Zemplén, 1891. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)
1891-01-18 / 3. szám
Sátoraija-Ujhely, 1891 január 18 3- S2. Huszonkettedik évfolyam. ZLŐFISITÉ3 ÍS. Egész évre 6 frt. Félévre 8 „ Negyedévre 1 frt 50 kr Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fO' gadUtn&k el. Xésiratói nem adatna vissza. Egyes szám ára 20 kr. A nyílttérijén minden gar- mondsor dijja 20 kr. Zemplén. Társadalmi és irodalmi lap. ZEMPLÉNVÁRMEGYE HIVATALOS KÖZLÖNYE (megjelenik minden vasárnap.) EIBDETÍ1SI DU : hivatalos hirdetéseknél; Minden egyes szó ntán 1 kr. Azonfelül bélyeg 80 kr. Kiemelt diszbetük s körzettel ellátott hirdetményekért térmérték szerint minden O centiméter ntán 8 kr számittatik. Állandó hirdetéseknél kedvezmény nyujtatik. Hirdetések a „Zemplén“ nyomdába küldendők. Népünk műveltsége. — Három cikk. — III. A néptanítóra igen sok szép kötelezettség hárul; így pl egy vármegyei szabályrendelet értelmében még az utak befá- sitására is ö neki kell időt találnia. így persze nagy eredményre nem juthatunk. A népre sem lehet igy hatni, pedig ez legyen a főcél. A gyümölcsfák kiterjedtebb tenyésztésének s egyes fajok vidékenkint való meghonosításának módját Gazdasági Értesitő-nbndb múlt évi dec. i-én kiadott számában tárgyalta egy bizottság. Én azonban a mellett, hogy az ott elmondottakat helyeslem, György Aladárnak a Népi. Lapjá-nzk 1890. évi nov. 22-iki számában írt, A fák ünnepe című, igazán figyelemre méltó cikkére utalok. A tudós férfiú megírja, hogy a mi Al- Jöldünk-höz hasondó fa-szegény Nebraska-ban (Amerika), de sót még a buja tenyészető Floridá ban is oskolai ünnepeket rendeznek, mely napokon a gyermekek, szülőik és nagy közönség jelenlétében fákat ültetnek és azokat híres emberek neveiről keresztelik el. Lehetetlen, hogy a már elültetett fák iránt kegyeletes érzülettel ne viseltessék akár a gyermek, akár ennek atyja és hogy azt továbbra is ne gondozza. Az eredmény csakhamar kitűnt, mert mikor a fák ilyetén megünneplése általánosan elterjedt és törvény által szentesittetett: 1887-ig Nebraskának népiskolai tanulói csupán a iák ünnepnapjain 355,560,000 erdei-, dísz- és gyümölcsfát ültettek el. íme tehát az ékesenszóló példa, mint állhat be a népiskola a nemzetgazdaság szolgálatába és mint szolgálhat biztos ellenszerül a nép sok helyen nyilvánuló indolenciájának. Csak az a baj, hogy nálunk az ilyféléket vagy kicsinyléssel, vagy gúnymosolylyal fo1’JWrFíWWlAI TA* C A, Vaddisznó vadászat. — A .Zemplén* eredeti tárcája. — (Folyt, és vége.) Diszutazás a Krajnyán! Négy drabinyák ki lett forspontba hintának rendelve. Négy négy mokány igyekszik benne: tűled hozzád. A postillion nyeregből (nyereg nélkül ugyan) hangoztatja hegyen-völgyön „viszta- vio* kezdetű és végű ékes dallamát. Egyik másik utas azt se tudja a rázós szekerén, hogy ő-e az a magyar a ki elindult, vagy hogy ő-é az a német a ki megérkezett. A koloniczai korcsma ez alkalommal ven déglővé avanzsirozott. Mint korcsma a'igha tűrte volna el a nagyterem, hogy kisurolják és kimeszeljék tisztára. A hotelier szalonjában hosszú asztalokon színes battériák állanak, már t. i. az üvegek különféle zöld színeket játszanak ; mert bizony a ben nük levő italka olyan szinű, mintha az itteni kö- kéryszüret eredménye volna. No de nem is árt az meg senkinek, habár ide bor képibe is hozták valahonnan Barkó vidékéről, hol tudvalevőleg a szőlőtől „visit a rigó és megugrik a cigány rajkó.