Zemplén, 1891. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)
1891-02-01 / 5. szám
Sátoralja-Ujhely, 1891. február 1 5. sz. Huszonkettedik évfolyam. ELŐFIZETÉS ÁS Egész évre 6 frt. Félévre S ,, Negyedévre 1 frt 60 kr Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. lézlratox nem adatna vissza. Egyes szám ára 20 kr. A nyílttérijén minden gar- mondsor dijja 20 kr. Zemplén. Társadalmi és irodalmi lap. ZEMPLÉNVÁRMEGYE HIVATALOS KÖZLÖNYE (megjelenik minden vasárnap.) HIRDETÉSI DÍJ : hivatalos hirdetéseknél; Minden egyes szó ntán 1 kr. Azonfelül bélyeg 80 kr. Kiemelt diszbetük s körzettel ellátott hirdetményekért térmérték szerint minden O centiméter után 8 kr sz&mittatik. Állandó hirdetéseknél kedvezmény nynjtatik. Hirdetések a „Zemplén“ nyomdába küldendők. A kisdedóvó helyekről. Nem hiszem, hogy volna valahol ország, ahol aránylag annyi gyermek születnék, mint hazánkban. De viszont nincs civilizált állam, hol a szerelem gyümölcsét annyira elhanyagolnák, mint a hármas bérc honában. A gyümölcsfa szeretete, ápolása és ol- togatása mindenesetre igen szép és jó mesterség; de ha az ezután nyert produktumot nem becsüljük meg, munkánk a haszonta- lanság értékére devalválódik. Eddig el lehetett ezt mondani mi rólunk. A vallás- és közoktatásügyi minister épen ezen a bűnös gondatlanságon akar segíteni avval a törvényjavaslattal, mely most a ház asztalán fekszik.*) Örömmel üdvözli ezt mindenki, aki csak fel tudja fogni, hogy a nemzetek ereje sok tekintetben népességük számarányától függ. Nekünk főleg nem lehet eléggé hálát adnunk az istennek, hogy ez az eszme, végre-valahára, a megvalósulás felé közéig. Hazánkban ugyanis a született gyermekeknek 5O°/0-a elpusztul! E mizéria miatt népességünk aztán belülről lassan szaporodik, a gyarapodás nagyobbára inkább kívülről történik. Aggodalmas ez az állapot, márcsak azért is, mivel a népese- ’ ' ik effajta progresszusa mellett idegen elemek ömölvén hozzánk, a magyarság egzisztenciája általa veszélyeztetve van. A kisdedóvók létjogosultságát és szükségességét, ha más nem is, már e higiénikus és etnográfiai erősségek is eléggé támogatják. A kisdedóvók emellett sok, különben elkallódni készülő erőket fognak bevonni a magyarság szolgálatába. A sok csipri-csupri nemzetiségek ivadékai a magyarosodásnak e melegágyaiban észrevétlenül lógják magukba szívni az állam nyelvét, a haza szeretetét, ami az ország hatalmas föllendülését és konszolidációját helyezi kilátásba. Pedagógiai értékéről nem is szólunk, *) Már megszavazták. .. 0 T A H 0 A, Égi hatalmak. gi hatalmak Játszanak velem Szivemet vonja Dicsőség szomja S égő szerelem. A merész dicsvágy Magasba emel, S íénynyel övezve Ragadna messze, Más világba, el. De jön az édes A hű szerelem ; Gyönyör az álma — S boldog magányba Menekül velem. Ott örökélet Babéra fogad, — Itt egy igéző, Gyorsan enyésző Drága pillanat. 8zerk. mivel ez a motívum inkább szakemberek előtt bír fontossággal és döntő körülménynyel. íme, a törvényjavaslat megokolásának rövid foglalatja. Az már aztán más kérdés, vájjon életet fog-e az ölteni. Nem fogják-e ezt is, mint legtöbb kulturális törvényünket, a fiókok sötétségére kárhoztatni? Én amondó vagyok, bár rósz próféta lennék, hogy >a gyermek halva fog születni.* Es ha megvalósul belőle annyi, mint a kisdedek halálozásának mostani számaránya, akkor még fölemelhetjük kezünket Csáky minister őexcellenciájához, és elmondhatjuk neki, hogy adtál uram törvényt, mert van benne haszon. De mi úgy látjuk a jövőt, hogy az esőt kérő ember szerepére leszünk kárhoztatva. Nem azért, mintha talán a nép nem volna megérve erre az intézményre és ne érezné ily menedékhelyek szükségét, hanem mert jobban érzi a saját zsebe ürességét. Hiszen a községek nem voltak képesek még iskolát sem mindenütt a törvény intenciói szerint föltartani, hogy volnának képesek kisdedóvóra áldozni ? Az állam segítsége kilátásba van ugyan helyezve; de hát benne van az az iskolák rovatában is, és a segítség még sem jött oly mértékben, mint azt a törvény betűje javallottá. Mert nemcsak a háborúhoz, hanem a béke áldásos műveletéhez is első sorban is, másodszor is, harmadszor is pénz kell. Azért mondjuk mi, hogy az egész törvényjavaslat aligha nem egyszerű papiros - malaszt marad. Szabó Kálmán. Szövetkezzünk! (Felhívás, volt iskolatársaimhoz.) Hogy mily édes, őszinte és megtántoritha- tatlan azon