Zemplén, 1891. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)
1891-06-14 / 24. szám
Melléklet a „Zemplén“ 24-ik számához. melegben) már a hajdú búré fázott, mert bekecsben állt vártát. Vasárnap és szerdán hajnalban nagy égi háborúság közt hatalmas záporok omlottak alá. Tegnapelőtt erős szél és nagy eső kellemetlenkedett. (Az idegen hangzású községnevek) átma- gyarositásra vonatkozó javaslatot mai számunkban befejeztük. Ez alkalomból tudatjuk a közönséggel, hogy a javaslatot külön lenyomatban is kiadja a magyarositó egyesület, és az igy megjelenő füzetkéket az egyesület minden tagjának ajándékba fogja megküldeni. Száz pld. a füzetekből könyvárus utján fog értékesíttetni. Egy példány ára 25 kr. A füzetkében megjelent javaslatra vonatkozó objektiv bírálatok közlésétől lapunk nem fog elzárkózni; sőt kívánatos, hogy a dologhoz értők minél többen, de lehető rövidséggel (hogy t. i. a szép ideát és életrevaló tervet obstrukció ne érje) a kérdés alapos megvitatásában részt vegyenek. Az ide vonatkozó első bírálatot lapunk jövő számában fogjuk közzétenni. (A közönség köréből) s előkelő helyről vettük e sorokat: Mint hazánknak egy kiváló szakférfia helyesen megjegyezte e mai reklám-világban nemcsak a jó bornak, de a jó víznek is kell cégér. A közönségnek legnogyobb része nem is gyanítja, hogy a tolcsva liszkai vasúti állomástól csak alig félórányira van a kies erdőbényei fürdő, megáldva mindazokkal a kellékekkel, melyeket isten a szenvedő emberiség üditésére alkotott. Kivált, mióta jelenlegi tulajdonosa Waldboth br. és jeles fürdóorvosa a köztiszteletben álló Kún Zoltán dr. vették kezükbe a fürdő ügyét. Idővel Erdő-Bénye az ország egyik első klimatikus üdülő helyévé emelkedhetik, sőt némely tekintetben már most is elsőbbsége van a sok más fürdő felett. Addig is, mig ez a szép vállalat sikerül, célszerű lenne omnibusz-közlekedést létesíteni a vasúti állomás és a fürdő között; mert a mely turista csak egyszer is élvezi Erdő Bénye balzsamos levegőjét, üdítő fürdője mellett olcsó és kitűnő magyar konyháját : annak bizonyára kedvelt kiránduló helye marad jövőre is. (Hibaigazítás). Lapunk múlt számának »Házas élet a nyelv országában« cimü tárcájában bo- szantó sajtóhiba van. Az első hasábban egy mondat kiszedetlenül maradt. Ugyanis alulról számítva az x-sö sorban e szó után különböznek olvasandó lesz még ez : Amazt házasságnak, összekötettésnek ezt összetételnek nevezik. — így aztán érthetővé lesz az ami ottan következik s igy szól: »Az előbbi két elnevezés« stb. Az értelmet zavaró hibáért úgy a t. cikkírótól, mint a t. olvasótól is bocsánatot kérünk. (Élő halottak.) S. újhelyi ácslegényt, e napokban a kir. járásbírósághoz idézték. Pontosan meg is jelent a bíróság színe előtt, de mikor kihallgatásához fogtak, minden kérdésre összefüggéstelen, zavarodott feleleteket adott, végre dühös ködni kezdett. Hazabocsátották. Otthon teljes erővel kitört rajta az örülés. Nem ösmerte meg se az apját, se anyját, sőt a kezébe került bárddal mind kettőjüket megtámadta. Csak nagy ügygyel-bajjal tudták ráadni a kényszer-zubbonyt. — Most, erre alkalmasabb helyiség nem lévén, a városi rendőrség zárkájában tartják fogva, mig Budapestre elszállíthatják. — A másik szánalomra érdemes szeszéi . . -* Amott pedig nyugaton a hullámzó hegyek hátán a távolban előtűnnek Regécz vár romjai, roncsolt hajója a századok viharának 1 Falai között élt az a nagy asszony, ki nemzetünknek Rákóczi-X. szülte. És elmélkedünk azon, hogy miként lehetett mindez És a fájó emlékezetre édesen megnyugtató balzsamot hint a tudat, hogy az a nagy vitézség és az a sok szenvedés nem vesztek kárba. Élünk, törekszünk, haladunk tovább. A munkás nemzeté a jövő. És a század vége egy nagy boldog korszak kezdete. A múltak emléke lelkesít, a jövőbe vetett hit erőt ád, az erő pedig az akarat dajkája. »Excelsior!