Zemplén, 1891. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)
1891-04-19 / 16. szám
Il-ik mellék]et_a „Zemplén“ i6-ik számához. nép megnyugtatása végett szükségesnek látván a sir felásatását, nyomban elrendelte, s a járási orvos közbejöttével a koporsót felbontatta és megvizsgálta Pribula tetemét, melynek teljesen mozdulatlan helyzete világossá tette, hogy az egész rémhír alaptalan volt, s annak magyará zata ott rejlik, hogy a koporsón felül helyezett deszka mellett néhol tenyérni szélességű hézag is maradt s a b?kapart rög nagyobb darabokban a r<á nehezedd tömegtói nyomva, kisebb-nagyobb időközönként hullott le a deszkakoporsóra. Ezt hallotta Suszt városi bakter s emiatt kellett megzavarni szegény Pribula örök álmait. r. I. (Uj magyar állampolgár:) Jenczl Tivadar Péter, brusnyiczai lakos, a magyar állam polgárai közzé felvétetett. (Iparkamarai tag választása). A kassai kereskedelmi ipar- és kereskedelmi kamara rendes kültagjává Ujhelvben f. hő i6-án, id. Gábri János/ választották meg. Póttag Háber Gyula lett. | Kun Pál, | a sáros-pataki főiskolának egyik jeles tanara s méltó büszkesége, a párját ritkító tudós és zseniális tanügyi férfiú, tegnap d. e., a városháza tanácskozó-termében, szivszélütés következtében kimúlt. Lapunk nyomatása közben érkezett hozzánk a megrendítő hir, melyet először hihetetlennek tartottunk, de sürgönybe'i tudakozódá Minkra, fajdalom, a legszomorubb hirt megerősítették. A Zemplén egyik legrégibb és legkiválóbb munkatársának elvesztését gyászolja az elhunytban. Ililálhire, mely Patak közönségét izgatottságba ejtette, a legszélesebb körben mindenütt igaz részvétet keltett. Igazsígszeretö, bátor, szókimondó, férfias jellem volt. őszinte egyenességeért aki ismerte becsülte is. Neve, jelleme ösmert és becsült volt az egész vármegyében s messze földön Zemplén határain túl. Patak nagy halottját, Emődy t, ki hitte volna, hogy a másik nagy halott, Kun Pál, ily gyorsan követi? Gyászoló özvegye és családja találjon enyhülést a kozrészvétben 1 Néhány szó „A közönség köréből“ cimii cikkre. A nagyhangu.de semmitmondó nyilatkozatra, melyből kiérzik a mosakodás s melyet a rendezőség e lapok múlt számában közzé tett: végtelen sok lehetne a megjegyzésem ; de vannak bizonyos dolgok, melyekre reflektálni. .. fölösleges. Amit írtam: megírtam úgy, amint jónak láttam. Abból egy szót sem engedek az Igazság érdekében ; és egyúttal kereken kijelentem, hogy azt az ominózus referádát sem a szerkesztőség, sem egyesek sugallata velem nem Íratta. Amit igaznak hittem: azt tettem papírra. Nevetséges dolognak tartom, hogy komoly férfiak (mert azt hiszem a rendezőség ilyenekből áll, miután mai napig sem tudom, kik a rendezők s nem kutatom) egy tárca alakban megírt referá- dára a sanda gyanú epés szavaival nyilatkoznak. Ilyent sem pipált még ez a vén Európa 1 Mert vagy igaz, ami abban a referádában volt, vagy nem. Ha igaz: a szerecsent fehérre mosni még senki ember fiának eddig nem sikerült: hiába van száz nyilatkozat Ha nem igaz: higgadt gondol- kozásu ember egyszerűen fel nem veszi. A nagy közönség úgyis mindenkor hálás az igazságtalanul megtámadottal szemben. De még mást is mondok. Abban a referádában