Zemplén, 1891. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)

1891-06-07 / 23. szám

Sátorai] a-Uj hely, 1891. junius 7

23- sz.

Huszonkettedik évfolyam.

ELŐFIZETÉS ÁS. Egész övre 6 frt. Félévre 3 „ Negyedévre 1 frt 60 kr

Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fO' gadtatnak el.

Kéziratot nem adatna vissza.

Egyes szám ára 20 kr.

L nyílttérien minden gar- mondsor dijja 20 kr.

Zemplén.

Társadalmi és irodalmi lap.

ZEMPLÉNVÁRMEGYE HIVATALOS KÖZLÖNYE

(Megjelenik minden vasárnap.)

____________________—

HIRDETÉSI El; : hivatalos hirdetéseknél; Minden egyes szó ntán 1 kr.

Azonfelül bélyeg 80 kr.

Kiemelt diszbetük s körzettel ellátott hirdetményekért térmérték saerint minden Q centiméter után 8 kr számitt&tik.

Állandó hirdetéseknél kedvezmény nynjtatik.

Hirdetések a „Zemplén“ nyomdába küldendők.

A t. olvasó közönséghez.

I.

Midőn 1890. január 5-én a Zemplén felelős szerkesztését elvállaltam, tettem néh. Borúth Elemér barátomnak adott azon ígéretem folytán, hogy ha családjának szolgálatomra szüksége lesz, felszólítása enge- met mindig készen talál. ígéretemet, midőn a Zemplén tulajdonosa, özv. Boruth Elemérné, arra emlékeztetett, baráti kötelességemnek tartottam beváltani. Azonban már akkor abban a feltevésben voltam, hogy hivatalos elfoglaltságaim nem fogják engedhetni a lap irányában elvállalt kötelességeimnek oly mértékben való teljesítését, mint azt óhajtanám.

A következések beigazolták, hogy feltevésem helyes volt. Csakugyan nem maradt fizikai időm arra, hogy a szerkesztéssel tényleg foglalkozhattam volna. így a Zemplén szellemi részének egybeállításával járó öszszes terhek rendszerint főmunkatársam vállaira nehezedtek.

Amennyiben pedig oly állást, melynek nehéz munkájához járulni hivatalos körülményeim nem engednek, betölteni nem akarok: elhatároztam, hogy a felelős szer kesztőségról lemondok, s átadom a köte= lességnek ezt a részét is általam nagyra- becsült barátomnak, főmunkatársamnak, kit Boruth Elemér elhunyta óta a Zemplén szerkesztésének érdeme egyedül illet, s ki ezen bizalmi állásnak legjogosabb betöltője lehet.

Midőn elhatározásomat s lemondásomat a t. olvasó közönségnek és munkatársaimnak tudomásukra hozom, kedves kötelességemnek tartom becses támogatásukért, mit a lap iránt, felelős szerkesztésem ideje alatt is, tanúsítani szívesek voltak, hálás köszönetemet kifejezni és egyszersmind kérni, hogy a lapot továbbra is becses bizalmukkal és munkájukkal támogatni szíveskedjenek.

Magam részéről ígérem, hogy valahányszor körülményeim engedni fogják s e lapnak szüksége lesz szolgálatomra, rendelkezésére állok, s mindannyiszor kedves kötelességet fogok teljesíteni,

S.-a.-Ujhely, 1891. június i-én.

Hazafiul’ üdvözlettel :

§ókus §yula s. k.

II.

A kötelesség érzete parancsol, én engedelmeskedem. Ez volt az úr felettem, ennek a szolgálatában maradok továbbra is.

Maradok hiv szolgája továbbra is szere tett vármegyém lapjának, a Zemplén-nek s a mai számmal kezdve annak tartalmáért a nyilvánosság előtt is felelősséget vállalok; mert a személyi változás, mely igen tisztelt barátom kilépésével bekövetkezett, csak ennyi ráadást kiván még tőlem.

