknél ; mellettük a világhódítók félénk nyulakká és férgekre leskelödő törpe ökörszemekké halványulnak, mert ezek csak hasonlókat győznek le, amazok ellenben az életért a leghatalmasabb ellenséget számoltatják tneg. Ámde nincsen moráliter undorítóbb, a valódi tehetségekre és a munkaerőkre nézvést deprimálóbb, a közéletre elposvá- nyositóbb hatású valami, mintha kétes jel- lemek) meddő és kopár agyvelők érvényesítik érdeküket a köziét mezején. Mindenki, az egész egyetem kárát vallja ennek, csak ezek nyernek mellette. Ha ilyen kétes exisztenciák kalandoznak és leskelődnek a társadalom véredényei körül, a közérzésben érvényre lép a léhaság, a stréberség; az egyéni valamirevalóság helyett kegyhajhászat, a szolgaiasság és az áldott semmit nem tevés. Korunk, a XIX. század alkonya, az ilyen stréberség kora. Manapság az emberek legnagyobb része minden komolyabb előkészület és munkadedv nélkül törekszik felfelé. Szemtelen veréb módjára alábujnak a nagyobbak szárnyai alá és igy törekszenek elérni a magasba. Nincs állás, nevezzék azt egyházi vagy világi, alsóbb, vagy felsőbb hivatalnak, hogy ne ólálkodnék ott ez a stréberség ennek nyomában pedig az áldott protekció, a mely aztán betolja kegyeltjét derék emberek háttérbe szorításával. Ezeknek meg kell elégedniük azzal, hogy a szemük — koppan. Csúnya dolog az igaz, de korunk már e nélkül nem tud élni épenugy, mint a koldus a tarisnya nélkül. Nem állítjuk, hogy «piscis a capite foetet,« mert nem volna igazunk. A baj forrása nem egy, hanem több helyen van. Ott hivalkodik ez a családban, ott kevély- kedik a hivatalokban, alul és felül, jobbra és balra, az ég és föld közötti tér telítve van ezzel. Ott rejtőzködik az a Párisban mosatott galléron épeiKígy, mint az ura- ságoktól levett ruhadarabon, az úri csal- tnán épugy, mint az egyforintos szőrcsuta- kos kalap mellett. Hiába ostorozzák a jobbak, hiába állítják pellengérre az igazság hirdetői, a szemtelenség a markába röhög, mondván nagyigazán magában: a kutyák ugatnak, de istenemre — a karaván mégis halad. Nem tudjuk, hogy igy hová jutunk, csak az az egy bizonyos, hogy csúnya időket élünk, Büzhödt a levegő körülöttünk és rodthat a föld lábaink alatt Ennek meg kell változnia. Herék nem élhetnek szinmézen, meg kell elégedniük avval, hogy a kidobott sejteket nyalogathatják Reméljük, hogy meg is fog változni, hiszen úgy tudjuk, hogy a rothadt szerves anyagok uj élet csiráit rejtik magukban.*) Szabó Kálmán. Vármegyei ügyek. A földmivelésügyi m kir. minister tudatja, hogy az október hó folyamán Bécsben megtartandónemzetközi ménló-szemlékre szállítandó lovak mérsékelt vasúti szállítási díjban fognak részesit- tetni. A Hegyalja közgazdasági viszonyainak el- karolása érdekében létesittendő dohány- és szivargyár építéséhez, mint legjobb forrásból értesülünk, a jövö év tavaszán hozzáfognak. Az építkezésre, mely két év alatt fog befejeztetni, 1892. évben 105,000 ft fog az államkincstárból folyó- sittatni, hogy a gyártelep épületrészei még a jövő évben tető alá kerülhessenek Gräntzenstein, ministeri tanácsos, a jövö hónapban személyesen jön S.-A.-Ujhelybe, hogy az építkezésre kijelölt földterületek közül a célnak legmegfelelőbbet ki- válaszsza. A gyár kiterjedéséről némi fogalmat nyújthat az a körülmény, hogy a dohány és szivargyárban állandóan 1200—1500 munkás talál majd foglalkozást. Nagyon kívánatos, hogy az építkezésre és berendezésre, szükség esetén egymással szövetkezve, újhelyi iparosok vállalkozzanak. Hivatalvizsgálat. Főispán Öméltósága legutóbb a gálszécsi járási szolgabirói hivatal ügymenetét és pénzkezelését vizsgálta meg. Eszerint még a s.-a. újhelyi és bodrogközi szolgabirói hivatalok várják a vizsgálatot. A halottaknapja és a vasárnapi munkaszü net összegyeztetése iránt rendelkező miniszteri intézvényre. melyet mai számunk Hivatalos Részében közlünk, e helyről is felhívjuk t. olvasóink figyelmét. *) Erre a nagy általánosságban szóló cikkelyre, félreértések kikerülése okáért, megjegyezzük, hogy az a minősítési törvény rendelkezései alá eső közhivatali állásokat nem érinti és nem is érintheti. Szerk. T Á fl C A. Hammersberg-ünnep. — A ^Zemplén* eredeti tárcája. — S.-A.