Zemplén, 1890. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)

1890-09-21 / 38. szám

petrahai égettek javára; mely összeget a járás főszolgabirája tegnap a károsultak között szét­osztotta. TANÚGY. A kegyestanitórendiek Zemplénvár- megyében. XXIX. Hudra János k. r. tanártól. Mint emlitém, a rendkormány nem volt haj­landó a rajzterem felállítását elvállalni; erre a. magas minisztérium még egy fogást csinál t. i. leír a városi képviselőtesliilethez, hogy a rajz iskola felállításának költségeit fedezze. A város atyái tisztelve az olimpusi parancsot, kiküldik igen szerény utasítással Szentgyörgyi Dezső városi mérnököt, megszemlélendő a felajánlott helyisége­ket, hogy a látottak alapján a költségvetést ké­szítse el. A mérnök 230 ltot elégnek talál az át­alakítás munkájára, nehogy pedig ez az összeg túllőjön a célon, a képviselőtestület hivatalos buz- gósággal törül belőle 5 forintot. így maradt az említett célra 225 ft egy oly műnek kivitelére, melynek teljes rendbehozására, a szükségesekkel való ellátására legalább pár ezer forint kivántatnék. Ily komikus helyzetbe jutott a rajziskola eszméje a három érdekelt fél között. Az igazgató a megszavazott összeget a fent említett célra megfelelőnek nem találván, szept. 27-én, 48. sz. a. avval a kérelemmel fordult a vá­rosi képviselőtestülethez, hogy engedje át az ösz- szeget a sokkal szükségesebb uj iskolai padok ké­szítésére, mert igen célszerűnek találná, ha az in­tézet minél előb megszabadulna régi alkalmatlan bútorzatától. A kérést első ízben megtagadták; de az igazgató újabb felterjesztésére belenyugod­tak. így a II. és III. osztály is teljesen általakitva és felszerelve kellemesebb alakot öltött, jó hatást tőn a tanulókra, neveié a diszciplínát s befolyás­sal volt sokaknak még szorgalmára is. Mig ezek szép csendben megtörténnek vala, az igazgató nagy örömmel jelenté be a főigazga­tóságnak és a rendkormánynak a létesült refor­mokat s mint a ki dolgát jól végezé, nyugodtan pihengetett babérain. Minden oldalról megelége: déssel és elismeréssel találkozik. Azonban a ma­gas minisztérium igényt formál a városi képviselő- testület által a rajzteremre megszavazott 225 ftra, vagyis fel van csúfolva ezen régi közmondás igaz­sága: »Leo non captat muscas«, s éppen nem nyugszik bele a képviselőtestület második határo­zatába, mely az összeget az iskola padjaira és egyéb szükségesekre átengedi, s kötelességévé te­szi a rendkormánynak a 225 ft visszafizetését a leendő rajzterem céljaira. A rendkormany kiakar­ván kerülni a bizonytalan ideig tartó feleselést az államkormány nyal szemben, egyszerűen megküldi az összeget takarékpénztárba-tétel végett, hogy pi­henjen ott mindaddig, mig a magas minisztérium 1 szükségesnek nem látjs kiutalványozását a majd fellállitandó rajzterem költségeinek födözésére. Az igazgatót bár nem kellemesen érinté ezjn vitás ügy, de azért feltett szándékának kivi­telében nem akasztá meg. Újból hivatja az asz­talost és vele a IV. osztály számára készítendő bútorzat ügyében megköti a szerződést oly for­mán, hogy a szükséges padok és egyéb felszere­lések ápr. 20 ára az osztályba be lesznek állítva 140 ftért. A minisztérium azon leiratban, melyben igényét a 225 ftra bejelenti, értésére adja az igaz­gatóságnak, hogy az áldozatkészségben ő sem akar hátrább maradni, engedélyezi a tanulmányi alapból az V. oszt. számára készítendő uj bútor­zatra a kívánt költségeket. A VI. osztály bútor­zata több évvel ezelőtt készülvén ezzel az újítás­nak vége szakadt, de egyszersmind megszűnt a pad-mizéria is. A rajzterem felállításának kérdése pedig mé­lyen hallgat. A kegyes-tanitórend által az épület keleti részében átengedett helyiségek újra felül­vizsgáltatván, a szakferfiak egybehangzó vélemé­nye oda nyilatkozott, hogy e helyiségek rajzte­rem felállítására nem alkalmasak ; Írásbeli nyilat­kozatukat az igazgató felküldé a rendkormányhoz, honnan ez ügyben még eddig válasz nem érkezett. Valószinü, hogy ezen ügy is bevonatik azon újabb kombinációkba, melyek manapság, mint alább ki­fejtem, ismét szőnyegre kerültek, s a gondolkodó főknek nem kis aggodalmat okoznak. Miután a fél utón való megállapodás soha­sem volt célszerű, az igazgató megszokott gon­dosságánál fogva