vonzalom, amit egymás iránt érezünk, mint egykori iskolatársak : minden felnőtt ember jól tudja és érzi. A gyermekkori emlékek oly élesen vésődnek S a röpke percben Üdv és kin örök; S a halhatatlan Mint bab elpattan — Omló, mint a rög. Oh jer — ölej hát És csókkal itass 1 Egymásnak élve, Szerelmünk kéje Rövid, de igaz, S múzsám is egyben Te légy, feleség ! Ne tudjam hol van — Menyben ? pokolban ? — Mig lelkem elég. §udnyánszky §yula. Apróságok Sárkány Farkasról. az ember keblébe, hogy azt sem az időszülte rangkülönbség, sem az élet delét elkomoritó nehéz terhek nem képesek elnyomni. Jóllehet a mai rangkóros világban a sors kedvezéséből netalán ugorkafára kapott egyén elpalástolni igyekszik ezt a gyengeségnek látszó tényt, de ha olykor-olykor gyermekkorára visszaemlékszik, lehetetlen az akkori időben élvezett egyenlőség s a valódi szabadság felett átihletten nem érezni. Eltagadom, hogy léteznék oly fásult- szivü ember, kinek ridegségét a gyermekkorban tanúsítóit egymásért való rajongás, ha csak pillanatra is, meg nem enyhítené. Hiszen a valódi, önzetlen barátság csakis a gyermekkorban születik, midőn egyik a másikáért élni és halni tudott, nem tekintvén azt a különbséget, mit a születés talán büntető manónak hozott magával. Tény az, hogy most is, midőn felnőtt em berek vagyunk, kedélylyel felruházott teremtések módjára fel- és lehangolható indulatokkal birunk. E soraimnak célja : az indulatokat felhangolni, oly állapotot teremteni, mely méltó folytatása legyen a boldog gyermekkornak, visszaemlékezni arra, hogy volt egy olyan közös faktor, mely belénk az egyenlőség és valódi baráti szeretet szikráját helyezé. És ugyan mi volt azon tényező, mely ily varázserővel birt? Nem-e az iskola, még pedig azon intézet, mely bennünket egyaránt atyai gon Loskodásával vett körül és kifogyhatatlan jóságával dédelgetett? Uraim! Egy ily iskola megérdemli tehát, hogy a jótéteményt az ő nevében nagyobb terjedelemben miveljük és egy oly egyesületet létesítsünk, mely »iskolatársak szövetséges név Alatt, szegénysorsu, de jó tanulókat szorgalomdijakkal lásson el. Felszólítom tehát mindazokat volt a iskolatársaimat, kik az 1870. évtől kezdődő évtizedben a s.-a.-ujhelyi kegyesrendü nagy-gimnáziumot látogatták, hogy a fent megjelölt célból vagyis a szövetség megalakítása céljából, f. évi március hó 15-én d. e., ha megengedtetnék a s.-a. újhelyi nagy-gimnáziumban. alakuló gyűlésre ellátogatni szíveskedjenek.*) Fischer Ármin, néptanító. *) Ha valamelyik iskolatárs, talán a nagy távolság vagy egyéb ok miatt el nem jöhetne : szíveskedjék bennünket értesíteni. vagy az indítványozóval K.-Helmeczen tudatni, hogy évi 1 ftnyi tagság dij mellett hajlandő-e belépni az itt propagált szövetségbe ? Srerh. A .Zemplén* eredeti tárcája. — A legkedvesebb ismerőseinkről is megfeledkezünk, ha évek hosszú során a sors nem hoz össze velük, s csak mikor elterjed a hír, hogy ez vagy az az ismerősünk meghalt, jut ismét eszünkbe az illető s tűnnek fel előttünk az együtt töltött órák emlékei. így voltam én is szegény Sárkány Farkassal van Hogy csak akkor emlékeztem rá vissza, a mikor a Zemplén halálhírét közölte, könnyen megmagyarázható. Hiszen sok év telt el már azóta amikor ő még édes atyámnál patvarizált. Én gyenge beteges fiúcska voltam akkor, a kit a tüdővésztől féltettek, mig most erőteljes férfi vagyok, ki szomorúan érzi a költő szavainak igazságát: Az idő eljár. * Hogy Sárkány Farkas a jogtudományban járatos volté, arra nem emlékszem; de azt tudom, hogy mindnyájan szerettük kellemes modoráért. Alig volt előttem kedvesebb ember, mint Farkas bácsi. Mindig tudott érdekeset mondani és én feszült figyelemmel csüggtem ajkán, ha valamit előadott. Már akkor muukatársa volt a Zemplén-nék s nekem az volt a legnagyobb örömem, ha vasárnaponként az ö cikkeit olvashattam. * Egyszer Sz. A. rokonunk jött el hozzánk látogatóba s annyira megtetszett neki Sárkány Farkas, annyira megkedvelte szellemdús élceit, hogy elvitte magával Gömörbe, abba a Sztrányicska és Turócz patak partjainál fekvő kis faluba, ahol én is nagy vakációimat töltöttem. Árpád bátyám még nem szerepelt akkkor a közéletben. Országgyűlési képviselőnek sem választották még, de az egész vármegyében egyike volt a legnépszerűbb embereknek s a szerény úrilak tulajdonosa hires volt vendégszeretetéről. IVfai Hzíímuukhoz egy ív melléklet OÉBRtolvíX. -^ajf