“ Pista hajdú zöld atillában, fehér kesztyűsen teljes grandezzával szervírozza a szinnai szakácsgadják, legtöbbre pedig ráfogják, hogy ezt, vagy azt lehetetlen nálunk létesíteni. Az iskolát használják fel legeredményesebben egyszersmind a főként politikai célból alakult különféle közművelődési egyesületek is. Ezeknek támogatása legszentebb hazafiúi kötelességeink közé tartozik. Az említett fötényezők mellett van még egy, mely a nép műveltségének emelésére kitűnő eszközül szolgál. Midőn egyik vármegyei tanfelügyelő a népkönyvtáraknak falu- szerte való fóláliittatását javasolta: bizonyára szívének, eszének nemes sugallatát követte, valódi hivatásának magaslatán állott. Nálunk a könyvtáraknak kevesebb becset tulajdonítanak, mint a mennyit voltaké- pen megérnek. Ezért is vagyunk úgy elmaradva! Ha a falu népének van egy helyisége, melyben különösen a téli estéken, a mikor alvásnál vagy iszogatásnál egyebet úgysem tudnak csinálni a férfiak, összegyűlhetnének és a világ folyásáról egy-két lapból értesülnének, vagy más hasznos dolgokról beszélgetnének, akkor ez okvetetlenül maga után vonná az érdeklődést, az ismeretszerzés, a haladás után való vágyat. Ennek felköltése és kielégítése a népkönyvtáraknak a célja. Az olvasó-körökben teljesíthetné legjobban népnevelői feladatát a pap, a tanító, vagy a községnek más értelmisége. Lám, Angliában nem derogál egy-egy lordnak, vagy más kitűnőségnek, tudósnak, hogy egyik-másik nyilvános helyen vagy munkás-klubban megjelenjék, ott csupa szívességből, a magas cél iránti lelkesedésből, szabad előadást, vagy felolvasást tartson. (Ez alkalommal sajnálatomnak adok kifejezést, hogy a Zemplénin, orvos- és gyógysz.- egyesület beszüntette felolvasó-estéit). Nálunk akárhányan haszontalannak, vagy kivihitetlennek tartják az olvasó-körök vagy népkönyvtárak felállítását. Ügy vélekednek, hogy könyvből úgy sem lehet meg * 8 tanulni pl. gazdálkodni. Praxis ke a,, azt pedig nem könyvből tanulják. .7 urak azonban elfelejtik, hogy a teóri ít /.iádig praxis, és pedig hosszas praxis ’>L meg. Hanem aztán mindenesetre sz '.-se eo, falu :ehát »fagy imo(né) főzte pompás eledeleket, melyeket még vidám beszélgetés és pohárcsengés is fűszerez. A nagy utazás pihenést követel, nyugodni vágyik a vadászcsapat és ekkor egy Hogarth ecsetére méltó látvány keletkezik. A »nagyteremének tisztelt helyiség egyik falán farkas és báránybundák békés együttlétét elől- hátul- és középen tölthető puskák, tízféle formájú tarisznya és egye bek zavarják meg, a mint ott összevissza függenek. A másik oldalon pedig véghosszant a földön szalma, bunda, lepedő, pokróc, dunyha, paplan, párna, borzas és nagyon is sima ember fej, különféle szinű és formájú szakái és bajusz feksz k összevissza, de azért mégis minden rendben és helyben mindenik. Szt -Hubert pártfogása megállította a negyed napos havas esőt, borult, de csendes napra ébre- J dénk. Reményteljes hangulatban vezet a vadász- terület felé Haidinger Ottó barátunk, kinek szívességéből Lobkovitz Rudolf hg. ő exc:ája erdejében vadászhatunk. Tegnap