-Ujhely, 1891. okt. 17. A kir. törvényszéknek hivatalos helyiségében, j e rideg falak között, folyó hó 17-én megható ün- ! népségnek voltunk tanúi. Törvényszéki elnökünk, j Hammersberg Jenő Öméltósága, kir. kúriai bíróvá j történt kineveztetése folytán ekkor búcsúzott el 1 tőlünk s hagyta itt végleg állását, amelyet 8 éven ! keresztül viselt s lángelméje, igazságos érzülete és ; bölcs kormányzata által nemcsak hogy mindnyá- ! junk tiszteletét és szeretetét vívta ki, de tapinta- | tos működésének a nagy közönségre is meg volt a hatása ; növelvén ebben az igazságszolgáltatás | iránt való bizalmat egyrészt, a törvényszék és járásbíróságok tekintélyét másrészt. A bucsuzás ünnepieslefolyása következő volt: Déli 12 órakor a kir. törvényszék nagy tanácstermében összegyülekezvén, Öméltósága a Balogh Károly járásbiró, Hlavathy József kir. ügyész és Kulin Ödön kir. törvényszéki bíróból álló küldöttség élén közöttünk megjelent és elfoglalta az elnöki széket. Ekkor előlépett Major István, kir. törvény- széki biró, s Öméltóságának a kir. törvényszék s a , területéhez tartozó kir. járásbíróságok képviseleté- J ben átnyújtotta a mindnyájunk arcképét magában j foglaló emlékalbumot következő beszéd kíséretében: 1 Mélyen tisztelt volt elnökünk / Méltóságos Uram l Vannak az emberi életben oly percek, a melyekben az emberekben okozott örömet azonnal szomorúság váltja fel. Ily végtelen örömet éreztünk, midőn rég kiérdemelt előléptetése tudomásunkra jött, de ezen örömet szomorúság váltotta fel, mert benned oly vezetőt veszítettünk el, aki bölcs vezetésed által, mint jó apa gyermekeiben a jó érzelmeket ápolja és azokat a haza hasznos polgáraivá neveli, úgy te is bennünk, volt biráidban a jogérzelmeket folytonosin tápláltad s lángelméd és teljes szakértelmeddel azt tovább-tovább fejlesztetted. Bölcs kormányzatod által kivívtad, hogy a törvényszék s a vezetésed alatt állott járásbíróságok tekintélyét nevelted és a nagy közönségben az igazságszolgáltatás iránti bizalmat fokoztad. Ilyen főnököt kellett nekünk elveszteni. E szomorúságban azonban az a remény táplál, hogy bennünket magas állásodban nem fogsz elfeledni. Midőn tőled búcsút veszünk kérünk, hogy magas állásodban továbbra is tarts meg jó indulatodban és végy bennünket pártfogásodba ; kérünk ne felejtkezzél meg rólunk, s e célból fogadd ezen teljes tiszta szívből eredett, szeretettel és mély tisztelettel átnyújtott emléket, ez albumot, hogyha olykor-olykor abba belé tekintesz, ránk visszaemlékezhess; mert hidd el, hogy a te emléked örökre szivünkben marad s kérjük a mindenhatót, hogy még magasabb előléptetésben részesítsen s családoddal együtt, egésséggel, megelégedéssel s boldogsággal áldjon meg. Élj sokáig 1 Ezután a s.-a.-ujhelyi ügyészség részéről Hlavathy József kir. ügyész a következő, szépen átgondolt beszéddel búcsúzott el: Midőn a vezetésem álatt álló kir. ügyészség ezen a megható szép napon Méltóságod előtt megjelent, nem a szokásnak, udvariaságnak hódol, hanem tette ezt azért, hogy Méltóságodtól fájdalmas érzések közt elbúcsúzzék. Fájdalom, az ember akkor legszegényebb szép kifejezésekben, midőn a sziv érzelmeit akarná kifejezésre juttatni. Mélyen érzem ezt a fogyatkozást a jelen pillanatban, midőn ennek hiánya még testi betegséggel is tetézve van s ha szavaim talán halványabbak lesznek selmondandóim nem lesznek esetleg kellő összhangjai érzelmeimnek, legyen Méltóságod meggyőződve, hogy a kir. ügyészség legnagyobb elismeréssel adózik, legmélyebb hálával van a barátságos, lekötelező és elismerő magatartásért. Méltóságod széles látkörrel, képzettséggel felismerte azt a kiváló lendületet, a- melyet a büntető judikatúra világszerte nyert s felismerte az előkelő helyzetet, amelyet a büntető judikatúra a kir. ügyészségeknek szánt. Azzal a szabadelvüséggel viseltetett a kir. ügyészség iránt, amely ennek az intézménynek életet adott; Méltóságod szabadelvüsége volt az a jótékony meleg, amely a kir. ügyészségnek emelkedését ezen kir. törvényszék területén elősegítette és hatályossá tette. Fogadja ezért Méltóságod a kir. ügyészség elévülhetetlen háláját és legmélyebb köszönetét. És most, midőn Méltóságodat, kit mint a ■mr Mai számunkhoz fél ív melléklet van csatolva. “egüH