ápr. 14 én kérvényt intéz a ministeriumhoz, hogy az osztályok rozzant padló­zatának ujjal való felcserélésére utalványozza a szükséges költségeket. E kérvényre a minisztérium 1889. jun. 6-án 12262. sz. leiratban válaszol, mely szerint az intézetnek használható állapotban való fentartásáról a kegyes-tanitórend,. mint épülettu­lajdonos, tartozik gondoskodni ; mig a tanulmány­alap kötelessége e tekintetben a rendes évi tisz­togatás költségeire terjed ki. Denikve az eddigiek­ből eléggé kiviláglik, hogy itt a jogok és köteles­ségek úgy össze-vissza vannak kuszáivá, hogy csakis egy világos uj szerződés áltál lehetne a ho­mályos kérdést tisztázni. A ministértum leiratára a rendkormány jul. ' 14-én 1065. sz. a. kelt levelében felhatalmazza az igazgatót, hogy évről évre egy-egy osztályt pa- doztasson ki — mit a vakációban uieg is tőn — kezdve az I. osztálynál, melynek területe 53 -04 □ mtr. Az egész munkát Dubay István asztalos 98 ft és 56 krajcárért teljesité. A tenger vize nagy hullámokat ver, ha nem hiányzik a kü!ső ok; az erős légmozgás, mely nek megszűntével elsimul a tenger felülete s meg­szokott nyugalmát újból visszanyeri. A gimnázium ügyében felmerült eszmecsere már több mint 20 év óta hasonló hullámokat vert a nagy közönség körében ; felmerültek különféle okok, melyek mind­untalan felszínre hoztak azon fontos kérdésnek megoldását, vájjon mely utak és módok által volna lehetséges csonka gimnáziumunk kiegészítése? De mert a főkérdésben, t. i. a pénzügyben, min dig egy harmadik személyt toltak előtérbe: az ügy a kezdet stádiumán túl sohasem juthatott. A lelkesedés szalmatüzként kialudt, mihelyt arról volt szó, hogy az áldozatkészségnél a saját zse beinket is figyelemre kell méltatnunk. Az 1889/90-ik iskolai év folyamán a moz­galom szokatlan érdeklődéssel, nagyobb hévvel indul meg, mit különösen azon kiváló férfiaknak kell érdemül betudnunk, kik az ügynek élén állva, fáradhatatlan tevékenységükkel a már több Ízben kialvó Veszta-tüznek uj életet adtak, s a szent lángok buzgó ápolása által a szőnyegen forgó kul­túrái kérdést közelebb hozták a megvalósulás le­hetőségéhez. Ki a mai újhelyi társadalmi életet figyelemmel kiséri, lehetetlen észre nem vennie, hogy minden kultúrái mozgalomnak, minden ne mesirányu, humánus törekvésnek, szivet és lelket egyaránt gyönyörködtető társas élvezeteknek, finom s minden izében elegáns szórakoztatásoknak a lelke majdnem minden esetben Chyzer Kornél dr. vármegyei főorvos, kinek ruganyos szelleme, élénk és mindig derült kedélye, erős meggyőző eréjü érces hangja, minden szép és jóra kész akarat­ereje, kellemes modora mindig valóságos prográm bármely üdvös eszmének megtestesitéséhez. Ő fogta fel legújabban az elejtett fonalat s kitartással küzd az intézet tovább fejlesztésének ügyéért De hálásan kell megemlékeznünk Molnár István főispán Öméltóságának és Matolai Etele alis pán őnagyságának buzgóságáról is, kik hatalmas be­folyásaikkal támogatják a szóbanforgó kérdést. Ki­váló elismerés illeti meg intézetünknek jelenlegi igazgatóját, Ormándy Miklós dr. t, ki teljes lélek­kel arra törekszik, hogy az elvetett mustármag minél előbb terebélyes fává növekedjék. Iskola megnyitás. Homonnán, a középkeres­kedelmi és polgári iskola emeletre húzott díszes épületét szept 13-an avatták fel s adták át ren­deltetésének. Az ünnepségen Szkurkay Ágoston, apát plébános mint az intézet felavatására felkért lelkész, Gerecz Lajos, intézeti igazgató — és Luko- vits Géza iskolaszéki elnök tartottak beszédeket, intvén az ifjakat kötelességeik pontos teljesitésére. Az iskolaszéki elnök beszédje közben lelkesülten éltette Andrássy Aladár gróf őexcellentiajár, ki az iskola ügyében, s ez áltál a felvidéken oly igen szükséges nemzeti művelődés érdekében munkál­kodni soha meg nem szűnik s annak előhaladását erkölcsi támogatásával minden irányban s nagy mértékben elősegíti. — r. I. Az iskolai újév a sárospataki ref. főiskolá­ban szeptemer első hetében kezdődött. Még az előbbi héten voltak a javító vizsgálatok, a me­lyen sokan a szünidő gondos felhasználásáról tét tek tanúbizonyságot, de többen most is hiányo­soknak találtattak. A gimnázium egyes osztályaiba szép. i 4. napjain voltak a beiratkozások; a 3 elsőbb