Zemplén, 1890. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)
1890-09-28 / 39. szám
Sátoralja-Ujhely, 1890. szeptember 28 39. S2. Huszonegyedik évfolyam. Zemplén. ELŐFIZZTÉS ÁE Égés* évre • frt. Félévre 3 ,, Negyedévre 1 frt 60 kr Bérmentetlen levelek OBftk ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratot nem adatnak vissza. Egyes szám ára 20 kr. A nyílttérien mindeD gar- mondsor dijja 20 kr. Társadalmi és irodalmi lap. ZEMPLÉNVÁRMEGYE HIVATALOS KÖZLÖNYE • « •• (jTIcgjeleiiík mimlcn vasárnap.) HIRDETÉSI DÍJ : hivatalos hirdetéseknél: Minden egyes szó ntán 1 kr. Azonfelül bélyeg 80 kr. Kiemelt diszbetük s körzettel ellátott hirdetményekért térmérték szerint minden D centiméter ntán 3 kr számittatik. Állandó hirdetéseknél kedvezmény nyujtatik. Hirdetések a „Zemplén“ nyomdába küldendők. Elválasztó falak. — Két cikk. — Mindazon csapások és szerencsétlenségek között, melyeknek súlya alatt az emberiség fenállása óta állandóan görnyed, talán legnagyobb a nyelvkülönbség. Egy nyelv alkot egy nemzetet, mely érdekeit, de különösen nemzetiségét a legféltékenyebben őrzi, a legszívósabb kitartással védi, érte vérét ontani, sót inkább elpusztulni, mint tudva más nemzetbe olvadni, legszentebb kötelességének ismeri. A nemzeteknek, mint ilyeneknek, ez a legszebb tulajdonsága, neve: hazaszeretet. Ez az erény képezi kutforrását számtalan oly nemes törekvésnek és munkásságnak, mely a hazaszeretet nélkül talán nem is léteznék. A nemzetek azonban, mint az egyes emberek, természetszerűleg hibákkal is bir nak ; ilyenek az elégedetlenség, a birds és uralkodás vágya, az önzésnek számtalan nemeivel és fajaival. Ezek azok, melyek újólag és újólag ösztönözik a nemzeteket, hogy hatalmukat gyarapítsák, befolyásukat más nemzetekre mentői inkább növeljék, egyszóval: hogy mások kárával és megrontásával is fenállásukat és jóvoltukat örök időkre biztosítsák. Ezen törekvések és létért való küzdelmek kívánják azon iszonyú vér- és más anyagi áldozatokat, melyekről a történelem bármely lapja legújabb időnkig tanúskodik. A telhetetlenség és uralomvágy a népek nyugalmát mindig fel-fel fogja zavarni, az éles különbségek a nemzetek közt soha eltűnni nem fognak, a föld oly véres küzdelmek szintere lesz ezután is, mint volt eddig és a világbéke eszméje hoszsu-hosszu időkön át agyrém marad. Az egyes nemzetek közt emelkedő áthághatatlan elválasztó falakat kisebb faT A ft C A, lak kötik össze egy-egy nemzet testén át is. Ezek közt a legnevezetesebbek a különböző vallások által emeltek. Az ember egyéni természetében rejlik, hogy azokhoz vonzódik leginkább, kik gondolkozásban, vagy az elvek vallásában hozzá hasonlók és kevésbbé szereti azokat, kiknek gondolkozása az övétől eltér. Szereti saját véleményét és nézeteit másokkal elfogadtatni, sőt e célra némelykor az erőszaktól sem irtózik. Erre vonatkozólag példát eleget szolgáltat a mindennnapi élet; de eltekintve a kisebbszerü dolgoktól, a nagy vallási és ezekkel járó társadalmi, később a politikai térre átcsapott harcokra, iszonyú küzdelmekre utalunk, a melyeknek eszközeit tűz és vas, szó és toll egyaránt képezték. A különböző eszmék, különböző elvek nagyszerű harcai alatt és folytán uj meg uj felekezetek vagy egyházak alakultak, a melyek mindannyian arra törekedtek, hogy maguknak mentői