az egyik hajtásban 8 vadsertést, a másikban egy nagy vadkant nyomoztak ki a kerülők. A hajnali nyomozás ugyanazt mutatja, hogy a 8 darabból álló konda helyet váltott; de a magános kan benmaradt tanyáján. A nap ködfelhők között olyan mint az ezüst hold, az erdő fáinak csak a törzse sötét, maguk az ágak telve zúzmarával úgy látszanak, mintha | csipkével volnána ' ’-hevítve, csak ha megmoz- ; dúl a galy és ny a 4 • --’-'Le, akkor kívánod ezt a sz Az erdők c dali veri fel, — hogy az ember a kellő ismeretekké erővel rendelkezzék, hogy a teóriát a 1. ulor.- leges viszonyokkal összehasonlítani mérni tudja. Az alkalmas könyvekb en !,in-rs rejlik, melyet föl kell ismernünk, he kesíthessük. Kivihetetlennek szintén nem tartom az eszmét. Könyvárusaink közül akárhán hajlandók berendezni igen olcsó árakon egy könyvtárt. A népnek szánt lapok képen olcsók, Egy-egy uraság szin landó lesz az általa elolvasott lapc olvasó-körének átengedni stb. Nem k- egyéb, mint jó szándék, jó akarj, magasabb helyről származó presszié gatás: és az eszme testet ölt. Ezúttal még egyről akarok r lékezni. Pár hónappal ezelőtt küldte h a cm. belügyministerium A jö egészség cím i könyvet a vármegyéknek a végből, hogj er.r : példányai a községek közt szétoszt; A könyv mind irányára, mind tar nézve kitűnő és bár a népnek van s:: • •. ,i hogy okulást merítsen belőle tudati * as igából eredő balgaságai ellen, mégis haszonnal és élvezettel forgathatja lapjait az i. . a ki egészségügyi dolgokban elég ismerei en delkezik. Most tehát azt kérdem: úgy > hány faluban olvasták el azt és hányán, vagy egyáltalában mi lett a szétküldött pél árivo* sorsa? Ha a népnek könyvtárai ve i<v e kérdést nem vethetném fel. Végére értem. Nem, mintha tár kimerítettem volna, hanem mivel cél elf csak némileg is utalni azon közvete len iá nyezőkre, melyek a magyar nép m . elegének emelésére hathatnak. Ha talá i »; ~ mozdulatlanul kémlel mindenki állásán, e r:b a golyóra töltött fegyver. íme, a feszült várakozást egy lövés hangja töri meg, mely többször sen viszhangozva zúg végig a völgyek és ken; újra egy, aztán egymásután számtal renés zavarja föl a visszhangokat. ^Kornaz, Komaz« kiáltás jelzi a vári vadat, a kinyomozott vadkan njozdultát. A lövöldözés után a hajtők alakjai k koznak a ködös erdőből, most már szabac nézni, mire történt az a „nagy kanonád « Koromfekete, óriás nagy vadkan he\ tisztáson, vérével pirosra festvén maga feltúrt havat. A hajtők zajára ott hagyta mohábó rányból készült és sürü fiatalos rejtekébe fekőhelyét; de bár mily óvakodva halad, vesztére rábukkan a vadászra. Az uradalmi a szerencsés halandó, ámbár »kurázsi* néll rencséje mit se érne, mert szembe jő a bármily nagy állat is, keskeny homlok célpont; azonban válogatni nem lehet; n a patakba belép, ki tudja mutat-e még lőhet Nyugodt vérrel ereszti golyóját a szem fő) pott az ón, az óriás állat két lábra büki mert anélkül, hogy az agyat érintené, a n gát csak részben sértve repült ki a golyó lökre kap, s a patak partján fölkapaszkodva erejével a vadásznak rohan, de egy hdtlövi szatériti. Elfordul, más utat keres, ám egy fa, melyen máskor könnyen átszökellene, már áthághatatlan gát neki, más felé kell Mai számunkhoz « et yan csatolva.