éppenséggel semmi olyas sem volt, ami okot szolgáltatott volna a megnyilatkozásra. A két kifogásolt pont: a jótékonycél elhallgatása s a hely ek drágasága. Ez mindakettő igaz minden porcikájában. Hiába igyekeznek (különben az igyekezet mindenkor dicséretet érdemel), mélyen tisztelt rendezőség, félhasábon át csűrni-csavarni, hogy egy korcsolya pavilion építése jótékonycél. Ez közérdekű lehet és az is, de jótékonycél sohasem. Különben ennek elbírálását brizák csak a nagy- közönségre. Értik, uraim, a nagyközönségre és ne a nagyközönségből kiváló töredékre ; mert ez utóbbi önöknek ad igazat. A helyek drágasága ellen védekeznek, mégis a?t mondják, ez azért volt, hogy »anyagi siker is koronázza* fáradságukat. Hát nem veszik észre, hogy itt a józan logikát egy kicsit arcul ütötték ?... Semmi no ! Tévedni emberi dolog. A nyilatkozatban előforduló sok személyeski désre, gyanúsításra, csipkedésre én, no már mint én- könyörgöm alázattal, semmit sem adok. De az igazság érdekében ki kell jelentenem, hogy az a sárga íöldig lerántott, ügyetlen és tájékozatlan reporter, ez a semmit sem tudó (szegény !) Kósza Lélek, meg az ugyanazon nyilatkozatban oly fennen dicsért »Kapás tanár« egy és ugyanazon személy. Hal hal hal Júliusban lesz tíz éve, hogy hirlapirással iog- lalkozom. Végtelenül sajnálom, hogy e hosszú tíz év alatt annyi ügyességre sem tettem szert, hogy némely rendezőség szíja íze szerint írtam volna meg egy kis referádát. Ez hiba, ez bűn: beismerem. El is mondom fölötte a mea culpa-t ! Komolyan: nekem sértegetni, de még gyanúsítani sem volt szándékom ama referáda megírásában ; annál is inkább, miután nagyon is jó! tudom, hogy az amúgy is széthúzó társadalmi élet összehozása mennyi bajba, fáradságba kerül. Én tisztelni tudom mindenha azokat, akik önzetlenül a közérdekért faradnak. Ha önök félreértettek: nem tehetek róla. Különben ég velünk és gyöngyharmat 1 S.-a.-Ujhelyben, 1891. évi ápr hó 18. Kapás -A.-u.rél, gimn. tanár. Egyesületi és társas élet. Az idegen hangzású zempléni község-nevek átmagyarositása. XVI. A vármegyei idegen hangzású községnevek átmagyarositása tárgyában általam tett indítvány folytán nyert kiküldetésemkor, én a tokaji, szerencsi, bodrogközi, s. a.-újhelyi, nagy-mihályi, gál- szécsi és a varannai szolgabirói járásokhoz tartozó községek neveinek átvizsgálását s ott hol szükséges, magyar nevek javaslatba hozatalát vállaltam magamra. Munkálatomnál azt a vezéreszmét fogadtam el, hogy azon községek nevét, melyek ha magya- j rul nem is érthetők, de magyarosan hangzanak, I továbbá azoknak, melyek valamely élő családi név- j vei azonosak, átváltoztatását nem fogom ajánlani s munkámba fel sem vettem; míg ellenben azon helyneveket, melyek valamely kihalt nemesi család nevét viselik, munkámba felvettem ugyan, de ezeknek neveit is, habár idegen hangzásuak is, meghagyandónak vélem s csak azért sorolom elő, mert a mai nemzedék nem tudván, hogy ily családok is léteztek vármegyénkben, meg ne ütközzön, miért nem lett ez vagy amaz a helynév, ide- genszerü hangzása dacára a magyarositandók közzé felvéve. Egyáltalán véve pedig azt tartom, hogy a mely név meghagyható valamely címen az meghagyandó ; mert a nevek átcserélése a községeknek sok költségükbe kerül s úgy a törvénykezés, mint a közigazgatás minden ágának tetemes munkájával fog járni. A tokaji, szerencsi és bodrogközi járásokban lévő községek helyneveit kivétel nélkül meghagyandónak vélem. A s.