Szabad kezem volteddig is a Zemplén dolgában, szabad kezem lesz ezután is ; felelősséggel tartoztam eddig is lelkiismeretemnek, felelősséggel fogok tartozni ezután is elveimnek, meggyőződésemnek. A felelősségnek ez a viszonya tehát továbbra is érintetlen marad.

Faragott képeim nem voltak eddig sem és nem lesznek ezután sem. Prográ- momhoz, melyet a szerkesztőségbe való belépésemkor ezelőtt öt évvel adtam, s azóta mindig szemelött tartottam, ezután is hű leszek. Legfőbb törekvésem lesz, hogy a reám bízott közdolgokat ezután is híven becsülettel, igaz lélekkel szolgáljam.

Kérem a t. olvasó közönséget, munkatársaimat és igen tisztelt barátaimat, hogy

törekvésemben pártfogásukkal, közremun- kálásukkal engemet támogatni kegyeskedjenek.

i Magamat és főmunkatársamat a laptársak és t. kollegák szives jó indulatába ajánlom.

Nagyrabecsült munkatársaimhoz csak egyetlen egy buzdító szót intézek: Utánam\

Sas-szárnyaim nincsenek.

Egyfelől a munkaszeretet, másfelől a szorgalom volt eddig is, maradnak ezentúl is lenditőim a közdolgok légkörében. Ha fáradok, kedves munkatársaim, a Zemplén hű gárdája, költsönöznek majd erőt, adnak nekem kitartást a kitűzött szép, igaz és nemes célok felé vezető önzetlen törekvésemben.

Az ég áldása legyen együttes munkánkon !

S.-a.-Ujhely, 1891. június 6-án.

§ongó <Qy. Géza,

1 a ^Zemplén* felelős szerkesztője.

I III.

A mai napon, midőn a Zemplén szerkesztőségébe, mint főmunkatárs, belépek: tartozó kötelességemnek tudom kijelenteni,

; hogy e megtiszteltetést a legnagyobb örömmel logadom. Egyúttal annak az erős hitemnek adok kifejezést, hogy ami kevés érde- 1 met netalán a múltban e lap körül szereztem, azt odaadó buzgalommal kívánom és akarom ■ a jövőben, ezen rám nézve megtisztelő ! állásban, mindenha fokozatosabban nagyob- bitani.

S.-a.-Ujhelyben, 1891. évi jun. hó 6-án.

<Kapás Aurél,

1 a „Zemplén* főmunkatársa

IV.

Midőn a lap felelős szerkesztésétől megváló Dókus Gyula urnák, családom igaz

—■————^^»■yrn»i’n<iAi

T Á H C A.

Egy emlékkönyvbe.

Mig csalóka álmid karján ringatóztál,

Örömüző láng nem égett szép arcodon,

S hogy mit danol a kis madár? — nem kérdezéd .. És mégis örömmel merengtél a dalon.

Szempillád fekete, éjsötét virágán A búbánat könye sohasem reszketett,

Oh mert első szerelmed tiszta, szent tüze — Ez az édes mámor ! — hevité szivedet.

S most, midőn szemed a valón pihen : ugy-e Látod? hogy csak ábránd, őrültség volt a múlt, S hogy méltatlan volt ö a te hü szivedre,

Mely első látásánál is már lángra gyűlt.

Feledtél! Szived nem háborgatja semmi;

A csendes tengernek sima szine lett az . ..

Oh mond csak édesem ! egy drága gyönyszemet, Egy uj szerelmet, a színre mért nem hozasz ?!

Lásd : kétszer nyílik még az ákácvirág is ! Kétszer szeretni még a szivnek is szabad 1 Szeresd, ki tégedet forró vágygyal szeret! Szeressed örökre s ő boldogságot ad I

Kapás.

Házas élet a nyeli országában.

