Zemplén, 1891. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)
1891-01-25 / 4. szám
Sátoralja-Ujhely, 1891. január 25 4- ss. Huszonkettedik évfolyam. ILÍFIZITÉS ÁS. Égés* évre 6 frt. Félévre 3 „ Negyedévre 1 frt 60 kr Bérmentetlen levelek oiak ismert kezektől fogadtatnak el. Xézlratoi nem adatna vissza. Egyes szám ára 20 kr. A nyílttérijén minden gar- mondsor dijja 20 kr. Zemplén. Társadalmi és irodalmi lap. ZEMPLÉNVÁRMEGYE HIVATALOS KÖZLÖNYE (Megjelenik minden vasárnap.) HIRDETÉSI DÍJ ; hivatalos hirdetéseknél* Minden egyes szó ntán’ Azonfelül bélyeg 80 kr. Kiemelt diszbetük s körzettel ellátott hirdetményekért térmérték szerint minden O centiméter ntán 3 kr számittatik. Állandó hirdetéseknél ; kedvezmény nynjtatik. Hirdetései a „Zemplén“ 1 nyomdába küldendők. Mit irt Baross? Abban a kellemes helyzetben vagyunk, 1 hogy Baross miniszter őexcellenciájának I vármegyénk közönségéhez intézett legújabb j leiratát, mely a folyó hó 31-éré összehívott rendkívüli közgyűlésen fog előterjesztetni, j örvendetes újságképpen, egyszersmind hogy ! a közérdeklődés kellő tájékozást nyerhessen, 1 egész terjedelemben már most közzétehetjük. ; Mindenki észreveheti az első olvasásra, j (mert bizony megérdemli a többszörös el- j olvasást is), hogy e leiratban nemcsak a minister kalamárisának, de a velünk együtt érző hazafi szivének is rész jutott. Mert mi azt hisszük, hogy a kegyelmes úr itt nálunk az állandó közgazdasági bizottság szervezésé- 1 vei, különösebben pedig ahhoz való perma- ; nens csatlakozásával velünk nemcsak az j eszközökről és módokról, melyektől várme- j gyénk közvagyonosodásának felvirágoztatását remélhetjük, akar tanácskozni: de jól j megismervén a mi speciális gazdasági vi- j szonyainkat, sorainkban az erőt — a haza- j fias lelkesedést és áldozatkészséget, mik nélkül nagy célok, nemzetgazdasági nehéz feladatok el nem érhetők (még csak meg sem közelithetők) kívánja sorainkban reprezentálni. Ezért hálásan üdvözöljük őexcellenciáját az ,állami kezdeményezés* terén. Bizony mi magunkban s magunkra hagyatva, vagyo- nilag gyengék vagyunk ahhoz, hogy a pusztuló Hegyalját, melynek népe hazátlanná vált, s önhibáján kivül koldus-botra jutott, a romokból újjáépíthessük. Bárcsak adna az ég nekünk és már-már veszendőbe ment közgazdasági érdekeink ügyének bátor, erős, hű szövetségeseket és áldást és szerencsét a tettek mezején. Baross őexcellenciája ilyen szövetséget ígér nekünk, mikor segítő jobbot nyújt felénk, mintha mondaná: Bátorság — előre: bátraké a szerencse! így van-é ez — ime az ő levele: Zemplénvármegye közönségének. Sátoralja- Ujhelyen. A zemplénmegyei gazdasági egyesület 1890. évi november hó 1 ről keltezve kérvényt terjesztett elein, melyben felhívja figyelmemet azon közgazdasági károk terjedelmére, melyeket a filoxera közvetlenül a Tokaj-Hegyalján, közvetve Zemplénvármegye egész lakosságára kihatólag okozott. A nevezett egyesület számadatokkal is megvilágítani igyekezett a vesztességet, mely 13 ezer kát. hold gazdag jövedelmezőségű szőlőnek birtokosait közvetve és közvetlenül mintegy 50 ezer lakost sújt, s reámutat a beállott pusztulás legközvetlenebb és legridegebb következéseire, a foglalkozás és keresethiányra, a lakosok elszegényedésére, erkölcsi romlására és az ezen okok folytán mindinkább növekvő kivándorlásra, s tovább folytatva fejtegetéseit, kifejezést ad aggályainak a veszély felett, melyet a vármegye gazdaközönsége a munkás kezeknek a mezőgazdaság helyes és belterjes folytatását veszélyeztető ritkulása következtében szenvedni lesz kénytelen. Végül arra kér az egyesület, hogy bíznám meg egyik szakközegemet a zemplén- vármegyei viszonyok tanulmányozásával s venném fontolóra, hogy az ipari termelés mely ága volna a vármegyében a nép foglalkoztatása szempontjából felkarolható. Zemplén vármegye gazdasági viszonyainak kedvezőtlen alakulásáról a kormánynak, s nekem különösen is voltak értesüléseim, s ennélfogva kiváló érdeklődéssel viseltettem a vármegye területét érintő gazdasági mozgalmak iránt. Kifejezést is adtam ezen érdeklődésemnek, midőn azon küldöttség előtt, mely egy S.