Zemplén, 1891. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)
1891-04-05 / 14. szám
Sátoralj a-Ujhely, 1891 április 5 14. sz. Huszonkettedik évfolyam. ELŐFIZETÉS Í2 EgóBE évre 8 frt. Főiévre S „ Negyedévre 1 frt 60 kr Bérmentetlen levetek csak ismert kezektől fo- gadtatnak el. Xéxlr&tox nem adatna vissza. Egyes szám ára 20 kr. A njrilttérben minden gar- mondsor dijja 20 kr. Zemplén. Társadalmi és irodalmi lap. ZEMPLÉNVÁRMEGYE HIVATALOS KÖZLÖNYE (megjelenik minden vasárnap.) EIBDETÉSI Dl; : hivatalos hirdetéseknél; Minden egyes sző ntán 1 kr. Azonfelül bélyeg 80 kr. Kiemelt áiszbetük s körzettel ellátott hirdetményekért térmérték szerint minden O centiméter ntán 8 kr számittatik. Állandó hirdetéseknél kedvezmény nyujtatik. Hirdetések a „Zemplén“ nyomdába küldendők. WHMBHS Népünk anyagias jellege. (Két cikk.) II. De találjuk bár fentebbiekben a kivándorlási mozgalom indokolását s hárítsuk j el bár a szűkkeblű anyagiasság vádját a haza határain túl irányuló lázas törekvésekről : az elmondottak az én lelkemnek megnyugtatására nem szolgálnak. A kivándorlásnak sem szószólója, sem barátja nem vagyok, sót inkább minden egyes kivándorlóban egy-egy csep vérét látom hazánk testének porba hullani. Igen porba hullani! Mert habár egyénileg nem vesznek is el a kivándorlók általánosságban a haza létszámára nézve, amennyiben kevés percent hiján visszakerülnek, és pedig teli erszénynyel, de egy jelentékeny részük megsemmisül a hazafias közszellemre nézve. És ha megtelik az erszény idegen pénzzel, megtelik a szív is idegen erkölcsökkel és szokásokkal. Nyegleség, hiúság, tüntető költekezés, hazai szokásainknak kicsinylése, elégedetlenség az egyszerű életmóddal, nagyzás és vonakodás a mezei munkáktól, — ezek utitársai a hazakerülőknek. És ha ezt az erkölcsi hanyatlást latba vetjük, azonnal tisztában áll előttünk, hogy az anyagi nyereség nem kárpótolja a szellemi vesztesé * get, sőt amennyiben az eltávozók sok munkaerőt visznek el magukkal a közgazdászat és hazai ipar teréről: nem az anyagi veszteséget sem. Valóban a munkaerő annyira fogyatékos kezd lenni a kivándorlás átkos hatása folytán, hogy a kisebb birtokosok, kik a a munkatevőknek nyújtott előnyök dolgában a nagy birtokosokkal nem versenyezhetnek, rövid időn zátonyra jutnak. Pedig a nemzet jövőjének érdeke megkívánná, ! T Á * 0 K Diadalmas tavasz. — A ,Zemplén* eredeti tárcája. — Mintha párologna a föld. Valami szürke, kékes sárgába vegyült gőz gomolyodik ki a szántás barázdái s a leboronált tavaszi vetés egyenletesen rögös felületéről. Ha az ember keztyütlen kezét belenyujtja a szálló gőzbe: harmattá, apró tündöklő vizcsöppé hidegül rajta. Csodálatos. Az a hideg, amit a zordon tél belefagyasztott a földbe, az oldott fagynak párája melegebb, mint az emberi kéz. Ez a nedves pára a kiengedő földnek meleg lehellete, ez a tavasz életadó levegője. Körülcsókolja a tar galyakat, amelyeken csak úgy foszladozik a fagyott, roha kéreg és csókjaitól, e nedves langyos csókoktó', észrevétlenül nyálkás nedv tolul ki a sejtek közül. Itt ott egy apró dudorodás látszik meg. Ez a fejlő, még ki nem pattant rügy, amely ikergyer mek a kéreg puhulásával. Épp úgy be van vonva j tapadós nyá'kával mind a kettő, mint a most