— A „Zemplén* eredeti tárcája. —

A »Hymen rózsa-láncai« elnevezése már maga is azt bizonyítja, hogy a házasságkötés rendesen öröm és vidámság kíséretében szokott történni. Az elhagyott régi otthon; a reszketeg hangon zengett ünnepies szent fogadalom után következő uj küszöb s a mögötte rejteszkedő ismeretlen jövő keltette szorongó érzés, mely a két szív kábel • jein szünet nélkül ott játszik; a díszes nászkiséret vidám ünnepi hangulata; a látásra összesereglett közönség osztozó érdeklődése : mind meg annyi faktorai annak, hogy amaz eljárás, mely két életet egygyé forraszt, valami fölséges, a derült ég magas azúrjáról sugárzó tüneménynyé emelkedik.

Magasztos dolog az, amire visszaszálltak gondolataim. Nagy csapás az olyan szív adománya, melynek húrjait az érzés hullámai meg nem rezeg- tetik; de még nagyobb az, ha két egymást nem értő, egymásért nem epedő sziv-életet kapcsolnak össze az erőszak durva kötelékei. Külső kapcsolat az csak, a belső összefforradás minden kilátása nélkül. A szív és érdek szava nem mindig találkozik, s ilyenkor az összeegyeztetés eröszakolása a rombolás veszedelmét rejti magában.

így van a dolog a nyelv birodalm ban is. A nyelv alkotó elemei, a szavak, járnak-kelnek. forognak ezer meg ezer viszonyban egymás közt; a gyakrabban találkozók, vagy az egymás iránt vonzódok lassankint összeszoknak, egymást meg szeretik, s egy uj élet-föladat, uj szerep betöltésére . uj fogalom kifejezésére, egyesülnek. Ugyanazon jelenség ez, a mit előbb az emberi társa ! dalomban bemutattunk ; csak a névben különböznek.

Az előbbi két elnevezés mintha értelmileg minden külső befolyást kizárna, az utolsó pedig azt hitetné el velünk, hogy a szavak egyesítése az érdekelt felek minden beleszólását kizárná. Pedig dehogy ! Nagy baj, ha mégis megtörténik. Valamint az emberi életben a nem hivatott, nem a szív jóváhagyásával kötött, hanem erőszakolt házasságnak gyakran látjuk, vagy halljuk szomorú végét, s az ellentéteket kiegyenlíteni a megszokás még a jobb esetekben is csak a legnagyobb áldozat, a teljes lemondás árán képes: úgy az is vétség-számba megy, ha a nyelv birodalmának törvényeivel ellenkező sze repre kényszerítjük annak polgárait, a szavakat Eredetileg Íratlan törvények azok, melyeknek egye dűli hivatott őre a helyes nyelvérzék; ez egyszers mind a biró, mely a törvényszegést konstatálja ítéletében a biztosságot a születéstől való meg szokás adja meg neki. A nyelvtörvények corpus a, a könyv, mely azokat Írásban tartalmazza : a grammatika.

Az emberek életében oly rósz hire vergődött rossz szomszédság, átkos dolog a nyelv országában is. Ha a szavakat természetükkel ellenkező szomszédságra kényszerítjük, torzsalkodni fognak egymással. Az egyszeri tót deáknak a magyar Pegazuson tett kísérlete :

’Róka magát egykor nagy ehetnám lukba bebújta’

’Dombos az oldala lett, nem lehet ám gyere ki’

elég világosan láttatja, amit mondok. — Hasonló nagy hiba a szavak erőszakolt házassága, összetétele is. Az úgynevezett mellérendelő összetételek közt, pl. jött ment, herce-hurca, irka-firka, dib dáb (szokatlan, de sz bályszerü, nyüzsgés-mozsgás, Zemplén f. é. 22. sz.), ritkábban fordulnak elő elvetni valók. Az alárendelő összetételek közül azon- ban csak olyanokat tűr meg nyelvünk természete,

Mai számunkhoz egy ív melléklet van esatolva. "X2S