-a.-Ujhelyen alakítandó sör- és malátagyárra vonatkozó terveit terjesztette elém ; kijelentettem, hogy a gazdaközönségnek ezen, az iparfejlesztésre irányított törekvését a magam részéről teljes mértékben méltányolom s tőlem tel- hetöleg támogatni is szándékozom. Ä vármegye fenyegetett gazdasági jóléte iránt ÍJHHHKHBSKHHHIBHnMMnHmiHiHB táplált érdeklődésem újabb jelét is kívánván adni, készséggel teljesítettem a gazdasági egyesületnek fentebb jelzett kérelmét s az ottani viszonyok alapos • tanulmányozásával egyik ipari felügyelőmet biz- tam meg. Szakközegemnek elém terjesztett jelentéséből részletesebben értesültem a vármegye ga zdasági viszonyainak jelen helyzetéről. Mindenekelőtt értesültem arról, hogy az érdeklődés egy sörgyártással kapcsolatos malátagyár létesítése iránt meg van, hogy számbavehetc '' ’ latok tétettek egyesek részéről a vállalat létesiié- sére szükséges tőke biztosítására; hogy a se r eszméjének megvalósításával a komlótermelés honosítása is terveztetik, miáltal a filoxera al elpusztított hegyaljai szőlők védett részei is volnának menthetők a művelésnek egyfelől, :n felől a szőlőműveléshez szokott nép is haszn > kielégítő foglalkozást nyerne. De különösebben felkölté figyelmemet 1 e lentés azon része, mely a vármegyének tiszar ,enti bodrogközi és takta-közi részeinek talaját a ken dertermelés és az ezzel kapcsolatos iparágak meghonosítására mondja alkalmasnak. A kendertermelést és az azzal kapcso iparágak fejlesztését a szövő-ipar szempontjából 1 szágos érdeknek tekintvén, érdekelt megtudre 1, hogy a vármegye területén az olasz kenderteri ie lési rendszerrel tett kísérletek kielégítő sík re vezettek; hogy Sárospatakon nehány évvel ezelőtt egy kendertermelő és kikészítő szövetkezet is kult, mely dacára a kezdet nehézségeinek és a szövetkezeti tagok részéről tapasztalt indolei.c • nak, mennyiségre és minőségre nézve egyara 1 kielégítő árut hozott piacra; hogy a kenderter ne- lés felkarolásával az alsó és felső Bodrog-, tovább;’ a Takta-köz ármentesitett területei, melyek a t túlságos kövérségénél fogva a magtermelésre nem alkalmasak, volnának művelés alá vehetők; s hogy végül az eddig szerzett tapasztalatokat véve ala • púi, a termelés ezen ágazata is igen tekintélyes számú munkaerőnek adna kielégítő foglalkozást. Értesültem továbbá a jelentésből, hogy alkalmas helyen egy szerszám-gyárnak, más helyütt egy kerámia ipartelepnek a felállítására vannak előfeltételek; hogy a háziiparágak közül főleg a házi szövés és a köcsiszolás vár fejlesztésre. TABC A, Valami nyelvünk életéből. — Nyelvészeti csevegés. — — A .Zemplén* eredeti tárcája. — A természet nagyszerű alkotásait méltán bámulja az ember. A tenyészet titokszerű folyamatát tehnikai eszközökkel végeztetni nem lehet; az emberi ész azt mesterséges úton-módon intenzivebbé, hathatósabbá teheti ugyan és annak körét nagyobbithatja, de a nagy természet munkáját nem nélkülözheti. A nyelv is természetes tenyészetet mutat; a maga talajában él és virágzik, idegen talajban elcsenevész. Akárcsak a növény-élet, olyan a nyelv élete is; csak a talaj különbözik. Az emberi nyelv talaja azon emberek beszéde, akiknek az anyanyelvűk. Idegen emberek ajkán a nyelv idegen talajban van. A nyelv természetes tenyészete bizonyos törvények szerint történik, melyeket a mesterséges tenyésztőknek is meg kell tartaniok, ha jót és életrevalót akarnak teremteni. Mint a délszaki nö vény megél hidegebb éghajlat alatt, ha a természet melegének hiányát mesterséggel megadják neki: úgy élősködik a más éghajlatról hozott szó is idegen talajban, ha azt