több hívet szerezzenek és a szerzetteket megtartsák, tanaikat ter- jeszszék, másokra ráerőszakolják. A kölcsönös türelmetlenség, versenygés, féltékenykedés a hódítás számtalan nemét és eszközét találtatták fel, a melyek közt a legenyhébbek és leghatásosabb az irodalom és iskola\ voltak. Annyi bizonyos, hogy a legvéresebb küzdelmeket is úgy szellemi, mint társadalmi és politikai téren nagy átalakulások követték, a melyek az emberiség üdvére szolgáltak, bár jelentékeny árnyoldalakkal is birtak vagy bírnak. Mindezektől eltekintve csak jelenlegi, főként hazai viszonyainkra utalva a legnagyobb hátrány onnan származik, hogy hazánk nemcsak nyelvre, tehát nemzetiségre, hanem vallásra nézve is annyi és annyi Az egyiknek felesége ijedtében szörnyet halt, a másik két asszony meg elhalt a nagy kolerában. Mikor három bolond tesz egy párt. (Elbeszélés három fejezetheti.) A >:)Zemplénc számára irta: Mészáros Sándor. ♦ I. Fejezet. Sok bolondot hallottam már életemben, de olyant, mit elmondandó vagyok, még nem. És mindennek az indító oka — mert hőseim irigyelték volna, hogy nagy vagyonukat haláluk után egyik, vagy másik örökölte volna tilt a század elején Kun Szt.-Miklóson három gazdaember, testvérek valának s évük alig vala egy-egy rövid évvel több, vagy kevesebb a másikénál. Nősültek egyszerre s a három feleség egy időben ajándékozá meg férjét egy egy fiúval. Ekkor történt, hogy a három apa a vagyon szerzésen versenyzett a másikkal. Kis földből nagy föld, tanyából négy-öt tanya, majd pusztából urasági major lett. Egyik sem hagyott túltenni magán. S igy történt, hogy a három testvér a város leggazdagabb embere lett. Egyszer rágondolta magát a legidősebb, hogy jó lesz pusztáján, a majorság kellős közepéi’, kastélyt építtetni. Építtetett is, még pedig olyant, hogy a legnagyobb terme boltives volt. Mikor készen volt a kastély, meghívta testvéreit, hogy nézzék meg. Együtt volt a három testvér s megtörtént az a hallatlan szomorú eset, hogy midőn a boltives szobában voltak, a falak engedtek, a súlyos boltivek meg lezuhantak, maguk alá temetve a három testvért. Hátra maradt három fiú, árván, óriási vagyonnal. A birtokok jövedelmének tizedrésze is elég volt a nevelésre, gyámi költségekre és mikor nagykorú lett Fekete János, Gábor, István, urai voltak a nagy pénzösszegnek, meg a hatalmas terjedelmű földeknek. Elbúcsúztak egymástól s a szélrózsa irányában hárman három felé mentek, országot-világot látni. A birtokokba meg maradt három tiszttartó. Kalandoztak sokáig, végre haza jöttek, mikor már — negyvenen túl voltak. Kártya, mula- tás, vadászat, pénzszórás volt minden tudományuk. Esze ágában sem volt egyiknek sem a nö- sülés. Költött, kártyázott, dorbézolt mindenik, hogy annak, ki hátra marad, annál kevesebb jusson ki örökül. Az ilyen gondolat, tett, leginkább jellegzi az agglegényeket. Leste egyik a másikat, hogy vájjon mi bolondot, költséges c-sztelenséget mivel, hogy ha nem is úgy, de másíéleképen utánozza, vagy még túl is tegyen rajta. Ha az apák versenyeztek a szerzésben, versenyeztek ők az eltékozlásban. A sok távoli rokon meg nevette okét, hogy vagy igy, vagy úgy jut rájuk valami, mind csak el nem költhetik a birtokot; feleség, fi, — nincs, * * . * János kivonult a majorba lakni, megunta a várost, s hogy unalmát űzze