« RudabányácskaHol vagy zempléni magyarositó egyesület ? Hagyjunk békét Csebinyének, ráér »Dombos Oláh Sátorrá« elkeresztelődni száz év múlva is.; hanem hogy ebből a kis faluból kigyúrjuk a tótot magyarrá, annak itt a tizenkettedik órája. Mert ha Ujhely tövében sem tudjuk elérni azt, hogy a gyermekek magyarul megtanuljanak, akkor hiú erői ködés és mosolyra ingerlő svihákság a krajnyai faluknak szittya-nevet kölcsönözni. Pedig R.-Bá- nyácska ős lakóit sem nem Szvatopluk, sem nem Koriatovich Tódor telepítette a magas hegy tövébe. Pár századdal ezelőtt még édes magyar nyelvünkön dicsérték itt az Istent*) most pedig még az idősebb emberek csak tudnak annyit, amennyit magyarul, de a gyermekek már semmit. Itt baj van 1 Értsenek és tegyenek róla, akiknek tenni kötelességük. Ha egy derék pap rövid pár évtized alatt magyarrá tudta tenni Rakamaz-X, itt se lesz ördögség visszamagyarositani eltótosodott véreinket. Az indolencia bűn 1 1 orz sás l *) Lásd Fejes: yA s.-a.-ujhelyi egyháztörténete« cimü müvét. rencsétlen G. J., N.-Toronya községből való szatócs, aki csütörtökön d. u. bevásárlásait Ujhelyben még minden baj nélkül elvégezte, s hazafelé in- dálvárí, útközben megőrült. Dühös ellenállása miatt a rendőrség nagy-nehezen tudta megfékezni. Lakóhelyére hazaszállították. Mindkét élőhalottnak, mikor a városházához vitték, nagy népcsődület volt a kísérője. (Betörés.) K.-Ráska községben, írja levelezőnk, f. hó 6-án esti ix — 12 óra közt ismeretlen tettesek betörtek a községi biró házába s onnan a község pénztárát ládástól a biró kertjébe vitték ; azután véső és lyukasztók segítségével felfeszitvén, a benne talált 63 ft. 72 kr. községi pénzzel és Molnár András bírónak 350 ftnyi készpénzével odább állottak. A málczai csendőrörs habár azonnal nyomozáshoz fogott, mind ez ideig eredményre nem jutott. A betörést minden valószínűség szerint kóborló oláhcigányok követték el. (Betöréses lopás.) Az újhelyi határ-korcsmába tegnapelőtt éjjel három csavargó cigány az ajtó betörése után behatolt és ottan nagyobb mennyiségű ruhanemű és élelmiszer összeszedése után megugrott, úgy hogy a szomszéd szobában alvó háznép az okozott zajra fel sem ébredt. A kárvallott másn p panaszt emelt és a csendőrség két órával később Kis-Báriban már mind a három cigányt elfogta. Szálka András, Szálka János és Balog Andrásnak hívják a jó madarakat.*) (Templom-szentelés.) A restaurált tolcsvai g. k. templomot Gebe Viktor, munkács-egyházme- gyei püspökhelyettes, ma egy hete szentelte föl teljes ünnepiességgel és fényes egyházi segédlet mellett. A templom-restaurálás történetét tudósítónk így adja elő: Az ottani lelkész, Mitrovics Elek, lelkipásztori gondjai közé sorolta, hogy iskoláját és egyházát minél jobb karba helyezze. Szép és nemes célját csüggedetlen buzgosággal sikerült elérnie; mert bár hivei jobbára szegények s kevesen is vannak, a helybeliek és vidékiek között akadtak olyanok, akik édes-örömest áldozták filléreiket a szent célra; s igy amit az egyháznak volt ügybuzgó lelkésze, a népnevelésnek egyik példás úttörője, Popovics Emi), jelenleg az ungvári papnövelő-intézet aligazgatója kezdett, mikor a hívek adakozázából ezer forintos harangot szerzett, utóda, Mitrovics Elek, isten segítségével és a hívek lelkes áldozatkészségével betetőzte. — A templom-szentelés ünnnepies szertartása egyházi körmenettel kezdődött, melyet a harangok zúgása és a hívek szent énekeinek zengedezése közt a püspökhelynök