-a.-ujhelyi, gálszécsi, nagy- mihályi és varannai járásokhoz tartozó községek helyneveinek magyarosítására vonatkozó ajánlatomat pedig következőkben terjesztem elő. 4. Sátoralja újhelyi járás. 1. Ruda-Bányácska. Miután Kis-Bán)ácska máj előbb a Kazinczy Ferenc által elnevezett ■ Széphalom nevet kapta: feleslegesnek tartom a Ruda megkülömböztetést. A 17. században Arany- lábu-Bányácskának nevezték. Lehetne egyszerűen : Bányácska. 2. Csarnahó. Már a 13. századbeli okmányokban szerepel. Chornahó nevét a Csarnahura szó összevonásából nyerhette. Lehetne. Feketehegy. 3. Petrahó. Szirmay szerint ezen község szőlőtelep volt s nevét, Páterhodzi, az odajáró barátoktól nyerte volna. Ebből fejlődött szóösszevonás által később a Petrahó név. Lehetne: Bárát- falva. 5. Gálszécsi járás. nevezve (S. Gy). (Sztancs, Zanch, Stanch, Ztanch. Cdnki dr.) Lehetne: Istvánfalva, vagy Istvános. 8. Upor. (Wpor, Vpor. Csdnki dr). A fentebb említett záloglevélben Upor-kénX szerepel. Magyarosan hangzik, maradhat. 9. Kelecseny. (Kelechen Csánkí dr). Egy I59°"ben kelt birtokrendezési perben, mely Lónyay Károly, Kazsui s a fenti családok között folyt Kelechen néven szerepel. Maradhat Kelecseny, lehet : Keleten. 6. Nagy-mihályi járás. 1. Szuka. (Zwha. Csdnki dr). 1614-ben Szent- lványi Gáspár testámento mában Ziiha-ként van nevezve. (S. Gy.) Eredetét nem tudtam kinyomozni. Szláv név. Lehetne: Száraz. 2. Leszna. Czéky Márton által 1596-ban kötött adás-vevési szerződésben Lezna szerepel. Hihetőleg erdőség volt s innen nyerte szláv nevét. Lehetne : Erdős. 3. Krasznócz. (Kraszna, Krazna. Csdnki dr) 1661-ben a Körtvélyesi-család tulajdona volt s mint telepitvény emlittetik (S. Gy.) ; hihetőleg Kraszna szláv szótól vette eredetét. Lehetne: Szépvágás, vagy Szépfalva. 4. Laborcz- Volya. Eredetét nem tudtam kinyomozni. 1614-ben Forgács Zsigmond gróf birtokában találom. Lehetne: LaborcforráS. 5. Krivoslyán. (Cryostyan. Csdnki dr.). Eredetét nem tudtam felkutatni. A Nagy-Mihályi család Zsigmond királytól nyert adomány-levelében. Krivoslyán fordul elő (Szent-Iványi). Lehetne : Gör- bós. vagy Osgyánfalva 6. Oreszka. (Oroszka, Orozka. Csdnki dr.) Itt alig ha nem téved Csdnki dr., mert 1601-ben Oreská György birtokaként szerepel s itt Oreská- nak, később Oreszká nak nevezték. Lehet: Oreska, vagy Oroszka. 7. Izbugya. (Izbugya, Tepseiszbugya Csdnki dr.) Egy I57°'ben kelt cserelevélben, mely Zbugyai Dorottya, Hosszúmezei Györgyné és a Duka család között jött létre, Zbugya-ként fordul elő. Lehetne : Ikvágása, vagy Ipvágása. Dókus Gyula A közönség köréből. Alak és tartalomért a beküldő felelős. — A >Zemplén‘nel szervi kapcsolatban levő illetékes egyéntől kaptam ma egy szives felszólítást, melyben jóakaratulag kér, hogy purifikáljam magamat ama légben keringő vád alól, mely nevemet a Pulszky féle kriminális perrel hozza összeköttetésbe ; — meri különben — igy szól a levél — cikkeim már a lap reputációja érdekében sem tarthatnak