valamivel, össze- szaladgáltatja a csárdákat, ha nincs-e valamelyikben utazó diák, komédiás, (mint akkor a színészeket nevezték,) ha aztán találtak valahol, elsőbb részre van szétdarabolva, hogy talán párja nincs széles e világon. így történt, hogy az érdekek a közügyek számtalan terén összeütköznek. A nemzetiségek ügyeit és érdekeit a politika van hivatva kiegyenlíteni ; a különféle felekezetiségből származó hátrányok és árnyoldalak csökkentése vagy eltüntetése inkább társadalmi kérdést képez és ezúton oldandó megTKülönböző nemzetiségű emberek közötti érintkezés számtalan nehézségbe ütközik; különböző val lásu, de egy nemzetiségű emberek szépen megférnek egymás mellett, ha eleitől fogva a kölcsönös türelem és egymás iránti szeretet lett oltva sziveikbe, tisztább és világosabb, szabadabb gondolkozásra lettek oktatva. Egy nemzetiségű embereknek mindig csak egy közös, a legszentebb cél lebegjen szemük előtt: a hazának belső és ez által külső erejének növelése. Amaz számtalan tényezőnek összejátszásától függ ; ez amannak folyománya. De épen az összhang megteremtésének egyik gátló akadálya a felekezetiség, illetőleg az abból eredő gyűlölködés. Hogy az emberek közötti súrlódásnak, ellenségeskedésnek hányszor oka a íeleke- zetiség, illetőleg a valódi műveltség hiányával karöltve járó türelmetlenség és gyűlölet : eléggé bizonyítják azon családi és szerelmi drámák, melyekről a lapok is oly gyakran regisztrálnak. E magukban is sokat bizonyító dolgok mellett a közügyekben felmerülő esetek számtalanjai szintén nem e arról tanúskodnak, hogy a felekezetek közt hajdan vívott harcoknak tüzéből még mindig fel-feléled egy, a hamu alatt lappangó szikra. Hány szép, valóban magasztos eszme nem tud testet ölteni, mivel vannak gátló leitatták, aztán hozzá vitték s bolondabbnál bolondabbakat csinált vele. Etette, itatta, majd ágyastul kivitette a nádas közepére s csónakból leste, hogy milyen lehet annak a kelése, ha a mámor eloszlik s felébred. Ha aztán napokig sem találtak nekivaló embert, hónalá csapta vastag somfabotját s hátra tett kezekkel, horgasztott fővel bandukolt szán táson, vetésen keresztül, majd kezébe kapta botját és vágott egyet-kettőt a levegőbe, mig gondolatban ott látta körűié szegény rokonait, kik kértek, rimánkodtak, majd mintha azt sugdosták volna neki, hogy a vagyon azért az övék lesz halála után, — nem kaptok, menjetek, sok szemtelen vigyorgó. Mars 1 Kusti innen ködmenes had ! S mintha valamelyik szembe szállt volna, elkezdett feleselni. Azonban csak maga volt, zsörtö- lödző, s feleselő. — Mienk lesz a birtok. — Még ma'ac-köröm érő sem. — Nem éli mind el. Marad abból. —- Marad ? tánchordta, lobogós adta sok gányó parasztja, azért sem marad, majd megmu tatom én 1 Kotródjatok ! Ezzel visszament a major hátuljához és el kezdett mérni a mérő-lánccal. Oda intette a tiszttartót. — Sándor gazda, mondá Fekete, rögtön bemegy a városba, megméri, mekkora a hoszsza, szélessége a templomnak, mekkora a magassága a toronynak és a mértéket nekem meghozza még ma. A tiszttartó elámult először, aztán meg befogatott, hogy mértéket vegyen a városi templomról, meg toronyról. Egy hét múlva ott füstölgött a majortól félórányira két óriási téglaégető, melyből kikerült jjffjjgy— IVIíxi számunklioz egy ív melléklet van esatolvn. "<g8jg