vezetett. Ennek folytatásául következett a szent mise. A hívek helyből és vidékről oly nagy számban sereglettek össze, hogy a templom nem volt képes valamennyit befogadni. Mitro vies Elek szent-beszédét mély áhítattal hallgatták. Mise végén a püspökhelyettes imát mondott a királyért, a magyar hazáért, a haza összes lakos ságáért, végül, személyenkint megkülönböztetve,, a kegyesszívű adakozókért. Nagyobb összeggel járultak a templom belsejének megújittatásához és kifes- tetéséhez: Csorba János és neje Szűcs Anna (225 ft), Pavleczky Antal és neje (40 ft), Zajácz Já- nosné (35 ft), Kaszkó József (Liszkáról) egy oltár felállíttatásához (150 ft). — Délben a helybeli lel*) Talán éppen ezek a jómadarak viziteltek K.-Ráskán is a biró házánál ? Szerk. Ki az, aki e nevet nem ösmerí? Egy emberöltő nyári mulatságainak vidám színhelye. Azok a suttogó lombok a Mányi hegedűjének édes dallamát zizegik felénk. Minden bokor, minden árnyas fa egy-egy kedvesemlékü epizódra emlékeztet sokunkat. Mikor még legény-emberek voltunk ! Mikor az ozsonnát rejtegető öblös kosár bőségszarujából előkerült az a sok mindenféle jó, rántott csibe, habos kávé, hideg sült, sütemény, vén borok. Átkozott filoxera 1 A leveles szin herbaié- szagu füledt levegőjében, aztán járta a tánc sötét éjszakáig. A lorzsás-td, vezető kacskaringós utat a honvédek elokkupálták céllövőnek. Okos dolog volt, hanem a cserébe adott útban nincs köszönet, s azon a kőpor-töltésen avval a meggyőződéssel léptetünk végig, hogy jó lesz mindenkinek baleset ellen biztosíttatnia magát, aki itt kocsikázni elég vakmerő leend, meg hogy derék honvédeinkbe bízunk, mint jó katonákba, hanem utat márcsak csináltassunk magunk, ha — járni akarunk rajta. Pótra! Hát olyan van-é, aki e nevet nem ösmeri ? Egy szalmafedelü csárda, de amelyikben még műbőrt soha nem mértek. Tipikus a hely, tipikus a zsidója, tipikusok a vendégei. Mennyi vidámság, mennyi szellem, mennyi éle hangzott el ez egyszerű falak között 1 Itthon vagyunk 1 Tizenkét kilométernyi séta után é les a pihenés, ízletes a reggeli, vidám a kedély, jól esik a munka. Kis leányom bölcsőjéből felém nyújtja kövér kacsóit s mikor hozzáhajlok: a bajuszomba ragad. X. Y. kész házánál díszebéd volt. Éltették a királyt, a magyar hazát, végül az újonnan kinevezett megyés püspököt, Firczák Gyula Öméltóságát. Tudósítónk igy végzi: Tartsa a magyarok istene az ügybuzgó és fáradhatatlan lelkészi kart az egyház és a haza díszére és felvirágoztatására 1 (A feleségét azután magát ölte meg.) Bodrog - 5 Kereszturból írják e megrendítő történetet: Urbán j József rk. vallásu kapás ember feleségét fejszével j agyonütötte, önmagának pedig egy görbe késsel a torkát vágta el. Mindketten elvéreztél^. Á fémes eset lefolyását tudósítónk előtt a háztulajdonosnő kö- vetKezőképen adta elő: junius 9-én, este Urbán folytonosan szidta feleségét, hogy' vele riéht gondol, s örökké csak a mások kedvét keresi. A felesége égre földre ésküdözött, hogy az ó becsülete szenytelen, amit a háztulajdonosnő'is''igyekezett Urbán József előtt bizonyítani. A perpatvarnak látszólagosan békesség lett a vége. Férj, feleség és két kis leánygyermekük lefeküdtek. Éjfél • tájban a háztulajdonosnő arra ébredt fel,, hogy Urbánné fojtott hangon nyöszörög. A férje fojtogatta, de a figyelmeztetésre ismét békét hagyott neki, kiment a szobából sőt az ajtót is nyitva hagyta. Nagysokára bejött s lefeküdt. Másnap reggel, mikor már a háznál mindenki talpon volt, Urbán újra szidni kezdte a feleségét, aki létérdepelve könyörgött előtte, hogy ne higyjéri a rágalmaknak. Mig az asszony igy rimánkodott, nagy-hirtelen felpattant a ládáról, s honnan-honnan