Zemplén, 1891. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)

1891-06-28 / 26. szám

folyótól is el vagyunk zárva, mely pedig Abará- nak, Petriknek, Nézpestnek ivóvize, s a nép szekereken hordta ivóvizét s most innunk kell állott, bűzös tóvizet, vagy egészségtelen kutvizet. Közegészségi szempontból ez is figyelemre méltó.

E hid rosszasága miatt múlt évben emberélet is esett áldozatul. Egy ifjú ember az ide-oda himbálódzó szénás szekér tetejéről lebukván, mivel a karfák is el voltak korhadva, alá zuhant 5 i öl magasból és szörnyet halt, siratja özvegye s ; árvája. Egy intöjelt már e napokban is láttunk, egy embernek két lova beszakadt s rudakkal j emelve, alig lehetett a szegény párákat meg- | menteni.

Hogy a folyton élénkülő közlekedés közben mennyi szerencsétlenség lesz, ki tudja — s ha lesz, ki veszi magára a morális felelősség óriási súlyát ? . . .

Mi nem akarunk vádolni senkit, csak elmondjuk bajainkat s megnyugtatást kérünk. Addig is, mig bajaink orvosolva lesznek, bizton reméljük, hogy főispán ur Öméltósága, gondos körültekintő atyai figyelmét s nagybecsű jóindulatát szerény vidékünktől sem tagadja meg, s utasítani fogja a vármegye szakközegeit a haladéktalan intézkedésre — amire kérve kérjük is.

Horkay Bnrtalan,

m. biz. tag.

A vármegyebeli t. községi és körorvosokhoz.

Töke-Terebes, 1891. jun. 23.

A f. hó 21-ikén Budapesten érdekünkben tartott orvosi kongresszus történetét bár többé- kevésbé minden lapban olvashatták a kartárs urak, azok érdekében, kiknek ez kikerülte volna figyelmét, köteleségemnek tartom annak eredményét e lapok hasábján is ismertetni röviden, s ezzel egyszersmind többek részéről tett megbízatásomról is beszámolni.

Miután a 20 iki előértekezlet az előkészítő bizottság javaslatát minden oldalról megvitatta, a másnapi tulajdonképeni nyilvános értekezlet azt, mondhatni egyhangúlag, vita nélkül elfogadta.

A gyűlésen nem csak a magyarországi orvosi kar kitűnőségei vettek részt s vállalkoztak annak az illetékes fórumnál leendő benyújtására, de tóbb országos képviselő s Pest-Pilis-Solt-Kis Kun vármegye nagynevű alispánja, Földváry Mihály is, kinek érdekeinkben kifejtett önzetlen s páratlan ügybuzgalma mindenkiben a legnagyobb elismerő tiszteletet ébresztette.

A belügyminister ur ő nméltóságához intézett kérvényünkben, melyet Korányi tanár és Földváry Mihály társelnökök vezetése mellett egy bizottság fog átnyújtani, vagy talán már eddig át is nyújtott, kimerítően ecsetelvén a községi és körorvosi intézmény országos fontosságát, de a jelenlegi állapot tarthatatlanságát is, kérelmezzük . e lényeges közegészségügyi intézmény feltétlen államosítását, a fizetés lényeges javítását, nyugdíjra való igényét, állásunkhoz mért bizonyos fokú függetlenséget.

Kifejezést adunk egyszersmind azon óhajtásnak is, hogy az 1876. közegészségügyi törvény, mint a mely az igényeknek minden előnyei dacára sem felel meg, minél elébb revízió alá vé- hessék.

Hogy e gyűlés, illetőleg e kérvény eredménye iránt a legjobb reményeket táplálhatjuk, azonkívül, hogy több tekintélyes orsz. képviselő, az

összes orvos tanári kar, a napi sajtó képviselői megígérték közreműködésüket, már azon körülmény is biztathat bennünket, hogy a belügymi- nisterium egészségügyi osztályának az előértekez- leten jelenlevő egyik tisztviselője, mint bevégzett tényt említette, miszerint az illető ministerium- ban a községi és körorvosi állásnak már legközelebb történendő államosítása el van határozva.

