Zemplén, 1890. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)
1890-07-13 / 28. szám
Sátoralja-Ujhely, 1890. július 13. 28. sz. Huszonegyedik évfolyam. ELŐFIZETÉS ÍZ Egész érre 6 frt. Félévre 3 „ Negyedévre 1 frt 60 kr Bérmentotlen levelek oiftk ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratot nem adatnak vissza. Egyes szám ára 20 kr. A nyílttérijén minden gar- mondsor dijja 20 kr. Zemplén. Társadalmi és irodalmi lap. ZEMPLÉNVÁRMEGYE HIVATALOS KÖZLÖNYE (Megjelenik minden vasárnap.) HIRDETÉSI DÍJ : hivatalos hirdetéseknél: Minden egyes szó után 1 kr. Azonfelül bélyeg 80 kr. Kiemelt diszbetük s körzettel ellátott hirdetményekért térmérték szerint minden O centiméter után 8 kr számittatik. Állandó hirdetéseknél kedvezmény nyujtatik. Hirdetések a „Zemplén“ nyomdába küldendők. Pályaválasztás. Gyermekeinknek eredményes tanulása fölött érzett örömünket a tanév végén hamar űzi el a jövö megdöbbentő gondolata. Mit csináljak gyermekemből ? — kérdezi magától bizonyos aggodalommal az atya. Mert rettenetes az a harc, melyet a darab száraz kenyérért, a betevő falatért ember ember ellen folytat életre-halálra. Nem a harc az, a mi aggodalommal tölthet el. Csak hadd folyjon a küzdelem, mert a hol harc nincsen, ott bekövetkezik a halál, a fizikai és morális egyaránt. Elet a küzdelem dija. Nekünk gondot az a jelenség ad, hogy még mindig ezer előítélet, sok kishitűség és millió ferde szokás szabja meg azt a küzdőtért, melyen a létért való hajtóvadászatot űzik. Manapság a szülői ambíció még mindig nem az, hogy a gyermekeknek nyugalmas és lehetőleg gondmentes jövő bizto- sittassék; hanem az, hogy megszereztesse velők a diplomát, gúnyjára azoknak a demokratikus eszméknek, melyekkel korunk hivalogni szeret. Még a szegényebb család is anyagi romlása árán hajszát folytat a jelenkor e kutyabőreért, az oklevélért. Szó sincs röia, hogy kevésre becsülnők azt, mint pályabért. De mi nem azon kevés szerencsések után szabjuk meg ítéletünk mértékét és aggodalmaink nagyságát, kik diadalmasan tartják meg helyüket a küzdőtéren, hanem azon sokak után, kik ez áldatlan hajszában elvérzenek s proletárokká lesznek. Azok után, kiket a társadalmi fonákságok teremtettek, de a kiket ugyanaz a társadalom, mely kinövéseiben szülte őket, a szükségesekkel ellátni, sem emberi jogaikba helyezni képtelen. A »sokat igér, keveset ad« — axiómának kérlelhetetlenül logikus érvényesülése ez. Az iskolázásra kényszeritett ifjú, legtöbbször hajlama és akarata ellenére, csupán a szülői hiúság kielégítéséül, végig megy a tudóst-képzö lépcsőkön és diplomájával az életnek uj fázisában. Sok fájdalmas csalódás után, végre, egy napidijas állásra pályázik. Mert hát hiába, sok az arató, de kevés az aratás. A kenyér nél- | ki'il való .urak* száma ijesztő arányban szaporodik, a mi a protekció és nepotiz- j musnak mai aranykorában annyival megdöbbentőbb, mert ezen érában igen sok kétes értékű exisztencia prosperál, a valóban hivatásos, szakképzett erők meg le- szorúlnak, És csoda! ezen napról-napra meg- ' újuló állapotokból, a ballépések ezen kézenfekvő következményeiből a szülők még sem vonják le a megfelelő tanulságot, azt u. i., hogy ne grávitálnának még mindig i teljes erővel a tudományos pályák felé, 1 hanem fordulnának inkább praktikusabb ! életpályákhoz. Egyedül az értelemmel fel- j vértezett erő, az értelmes munkáskéz bir ■ azon kiváltsággal, hogy keresztül töri ma- j gát ezer akadályon, győzelmesen. A kereskedelem és ipar sokkal hálá- j sabb tér azoknak, a kik dolgozni akarnak. ' Erre meg azt felelik, hogy iparunk és ke- j reskedelmünk úgyszólván csak teng. Ma maliciózusak akarnánk lenni, azt kellene mondanunk, az nem is lehet máskép, a mikor e pályákra nálunk jóformán csak az lép, kit a tanárok kiszorítanak az iskolából. De mi nem maliciózusak, hanem meggyőzők akarunk lenni. S igy rá akarunk utalni arra, hogy más országban, hol nem verte az urhatnámság annyira békóba a józan észt, az iparosok ép oly megbecsült és kitüntetett tagjai a társadalomnak, mint bárki más, mig nálunk még mindig bizonyos res- telkedéssel választják e pályát sorsukká, holott Magyarországon is a szakképzett iparos, mint azt előttünk fekvő számos példa igazolja, tisztelet és becsülés tárgya, és e mellett úgy mondhatni, a legfüggetlenebb s anyagilag is kiilömb viszonyok közt él, mint az irigyelt .urak* legtöbbje. Pedig iparosaink legnagyobb kontingense többnyire a semmivel kezdi; ha tehetősebb szülök gyermekei is lépnének e pályára, mennyire és mily előnyösen változnék meg a magyar ipar képe, mely ma még, fájdalom, sok tekintetben a jövő zenéjéhez tartozik és nem kellene oly kudarcoktól tartanunk, a minő a magyar