ki- | buvott tavaszbuza parányi, hegyes csücske Ha összeszoritjuk ujjaink között, hát inkább | elszakad, semhogy leragadjon. Le kell dörzsölnünk, mint a bélyeghátak megragadt gummiara- bikum ját. Minő más a tavasznak ébredése és a tavasznak diadala falun, tanyákon és az erdőkben, mint itt. a nagy köházak között 1 ' hogy a középosztály életere hatalmasan lüktessen, mert ez képezi a haza nagy épületének összetartó kapcsát. A haza bölcseinek tehát ez idöszerint nem lehetne fontosabb feladata, mint gátat vetni a kivándorlás árfolyamának. De mi módon és minő eszközökkel ? i Ez a megfejtésre váró létkérdés! Az eddigi kísérletek óhajtott sikert nem eredményeztek. Vármegyei szabályrendele- ' tek, ellenőrzés, letartóztatás, visszaterelés, fogság, mind csak szítják a hamu alatt j lappangó vágy égető hevét. Az amerikai panaszos levelek sem képesek elnyomni a i dollárok csengő szavát, különben is azok mindegyike, a honvágy egy kis érzelgése j mellett, magával hozza a kőszéngőz szomj- 1 keltő szagát. . . . Ilyen a Zemplén f. évi 7-ik számában [ a néppel való közlés végett közfigyelembe i ajánlott is!*) Részvétre számitó, érzékeny- I kedő kifakadások és az elhelyezkedés köz- 1 napi akadályaira való vonatkozás mellett | nyomatékosan hangsúlyozza, hogy a tárnák j bejárata folyton nyitva áll a vállalkozók j előtt 6s jelentékeny keresetet biztosit . . . I Sőt még azt is elárulja, hogy Írója t olyan helyzetnek örvend, melyben három | napi munkabér, két heti kényelmes és gondtalan életre nyújt kilátást! Kecsegtető szavak ezek igen, melyek mély benyomást tesznek a nép lelkületére. Az olyan levél, melynek szelleméből határozottan kivehető, hogy éhségnek, nyomornak csak azok néznek elébe, akik vá- ; lógatnak a munkában s a könnyebb végét ! keresik a dolognak, minden jerémiádái mellett is, nemhogy visszarettentene, hanem inkább neki hevít a kivándorlásnak. *) Olyan, mint a biblia. Attól függ hová magyarázzák. Mi például a t. cikkíróval ellenkező értelemben vettük. Szerk. Különben a mi népünk már igen ismeri az amerikai élet előnyeit és hátrányait. Elmondják egymásnak a ki- és beköltözők. Ma már mindenki azzal az elhatározással távozik hazulról, hogy szerencséjét a bányákban keresi fel. De bárha az amerikai lamentábilis le- vevelek sem hoznak biztos óvöszert a kíván dorlás mániája ellen: nekünk mindamellett sem szabad lemondanunk az e tekintetben kellő további teendőkről. Némelyek szerint, ama természeti igazságból kiindulva, hogy a hatás ellenhatást szül, s az emberi gyarlóság tiltott gyümölcs után sóvárog: szabad folyást kellene engedni a kivándorlásnak, a tapasztalás majd kiábrándítaná a szerencse-hajhászokaí s aki kapacitálhatatlan majd ^megtanulná a maga kenyerén *, mint a magyar példabeszéd mondja, mások rettentésére. Igaz! de ez nehéz tudomány, nem mindenkinek fér a fejébe. Hiszen Fortuna kereke is sokakat összezúzott már, de azért mégis mennyien kapaszkodnak küllőibe. Mások a lelkészek és tanítók ajakán keresik azt a varázsszót, mely a haza hantjaihoz láncol. Ebben sincs mit bízni, mert az álpróféták csalogató kiáltása, fájdalom, elnyomja a szív ajtaján kopogtató gyöngéd marasztaló szózatot. Adj a népnek munkát, nyiss előtte keresetforrást, ezzel szárnyát