Adja Isten, hogy úgy legyen 1

Marikóvszky Pál, dr.

Hírek a nagyvilágból.

Angol közvélemény. A Standard c. lap első cikkében az ángol hadi hajóraj fiumei látogatásának fontosságával foglalkozik s kijelenti, hogy Anglia ösmeri Ausztria Magyarország békés szándékait, azért osztja és támogatja is azokat. Az osztrák és magyar diplomáciának köszönhető első sorban, hogy a Balkán-államokban a nyugtalankodó elemek nem okozhattak európai zavarokat.

Uj puska. Vannozzi, egy olasz fegyver-kovács, uj fegyver-mintát talált föl, mely a Mann- licher-íé\e szerkezetnél sokkal tökéletesebb. Az uj puskával tett kísérletek kitűnő sikerrel jártak.

Olaszország hadi hajót küldött a tengerparti magyar kikötőbe Ferenc József király őfelsége üdvözlésére.

Ferdinánd, bolgár fejedelem, e napokban pár negyed órára terjedő kihalgatáson volt Ferenc József király őfelségénél.

Hírek az országból.

ófelsége a király pécsi látogatása alkalmával, f. hó 21 én, a törvényhatóságok hódolatát tolmácsoló baranyai főispán beszédére adott válaszában nyilatkozott a közigazgatás reformájáról is, a többek közt mondván: » . . . a közigazgatás rendezésének kérdését az egész ország a legnagyobb érdekkel kiséri. Különösen örvendek, hogy ... a közvélemény oly helyes érzékkel bírálja a köz- igazgatás nagy jelentőségét az állami és nemzeti érdekekre nézve és hogy a megyei törvényhatóságok túlnyomó része örömmel néz a reform elé. .. Bízom a törvényhozás bölcseségében, hogy e fontos kérdés megoldásánál is a leghelyesebb utat fogja követni*

A király Fiúméban. Őfelsége f. hó 23 án, reggel 7 órakor, Pécsről Fiúméba érkezett, hogy többek közt a tiszteletére ottan megjelent ángol hadi hajóraj hódolatát is fogadja. A királyt váró Fiume kitett magáért. Fölülmúlja a képzeletet az a pompa — írja a Bp. Hl. tudósítója — mely- lyel tizenhat év óta nem látott királyát fogadta. A város velencei mesterekkel diszittette fel az utcákat s maga a diszités 30,000 ftba került. Egész erdőket koppasztottak le, hogy borostyán-koszorúkkal borítsák a házak erkélyeit A nagy házak homlokzatáról óriási lobogók lengettek, az ablakok mindegyikében nemzetiszinü lobogó. Őfelségét megérkezésekor a városi zenekar az Isten áldd meg a magyart 1 nemzeti himnuszszal fogadta. Mikor a király a kormányzóság palotája elé > rt, megszólaltak az angol hadihajók ágyúi. Az ágyuk bömbölése elnyomott minden más zajt: az emberek saját szavukat sem értették s szinte remegve

A központi választmány ez évi július hó

4-ére kitűzött ülését, közbejött körülmények miatt, holnapután, vagyis f. hó 30 án fogja megtartani. Ez alkalommal határozzák el, hogy az országyű- lési képviselőválasztóknak 1892. évre kiigazított névsorát mikor fogják a községekben közszemlére kitenni. Köztudomású dolog, hogy a közszemle húsz napig tart s júl. 25-énél tovább nem húzód- hatik. Talán nem felesleges fölemlítenünk, hogy a húsz napi közszemle idejének első fele mirevaló ? Arravaló, hogy ezalatt az idő alatt mindazok, kik a választók névsorából kihagyattak volna, de abban helyt foglalni törvényes joguk van, felszólalhassanak ; a másik tíz nap pedig arra szánt törvényes alkalom, hogy azok ellen, akik jogtala- núl soroltattak volna a választók közzé, bárki által is kifogás tétethessék.