ipart csak a minap érte a fegyvergyár csúfos bukása által. Intelligens erő, az-az képzettebb és a hivatásérzet melegétől áthatott erő lenne képes a magyar ipart (és részben a kereskedelmet is) azon lidércnyomás alól feloldani, melyet ma a tőke mindenhatósága arra gyakorol. Divatos dolog nálunk a katonai pályával is farkasszemet nézni. Persze a .Chauvinismus* úgy követele azt, kárára nagy és szent érdekeknek. A magyar hires vitézség beéri azzal, hogy leszolgálja a 3 esztendőjét, vagy megszerzi az egy éves önkéntesség révén a tiszti bojtot, hogy legyen miről — kvietálni. Hogy a magyar embernek ezen eljárása, minden egyébtől eltekintve, gyakorlati szempontból nem helyeselhető, alig is kellene vitatni. Az idealizmus a nemzetek életében bizonynyal igen szép dolog, de okvetetlenül összhangzásba kell azt hozni a való, a gyakorlati élet igényeivel. A ,Szak- ramentevics«-ok ellen nem az a korrekti- vum, hogy haragszunk rájuk, hanem, ha azon vagyunkt hogy számuk apadjon az által, hogy elfoglaljuk a dualizmus és értelmi rátermettségünk jogán a minket megillető pozíciót a — hadseregben. A katonai pálya szép és hálás tér, melylyel szemben nemzeti kötelességeink nagyon is lerovat- lanul maradtak ! Általában véve azon fiukat, kik nem látszanak a tudományos pályára egyenesen predestinálva lenni, nem kellene anyagi T A B C A, Még egy hosszú csókot, nyomtam. . . [[ég egy hosszú csókot nyomtam Ajkid biborára, S átölelve tartottalak Hosszan utoljára. A mennyégből angyal szállt le És megálda minket; Hit-, remény- és szeretetnek Szent füzére koszorúzta testvér szerelI műnket 1 Zeng a reszketeg bucsú-szó Megrabolt szivemből, Permetegben hull az eső Két azúrkék szemből Szívtől fakadt négy kóny-patak Aztatá a földet; S ott, hová egy cseppje hullott Égi rózsák, fáj-virágok, nefelejtsek nőttek. Kontúr Béla A polgári olvasókör majálisa. S.-A.-Ujhely, i89o. julius 6. Vidám madárcsicsergés és verőfény köszöntött nyitott ablakomon a múlt vasárnap reggelén. A természet is ünnepelni látszott; aranyos pom pában ragyogott minden ; fű, fa, virágon harmatcsep- pel játszott a napsugár, az ég kék palástján egy felhörongy sem látszott. Gondolkodóba estem, hogy tán nem is ma van a majális. Mára az orsz, meteorológiai intézet is szép időt jósolt, ma okvetetlenül esőnek kell lenni. Majálist eső nélkül nem tudtam magamnak festeni. Ágyamban heverészve, rövidesen elképzeltem magamnak, hogyan is szokott az lenni. Először is roppant nagy a meleg és a por. A látóhatárra, mint irigy gondolat, egy sötét felhő tolakodik, a „Torzsázs«-ra kocsi kocsi után robog; a bejárat fölött »Isten hozott“, a bejárat alatt kocsitorlódás van. A kocsi nagynehezen megáll a leveles előtt, a mama és a leányka rendezői karokon a levelesbe mennek, a papa elválik (»ha valami | kell fiacskám, itt leszek a férfiak között!«) leül a boros asztalhoz ismerkedni és politizálni, a szobaleány pedig két nagy kosárral Stanley-útra. kél, mig egy kongó asztalt talál, melynek fehér abroszát begyarmatositja európai rántott csirkévé’, kávé, málna, fris kalácscsal. S mire minden rendben, a nagy közönség már együtt és rázendít a cigánya ... — akkor kövér cseppekben kezd esni 1 A közönség körében általános megjegyzések az időjárásról s a legellentétesebb időjóslások, melyek rövidesen e mondatba foglalhatók : vagy fog esni, vagy nem fog esni ! S az esőtjósolóknak feltétlen igazuk van. Sűrű mennydörgés közt, jóízű nyári zsinór eső támad, mely beszorítja az egész megriadt közönséget a levelesbe, ahol a rendezők biztató szavakkal iparkodnak megnyugtatni a duzzogó apákat, csüggedő mamákat s elszomorodott táncosnőket: »Oh nagysád nem lesz eső, északon már egészen derül!“ Öt lépésre egy másik rendező : »Oh kedves bátyám nem lesz eső, keleten már egészen derül!* Hangjuk elvész a rázendített keringő ütemeire, csak megnyugtató gesztusaikat lehet látni, — mig végre kiderül északon is, keleten is és eláll az eső. — Azután jön a jó ozsonna, nedves fűben, — azután tánc, majd ismét eső — s ez igy váltakozik késő estig, mikor is a közönség sárosán, lucskosan hazaoszlik azzal, hogy kitűnő mulatság lett volna, — ha eső nem lett volna ! —r így elmélkedve a majálisról, fel is öltözködtem — s az ég nem borul 1 Megebédelek és még sem borul. Én azért nem bizakodtam el és a .Torzsás« ra kimenet, mint rendező, egy pár kedélycsil- lapitó mondatocskát tanultam be. Pl.: ,Oh nagysád, nem lesz eső — már nyugaton egészen derül!« De hát e mondataim egészen kárbavesztek. Az idő mindvégig szép maradt, sőt mondhatom túl szép, a nap forrón sütött a leveles dékényeire és erősen mérsékelte az ifjúság tánckedvét. SSgT* >1 ai Hzámunklioz egy ív melléklet van csatolva.'^