szeged téveteg vágyainak. Ez a legáltalánosabb nézet és a legreálisabb is. Csakhogy a mi hazánk természeti helyzeténél s belső viszonyainál togva talán nem is nyújthatna kellő alkalmat e közszükséglet kielégítésére?! Tapasztalás szerint legtöbb sikert biztosit a kivándorlás megtorlásánál az ellenItt csak a napfénynek visszavert csilloglását látjuk meg a falak rovátkáin, az ablakok és kirakatok tükörtábláin. Itt csupán a sugárkévét látjuk meg a parkok fakadó bokrai mellett, amint ezernyi ismeretlen bogárka rajzik benne. Se szárnyuk, se fejük nem látszik meg, oly parányik, csupán röpködő játékuk vehető ki s némi zizzenö, suhanó hangjukat lehet meghallani. Ezek az apró muslicák a tavasz legelső mozgó szülöttjei. Valóságos élő termények, születve a föld sarából, párájából s napfények hevéből. Az élettelen, rest anyag szaladozó életet öm- leszt ki magából. A teremtés misztériumának egy csillámát látjuk meg az életrekelésben Megfejteni a teremtés e csodás munkáját nem tudjuk, de megfigyelhetjük alakulásának processzusát. A tömörült kő, az utca burkolat, melyből semmi uj életet nem csalhat ki az engesztelő napsugár, megakadályoz bennünket, hogy a föld mé- hében fölserkenő életalakulást megfigyeljük. Hanem künn a szabad természetben, ahol legföllebb a lombjától fosztott, ritkult ágú fák vetnek némi csekély árnyékot a földre, ahol a tavasz nyákját nem söpreti magisztrátus, odakünn, a dülő- aljban, ha fölrúgunk egy egy nedves zsombékot, amelyen csak a mai hajnal harmatán dugta ki hegyes levelét a paraj, e zsombék laza földjében tnár fehér testű, puha állatkákat láthatunk csúszkálni. Se szemük, se lábuk, még csak szájuk sincsen. Életük alig hosszabb, mint a Tisza-virágé. Testük likacsain szívják magukba az életet. A föld termi meg ezeket s rövid élet után nedvekké lesznek. Fölszivja őket a bokrok és füvek \ gyökere — életnek. Ha egy zsombékot ásóra veszünk, amelyiken ma még növény vegetációt nem látunk, laza anyagában állati élet nem mozog s ha elemezzük is, csupán a földnek és víznek elmeit találjuk meg benne ; másnap ez a napfényre kitett zsombék megmozdul az élő terményektől. Felszálló gőzt, növénynek csirába borulását s állati életet egy időben termet meg a tavasz. Ma még csak el nem pusztítható mohát veszünk észre a földből kikönyökölt fagyökéren, holnap már a tavaszi tőzike fejecskéje kandikál elénk. A hó még el sem olvadt, szennyes vize még !e sem futott az erdők ereszkedőjén s ime a kikeleti hóvirág fehér csillagocskája már szemünkbe mosolyog. S a száradt, elfonnyadt levelek rétegét megemelik a sárgás-fehéres füvecskék tüjei. Zöldjüket csak akkor kapják meg, amikor kibúvnak. És ha nem képesek megemelni a hullott levelek rétegét, meghajolnak jobbra-balra, mig rést nem találnak. De kibúvni kibúvnak mé - gis a párák és rezgő napsugarak közé. Tavak mentén, ligetek völgybe hajlásában, a szikkadó porond közül már kisárgállanak a kökörcsin karika szirmai. A vad jácint még csak most fakad: de a macska gyökönke kékes fejecskéje megtarkitja a zöldülő gyepet. És íme, már látszik egészen zöld levele a tavasz legbájosabb, legillatosabb virágának, az ibolyának. A virágfakasztó tavasz először a fehér, aztán >1 n i Hzámuulílioz egy ív melléklet van csatolva.