Levelezés.

A Sárköz b aj aiAbara, i8gr. jun. 26.

Aki vidékünk természeti fekvését ismeri, vagy őszkor és tavaszkor erre utazott, látta a sik tenger hullámait, me'yet az egybeömlő loplya, Laborcz, Latorcza s az öreg Bodrog árvizei produkálnak. Emlékezhet reá, hogy vidékünknek vannak egyes vonalai, melyeken ily időszakokban közlekedni per abszolúte lehetetlen.

Ez alkalommal azonban nem a természet vagy a vidék sajátos fekvése által előidézett közlekedési nehézségekről akarok szólani, hanem kisebb helyi bajról, mely már egészen emberi in tézkedéstől és akarattól függ, hogy sujtsa-e vidékünket vagy sem f

Van egy hid a holt Laborcz medrén, közvetlenül Abara alatt, melyen közlekedik a Sárköz a Bodrogközzel. E régi rozoga alkotmány a Széchényi gróf-család tulajdona volt, tulajdonosa azonban lemondván róla s a hozzá kötött jogokról is, átadta Zemplén-vármegye törvényhatóságá nak s ezen vonal Vásárhely, Király-Helmecz végpontokkal I. oszt. törvényhatósági és hadászati fontossággal biró1) útnak van felvéve. Egy bizottság lett kiküldve ; a helyszíni szemle megtartatott s a hid használhatatlannak, betiltandónak mondatott ki2). Ezen ügyben jegyzőkönyvek vétettek fel, a vármegyei közgyűlés előtt is megfordult3) és még sincs semmi intézkedés, a mely megnyugtathatná a nagy közönséget.

Nem annyira az átutazó közönség, mint inkább mi helybeliek vagyunk sújtva. Nekünk nolle-volle menni kell rajta, mert muszáj — ez pedig nagy ur felettünk. Hogy mily tarthatatlan ez a hid, elég legyen bizonyságul az, hogy az eltaplósodott gerendákat az útas botjával is át- szurhatja. És ezen szerencsétlenkedik naponta oly sok ember, ezen jár át naponta négyszer több száz darab szarvasmarha4), ezen kell átszállítani néhány nap múlva körülbelül 2000 szekér szénát. Nem is emlitem azon kellemetlenséget, hogy a

') E tekintetben a t. cikkíró téved. Szerk.

2) Ha még eddig be nem tiltotta a főszolgabíró — ő

tudja, miért nem tette. Szerk.

3) A közgyűlés nem nyugodott bele az itvételbe, hanem bizonyos kikötések megjelölésével új tárgyalást rendelt. Szerk.

4) Úgy vagyunk informálva, hogy a holt Laborcz medrén, a hid mellőzésével is, át lehet kelni — minden kockázat nélkül. Szerk.

— Dehogy akarom 1 Ö sem akarja 1 Sohasem mond ellent, s dolgozik hűségesen,

— Hátha ott jár, hol ellened fújják a kö vet? Tavaly is ellopták a három hízónkat úgy e f Nem muszáj neki arról tudni, hogy utána néztél.

— Hát megpróbálom pénteken, csak el ne járjon a szád 1

A menyecske nehezen várta a pénteket, s mikor eljött, egyre nógatta a férjét.

— No, eredj már!

— Várnánk tán estig vele.

— Miért? Ott a Boris néném, elülhetsz nála

estig.

El is ment Kocsi Berti a szomszéd faluba, a nélkül, hogy Gergelynek valamit szólott volna.

Boris asszonynál megvacsorált este s azután elbúcsúzott tőle, mintha hazafelé akarna menni.

Pedig eszében sem volt a hazamenetel.

Meghúzódott a szárazmalom mellett, s ott várta be Gergelyt, ki meg is érkezett nemsokára.

Sötét volt, de a patyo'átszűr elárulta a legényt.