igényt a közlésre. Nem ismerőseim megnyugtatására, mert azok ismerve karakteremet ilyet rólam, még ha a tanuk egész légiója esküdöznék is ellenem — nem hinnének el, — hanem a roszul informált közönség felvilágosítására, nemkülönben a »Zemplén« érdekében, melynek már isten jóvoltából tiz év óta vagyok munkatársa: ezennel kijelentem, hogy én nemcsak a Pulszky-féle, de sem semmiféle polgári avagy büntető perben sem aktive, sem passzíve sohasem szerepeltem és a mennyire ismerem magamat, fölemelt fővel mondhatom, nem is fogok szerepelni. Kelt Budapest, 1891. ápr. hó 17. 1. Teckna. A zemplénvármegyében kiterjedt birtokkal rendelkező Jussai családnak 1636-ban kelt osztály-levelében találom: possesio Techna. Ezen helynév hihetőleg Tecsna, vagy Tucsna volt, megkülömböztetésül a vele szomszédos Tussától. Lehetne: Tusaháza. 2. Hardicsa. Hrodisa, Horodischa. — Csdnki dr.*) Mindenesetre szláv név, azt azonban kinyo- I moznom, hogy melyik szóból eredt nem sikerül- , vén, szabadon választottam uj nevet: Harasztos. 3. Szécs Polydnka. Ezen község az 1414-ben »nova donatio«-t kapott, Pólyánk János tulajdona volt (S. Gy.) s habár nem is hangzik magyarul, ajánlom, hogy meghagyassék. 4. Sztankócz. 1636-ban kelt hagyomány-levél szerint (S. Gy.) Trocsdnyi Judit, férjezett Sztan- | kóczy Györgyné Nátafalva és más birtokokkal 1 örököseinek hagyja. Maradhat. 5. Bosnyicza. (Boszcza, Bozza, Bozcha. Csánkí dr.) A név eredetét nem tudtam kinyomozni. Egy elenyészett zempléni község nevére lehetne magyarosítani s lehetne : Bikkes. 6. Czdbócz. (Chabolcz, Chabolch, Csabacz Chabocz. Czdnki dr.) Czabots (S. Gy.) Lehetne : Csábos 7. Istdncs. Abban a záloglevélben, mely 1703-ban kelt s melylyel Aspermont Julia Borbálának, Janió János és neje Miskolczy Zsuzsánna a borsii uradalmat a hozzátartozó birtokokkal együtt zálogba adja 2000 ftért, Istdnos-nak van ) A zárjel közzé tett helységneveket Osánky Dezső dr. »Magyaromig történelmi földrajza a Hunyadiak korában* cimii munkájából vettem ki. Az S. Gy. »saját gyűjtemény <-emet jelenti. A többi adatokat részint eredeti, részint másolati okmányokból merítettem. D. Szabó Kálmán, fővárosi tanító. HÖZ Gr A ZDASAGr. Néhány szó a Tiszaszabályozásról. különös tekintettel a Bodrogközi viszonyokraz ember a hatalmi körén túl eső elemekkel való küzdelmében absolut biztosságot teremteni nem tud — ilyet alkotni akarni különben is hiú ábránd volna — rendkívüli körülmények összegeződését pedig előre látni, vagy kiszámitani halandónak egyáltalában nem adatott, azért az azokkal való küzdelem soha sem fog megszűnni. Rendkívüli víztömegekkel szemben is biztosságot elérni s a védekezést ez alapon berendezni akarni, úgy az érdekeltek, mint az állam mai anyagi erejét túlhaladja, de a földnek, a termő talajnak a mai világverseny okozta csekély jövedelmezőségét tekintve, ily mérvű berendezkedés alig volna most lehetséges, sőt nem is volna józan dolog és pedig azért nem, mert a nagyobb vizek nem évenkint, hanem csak periodice lépnek fel. A folyók mellett nem lakó s igy áradások által nem sújtott honfi társaink közül sokaktól s különösen a fensikon s hegyvidékeken lakóktól gyakran hallottam emlegetni azt, hogy a folyók