osztály már az első két napon megtelt, a mennyiben azon rendeletnél fogva, hogy egy osz­tályba 60 növendéknél többet fölvenni nem sza­bad, a szülők siettek fiaikat hamar beíratni, s bi zony több szüle már kénytelen volt gyermekével visszafordulni s azt vrgy más intézetbe, vagy ma­gán utón taníttatni. Az V. osztály, dacára annak, hogy a főiskolai elöljáróság az 1890 évi XXX. t. c. értelmében a görög nyelvet helyettesitő tan­tárgya tanítását nem léptette életbe, — nem hogy apadást nem mutat, sőt a tavalyihoz képest a létszám öttel szaporodott, a mi azt mutatja, hogy a mi közönségünk nem vágyógik a minis- téri újítások után. Az egyes osztályok létszáma a következő: progimnáziumi osztály 31, I. oszt. 64, II. oszt. 65, III. oszt. 65, IV. oszt. 58, V. oszt. 62, VI. oszt. 53, VII. oszt. 31, VIII oszt 21, összesen = 460. Az akadémián a theológusok és jogászok összes száma körülbelől 100. — Az uj iskolai év ünnepiesen szept. 7 én nyitta tott meg a főiskolai imateremben. A 37 dicséret eléneklése után Mitrovics Gyula főiskolai lelkész kérte buzgó imában az ég segedelmét a tanárok és tanítók munkálkodására, azután Szinyey Ger- zson akadémia és közigazgató mondott lendületes megnyitó beszédet, a tanuló ifjú előtt álló felada tokról s az elérésére szolgáló eszközökről. Ennek elhangzása után Kun Pál akad tanár, a bölcsészet előadója, tartott székfoglaló beszédet, A filozófia fogalmáról és feladatáról értekezvén egy hosszú tanúlmányban. Előadása eleven, szellemes, a figyel­met mindvégig lekötő vott; mint filozófus ha­tározott pozitivistának vallotta magát, s nagy lel­kesedéssel fejtegette a Comte-féle pozitivizmus rend­szerét, eszméit, törekvéseit. A nagy éljenzéssel fo­gadott felolvasás után letette a hivatalos esküt. Befejezésül Fejes István, a főiskolai igazgató tanács elnöke, intézett meleg buzdító szavakat az ifjúsághoz s a tanári karhoz. — Az ünnepséget derült lako­ma követte, melyen az igazgató tanács s a tanári kar vett részt; ugyanitt a számos felköszöntő során megemlékeztek a tüzkárosultakról is, s nagy hir­telenséggel az égettek javára 40 ft 20 krt gyűj­töttek össze, melyen a petrahai egyháznak vesz­nek úrvacsorái kelyhet. Szeptember 8-án a gim­náziumban, 10-én az akadémián az előadások meg­kezdődtek. r. I. CSABNOK, Titkot sző... J (Litkot sző a csendes éjjel $/fS titkát a szél hordja széjjel. . . yr Levél csörren erdő mélyen, * Lombkoronás völgy ölében ! Halkan ül a madár-sereg; Csalogány, fürj nem csicsereg ; A hold halvány sugarával Játszva-játszik füvei, fával. Egy ütésre, egy varázsra, Népes lesz ez erdő tája; Apró viliik, tündérnépek. . . Játszadozva táncra lépnek. Futva lejtnek villi-táncot Mig rájuk a dér leszáll ott, S amint jöttek gyorsan szépen : Elhagyják az erdőt épen. * , tj> * A'om volt ez, puszta álom. . . S álomnak is, hogy csodálom 1 Szárnyaszegett szegény lelkem Ily magasra, hogy is lebben ! ? Jobb neki lenn itt a földön — Fo'd fia égbe ne törjön — Itt legalább feled, feled Tört reménynek sirja felett 1 Kapás ' HUMOR. Az államosítás küszöbén. Egy orthodox municipálista megszólítja a közigazgatásnak egyik nagyreményű sarját: — Hogy van a menyasszonyod, öcsém ? — Felbomlott a do'og, urambátyám. — Hogy-hogy? — Csupán csak io.odo ft a hozománya s én avval meg nem elégszem az államosítás és szer - vezés küszöbén. Katedrái bkócseségek. — Mindazt, ami terjeng: gőznek nevezzük. Tanár: Hat maga tegnap miért nem volt iskolában. Tanuló: Ujesztendőnk volt, tanár ur 1 Tanár: Ja, pardon! Maga tegnap izraelita volt. A dráma három részre oszlik : u. m az első, a második és harmadik részre. Tanár: (egy tanulóhoz) Mondja el nekünk, kérem, de lehetőleg röviden, mikor jöttek be a magyarok ? Tanuló: Nappal, GONDOLATOK Szív. Legjobb drága kö az, mely másokat karcol S ő nem tűr karcolást ; A legjobb szív pedig, amely inkább vérzik, Semhogy sebezne mást. Fliegt József. A nők állandóbbak a gyűlöletben, mint a szerelemben. Goldoni. * Az álom nagylelkű tolvaj. Az erőnek aján­dékozza azt, amit az időtől ellopott. Carmen Sylva. Nyesés nélkül fa sem nő nagyra. * öreg katonának élesebb a kardja. * Legjobb futót is eléri az öregség. * Szeretet és harag nem igaz bírák. {Régi magyar közmondások.)

Next

/
Thumbnails
Contents