nem, fejszét ragadt kezébe. . . Két kis leánygyermekük sikoltva rohant az udvarra s kétségbeesetten kiáltozott segítségért. Mire a szobába rohantunk a felesége már vérben feküdt, feje betörve, a jobb karján tátongó mély seb, — jpírbán pedig, önmagának a nyakát nyiszáltaegy görbe késsel. Á ház- tulajdonosnö megragadta Urbán karját, s iparkodott a kést kicsavarni kezéből s csak akkor futott el a szörnyetegtől, mikor a kést ellene irányozta. A kés életlen volt s nem ejtett rögtön halálos sebet az öngyilkoson, miért is ez a nyakon vágott lyukba még beledugta a két ujját, úgy mélyítette, repesztette a hyilást, mig Végre lefogyott. Ekkor (reggeli 6 óra) már sokan voltak ott, de csak asszonyok, kik látva a véres jelenetet mind elfutottak. A hatóság részéről elsőnek érkezett a főbíró, a helyet rögtön őrizet alá vétette s orvos után küldött, ki hamarosan meg is jelent, a sebeket bekötözte, de délután 2 órára mindakét szerencsétlen kimúlt. Másnap d. u. felbontották a nő hulláját s nagy részvéttel temették el. A két kis árvát özv. Mudrány Jánosné, a fenkölt szelleméről és nemes szivéről ösmert úrnő, vette magához s fel is fogja őket neveltetni. E jó tett önmagának legszebb dicsérete. (Szőlők pusztulása) O.-Liszkáról Írják, hogy a szőlőket ez idén oly nagy mennyiségben özön- lőtte el a filokszera, hogy ott többé már’alig ha fognak szüretelni. (Bizony a legszomorúbb valóság képét mutatják az újhelyi hegyek is. •Elszorul az ember szive, ha látja, hogy á szőlőhegyek kilenctized része tönkre ment. Azt a gyönyörű'zöld bársonyszőnyeget, mely ilyenkor a Böglyoska, a Kopaszka, a Magashegy keleti lejtőitől mósolygott felénk, rozsdaszinüvé tette a Hegyalja sírásója, ä filokszera. Csak imitt-amott fedez még föl a Vizsga szem egy-egy csipetnyi zöldet az óriás-szőnyegen, mely halotti széniedéként borul nektárt adó hegyeinkre. Garmadába rakott karók, felboglyáZott szőlőtőkék, mint a kétségbeesés felkiáltó jelei, merédezrtek égfelé. És a szőlősgazdák tehetetlenül, tanácstalanul állanak. Fájdalom 1 »Nincs menekvés, Semmi mentség«, még csak vigasztalás siiicS I Szerk ) (Juniális.) Szécs Keresztúrról Írják, hogy az ottani r. k. és gk. tanítók közösen juniálist ren deztek, melyen a vidéki intelligencia is szép számban vett részt, elösmeréseül annak, hogy a derék tanítók az iskolás gyermekeket hazafias szellemben nevelik. A juniális alkalmával is csak Sígy harsogott az erdő nemzeties szellemű, vidám dalaik tói. Nagyon emelte a hangulatot Dörher Károly n.-azari r. k. öspörös-plébános, ki a jufiiálist személyes megjelenésével szintén megtisztelte. (Falusi tűzoltóság) N.-AZar és S'z. Kerezgtúr községekben önk. tűzoltóság ván készülőben. Az alakuló gyűlést ma tartják. (Áttértek.) Radból Írják, hogy ottan folyó hó 7-én Sándor Lajos, szabályozási szakaszmérnök, neje és gyermekük a mózes vallásról & református hitvallásra tértek át. A kerésztelést Komjáthy Gábor szentesi ev. ref. pap gyönyörű alkalmi beszéd mondásával végezte. (Hívatlan vendégek.) A Kassai Szemle Írja: A kassa-oderbergi vasúton nap-nap mellett érkezik a reggeli vonattal egy-egy szállítmány kivándorló zsidó Oroszországból. Utána jártam, Írja a tudósító, hogy illetékes helyen megtudjam hány érkezett egy-egy vonattal. Forrásom, mely megbízható, azt mondja, hogy naponta 40—60 ily kivándorló érkezik. Meg kell említenem azt a nevezetes körülményt is, hogy a kivándorlókat a központi izraelita iroda által megbízott ügynökök fogadják, feltűnés elkerülése végett más és más állomáson. Ezek az ügynökök utasításokkal látják el őket, kijelölik nekik azokat a helyeket, a hová menniök kell, s a hol foglalkozásukra és egyéb dolgaikra