Kocsi Berti elhagyta búvóhelyét s követte szolgáját, ki gyors léptekkel haladt el a malom mellett.

Közel a faluvéghez kis ház fehérlett Gergelyünk erre vette útját

Kócsi Berti árnyék gyanánt követte.

— Ehehe ! — nevetett fel magában — Tudom már 1 A szép Bárány Marishoz jár. No várjunk már, mi lesz ?

Gergely megállt a kiskapu mellett s kevés idő múlva csendes susogással kilépett egy alak a kapu ajtaján.

— Te vagy ? — kérdé bájos hangon.

— Én angyalom, hát nem ismersz ?

— Bizony, ha a szűröd nem látnám, rád sem ismernék.

— Lásd, Maris, milyen jó ez a szűr.

— Úgy ám I No nézd, még én is beleférek.

Pajkos dévajkodással fordította magára a

szűr egyik szárnyát a szép leány, Gergely meg átölelte vele s úgy beszélgettek sokáig holmi boldogságról, mennyországról, galambról meg paradicsomról.

Kócsi Berti unta várni a hosszúra nyúló vallomásokat. Kapta magát s nesztelenül eltávozott.

Hazament, hanem a szép Maris képe úgy odavésődött szive közepébe, hogy még álmában is azt látta szüntelen.

Milyen boldog volt eddig. Feleségében telt minden gyönyörűsége. Szebbet sem tartott nálá nál messze földön. És most utálta az asszonyt. Azt gondolta, hogy mégis csak szebb Bárány Maris.

— De hát miért ne szívhatnám ajka mézét, miért ne ölelhetném a liliom-termetét ? Ki tudhat róla ? — kérdé önmagától. — Gergely kedden meg pénteken jár hozzá, hát én miért ne mehetnék hétfőn ? Úgy látszik, a szűrön fordul meg a dolog. Ha a szűr velem lesz, azt hiszi a Maris, hogy én vagyok Gergely. Talán megszűnik zakatolni ez a furcsa matéria itt a kebelemben, ha égető csókját élvezhetem ? . . .

Nem is hagyta nyugodni háborgó képzelődése. Hétfőn előhívta Gergelyt.

— Hallod-e, mondá neki, ha nem mennél valahova, ide adhatnád estvére a szűrödet nekem. Mennem kell Apáriba a disznók miatt. Baktán vásár lesz a jövő héten, beszélnem kell felőle a cimborámmal.

— Szive en, gazdur.un 1 — felelte a mitsem gyanító Gergely. — Nekem csak holnap lesz utam 1

Gergely előhozta a szűrt s Kócsi Berti gonosz mosolygással öltötte magára.

Elment, hasztalan perelt az asszony odabent, hogy ráérne nappal is Apátiba menni.

— Hehehe! A bolond! Azt hiszi, oda megyek 1 — nevetett fel menetközben. — Van

eszemben most a disznó! No, csak találkozhassam Marissal.

Vitte nagy szerelme, hajtotta forrongó vágya Félóra múlva, midőn már teljesen beesteledett, megállott a kis fehér ház kapujában.

Egy lélek sem volt ott, még világ sem fénylett ki az ablakon. — Teringettét, talán itthon sincs ? — sóhajtott fel Kócsi a szörnyű ijedelemben.

Vizsgálódva szegezte figyelmét az udvarra. Egyszer csak nyílt az ajtó s Maris lépett ki az udvarra.

— Maris 1 Édes Maris ! — súgta fel Kócsi.

A leány összerezzent Egy éles tekintetet vetett a kapu felé. A mint meglátta a fehér szűrt, futva szaladt lefelé.

— Gergely 1 Hát te eljöttél ? . .

— El ám 1 — felelt Kócsi utánozva Gergely hangját.

Most pedig itthon van édesapám 1 Észre találja venni 1

— Nem leszek sokáig! .. Csak egy percre, Maris I . . Jere no 1

Odavárta a cifra szűrbe s csattogó csókokkal pecsételte a rózsás ajakát.

Folytatás á mellékletem