közbeszéd és irodalom melegen fölkarolja s gyakran használja; sőt idegen nemzet nyelvének gyermekei utóbb meg is polgárosodnak másutt. Hanem a nyelv a saját ragjaira és képzőire nagyon kényes. Beengedi ezeket oltani nemcsak a saját éghajlata alól való szók törzseibe, hanem idegenekbe is; de idegen ragnak vagy képzőnek beoltása ellen saját anyagába a leghatározottabban tiltakozik. Honnan magyarázható ezen összeférhetetlenség ? A ragok és képzők eredetileg önálló szók voltak, melyek azonban a nyelv természetes életében oly nagy változáson mentek keresztül az idők folyamában, alakjuk úgy összezsugorodott, hogy most már önállólag nem szerepelnek, s eredeti alakjukat csakis a nyelvtudomány fáklyafé- nyénél lehet több kevesebb biztossággal föltalálni. Csak egy-egy példát 1 A ben rag eredetileg a bel (ma: bél) főnév (Bel-ém, bel-éd, stb.) és az n helyrag összetétele; tehát: emberben=ember- bel-n. A hat potenciális igeképzöt is ismerjük még a XV. századból, mint önálló szót (»Nem hatsz . . . tenned« =nem tehetsz). De ily megváltozott, megrövidült alakjában is érti az illető rag vagy képző jelentését és szerepét az, aki az illető nyelvet mint anyanyelvét beszéli; de az idegen rag vagy képző funkcióját már nem. Azért van az, hogy idegen képző ráerőszakolása valamely szópolgárra valóságos hideglelést okoz, s ha idővel meghonosodik is, úgy ahogy, nagy kárára a nyelvnek, mindig visszatetszik az ép nyelvérzékkel megáldott ember fülének. Dehát, ha a németnek van »Träger«-je, a magyarnak is kell »hord-ár«, mert nem mondhatjuk »hordó«-nak! Csakhogy nincs szükség egyikre sem. »Közszolga« vagy »podgyászhordó« bátran használható helyette. És ha Bugát úgy okoskodott, hogy aki tan t árul, az legyen tanár: akkor a hord- ár-nak is hordó-árus4 :“>“"<-“nie. Igaz ugyan hogy akkor sok c épzésü szavunk meg van támadva, ános használatnak örvend : dalár, dalnok, tollnok, tanácsnok, hivatalnok d.-t.-w . i :k, ülnök, gyakornok, stb. ; de minek dni az ilyeneknek, ha a honi nyelv-ipar is adhat helyettük mást, jobbat s kedvesebbet a magyar fülnek. Dalos vagy énekes, pince-mester v. pince-szolga, tollvivő, tanácsos, tisztviselő, napidíjas, iró-deák, gyakorló-orvos, gyakorló-jegyző legalább magyar és magyaros szók; s ha titkár-1 a kevésbbé pótolhatók közé számítjuk is, harmad-negyed-magával kevesebb kárt okozhat s legalább nem szorítunk ki vele magyar hön- polgárt. Arvaszéki ülnök helyett sem derogálna senkinek, ha árvaszéki tanácsos-nak neveznék. Egy rangban vannak az idegen képzőkkel alkotott szókkal azok, melyek mondva csinált képzőknek köszönhetik létüket: ifjonc, kegyenc, küldönc, védenc; jogar, lovar, modor (a szivar-t már nem is merem pelengérre állítani); bőrönd; kétely, viszály, segély, tökély (egészen más: vesz-ély, aszály, akad ály, mert ezekben az alapszó ige, s így képzésük bár ritkább, de magyaros); tanoda, óvoda, uszoda, képezde, járda, nyomda, dalárda, lovarda, zenede, nevelde, lövölde, meg e jó Isten tudná, hogy mieso da (»dada« egészen más; ez ép nyelvérzékű csecsemőknek köszöni létét), melyek mind ingyenélők s magyar szókkal —ha mindjárt hosszabbak- kai is — pótolhatók. Hallottam már ezt is: hőbör- tönc. Hogy mit akar jelenteni, azt értem ; de hogy mivel jobb a hóbortos vagy hóbortos-nél, azt már véges eszem föl nem foghatja. Furcsa művelet volna, ha a hosszú emberekből levágnának egy darabot, csak azért, hogy ne legyenek olyan hosszúk. Hány kutya siratja már ezt a lelketlen eljárást 1 Pedig szegény mivoltuk ama bizonyos része is a természet tenyésztő erejének engedelmeskedve nőtt olyan hosszúra ; s arra szükségük is volna. De hát úgy nem chik-es! Ilyen barbár eljárásnak köszönik törvénytelen exiszten- ciájukat a többi közt ezen szavaink is: ima, dics rag (pl. ragcédula), táp, vizsga, isme, ipar. A kűri Mai számunkhoz cg; éklet van csatolva. "Ijpl
